Csepel.info

Nlcafe

Bródy János Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas előadóművész, szövegíró, zeneszerző, az Illés, majd a Fonográf együttes tagja, a magyar beatzene “alapító atyja” április 5-én volt hetvenéves. 

Budapesten született Bródy András matematikus-közgazdász és Vajna Márta tanárnő gyermekeként, dédapja Maróti Géza építész és iparművész volt. Kiskorában zongorázni tanult, majd átváltott a gitárra. Villamosmérnöknek készült, le is diplomázott, de életét akkor már a zene töltötte ki. Érettségi után, 1964-ben Koncz Zsuzsa ajánlására került a később legendássá vált Illés zenekarba, ekkor ragadt rá a Tini becenév. Az együttes klasszikus felállása – a gitáron és billentyűs hangszereken játszó Bródyn kívül Szörényi Levente énekes-gitáros, Szörényi Szabolcs basszusgitáros, Illés Lajos billentyűs, Pásztory Zoltán dobos – 1965-re alakult ki. Az év nyarán a nógrádverőcei ifjúsági táborban játszottak, itt születtek meg az első magyar nyelvű beatdalok (Az utcán, Óh, mondd). Még az év során elkészült az első magyar nyelvű beat kislemez (Táskarádió), és Koncz Zsuzsa a tévében elénekelte Rohan az idő című dalukat, innen számítható a magyar nyelvű beatzene.
Az 1966-os első Táncdalfesztiválon megosztott második díjat nyerő Még fáj minden csók című számuk megosztotta a közönséget, de az 1968-as fesztiválról az Amikor én még kissrác voltam című, népzenei gyökerű szerzeményükkel szinte minden díjat elhoztak. Az Illés – az Omega és a Metró mellett – az ország legnépszerűbb zenekara lett, dalaik a slágerlista élén tanyáztak, koncertjeik hatalmas sikert arattak. Számaik zömét Szörényi Levente szerezte, a Bródy János által írt, gyakran áthallásos, politikailag kényes szövegek az előző nemzedék magatartásmintái ellen lázadó ifjúság életérzéseit fejezték ki. Állandó nyomás alatt álltak, a hatalom megpróbálta kontrollálni, egyben az ifjúság megnyerésére is felhasználni őket. Rendre kifogásolták szövegeiket, nyilatkozataikat és viselkedésüket, 1970-ben Budapesten nem léphettek fel, így lettek “a vidék legjobb zenekara”. Illés Lajos végül belefáradt a hercehurcába, és 1973 végén feloszlatta a zenekart.
Bródy a Szörényi testvérekkel együtt a Fonográf együttesben folytatta. A sokrétű, igényes zenét többszólamú vokállal megszólaltató zenekar egy évtizeden át dolgozott. Szövegeiket Bródy írta, aki új hangszeren, steel gitáron is játszott.
A dalszerző önálló korszaka 1978-ban kezdődött, a Várszínházban és az Egyetemi Színpadon tartott előadásaival. A műsor Az utca másik oldalán címet viselte, kifejezve az alkotó művészi magatartását. Hitelesen és mindenki által érthetően fogalmazta meg nemzedékének álmait és csalódásait, a dolgok színét és fonákját, emiatt a hatóságok továbbra is gyanakvással figyelték. 1980-ban jelent meg első szólólemeze Hungarian Blues címmel, rajta a Filléres emlékeim, a Földvár felé félúton és a Mama, kérlek című slágerekkel. Ezt az 1984-ben kiadott Ne szólj szám című album követte, rajta többek között a hatvanas években betiltott, egy nemzedék himnuszának számító Ha én rózsa volnék kezdetű dallal. Ezt követően négy-ötévenként jelentkezett önálló nagylemezzel.

This entry was posted on 2017. április 8. szombat at 08:00 and is filed under Ünnepek. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.