Csepel.hu
A Kvasznay Gulyás Margit Baráti Társaság meghívására mutatták be a közönségnek Udo Ulfkotte: A menekültipar című könyvét a Rákóczi Kertben szeptember 22-én. Őry Károly történésszel és Hanczár János íróval Kiss Mária, a Kvasznay Gulyás Margit Baráti Társaság alapító elnöke beszélgetett.
Az eseményen megjelent Ábel Attila alpolgármester. A rendezvény fővédnöke Németh Szilárd országgyűlési képviselő, védnöke pedig Borbély Lénárd Csepel polgármestere volt, akik egyéb elfoglaltságuk miatt nem tudtak részt venni a beszélgetésen.
Udo Ulfkotte 1960-ban született, huszonöt éve foglalkozik újságírással. Tizenhét éven át a Frankfurter Allgemeine Zeitung munkatársa volt. Dolgozott külpolitikai szerkesztőként és haditudósítóként. Helmut Kohl német kancellársága idején a német kormány politikai tanácsadója is volt. Több nagy vihart kavaró cikket és könyvet írt, ez a mostani is valószínűleg a támadások kereszttüzébe kerül. A menekültipar című könyvét idén áprilisban mutatta be a közönségnek.
Kiss Mária arról beszélt, hogy a könyv részletesen elemzi a migránsok bevándorlását Németországba. Felmerül a kérdés, hogy a bevándorlók miért éppen most indultak útnak milliószámra, hiszen a közel-keleti országokban már jóval korábban is háborúk dúltak. Elgondolkodtató, hogy sem az Afrikában élő milliomosok, sem a tehetős törökök nem támogatják a migránsokat, noha a kultúrájuk hozzájuk áll közel.
Hanczár János író azt elemezte, hogy kinek van haszna a népvándorlásból? Sokan ugyanis nagyon jól megélnek ebből. Németországban például 5300 integrációs központot hoztak létre, valamint számtalan egyéb programot indítottak el, hogy integrálják a jövevényeket. Ez szép profittal kecsegtet egyesek számára, ugyanakkor erősen kérdéses, hogy a migránsok integrálhatók-e valaha.
Cs.A.
Fotó: Tóth Beáta
http://24.hu/kozelet/2016/09/23/otmillio-menekult-sok-pedig-egymilliard-ember-is-johet/
Ötmillió menekült sok? Pedig egymilliárd ember is jöhet
Bihari Dániel
Bihari Dániel
TUD ÚJSÁGÍRÓ. 2016. 09. 23. 18:39
Jelen helyzet smafu ahhoz képest, amikor majd a klímaváltozás miatt egymilliárd ember kel útra. Akár még ebben az évszázadban.
“Ulfkotte azt is leírja, mennyibe kerül egy menekült a német adófizetőknek. Fejenként havi háromezer-ötszáz euróba. Egymillió menekült ellátása tehát havi három és fél milliárd, évente negyvenkétmilliárd euróba kerül. Pontosan ennyibe kerül a költségvetésnek a németek segélyezése.
E könyv megjelenése előtt nem igen tudtunk arról, hogy Németország nettó kivándorlóország, mert egyre több németnek lesz elege saját hazájából. „A bevándorlók már csak az olyan országokból érkeznek, ahol az oktatásban kevesen részesülnek.
A távozó, képzett németek „Goodbye Deutschlanddal” búcsúznak. Ma már minden negyedik német azzal a gondolattal játszik, hogy elhagyja hazáját. Minden évben 165-170 ezer német fordít hátat Németországnak.
A legtöbb közülük fiatal és egyetemi végzettségű.”
Álljon itt a fejezet végkövetkeztetése: „Az igazság így hangzik: Németország kivándorlási ország – legalább is az etnikai németeknek.” Mely mondattól, mint általában a kínos tényektől, megállhat az ütő a hazai, a Merkel-Németországot imádó balliberális sajtó magyarutáló tamtam-dobosai kezében.
És hogy honnan érkezik a „munkaerő-utánpótlás”? Abból az Afganisztánból, ahol a nők nyolcvannyolc százaléka analfabéta. Az afrikai Nigerből (ott ez az arány 84,9 százalék), Dél-Szudánból (84 százalék) és Burkina Fasóból (78,4 százalék).
A menekültek orvosi ellátása óriási összegekbe kerül az adófizetőknek. Németországban négyszáz-ötszázezer a Hepatitis-C vírussal fertőzött emberek száma – egy jelentős részük migráns. Egy negyvennyolc hétig tartó kezelés ára 25-28 ezer euró. Ha más, drágább gyógyszereket is alkalmaznak, akkor 51-64 ezer euró a terápia költsége. De lehet, hogy az orvos még a – grammját tekintve szó szerint az aranynál is drágább – Gilead pirulát is felírja, az szemenként 714 euróba kerül.
A menekülteknek megfelelő szállás is dukál. Sokukat szállodákban helyezik el. Nem egyszer a hoteltulajdonos akarata ellenére. De kastélyokban és magánnyaralókban is. E téren sincsenek tabuk, akadályok. A Holte-Stukenbrock-kastélyban a rendőröknek kellett átadniuk a helyüket a menekülteknek. Máshol (a helyszínek pontos jelölése a könyvben) idősotthonokat ürítenek ki számukra.
Hogy mindez mihez vezethet, Ulfkotte brit lapok cikkeit idézi, melyek szerint legkésőbb 2018-ban már páncélosok düböröghetnek Európa városainak utcáin és terein. Az amerikai CIA egyik jelentése azt a képet vetíti elénk, hogy a közel-keleti és észak-afrikai menekültek hullámai országokat árasztanak el, és számos nagyváros kormányozhatatlanná válik.
A Németországban menedéket kapottaknak maximum tizenöt hónap ott-tartózkodás után jogukban áll behívni családtagjaikat. Sok esetben a visszamaradt rokonok küldik ki előőrsként az egyik családtagot, aki azután behívja őket. Így azután egy család eltartására évente akár kétszázötvenezer eurót is rá kell fordítani.
A legújabb felmérések szerint a németek már jobban félnek a menekültektől, mint a munkanélküliségtől, ami korábban a legnagyobb gondot jelentette. Az egykor patyolattiszta Németország közben koszosodik. Amit a sajtó trendinek igyekszik eladni.
Közben Berlinben a zsebtolvajlások száma ötvenöt százalékkal emelkedett. Annak ellenére, hogy a szállások őrzése havi hatezer-ötszáz euróba kerül menekültenként.
*
„A Menekültipar” című ezen kiadványt a tabuk és tények, a bevándorlóimport fenntartása és növelése, a szegénységből való meggazdagodás, a bevándorlás elhallgatott költségei, a politikai korrektség pusztító következményei… iránt érdeklődő olvasóink figyelmébe ajánljuk.”
http://www.magyarmenedek.com/products/11234/A_menekultipar_-_Udo_Ulfkotte.htm
“A menekültipar – akiknek haszonnal jár a népvándorlás”
Udo Ulfkotténak egész biztosan!
A könyvbemutatót szervezőknek és levezetőknek talán! 😀 😛
Grün, elég gyenge érvet sikerült összehoznia…talán ön is érintett a “menekültiparban” ezért dacol a tényekkel?
“A szerző előszavában leírja tapasztalatait arról, hogy milyen megpróbáltatások érték és érik tavalyi leleplező kötete miatt. Egyik lábával a börtönben van, másik lábával az anyagi összeroppanás szélén egyensúlyoz, aki olyan könyvet ír, mint ő. Minden sorát nagyítóval vizsgálják az ügyvédek, melyik állításáért lehet perelni. Eddig százötvenezer euró kifizetésére kötelezték. Hozzátehetjük: tudjuk jól, milyen veszélyes a hatalmasokkal szemben tényfeltárást végezni, akik minden tettüket titkolják. Azok meglétét tehát nem könnyű a bíróság előtt is megálló bizonyítékokkal igazolni.”
http://www.magyarmenedek.com/products/11234/A_menekultipar_-_Udo_Ulfkotte.htm
Jobban!
Nem érv, hanem pusztán magánvélemény volt!
Érvelni Te próbáltál, ami elég bugyutára sikeredett!
A szövegértésed a régi! 😛
.
Igen én is érintett vagyok a “menekült biznisz”-ben két gyermekem révén, csak épp a zellenkező irányban! 😛 😀
Magánvéleménye Grün gyenge lábakon áll, a szokásos “fújjuk a nótánkat”, unásig ismételni, a magánvéleményeket, amelyek nincsenek kapcsolatban a valósággal. Magából indul ki amikor azt állítja, hogy Udo Ulfkotténak ez anyagi haszonnal jár…van aki nem pénzért állít valamit, hanem mert fontos neki az igazság.
“Az okos ember a más kárán tanul” – persze szíve joga rosszul voksolni.