Inforadio.hu
A sörimádók annyit ihatnak a nedűből, amennyit csak akarnak, anélkül, hogy aggódniuk kellene a sörhas miatt. Egy kutatás kimutatta: a sörhasért a genetika a felelős.
Egy nyolc éven át zajló, több mint 20 ezer ember bevonásával készített felmérés szerint az, aki rendszeresen sört iszik, valóban hízni kezd, de a plusz súly nem feltétlenül a hasán rakódik le.
A kutatók a vizsgálat végén megmérték a résztvevők csípő- és derékméretét, és nemcsak azoknál alakult ki sörhas, akik a legtöbb sört fogyasztották; valamennyi vizsgált csoportban voltak olyanok, akiknek a hasa megnőtt. Ebből a svéd és német kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a genetika jobban befolyásolja, hogy az emberek hízásnak indulnak-e, mint csak a sörivás.
A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy nem az ivászatra bátorítanak megállapításaikkal, sőt, aki leteszi a poharat, az nem hízik el.
A kutatás szerint azok hízták a legtöbbet, akik naponta egy liternél több sört ittak meg a vizsgált időszak során.
A sörben nincs zsír, és fele annyi kalóriát tartalmaz, mint a bor – fél literben mindössze 200 kalória van.
Forrás: Inforadio.hu
Ha már az olvasóink között szóba került a sör, nem árt, ha egy rossz, és a jóízű kortyokat akadályozó mítoszt lerombolunk… 😉
Alkoholos egy délután van itt ma a csepel.infon. 🙂
De megerősítem az információt a saját kutatásom eredményével. Én is épp elég dagadt vagyok, pedig nem szeretem a sört. A málnaszörp feltétlen híve vagyok.
/Na, még egy rossz pont. Már nincs hova behúznom, úgy tele van a káderlapom. 😉 /
A málnaszőrpben “sok” a cukor, eleve szerintem az tud sok sőrt inni akinek nagy a hasa. A gyomrot tejjel lehet nagyon tágitani. Egy jó kaja után nincs is jóbb egy jó kori hideg sőrnél. De az igazi egy adag hidegviz mondjuk tíz-tízenőt sárgabarackos gombóc után.
“A málnaszőrpben “sok” a cukor”
Na jó, de nekem kell a cukor. Ugyebár azzal működik az agy. Úgyhogy inkább hízzon a hasam, mint hogy pusztuljon a velőm.
Úgyhogy NO alkohol, NO cukormentes lónyál. Se gyilkolni, se éheztetni nem vagyok hajlandó a legjobb barátaimat, a kis szürke agysejteket. 🙂
/Ez a sárgabarackos gombóc ez tetszik. Épp érnek a barackok, lehet, hogy a héten fel is veszem a menübe. Még sosem ettem. Ki fogom próbálni. Kösz!/
Hát ez hihetetlen, illyet kihagyni nagyon finom még szilvával, de a legfinomabb öszibarackkal. Félbe vágom megszorom még egy kis cukorral és egy kevés fahéjjal. Ettöl még a tőltöttkáposzta sem finomabb.
A szilvásgombócot mindig utáltam. Gondolom kajszival jobb lesz.
Azt lekvárban is megeszem, a szilvát csak fáról szedve. Őszibarackkal kissé túl édes lehet. A szörpöktől eltekintve nem vagyok túl édesszájú.
/Eszembe jutott még egy apró adalék a mentális defektjeimről: nekem gyerekkoromban a spenót volt a kedvenc ételem. Tükörtojással. Halál komoly. Igaz, akkor sem tartottak különösebben százasnak a kortársaim. 🙂 /