Magyar Idők
A volt liberális politikus inkább él egy szuverén országban, mint az Európai Egyesült Államokban.
Nemmel szavaz a kvótaellenes népszavazáson Hack Péter, az SZDSZ egykori ügyvivője és a Hit Gyülekezetének diakónusa, aki szerint az Európai Uniónak saját határain kívül felállított táborokban kellene kiszűrnie a migránsok közül azokat, akik valóban menekültek. Az ELTE tanszékvezető jogásza arról is beszélt, hogy a brüsszeli hivatalnokok és a baloldal elveszítették kapcsolatukat a társadalommal, Európának pedig meg kell erősödnie, ami a keresztény gyökereink vállalása nélkül elképzelhetetlen.
Az EU-területén kívül kellett volna elbírálni a bevándorlók kérelmét, ez következne a schengeni rendszerből – amit csak a magyar kormány vett komolyan
A magyar baloldal képtelen megszólítani a szavazókat, vagy tömegeket mozgósítani, és csak egyre több uniót szorgalmaz, az abból kiábrándult embereknek
Nem ehhez az EU-hoz akartunk csatlakozni, Brüsszel az unió lakosságát megkerülve dönt fontos ügyekben – Európának vissza kell térnie a keresztény identitásához
– Részt vesz a kvótaellenes népszavazáson? Hová teszi az x-et?
– Elmegyek október 2-án, és nemmel szavazok.
– A baloldalon meglehetősen nagy a káosz. Egyesek az igen, mások a tartózkodás vagy az érvénytelen szavazás mellett törnek lándzsát. Önt mi motiválja?
– 2002-ben léptem ki az SZDSZ-ből, mert látszott, hogy rossz irányba tartunk. Az uniós csatlakozásig a baloldal víziója az volt, hogy belépünk az EU-ba, és ez megold mindent: újra Európa részesei leszünk, fejlődés, növekvés, szabadság, béke köszönt ránk. A felkészülést ugyanakkor elrontottuk, bár ebben a konzervatív kormányoknak is voltak hibái. Mindezek eredményeként öt évvel a csatlakozás után a magyar lakosság volt a legkiábrándultabb. A baloldal erre képtelen volt reagálni, és új jövőképet sem tudott felmutatni. Egy unióból kiábrándult országnak próbálja eladni azt, hogy még több unióra lenne szükség.
– Ön euroszkeptikus?
– Ez az unió nagyon különbözik attól, amihez csatlakozni akartunk. A gazdasági és kulturális közösséget egyre inkább politikai közösséggé akarják formálni a nemzetállamok lebontásával. Sokan hiszik, hogy minden bajra az Európai Egyesült Államok jelenti a megoldást. Ma már az igazán fontos választóvonal nem a jobb- és baloldal között van, hanem a szuverenisták és a globalisták között. Én magamat inkább szuverenistának tartom, mert azt gondolom, hogy egy szuverén hatalom gyakorlása sokkal áttekinthetőbb. A nemzeti kormányok sokkal inkább számonkérhetők.
– Üzenjük Brüsszelnek, hogy az unió alapításakor megfogalmazott célokhoz kellene visszatérni?
– Igen, de ez nagyon nehéz feladat. Az Európai Egyesült Államokat az uniós alkotmányról tartott népszavazásokon sorra leszavazták, szorgalmazói viszont nem gondolták meg magukat a kudarcok láttán. Pedig az EU-ból alapvetően profitáló francia polgárok éppúgy nemet mondtak a központosításra, mint a periférián élő, később csatlakozott államok lakossága. A britek kilépése is egy határozott nem volt arra a brüsszeli politikára, amely nagyon gyakran az unió lakosságával szemben, illetve annak kijátszásával akar keresztülvinni egy-egy programot. A decentralizáció híve vagyok, és e tekintetben a magyar kormányt is kritizálom, amiért az unióval szemben szabadságharcot folytat, itthon viszont szűkíti a megyék és az önkormányzatok mozgásterét, megcsinálja a Kliket stb.
– A nemzeti függetlenségi mozgalmak megerősödése és különösen a Brexit óta szerte Európában szitokszó lett a népszavazás. Vannak, akik egyenesen antidemokratikusnak tartják. Ön mit gondol?
– Én népszavazáspárti vagyok. A politikának az a feladata, hogy meggyőzze a lakosság többségét. Azok, akik azt állítják most, hogy a magyarok a propaganda hatására utasítják el a betelepítési kvótát, mélyen lenézik az embereket! Azt mondják, hogy az emberek alapvetően hülyék, és bármivel megetethetők. Én nagyon nem így gondolom. Az emberek alapvető életösztöne jól működik, és semmilyen propagandával nem lehet az életösztönükkel és természetes igazságérzetükkel szembeni megoldásokat elfogadtatni.
– Gyakran elhangzik az is, hogy a népszavazás teljesen felesleges.
– Jogi szempontból valóban nincs jelentősége, mert semmi olyat nem eredményez, amit az Országgyűlés népszavazás nélkül ne tudna megtenni. Ugyanakkor politikai legitimációs szempontból nagyon fontos. Október 2-a arról szól, hogy az unió hivatalnokai vajon bármelyik elképzelésüket lenyomhatják-e egy nemzeti kormány torkán, vagy sem. Ebben a kérdésben a magyar kormány a néphez fellebbezett a referendum kiírásával. A népszavazásban így tulajdonképpen az egész unió jövője benne van. Nem abban a gyurcsányi értelemben, hogy kilépjünk-e vagy sem. Hanem úgy, hogy szuverén államok közössége legyen-e az EU, vagy valamiféle egyesült államok. Ha az utóbbi eset válna valóra, akkor – de csak akkor – azt mondanám, ki kell lépni, mert jobb egy szuverén országban élni az EU-n kívül, mint egy olyan államban, amelyet teljesen átláthatatlanul, egy távoli központból igazgatnak. És ez a vita nem magyar vita. Erről szól például az osztrák elnökválasztás is.
– Egyre gyakrabban hallani, hogy egy korszak határához érkeztünk. Ezek szerint ön is így látja?
– Igen. A változás korában élünk. Az a világrend, amely a vasfüggöny leomlásával kialakult Európában, jólétet és biztonságot ígért. A 2008-as válság ennek a gazdasági alapjait kérdőjelezte meg. Kiderült, hogy sokkal kiszolgáltatottabbak vagyunk, mint azt a közgazdászok hirdették. De biztonságosabb sem lett a világ: ma nagyobb kockázatát látom egy pusztító háborúnak, mint 1989-ban. Miért? Mert bár a legtöbbször csak legyintünk arra, ami a tőlünk távoli Észak-Koreában történik, de hónapok vagy évek kérdése, hogy Phenjan a maga hadi technológiáját eladja azoknak, akik sokkal közelebb vannak, és ugyanúgy a nyugati civilizáció ellenségei, mint ők. Az ukrán helyzet is bármelyik pillanatban robbanáshoz vezethet. A szíriai helyzet is bizonytalan. Az összes világháború olyan válsággal kezdődött, amire azt mondták: „Ó, hát ezt napok alatt le lehet rendezni!”
– A baloldali sajtó inkább Amerikára figyel, és Donald Trumptól félti a világot.
– Kétségtelen, hogy az amerikai választás is kiszámíthatatlan helyzeteket rejt magában. Ott is egy globalista és egy szuverenista álláspont került szembe egymással. Miközben számomra egyik jelölt személye sem szimpatikus, a szuverenista, azaz a republikánus oldal a vonzóbb. Trump győzelmét egyébként valószínűbbnek tartom, mert az Egyesült Államokban is óriási a status quo elleni fölháborodás. Akárcsak Európában, ahol ennek tudható be az olyan új, rendszerkritikus pártok megerősödése és előretörése, mint amilyen az AfD, az Igazi Finnek vagy a Wilders-féle Szabadságpárt Hollandiában. Ez előbb-utóbb Magyarországra is be fog gyűrűzni.
– Lát esélyt arra, hogy a baloldal megerősödik, és megdönti Orbán Viktor rendszerét?
– A jelenlegi párok és vezetőik képtelennek látszanak erre. A baloldalnak alapproblémája, hogy nem a választást kellene bojkottálni, hanem azt kellene végiggondolni, hogy őket miért bojkottálja a szavazók túlnyomó többsége immár tíz éve, hiszen 2006 óta tart a mélyrepülés. Elbuktak két országgyűlési és három önkormányzati választást, valamint egy népszavazást. Képtelenek megszólítani a szavazókat, vagy olyan ügyeket felkarolni, amelyekkel tömegeket lehetne mozgósítani. Pedig bőven lehetne fogást találni a Fidesz–KDNP-kormányon: a korrupció nagyon nagy probléma, baj van a jogrendszer kiszámíthatóságával, az oktatással, az egészségüggyel, a gazdasággal.
– Nem ugyanez a koncepciótlanság látszik a migránshelyzet kezelésében uniós szinten?
– Az biztos, hogy rendkívül nagy a káosz és sok a manipulatív híresztelés. Például azok, akik Magyarországot bírálják a határkerítés miatt, nem vesznek tudomást arról, hogy egyedül mi vettük komolyan a schengeni rendszert, amelynek az a lényege, hogy a belső határokat eltöröljük, a külsőket pedig megvédjük. Az is érthetetlen, hogy miért taszítják a migránstömegeket az embercsempészek karjaiba. Az EU már régen felállíthatott volna menekülttáborokat Törökországban, ott lefolytathatná a menekültügyi eljárást, és aztán busszal, vonattal, hajóval vagy repülővel áthozhatná a valódi menekülteket, mert azt is be kell látni, hogy rengeteg gazdasági bevándorló érkezett és érkezik folyamatosan Európába. Azt is el lehet fogadni, hogy valaki szeretne egy kulturálisan sokszínű közegben élni, de ha valaki nem erre vágyik, annak miért kell lenyomni a torkán?
– Mostanában gyakorta hallunk politikusokat Európa keresztény alapjaira hivatkozni. Van ennek még bármi jelentősége a XXI. században?
– Ez egy élet-halál kérdés. A zsidó–keresztény hagyományban emberölésen keresztül nem lehet üdvösségre jutni. A halál felmagasztalása a judaizmussal és a kereszténységgel is ellentétes, nem úgy a radikális iszlám tanításával. Iszlamista hitszónokok mondják, hogy azért fogják legyőzni a „kereszteseket”, mert mi, keresztények az életben hiszünk, ők viszont a halálban. Ez nem így lesz, mert az élet mindig győz a halál fölött, de nagyon jól mutatja azt a veszélyt, amelyet az európai liberális és baloldali elit a sorozatos terrortámadások dacára képtelen értékelni. Ahogy képtelen érzékelni azt is, hogy a 2000 éves közel-keleti keresztény közösség lélekszáma néhány év alatt tizedére csökkent!
– Erre most sokan felkiáltanának, hogy „ez, kérem, rasszizmus!”.
– Kérdezem én, miféle rassz az iszlám? Az efféle kijelentések is azt mutatják, hogy az európai politikai elit jelentős része vallási kérdésekben teljesen siketnéma. Képtelen felfogni, hogy egy erős spirituális meggyőződésű ember számára mit jelent a hitbéli meggyőződés. Ugyanígy idegen tőle a keleti közgondolkodás. Egy muszlim számára a család, a törzs és a vallás magától értetődően megelőz mindenféle világi jogot vagy hatalmat. Az integrációja ezért aztán elképzelhetetlen anélkül, hogy önfeladásra kényszerítsük, ami viszont nehezen összeegyeztethető a szabadság és tolerancia európai eszményével. Érdekes módon abban nincs vita, hogy a nácizmus összeegyeztethetetlen a nyugati értékrenddel. Miért nem lehet kimondani azt, hogy a saría összeegyeztethetetlen a jogállammal?
– Egy vérbeli uniós bürokrata ezt holmi magyarázkodásként értékelné, és most bedobná még azt is, hogy ön pánikot akar kelteni. Azt akar?
– A kereszténységet érő szenvedések a mai napig gúnynak és lekicsinylésnek a tárgyai Európában. Pedig valódi népirtás folyik! Amit az Iszlám Állam csinál, az nem egy illúzió, hanem napi szintű, húsba vágó valóság. Ráadásul a szemünk előtt zajlott le egy nagyon-nagyon fontos paradigmaváltás, ami számomra azt mutatja, hogy a mai világ gonoszabb, mint a náci Németország vagy a sztálini Szovjetunió. Mert ne felejtsük el: sem a nácik, sem a szovjetek nem tették ki a kirakatba, hogy mit művelnek a haláltáboraikban. Ha így tettek volna, az emberek szembefordulnak velük. Ehhez képest az Iszlám Állam nem titkolja, hanem hirdeti magáról az erőszakot, és ez tömegével vonz embereket Európából is, akik csatlakozni szeretnének hozzájuk a keresztények élve elégetésében… Azt se felejtsük el, hogy az iszlám hittételeinek egyik fontos eleme, hogy az a terület, amely egykor az iszlám fennhatósága alatt volt, örökké odatartozik. Tehát ahol itt ülünk, Budapest szintén.
– Rendkívül borúlátónak tűnik. Mondjon valami jót is!
– Minden gazdag és gyenge közösség óriási veszélynek van kitéve. A világ legnagyobb részén az európainál alacsonyabb az életszínvonal. Egyelőre nem tudom, hogyan leszünk képesek megvédeni magunkat, ha még nagyobb embertömeg kel útra Afrikából vagy Ázsiából. Mert Európa katonailag és kulturálisan is gyenge. Gyengesége egyik oka, hogy feladta a kereszténységét. Az iszlám nagyon erős identitásképző erővel bír. Az európai kultúrának elveszett ez az identitásképző ereje. A kereszténység lehetne egy ilyen erő. Mindazonáltal én úgy gondolom, hogy a kereszténység nem a múlt, hanem a jövő.
Forrás: Magyar Idők
