Bálna buli: Demszky és Geszti a hátsó testnyíláson hatolt be
Heti Válasz
Landmark-építészet vagy csak jó marketinggel népszerűsített belvárosi pláza? A IX. kerületi Közraktárak helyén épülő CET egyszerre mindkettő. A fantasztikus adottságú, elhanyagolt ipari zárványterület revitalizációjával folytatódik a belváros déli irányú terjeszkedése a Duna partján.
Téglapartival búcsúztak a régi Közraktáraktól március 26-án a CET (Central European Time) projekt szervezői. A bulin mindenki ott volt, aki számít, értsd: a teljes Demszky Gábor-közeli értelmiségi holdudvar, Bojár Iván András városarculati tanácsnok, Geszti Péter, a CET “kreatív igazgatója” és Márton Imre, a befektető Porto Investment Kft. ügyvezető igazgatója. Ott volt a főpolgármester is, aki idestova másfél évtizede minden kampányában ígéretet tett a budapesti Szabadság és Petőfi híd között, a pesti oldalon húzódó Közraktárak felújítására.
Az egyik öreg raktár előtt deszkából ácsolt, hatalmas bálna várta, hogy a trendi vendégsereg a hátsó testnyílásán behatolva “megtermékenyítse”, és ezáltal életre keltse a benne szunnyadó kis cetmagzatot (a műalkotás egy Szőke Gábor nevű ifjú szobrász fantáziáját dicséri). A buli másnapján megkezdődött a bontás, amit remélhetőleg tényleg építkezés követ. A CET átadását 2010 nyarára ígérik, vagyis még éppen elkészülhet az önkormányzati választások előtt, ellentétben a szomszédos Fővám tér felé araszoló 4-es metróval. A Közraktárak újjáépítése – a jelképes és politikai vonatkozásoktól függetlenül – hasznos lehet a városnak.
Hiánypótló pláza
Vannak persze kérdőjelek. A nyolcmilliárdos beruházást PPP-konstrukcióban, állami és magántőke együttes bevonásával valósítja meg a Porto Investment, mely 2007. június 27-én nyerte el a főváros által kiírt pályázatot. A Porto hárommilliós törzstőkéjű projektcég, melynek vezetője, Márton Imre építési vállalkozó eddig főleg áruházak megvalósításában jeleskedett. A tulajdonos a Máltán bejegyzett Porto Investment Ltd. nevű offshore vállalkozás. A beruházást az MKB Bank Zrt. finanszírozza, tehát közpénzt alig fordítanak rá (kivéve az első két évet, amikor a fővárosi önkormányzatnak 100-300 millió közötti összeget kell fizetnie a várható kezdeti veszteség visszapótlására). A téglapartin az MKB vezérigazgatója, Erdei Tamás ígéretet tett, hogy a válság nem veszélyezteti a CET megvalósulását. A megépült létesítményt 25 évig a Porto üzemelteti, de a főváros tulajdonában marad.
A CET-et elsősorban kulturális létesítményként hirdetik, de a sajtóanyagok alapján úgy tűnik, a hangsúly inkább a kereskedelmi és a vendéglátó funkcióra kerül. Összesen 12 ezer négyzetméter bérbe adható területről van szó, 250 férőhelyes mélygarázzsal. A tervezett épület szíve egy 1050 fős “multifunkcionális rendezvényterem”. Az uralkodó trend szerint ilyen termet minden nagyobb presztízsberuházásnak tartalmaznia kell. A fővárosi önkormányzat által a válság ellenére továbbra is szorgalmazott Városháza Fórum például szintén tele van óriási, “multifunkcionális” terekkel, de valószínűleg jut belőlük a Millenniumi városközpontba és az óbudai Álomsziget-re is.
A CET törzse valójában hagyományos bevásárlóközpont a központi átrium körül három szinten végigfutó galériákkal, ahol üzletek, kávézók és éttermek kapnak helyet. Ezt nem szükségszerű tragédiának látni. Budapest kulturális intézményekkel bőven el van látva, viszont a belváros déli felén – a Kossuth Lajos utca, Rákóczi út, Fiumei, Orczy és Haller út által határolt karéjban – bevásárlóközpont nem épült. Még mindig jobb, ha a pláza építészetileg izgalmas formában, “városbarát” módon valósul meg, mintha ledobnának valahova egy újabb dobozt.
Változatok egy témára
Márpedig a CET valóban érdekes alkotás. A tervező Kaas Oosterhuis holland építész – aki magyar felesége révén kötődik Budapesthez – hatalmas, üveg-alumínium burkolatú bálnát álmodott a Duna-partra. A bálna farka belesimul a két régi, megtartott raktárépület közé, dél felé forduló feje viszont felmagasodik. Itt kap helyet a rendezvényterem, fölötte egy nagy étterem és egy tetőterasz. A CET divatos angol kifejezéssel landmark, vagyis jelképértékű, karakteres, modern építészeti alkotás. A sztárépítészek többségéhez hasonlóan Oosterhuisnak is sajátos stílusa van – némi rosszindulattal azt is mondhatnánk, hogy mindig ugyanazt a házat tervezi, különféle változatokban. Az 1997-ben átadott Neeltje Jans Saltwater Pavilion szintén bálna formájú, a CET héjának háromszög alakú lapocskái visszaköszönnek a holland A2 autópálya melletti Hessing Cockpit pavilonon, s még sorolhatnánk a megvalósult példákat.
Amitől a pesti CET jobb lehet nyugati előképeinél, az a régi és az új izgalmas kontrasztja – a megtartott raktárépületek a maguk korában színvonalas, gondosan megtervezett mérnöki alkotások voltak. Ha lecsutakolják a vastag, fekete koszréteget, a homlokzatok elegáns piros-sárga csíkozása is elő fog kerülni. A házak alatt zegzugos pincerendszer rejtőzik. Mivel a két raktár közötti sávot kimélyítik, a pince üzletekkel teli földszintté alakul, ahova a látogató mozgólépcsőn érkezik az utcáról. A Közraktárak facölöpök százain állnak, mivel 1881-ben mocsaras, lápos területen épültek. A cölöpöket az állandó talajvízborítás óvja meg a rohadástól, ezért az építkezés során is vigyázni kell a vízszint megtartására. Már a korabeli leírások kiemelik, hogy annál, ami a Közraktárakból a felszínen látszik, sokkal jelentősebb a mélyben rejtőző rész.
A Közraktárak nem állnak műemléki védelem alatt. Sajnos, a régi épületekből nem sok marad. A kerületi rendezési terv előírja, hogy mindkét épület első 20 méteres szakaszát le kell bontani, mivel a várostervezők hangulatos közteret álmodtak a Corvinus Egyetem új épülete elé, közúti alagútba terelt forgalommal. Borítékolható, hogy ez az alagút soha nem fog elkészülni, a bontást viszont végre kell hajtani, igaz, az eredeti véghomlokzatok másolatát visszaépítik a megmaradó részek elé. A harmadik raktárépületből csak egy magában álló, szerencsétlen kis torzó marad. Összességében a Közraktárak 40 százalékát bontják el, valamint a látványos, nyitott fedélszékes fa tetőszerkezetet, amit Oosterhuis még 2007-ben is meg akart őrizni. A belső tér öntöttvas oszlopai – tűzvédelmi előírások miatt – valószínűleg szintén eltűnnek. A projekt szépséghibáit ellensúlyozza az a tény, hogy a város közepén árválkodó, elkerített ipari zárványterület végre megszűnik. A CET hasonló mintaértékű rehabilitációs projekt lehet, mint a Ganz gyár helyén létrehozott Millenáris park Budán.
Város-puzzle
A Közraktárak telkének remek városszerkezeti adottságai vannak. A hosszú Dunaparti teraszon kávézók sora kaphat helyet. Mivel a folyópart pesti szakaszán a korzót végig elzárja a víztől a villamos és a közút, a Közraktárak előtti sétány adottságai rendkívüliek, bár sokat levon a hely hangulatából, hogy a rakpart – hasonlóan a Nemzeti Színház előtti részhez – függőlegesen szakad le, így a vízhez nem lehet lemenni. A főváros megígérte, hogy a CET megépülése után rendbe teszik az elhanyagolt, koszos Nehru parkot a Közraktárak és a Petőfi híd között.
A IX. kerület önkormányzata vállalta, hogy a parkot a Ráday utcával összekötő Bakáts utcát sétálóutcává alakítja. Legalább ilyen fontos lenne, hogy a Váci utcából a turisták eljuthassanak a CET bejáratáig a Pipa utcán és a rettenetesen kelet-európai Csarnok téren keresztül, ennek előfeltétele azonban a Csarnok tér alatti – régóta tervezett – mélygarázs megépítése. Ha a puzzle hiányzó elemei a helyükre kerülnek, létrejön egy olyan egységes, kör bejárható gyalogoszóna, ami behálózza a Belső-Ferencvárost, és összeköti az “igazi” Belvárossal. A belvárosias zóna déli irányú terjeszkedése, ami a Ráday utca váratlan fellendülésével kezdődött, a CET megépülésével válik visszafordíthatatlanná.
