Lehet, hogy a Jobbik fogja elcsalogatni a DK választóit?
Mandiner, Csepel.info
Miközben a Jobbik hazaárulása óta a Klub Rádió hallgatóságának 76%-a szeretne balliberális koalíciót a Jobbikkal, kiderült, hogy nem is olyan nagy a különbség a Jobbik és a Demokratikus Koalíció választói között.
Gyurcsány pártjának támogatói között ugyanúgy sok a rasszista és a homofób, mint a Jobbik esetében. Sőt, gyakorlatilag a DK választói gyűlölik a legjobban azokat, akik nem pont olyanok, mint maguk. Lehet, hogy a Jobbik fogja elcsalogatni a DK választóit? Az alábbiakban a Válasszunk.blog.hu cikkét olvashatják.
Az Index idegenellenességről szóló cikkében akadt egy remek táblázat. Az Index megrendelésére, a Závecz Research felmérte, ki és milyen szomszédot fogadna el, és erről pártszimpátia alapján is készített egy táblázatot. És kiderült egy apróság: A DK szavazói előítéletesebbek a melegekkel szemben, mint akár a pártkötődéssel nem rendelkezőek, akár az MSZP szavazói. Sőt ezzel az átlag választónál szemben is. Amikor az ember ilyen eredményt olvas felmerül a kérdés, “vajon a saját válasza” hova kerülne a táblázatba.
Pártkötődés-e az, ha egy pártot vállalhatatlannak, borzalmasnak, de “jelenleg a legkisebb rossznak” tartjuk? Ha megkérdezik, hogy “ha holnap lenne a választás, kire szavaznék” akkor rögtön azt gondolnám: Ha holnap lenne a választás, már hónapok óta lenne kampány, sok programot látnánk, pontos jelölteket, kiderülne az, hogy van-e új vállalkozó. Jelenleg azt sem tudjuk, hogy ki és kivel indul közösen. A szempontok adottak. Tudom, hogy ezeknek most ki felel meg a legjobban. De, ha holnap lenne a választás, jóval több párt készülne fel, és talán többen is próbálnák megszerezni a szavazatom.
El nem kötelezett, pártot nem választó… de mégsem bizonytalan. Mert a szempontok biztosak. Oké, a párt nélküli oszlopból osztom az észt. A táblázat szerint, mi “párt nélküliek” befogadóbbak vagyunk a DKnál akár a nagycsaládosokkal, erdélyi magyarokkal, rockzenészekkel, zsidókkal, afrikai egyetemi hallgatókkal (feketékkel), amerikaiakkal, melegekkel szemben. A minden nap látott cigányokkal, kínaiakkal, valamint az arabokkal és a szír keresztényekkel szemben viszont úgy látszik a DK-sok befogadóbbak.
Volt aki megjegyezte: Vagy mutatják magukat befogadóbbnak a kérdezőbiztosok felé. A DK számra fontos a politikai korrektség, magukat akkor is befogadónak mutatni, ha belül kétségeik vannak, nem teljesen úgy gondolják. Hogy ezért mennyit torzít a kérdőív azt nem tudjuk. De amikor azt látjuk, hogy a DK szimpatizánsok 11 csoport közül 6 irányában inkább elutasítóak (nem éri el a befogadásra való hajlandóság az 50%-ot), egy esetben éppen 50%, de csak egyetlen helyen érik el a “legalább 56%-ot” (szigorúan 55% feletti érték) a befogadás melletti szavazatok… akkor ők nem tűnnek egy befogadó csoportnak.
A FIDESZnél 2 csoport befogadására való hajlandóság ér el az 56% feletti tartományt, az MSZP-nél 3, a míg a Jobbik szavazók és a pártot nem választók esetében 4 ilyen csoport van. De van egy másik érdekesség is ami az adatokból kiolvasható. Ha kivesszük a táblázat arabokra és szíriai keresztényekre (migránsválságra) vonatkozó sorait és csak azt nézzük, hogy általános, mindennap helyzetben ki mennyire befogadó vagy kirekesztő, a többi csoportnál való válasz átlagát nézve, akkor azt látjuk: 51,65%-os eredményével a DK a legkevésbé befogadó. Az átlagos érték pedig bizony 55.56% lenne. Igen, ezért is volt az 55% mérce korábban.
A DK a nagycsaládosokkal szemben jóval kevésbé befogadó az átlagnál, de az átlag 83%-ához képest mért 10%-os lemaradás nem annyira meglepő. Az erdélyi magyar bevándorlók kapcsán viszont a 76%-os átlagos elfogadással szemben a DK-sok esetében 50% az arány. Csak egyetlen apróságot szeretnék megjegyezni: Az EUn belül való szabad letelepedés, a munkaerő szabad vándorlása az EU alapértéke. Az egyelten ezt mérő pontnál a DK szavazói 26%-kal elutasítóbbak az átlagnál és 22%-kal a második legelutasítóbb csoportnál.
Az Afrikából, hivatalos vízummal, törvényeket betartva érkező egyetemi hallgatókkal szemben A DK-sok 47%-a befogadó… Mondjuk úgy 53%-uknak nem kellene fekete szomszéd. A Jobbik szavazóinál éppen fordítva van az arány, nos akkor most melyik oldal a xenofób?
Homoszexuális szomszédot a DK szavazóknak csupán 42%-a fogadna el. Egy százalékon belül vannak a Jobbikhoz képest homofóbiából. A pártot nem választók 51%-a fogadna el meleg szomszédot. Szignifikáns és látványos a különbség. Tegyünk hozzá még valamit: A DK sokkal erősebb Budapesten, mint a falvakban. Budapesten a hasonló csoportok átlagos elfogadottsága magasabb. Így a DK átlagos szavazója a saját környezetéhez képest még kirekesztőbbnek, előítéletesnek tűnik, mintha az országos átlaghoz mérnénk.
Ugye ez az EUn belüli szabad letelepedést érintő elutasítás (erdélyi magyar) esetében is elmondható plusz különbség! De mégis inkább a melegek elfogadását érzem itt fontos kérdésnek: Lehet parádézni a Pride elején szavazatot remélve a szexuális kisebbségektől, lehet azt mondani nem “PC” sok hozzájuk kapcsolódó témában véleményt mondani. Csak mindez mérhetetlenül kétszínű és gerinctelen akkor, ha a szomszédotokba nem fogadnátok be őket.
Én hiszek abban, hogy a csoport egyes tagjaiból a csoportra lehet következtetni, lehet a problémákról beszélni. Sőt, kell is. Mert csak így csökkenhet a feszültség, amiből ellenkező esetben gyűlölet lenne. Sok melegjogi szervezet propagandájával nem értek egyet. Részben a tudomány mai állására, részben sok ismert példára, részben a náluk látott előítéletességre hivatkozva van amiben más véleményen vagyok, sőt ami miatt sokukról inkább negatív a véleményem.
De úgy gondolom a hasonló véleményből az egyénre következtetni előítélet. Ezen az alapon diszkriminálni szexuális kisebbségeket alapjogot sértő előítéletesség. Átlagban sok más csoportot 50% körüli eséllyel fogadnátok be, ez a 42% ettől szignifikánsan eltér. Mielőtt másokat kezd el a pártotok homofóbiát kiáltani talán ezen kellene elgondolkodni.
És akkor mi a helyzet az arabokkal, a szír keresztény menekültekkel? Elnézést, de egyszerű a helyzet. Egy afrikai egyetemi hallgató lehet fekete, de jöhet a közel-keleti régióból. Lehet muszlim vagy lehet keresztény. Azzal együtt, hogy ő idegen, a lakosság többsége befogadná. És biztos vagyok benne, hogy akik nem, azok egy részének nem az afrikaival, a hitével van baj, vagy azzal, hogy ő bevándorló, idegen. Sokkal inkább azzal, hogy egyetemi hallgató, zenét hallgat, bulizik, nehezebb mellette pihenni.
A migráns kérdés alapja egy egyszerű probléma: Aki az első biztonságos országból tovább jön, ezzel lebontja a határőrizetet, határvédelmet, pedig ez sok ember életét, biztonságát fenyegeti, azt vallásától, származásától és sok mindentől függően ezen döntése miatt lehet elutasítani. Mert, ha neki nem fontosak sem a törvényeink, sem a biztonságunk, akkor nem érzem jó szomszédnak. És a többi szomszéddal is empatikus vagyok, így ő van rossz helyzetben.
Aki ezen egyszerű adatot, ismert tényt ignorálja, és azt mondja, “jajj szegény, ahonnan indult ott háború van”, az is egy általánosító kép alapján előre ítélkezik. Nem figyelve olyan dolgokra, mint az egyén értékválasztása, döntései és az, hogy kihez és hogyan áll. Mert nem az egyénre, hanem az előítéletre hallgat, ami most éppen másik irányú.
Marad még a cigány és a kínai befogadása: “Jajj, ők a rasszizmus áldozatai” mondja az egyik oldal. Vagy így van, vagy nincs. Csak a többséget inkább olyan szempontok befolyásolják, hogy “ha idejön veszít az értékéből a lakásom”. Vagy éppen az, hogy “egy vitában ő előhúzhatja a rasszizmus kártyát, és jön a fél DK, így nem egyenlő feltételek szerint lennénk egy vitában”. Vagy sajnos, akár a tapasztalat. Itt ugyanis fontos, hogy a DKnak kevesebb a vidéki szavazója, de számos olyan leszakadó proli negyedben is kevésbé vannak jelen, ahol az etnikai konfliktus és a helyik bűnözéssel kapcsolatos tapasztalat összekapcsolódik.
Ezek a különbségek a demográfiával együtt indokolják a helyzetet. Azt leszámítva, hogy az MSZP ami sokszor olyan helyen is erős, ahol megvan ez a konfliktus minden nap, bizony még így is elfogadóbb a DKnál.
Tanulság: Az erőltetett PC nem megoldást jelent a problémákra, csak segít ideig-óráig elfedni őket, miközben tovább feszíti a húrt. Valószínű, hogy az USAban Trump választási sikere erre ad választ.
Forrás: Válasszunk.blog.hu
Az országgyűlési képviselők megtehetik, és meg is teszik, hogy rendszeresen nem járnak be a bizottsági ülésekre
:: 2016-10-07. 10:14
Nem Farkas Flórián az egyetlen képviselő, aki rendszeresen kerüli a parlamenti bizottságokat. A Magyar Nemzet összesítéséből kiderül, két tucat olyan honatya is van, aki a 2014 óta tartó ciklusban több bizottsági ülésről hiányzott, mint amennyin jelen volt. Még rosszabb a helyzet, ha 60 százalékon húzzuk meg a határt. Így már a 199 fős parlament ötöde tekinthető rendszeres hiányzónak. A legtöbbet mulasztó politikus Simonka György (Fidesz), aki legutóbb egy házkutatás kapcsán került reflektorfénybe. Őt követi Farkas, s a lista első felében szerepel Rogán Antal is.
Bár a magánszektorban szinte biztosan elbocsátás járna a munkahelyről történő folyamatos hiányzásért, az országgyűlési képviselők megtehetik, és meg is teszik, hogy rendszeresen nem járnak be a bizottsági ülésekre – derül ki a Magyar Nemzet összesítéséből. A lap azt vizsgálta, a politikusok a 2014-ben induló parlamenti ciklusban hány alkalommal ülték végig személyesen (vagyis helyettesítés nélkül) a bizottságaik üléseit. A szeptember 25-ei nappal záruló összesítésben csak azok a képviselők szerepelnek, akik legalább fél éven át vettek részt egy-egy bizottság munkájában.
Rasszistavád
A Magyar Nemzet szeptember közepén kérdezte Lázár János kancelláriaminisztert azzal kapcsolatban, hogy Farkas Flóriánt elküldték az európai ügyek bizottságából. Erről szólva a politikus azt közölte, nem egyedi jelenség a miniszterelnöki biztos hiányzása, és nem fair, hogy ezt kiemeli a sajtó, mert amikor az ember több bizottsági tagságot is vállal, akkor előfordul, hogy az egyik bizottságban kevesebbet dolgozik, a másikban pedig többet. Ám Farkas Flórián mindössze egyetlen bizottság tagja volt. – Én is voltam úgy bizottság tagja 2002 és 2006 között, hogy nem vettem részt érdemben annak munkájában – tette hozzá Lázár János, hangsúlyozva, hogy a bizottsági tagságok cseréje szinte rendszeres. Amikor pedig a lap munkatársa arra kérdezett rá, hogy mégiscsak az Orbán-kormány hirdette meg a munkaalapú társadalmat, és emiatt nem kellene-e a képviselőknek jó példával elöljárni, a miniszter – érthetetlen és sértő módon – azzal szakította félbe az újságírót, hogy „ne cigányozzon”. Farkas bizottsági tagságának megszüntetéséről egyébként saját párttársai döntöttek a Fidesz frakcióülésén.
Lesújtó az eredmény: közel két tucat politikus hiányzott a számára kijelölt bizottság üléseinek legalább feléről. Még rosszabb a statisztika, ha szigorúbb határt szabunk, és azt vizsgáljuk, hogy mely politikus nem vett részt az ülések legalább 40 százalékán sem. Ekkor ugyanis már 39 politikus tekinthető rendszeres hiányzónak – ez a 199 fős parlament ötöde. Köztük ott van Mengyi Roland is, aki egy több százmillió forintos csalási botrány egyik érintettje; az ügyben a parlament már felfüggesztette a Fidesz-képviselő mentelmi jogát.
Ismerős neveket találni a legalább 50 százalékot hiányzó politikusok listáján. Bár nemrégiben a sajtót kerülő Farkas Flórián (Fidesz) miniszterelnöki biztos kapcsán lehetett hallani: olyan kevés alkalommal vett részt az európai ügyek bizottságának ülésein, hogy lecserélték; hiányzásainak aránya mindössze a képzeletbeli dobogó második helyére volt elég. Első helyen ugyanis a fenntartható fejlődés bizottságából történő közel 90 százalékos hiányzással az a Simonka György áll, akiről nemrégiben az Index azt állította: házkutatást tartott nála a Központi Nyomozó Főügyészség. Ezt a Fidesz politikusa tagadta.
A harmadik hely már nem a vezető kormánypárté: a DK politikusa, Oláh Lajos szerezte meg. Az ellenzéki képviselő a külügyi bizottság üléseit csak elvétve látogatta: 57 alkalomból mindössze 11-szer volt jelen.
Az is kiderül a Magyar Nemzet összesítéséből, hogy nemcsak a kormánypárti politikusok kerülték előszeretettel a bizottsági üléseket, hanem az ellenzéki képviselők is. Így például az ötödik leggyakoribb hiányzó Lukács Zoltán (MSZP) volt, a hetedik Schiffer András, az LMP nemrég visszavonult politikusa, a kilencedik pedig a kétharmad lebontójaként megismert, függetlenként a parlamentbe jutó Kész Zoltán lett.
Előkelő helyen szerepel a hiányzásokat halmozó politikusok listáján Rogán Antal is. Mielőtt a Fidesz képviselőjét a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszterré nevezték ki, ő volt a parlament gazdasági bizottságának elnöke, ám a vezetői pozíció ellenére sem volt végig jelen az ülések közel 62 százalékán. A most már a kormányzati kommunikációért felelős miniszter egyébként az egyetlen a bizottsági ülések legalább 50 százalékáról hiányzó politikusok listáján, aki nem tagként, hanem elnökként nem járt be.
Ugyancsak figyelemre méltó a listán tizenötödik helyen szereplő Bíró Márk is, akinek neve a Fidesz néma leventéjeként vált ismertté, miután hat év alatt egyetlenegyszer sem szólalt fel a parlamentben. Szeptemberben azért cikkeztek róla, mert felesége korábban állami pályázaton nyert közpénzt arra, hogy napkollektorokat vegyen a férjével közös pásztói házukra. A politikus az üggyel kapcsolatban azt mondta az Indexnek: a támogatást végül mégsem vették igénybe. Érdemes még megemlíteni a kormánypárt képviselői közül Ágh Pétert és Hirt Ferencet, akik két bizottság tagjaiként mindkettőben 50 százalék körüli vagy a feletti hiányzást produkáltak.
Nem csak a bizottsági ülések látogatásával van itt probléma
Vannak ugyanakkor jól teljesítő képviselők is. Például amióta Répássy Róbertet (Fidesz) 2015 végén a törvényalkotási bizottság alelnökévé választották, még egyetlen alkalommal sem hiányzott. Sőt: tagja az igazságügyi bizottságnak is közel egy éve, amelynek ugyancsak minden egyes ülésén jelen volt. A szintén Fidesz-képviselő Pánczél Károly, a nemzeti összetartozás bizottságának elnöke sem hiányzott közel két és fél éves munkája alatt. Dúró Dóra (Jobbik) a kulturális bizottság elnökeként mindössze egyszer hagyta ki az ülést, míg férje, a párt vezetéséből kiszorított Novák Előd a népjóléti bizottság munkájában minden egyes alkalommal részt vett, amíg annak tagja volt.
A Magyar Nemzet megkereste az üggyel kapcsolatban az Országgyűlés sajtóosztályát is. Arról érdeklődtek, hogyan szankcionálják a bizottsági ülésekről sokat hiányzó politikusokat. A válasz szerint a képviselő tiszteletdíjának összege arányosan csökken, ha a bizottsági tag ülésszakonként a bizottsági ülések több mint felén, de legalább három ülésen igazolatlanul nem vesz részt. Arról viszont lapzártáig nem kaptak tájékoztatást, hány politikus kapott büntetést a bizottsági munkától való távolmaradás miatt.
Tiszteletdíjak
A 2014 májusától hatályos szabályozás alapján az állandó bizottságok, a törvényalkotási bizottság és a magyarországi nemzetiségek bizottságának tisztségviselői részesülnek a képviselőknél magasabb mértékű tiszteletdíjban. Ugyanis az Országgyűlésről szóló törvény vonatkozó része alapján a fenti bizottságok elnökei tiszteletdíjának összege megegyezik az államtitkár – alapilletményből, illetménykiegészítésből és vezetői pótlékból álló – illetményének összegével. Az államtitkárok fizetése jelenleg 997 200 forint. Az alelnökök a képviselői tiszteletdíj – amely bruttó 750 000 forint körül van – 1,2-szeresének megfelelő összegű tiszteletdíjra jogosultak. Ugyanakkor a korábbi szabályozástól eltérően azok a tagok, akiknek nincs bizottsági tisztségük, csupán a tagságért nem kapnak a képviselői tiszteletdíjon felüli további juttatást. Szintén nem jár külön juttatás az eseti, illetve a vizsgálóbizottságok tisztségviselőinek, tagjainak sem
A Fidesz-KDNP képviselők közül sokan hiányoznak. Amikor azonban a hazának fontos előterjesztésről szavaznak, ott vannak és szavaznak, ellentétben a molinót rázó, táblákat festegető ellenzékiekkel, akik nem szavaznak. A választók azért küldték képviselőiket a parlamentbe, hogy KÉPVISELJÉK őket, nem pedig azért, hogy óvódás játékot játszanak, vagy kufárkodjanak!!!!
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját, hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
” kufárkodjanak” Ez jó. Importálják a migránsokat jó pénzért.
Mindezeknek mi a fene köze van a cikkhez?
A migránsokat a Soros bérencek importálják jó pénzért, erre gondolt Rázsó? És a nyerészkedő embercsempészekre? Gondolom nem, de így a “migránsok” is jó “üzlet” némely emberek számára, nem gondolva a beláthatatlan károkra…
Jobban: Nem arra gondoltam, hanem a letelepedési kötvényesekre, bár kétségtelen, hogy iszonyú pénzek vándorolnak az embercsempészek zsebébe.
Valamint a Soros által finanszírozott “önkéntesek” számláira…. ez egy nagy ipar:
A menekültipar – Hogyan profitálnak politikusok, újságírók és civilszervezetek a menekülthullámból? Udo Ulfkotte
Tudta Ön… hogy a menekültipar Németországban évente 13 billió (!) forintos üzlet? Ha elolvassa Udo Ulfkotte tények sokaságával alátámasztott leleplező könyvét, másként fog gondolkodni a menekültkérdésről.
Egy évvel a Magyarországon is nagy visszhangot kiváltó, Megvásárolt újságírók című médiakritikai könyve után, újra forró témához nyúlt Udo Ulfkotte német tényfeltáró újságíró, aki 17 éven át volt a nagyhírű Frankfurter Allgemeine Zeitung haditudósítója és szerkesztő-riportere. Ulfkotte annak járt utána, hogy kik és mekkora hasznot húznak a milliószámra Európába érkező észak-afrikai, közel-keleti és közép-ázsiai menekültből?
A bevándorlóimport fenntartása és növelése sokak érdeke, miközben hatalmas károkat okoz az európai adófizetőknek, akik egyre kevésbé érzik otthon magukat saját országukban.
A kutatás eredményei még a sokat látott szerzőt is megdöbbentették. A média által világhírűvé vált a Willkommenskultur kifejezés, az Angela Merkel által meghirdetett nyitott kapuk politikája. Kevesen tudják azonban, hogy a menekültipar 2016-ra Németországban 42 milliárd eurós gigaüzletté vált. Róluk, a nyertesekről és a vesztesekről írta könyvét Udo Ulfkotte.
https://bookline.hu/product/home.action;jsessionid=IVrqI0JYrOvJ2+9j+W9oR7kc.node6?_v=Udo_Ulfkotte_A_menekultipar_Hogyan_profitalnak_politikusok_ujsagirok_es_civilszervezetek_a_menekulthullambol_&gclid=CIufrvaPuNACFUtsGwodv3sH0g&id=286220&type=22