VEZESS, MTI
senna
Több mint két évtizede, 1994. május 1-jén szenvedett halálos balesetet az imolai nagydíjon a brazil Ayrton Senna, minden idők egyik legkiválóbb Forma-1-es pilótája.
Ayrton Senna da Silva 1960. március 21-én jómódú brazil családba született Sao Paulóban. Édesapja bátorítására négyéves korában ült először gokartba, első gokartversenyén, 13 évesen az 1-es rajtszámmal indult és a célban is elsőként intették le. 1977-ben megnyerte a dél-amerikai gokartbajnokságot, majd 1979-ben és 1980-ban világbajnoki ezüstérmes lett.
1981-ben megnősült, és Európába költözött, ahol bekapcsolódott a brit Formula Ford 1600-as versenysorozatba. A következő évben megnyerte a brit és az európai Formula Ford 2000 bajnokságot, 1983-ban a brit Forma-3-as bajnokságban diadalmaskodott és megnyerte a makaói nagydíjat is.
A csúcskategóriában, a Forma-1-ben 1984. március 25-én egy kiscsapat, a Toleman (a későbbi Benetton, Renault, ma Lotus) versenyzőjeként mutatkozott be. Már második versenyén pontot szerzett és az idényben háromszor állhatott fel a dobogóra, az esős, idő előtt leintett Monacói Nagydíjon valószínűleg nyert is volna későbbi nagy ellenfele, Alain Prost előtt, ha tovább tart a verseny.
Nem csoda, hogy a következő évben már a Lotusnál versenyzett, ahol három év alatt hat futamgyőzelmet szerzett, első diadalát 1985. április 21-én Estorilban, a Portugál Nagydíjon aratta.
1988-ban szerződött a McLarenhez, ahol a kétszeres világbajnok Prost csapattársa lett. Ekkor kezdődött kettejük legendássá vált rivalizálása, amely végül odáig fajult, hogy a hivatalosan megkövetelt alkalmakat kivéve nem is beszéltek egymással, és a későbbi években többször is ütköztek.
Senna a mindent vivő MP4-4-essel megnyerte az 1988-as világbajnokságot, 1989-ben viszont Prost mögött csak a második lett, aztán 1990-ben és 1991-ben ismét ő végzett a pontverseny élén. 1990-ben a szuzukai futamon a rajt után nekiment az őt megelőző franciának, ezzel mindketten kiestek és Senna lett a világbajnok – utólag elismerte, hogy a balesetet szándékosan okozta. 1992-ben egy gyöngébb autóval csak negyedik lett, 1993-ban a kipörgésgátlóval felszerelt új McLarennel ismét esélyesnek számított, de végül másodikként végzett az akkor már williamses Prost mögött.
Az 1994-es évadra az akkor domináns Williamshez igazolt át – Prost emiatt vissza is vonult ’93 végén – de idénye rosszul kezdődött. Az első két nagydíjon az élről indult, ám kiesett, ezután következett élete utolsó futama, a modern F1 fekete hétvégéjének számító San Marinó-i Nagydíj. A versenyhétvége baljós előjelekkel indult: az első szabadedzésen a brazil Rubens Barrichello teljes gázzal, fejjel lefelé a falnak vágódott, de túlélte a balesetet, másnap az újonc osztrák Roland Ratzenberger vesztette el uralmát 300 kilométeres sebességgel száguldó járműve fölött, s a kórházban meghalt.
A San Marinó-i Nagydíj mezőnye 1994. május elsején rajtolt el. A hetedik körben az élen 310 kilométeres sebességgel száguldó Senna a Tamburello kanyarban a pályáról lecsúszva, egyenesen haladt tovább és a gumifallal nem védett betonfalba csapódott. A szinte teljesen szétroncsolódott autóban ülő versenyző nem mutatott életjelet, a következő percekben tévénézők százmilliói szemlélték döbbenten, amint a mentők sikertelenül próbálják újraéleszteni, majd helikopterrel kórházba viszik.
Itt sikerült szívét újraindítani, de 18 óra 40 perckor halottnak nyilvánították, a halál időpontjának az ütközés pillanatát, 14 óra 17 percet adtak meg. Államfőhöz méltó brazíliai temetésén másfél millió ember vett részt és háromnapos nemzeti gyászt rendeltek el. (A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy a futamot ugyan másfél perccel a baleset után leállították, de aztán újraindították, az elsőséget az abban az évben először világbajnok Michael Schumacher szerezte meg.)
A tragédia után a Forma-1-ben szigorítottak a biztonsági előírásokon, a pályákat átépítették, a versenyautókat áttervezték, számos biztonsági újítást vezettek be, amelyeknek köszönhetően a száguldó cirkuszban azóta versenyző nem vesztette életét.
Ayrton Senna zseni, saját hite szerint is istenadta tehetség és akarnok, ugyanakkor jóindulatú, szerény és mélyen vallásos ember volt. A pályán rendkívüli győzni akarása miatt gyakran agresszíven, félelemkeltően viselkedett.
Ő volt a Forma-1 történetének leggyorsabb versenyzője, az időmérő edzéseken 161 futama során 65-ször volt a leggyorsabb, további 22 alkalommal indult az első sorból. A versenyeken összesen 13 645 km-en, 982 körön át vezetett. Edzéselsőségeinek rekordját csak Michael Schumacher tudta megdönteni tizenkét évvel később. Senna hat győzelmet aratott Monacóban, s a mai napig rekordnak számít az e pályán szerzett 1989 és 1993 közötti egymás utáni öt futamgyőzelme is.
Az autósport 34 évesen elhunyt legendájának számos szobra és emlékműve van, az egyik az imolai pályán azon a ponton, ahol a végzetes baleset bekövetkezett. Minden idők egyik legnagyobb Forma-1-es versenyzője több millió embernek volt példaképe, életéről számos könyv, film, sőt dal is született. Hazájában nemzeti hősnek számít, több utca, autópálya, alagút és tér viseli a nevét, a brazil válogatott az ő emlékének ajánlotta 1994-es világbajnoki győzelmét.
Forrás: MTI, Vezess.hu
