Csepel.hu
Száz évvel ezelőtt, 1916-ban gondolta el Weiss Manfréd gyártulajdonos, hogy Csepelen létrehozza az első gyógyintézetet. A tervet tettek követték, és hamarosan megépült az akkor még földszintes kórház – vázolta fel az intézmény születésének kezdetét Bolla Dezső helytörténész, aki a Karácsony Sándor utcai könyvtárban tartott előadást február 16-án. Az eseményen megjelent a 104 éves Sági Istvánné, aki 1940 és 1943 között nővérként dolgozott az intézményben. Szintén jelen volt dr. Molnár Lajos sebész, aki 25 éven át igazgató-főorvosként irányította a kórházat.
Bolla Dezső szavaiból megtudhattuk, hogy Csepelen abban az időben 15 ezren laktak, miközben a gyár munkásainak száma 22 ezer volt. A településen ugyanakkor mindössze egy gyári és egy községi orvos gyógyított. Weiss Manfréd szükségét látta, hogy a gyár dolgozói számára gyógyintézetet hozzon létre. A terveket Diebold Hermann készítette. Az első épület földszintes volt, s csak a gyár alkalmazottait látta el. Hamarosan itt kapott helyet az ország első csecsemőotthona, ahová a szülő anyák a csecsemőiket elhelyezhették.
A kórházzal szemben lőszerüzem működött, ahol sok nő és a háborúban megsérült vak katonák dolgoztak. Fordulópont volt 1924, amikor az intézményt nyilvános kórházzá minősítették, és Csepel összes betegéről gondoskodtak. Az állandó orvosok mellett vendégorvosok is közreműködtek, akik a bonyolultabb műtéteknél segítették kollégáikat. A 30-as években Borbély Ferenc lett az intézmény főorvosa, s ekkor bővült az intézmény egy emelettel. A II. világháborúban bunkereket építettek a kórház környékén, ahová a betegeket menekítették és ahol műtéteket is végeztek. A Weiss család a háborút követően külföldre távozott, a kórházat államosították. Az intézmény gyermek- és tüdőgyógyászattal, röntgennel, valamint 1947-ben szülőotthonnal bővült. Az ötvenes években 180 volt az ágyak száma és 117 alkalmazott dolgozott. Az 56-os forradalom idején 80 súlyos sebesültet kezeltek, köztük orosz katonákat is.
A csepeliek többsége által jól ismert dr. Molnár Lajos sebész-főorvos 1972 és 1996 között igazgatta a kórházat. A 70-es években 274 alkalmazott dolgozott, az ágyak száma pedig 325-re nőtt. Új szárnyépülettel, a szülészettel bővült a kórház, ahol 2003 augusztus 31-én született meg az utolsó csecsemő. A csepeliek tiltakozása ellenére 2003-ban a Jahn Ferenc Dél-pesti Kórházhoz csatolták az intézményt, ami gyakorlatilag a kórház megszűnését jelentette. Az egykori csepeli kórházban jelenleg két rehabilitációs belgyógyászat működik. Az előadás díszvendége volt a 104 esztendős Sági Istvánné, akinek emlékeit lánya, dr. Sági Mária írta meg a „Mária ifjúkori emlékei” című könyvében. „Az édesanyám gyakran mesélt a régi időkről, s ebből született meg a könyv – mondta dr. Sági Mária. – Anyám gyermekgondozónői képesítést szerzett, s maga kérte, hogy a csepeli kórházban dolgozhasson. Híres volt az intézmény, szívesen jöttek ide dolgozni az orvosok, ápolók. Ez 1940-ben történt. Anyám jó kapcsolatba került a Weiss családdal; rendre anyámat kérték meg, ha a családtagok közül beteget kellett ápolni vagy szülésnél segíteni. Egy idő után anyám tanította a többi ápolót, hogyan bánjanak a csecsemőkkel. Három évig dolgozott a kórházban.”
Dr. Molnár Lajos most is fiatalos, jó egészségnek örvend, precízen képes felidézni azokat az eseményeket, amelyek 25 éves sebész-főorvosi munkája alatt történtek. „Ha valaki Csepelről beszél, megdobban a szívem – mondta a professzor-főorvos. – Ide a legszebb emlékeim kötnek, kiváló orvosokkal, ápolókkal dolgozhattam együtt. A csepeliek végtelenül kedvesek és szeretetreméltóak, a mai napig egykori betegek tucatjai telefonálnak nekem. Jó anyagi körülmények között működött a kórház, az én időmben bővült a szülészettel. Budán, a Törökvész úton lakom, onnan utaztam ide minden nap nagy szeretettel. Jelenleg egy-egy órát adok az egyetemen, és könyvet írok arról, hogy falusi orvosként miként kezdtem el pályafutásomat.”
Az eseményen Vitányi Iván szociológus röviden megemlékezett arról, hogy a Weiss család európai polgári szellemiséget képviselt, s kiváló munkatársaival, orvosaival gazdagította Csepelt.
Csepel.hu
Dr. Molnár Lajos sebész a közelmúlt egyik legismertebb csepeli közéleti személye. Kár, hogy az újonnan Csepelre költözők azt sem tudják, ki volt ő.
szigetország!
Ki tehet róla, hogy dr. Molnár Lajost egy olyan szellemi világítótorony lenyomja mint Németh Szilárd vagy egy hétpróbás bűnöző Gyurcsány?!
Megjegyzem, mint magamat régi csepelinek számító sokáig törtem a fejem, hogy a Jerzy Popieluszkó esetleg Ságvári Endre egyik neve a harminckettőből?! 😀 😀
Dr M.Lajos áldásos ténykedése telerakta a csepeli temetőt,viszonr igazi komcsi volt,nem értett a sebészethez semmit,viszont baromi jó elvtárs volt és igazi diktátorként irányította a Csepeli Kórházat éveken át teljhatalmú ura volt a kórháznak a rendszerváltásig.A Csepelre ujonnan költözők örúljenek,hogy nemtudják ki volt ő itt Csepelen.
Kati ! Ott a pont! /Lajosunk több szót nem is érdemel/.