Múlt-kor
25 éve, 1991. február 12-én halt meg Krassó György, a szocializmus és a rendszerváltás időszakának közismert alakja, a “permanens forradalmár”. 1983-ban ő szervezte az első nyilvános megemlékezést Budapesten az 1956-os forradalomról.
1946-ban korengedménnyel lépett be a kommunista pártba, gimnáziumi tanulmányait megszakítva esztergályos lett Csepelen, s munka mellett érettségizett le. 1951-ben a közgazdasági egyetemre iratkozott be, de kritikai nézetei miatt a következő évben kizárták a pártból, s 1955-ben államvizsgája előtt az egyetemről is kitették. Ezután segédmunkásként dolgozott, diplomát csak 1976-ban szerezhetett. Az 1956-os forradalom idején részt vett a rádió ostromában, október 30-tól a kijárási tilalom megszegése miatt öt napig őrizetben volt. Forradalmi tevékenysége miatt novemberben letartóztatták és tíz év börtönre ítélték, 1963-ban amnesztiával szabadult.
Még abban az évben izgatás miatt újra letartóztatták, de 1964-ben felmentették. Szabadulása után segédmunkásként, dokumentátorként, végül előadóként dolgozott a Lampart Műveknél 1973-ig, amikor egészségi okokból nyugdíjazták. 1972-ben és 1973-ban részt vett a március 15-i tüntetéseken, a hetvenes évek végétől pedig bekapcsolódott a szerveződő ellenzéki mozgalomba. Előadásokat tartott a “repülő egyetemeken” és a Hétfői Szabadegyetemen, de radikalizmusa miatt hamar ellentétbe került a Beszélőkörével, ezután a Demokrata folyóirattal és az Inconnu művészcsoporttal működött együtt.
1982-ben Magyar Október néven saját szamizdat kiadót hozott létre, 1983-ban ő szervezte az első nyilvános megemlékezést Budapesten az 1956-os forradalomról. 1984-ben rendőri felügyelet alá helyezték, a következő évben kiutazási engedélyt adtak neki, hogy Londonban meglátogathassa súlyosan beteg bátyját, Krassó Miklós filozófust. Nagy-Britanniában politikai menedékjogot kapott, itt alapította meg a Magyar Október hírügynökséget, s dolgozott a BBC és a Szabad Európa Rádiónak.
1989-ben Nagy Imre és társai temetésére érkezett haza s még abban a hónapban megalapította a Magyar Október Pártot, “az utca pártját”. A párt és Krassó megmozdulásaikkal váltak ismertté, ők keresztelték vissza a Münnich Ferenc utcát Nádor utcára (bár a táblacsere miatt pénzbüntetést kaptak), majd ledöntötték Münnich szobrát. Zsíros kenyeret osztottak Csepelen, jelképesen megszállták a Fehér Házat, öt évre tervezett demonstrációt szerveztek a Parlament előtt. Krassó és pártja indult az 1990-es parlamenti választáson, de nem sikerült bekerülniük a Parlamentbe. Az örök ellenzéki lázadó Krassó György 1991. február 12-én halt meg szívinfarktus következtében. A rákoskeresztúri temetőben az 56-os mártírok hamvainak közelében nyugszik. Nevét 2002. október 23. óta emléktábla őrzi a budapesti Fő utcában és Londonban is.
Forrás: Múlt-kor
Csepelen Krassóék nem csak zsíros kenyeret osztottak, de aktívan részt vettek a rendszerváltás csepeli megvalósulásában. Korábbi csepeli kötődése is ismeretes. Az első szabad választáson is itt, Csepelen indult országgyűlési képviselő jelöltként. Szellemes fricskáihoz egy csepeli adalék: az összegyűjtött “kopogtató cédulák” az elmondása szerint elporladtak, így csak azok hamvairól kellett volna megállapítani az érvényességet….
Az a szellemi frissesség és Gyuri szavaival élve ” munkás intellektus ” azóta is hiánycikk. Nyugodjon békében!