Csepel.info

Heti Válasz

A válság hatására összezsugorodnak a termékek. Kisebbek, könnyebbek, vékonyabbak lettek. A reáljövedelmek csökkenése mellett még jobban megnézzük, mennyiért vásárolunk, és ezzel olyan árversenyre késztetjük a gyártókat, amelyet képtelenek állni. Mi spórolunk, ők kispórolnak. És nem csak a Mackó sajtból a brummogást.

Az ötletet a Kisalföld című lap adta. Újságírójuk felfigyelt rá, hogy a kördobozban lötyögnek a sajtok, mert olyan karcsúak lettek, hogy már nem tesznek ki 360 fokot. (A hagyományos Mackó sajt még tartja magát, “ablakot is nyitottak” a dobozán, hogy a vevő láthassa, mit vesz.) A fogyasztóvédelemmel foglalkozó civilszervezetek szerint a joghurtok, a papír zsebkendők, a WC-papírok, a kenyerek, a tejfölök, a cukorkák és a lakások is zsugorodásnak indultak a hosszúra nyúló hazai válság idején. Rendhagyó bevásárlásra indultunk tehát, nagyítóval és colstokkal felszerelkezve. Ha az elmúlt napokban olyan bohókás vevőkkel találkoztak, akik centiméterrel mérték a WC-papírok rolniját, vagy rázogatás alapján vásároltak sajtot, akkor azok mi voltunk.

Csak az árat nézzük

Az általános válság közepette nem minden ment össze – van, ami kitágult, így például a tisztasági papír közepén a lyuk. A vevő csak azt figyeli, mekkora egy tekercs, hány rétegű a papír. Ám azt kevesen veszik észre, hogy vannak kis rolnis és nagy rolnis hengerek. Az utóbbi időben a cséve átmérője megnőtt, a rajta lévő papír pedig összement, és nemcsak hosszában, de az olcsóbbaknál még széltében is.

Ugyanez történt a papír zsebkendőkkel is – nem az orrunk lett nagyobb, a zsepik mentek össze -, mégpedig minden lehetséges irányban: átmérőben, vastagságban, de még darabszámban is. A százasnak hitt csomagban gyakorta csupán kilencven darab van. A tízes kiszerelés is csak nevében az, a jobb minőségű, vastagabb anyagból készülőből kilencet tesznek bele. A papír zsebkendőből szinte minden üzletlánc tart saját márkásat is, ezekről elvileg azt ígérik, hogy kedvező áron jó minőséget kapunk. Ám tapasztalatunk szerint ennek csak a fele igaz, ugyan jóval olcsóbbak a többinél, ám ezek az igazi “zsugortermékek”, a Cora- és a Spar-csoport saját márkás zsebkendői úgy néznek ki, mintha a többit Hófehérkének, ezeket pedig a törpéknek gyártották volna.

Hiába okoljuk ezért a gyártókat, a fő ok az, hogy az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület felmérése szerint a magyar vevők 60 százaléka csak az árat nézi, és ez a szemlélet csak tovább erősödött a válsággal. A Tesco forgalma például 1-2 százalékkal esett vissza, ám a vevők figyelme még inkább az olcsóbb áruk felé fordult.

Európai méretekben

Lapunk megkérdezett több gyártót is, akik szerint éppen a saját márkás termékek állnak a minimalizálási folyamat mögött. A többi áru ezekkel versenyez, ezért kénytelenek árban és minőségben utánuk menni. Ez az oka annak, hogy például a régi, hagyományos kis rolnis (hivatalos nevén: hüvelyű) WC-papírt ma már alig találni a piacon.

Végy két deciliter tejfölt – ez a sor számos magyaros étel receptjében megtalálható. A válság nyelvére lefordítva mindez így hangzik: végy két pohár tejfölt. Merthogy kétdeciset nem lehet kapni, sőt már húszdekásat sem – 10-20-30 százalékot kispórolnak belőle. Mindezt “hivatalosan” teszik, mert a poháron pontosan feltüntetik, hogy 135 grammot vagy 175 grammot vásároltunk. “Félliteres tejföl sincs már – teszi hozzá Dömölki Lívia, a Kosár Magazin élelmiszerszakértője -, amit a vevő félliteresnek hisz, az legfeljebb 450 grammos.” Valóban, 330 grammos “nagypoharasat” is sikerült találnunk, ami már alig nyom többet, mint a régi “kispoharas”.

A Danone tejföl 1999-ben ment össze, és a nyugati szokásokkal magyarázta a kicsinyítést, s mivel a vevők alig figyelnek másra az áron kívül, a többi márka is kénytelen volt követni a példát. A kefirek zsugormenete nem volt ilyen látványos, a félliteres kaukázusi például csak 450 grammra ment össze.

A gyümölcsjoghurtok viszont úgy összetöpörödtek, hogy a Danone-é már annyira könnyű, hogy leginkább bébiételre hasonlít. A gyártó úgy érvel: hiába nőttek a költségei, az árai nem változtak; 2003 óta változatlanul 59 forintért kínálja a joghurtot. Mivel piacvezetőként a kis poharakkal is sikereket ért el, a többi gyártó is csökkenteni kezdett. Egyes fogyasztóvédelmi fórumokon már úgy élcelődnek, hogy a folyamat vége az lesz, hogy a dobozon fel kell tüntetni: “nyomokban joghurtot tartalmazhat”.

Tévedés volna azt hinni, hogy csak magyar jelenségről van szó. A tavalyi élelmiszerár-robbanás idején a törpeformulát világszerte bevetették a gyártók. Egy francia fogyasztóvédelmi szaklap, a 60 millions de con somma teurs (60 millió fogyasztó) arról számolt be, hogy a világmárkák rejtett áremelést követnek el – nem nyúlnak az árhoz, viszont lecsippentenek a termékből. Így rövidült meg a Mars csokoládé, és áramvonalasabb lett, 330 grammról 300-ra karcsúsodott az egyik vezető kekszmárka. A gyanútlan cukorkavásárlók itthon is tapasztalhatják ezt: a korábbi tízdekás kiszerelés helyett jó néhány esetben csak kilenc dekagrammot tartalmaz a csomag. Haraszti Anikó, a Tudatos Vásárlók Egyesületének szakértője szerint a vásárlóknak akkor kell gyanút fogniuk, ha a megszokott termék arculatot vált, mert ezzel igen gyakran egy burkolt áremelést, vagyis töpörödést fednek el.

Egy hónapja már a lisztnél, a teavajnál, a tejnél, a cukornál sem lehetünk biztonságban. Mint azt a HVG észrevette, egy uniós előírás ugyanis megszüntette az előrecsomagolt termékekre vonatkozó kötelező előírásokat.

A legmókásabb jelenséggel egy magyar üzletlánc hű tőpultjában találkoztunk, ahol akciós pecsenyekacsát kínáltak 690 forintos kilónkénti áron – egy lábbal. Az árcédulán persze nem tüntették fel, hogy nem teljes kacsát akartak ránk sózni. Takács László, a Baromfi Terméktanács igazgatója lapunknak azt mondta, a szárnyasokat akkor szokták egy lábbal kínálni, ha “technológiai selejtek”. (Magyarán a másik comb megsérült.) “Nem túl vonzó egy egylábú kacsa” – indokolt. Mi is így gondoltuk, nem is vettük meg. A kacsaselejt-elméletnek némiképpen ellentmond, hogy invalidus szárnyasunk mellett szép halomban ott álltak a kacsacombok – külön, kilónként 1290 forintért kínálva.

A válság a pékárukat is elérte, Dömölki Lívia hívta fel rá a figyelmünket, hogy a kenyerek is egyre kisebbek lettek. A gyermekkorunk kétkilós veknijei után előbb az egykilósak jöttek, ma már ilyeneket is alig látni a pultokon, mert a helyüket a 60 dekások és a félkilósok vették át. Igaz, ezekből alig lehet normális karéjt vágni, mert régi fogalmaink szerint a harmaduk sercli. Ám az uniós szabályok miatt nem felezhetik a kenyeret, csak ha külön eladót állítanak a pékárukhoz. Fontos szempont az is – figyelmeztet az élelmiszer-szakértő -, hogy az árközpontú vásárlóra így 400 forintos kilónkénti árú kenyeret is rá lehet sózni.

A legnehezebb helyzetbe azok kerültek, akiknek nem a papír zsebkendője (noha ez is kínos lehet), hanem a lakása ment össze. Flórián Zsolt, az Építkezők Fogyasztóvédelmi Egyesületének elnöke hangsúlyozza, hogy mindez nem a válság miatt történik, évek, évtizedek óta így van. Az első kínos élmény akkor éri a lakásvásárlókat, amikor függönyt szeretnének venni, és kiderül: az elegáns háromméteres beltér helyett csak két és fél métert találnak. Az összelapított lakás nagy átok, nem lehet mit tenni, hiszen felette még néhány miniemelet van, visszabontani is lehetetlen. A másik összemenős tétel a szigetelőanyagoké – gyakran eggyel kisebb vastagságút, öt centiméter helyett három centimétereset építenek be a házakba, így spórolnak a nehéz időkben – a jövendő lakó kárára.

Forrás: Heti Válasz

This entry was posted on 2009. május 20. szerda at 08:09 and is filed under Életmód, Gazdaság. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.