Csepel.info

A hitleri Németországnak a zsidóság megsemmisítésére irányuló programjáról, a “végső megoldásról” 1942 januárjában határoztak, célul tűzve ki a 11 milliós európai zsidóság teljes kiirtását. A holokausztnak (a görög eredetű szó jelentése “tűzben elégő áldozat”, héber szinonimája a soá) mintegy kétszázezer – a nemzetiszocialisták által szintén alacsonyabb rendűnek nyilvánított – cigány, valamint homoszexuálisok, testi és szellemi fogyatékosok is áldozatul estek. A budapesti Holokauszt Emlékközpont szerint az európai zsidó holokauszt áldozatainak számát a különféle becslések ötmillió és hatmillió közé teszik. Körülbelül minden tizedik, a holokauszt idején meggyilkolt áldozat volt magyarországi zsidó, számuk 500 és 600 ezer közöttire tehető.

Az Auschwitz (lengyel nevén Oswiecim) melletti megsemmisítő tábort Lengyelország lerohanása után, 1940-ben állította fel az SS (Schutzstaffel – Védőosztag) parancsnoksága egy régi kaszárnyában, eredetileg lengyel foglyoknak. A kezdetben munkatáborként is működő láger bejárata felett cinikus módon tábla hirdette, hogy “A munka szabaddá tesz” (Arbeit macht frei). A törzstáborban és az 1942-ben a közeli Birkenauban (Brzezinka) létrehozott koncentrációs táborban építették fel az első gázkamrákat. Az első áldozatokat 1941 szeptemberében gázosították el ciángázzal (cyklon-B), az iparszerű népirtás 1943 márciusában négy krematórium üzembe helyezésével kezdődött meg.

Auschwitz-Birkenau az európai zsidóság megsemmisítésének központjává vált, egy idő után az oda érkezők már számot sem kaptak, 70-75 százalékukra azonnali halál várt. Az emberek tervszerű megsemmisítése csak 1944 késő őszén ért véget. A német katonák a birkenaui gázkamrákat felrobbantották, a foglyok zömét 1945 elején, a szovjet csapatok közeledtekor legyilkolták vagy gyalogmenetben nyugat felé indították. A tömeggyilkosság bizonyítékait igyekeztek megsemmisíteni, ezért az áldozatok számáról a mai napig sincsenek pontos adatok. Az auschwitzi múzeum hozzávetőlegesen 1,3 millióra teszi a deportáltak számát, akik közül 1,1 millió volt zsidó, többségük életét vesztette. (A Magyarországról odahurcolt zsidók száma meghaladta a 430 ezret.)

A tábort 1945. január 27-én a Vörös Hadsereg I. Ukrán Frontjának katonái szabadították fel, a harcokban 296 szovjet katona esett el. A táborban és az altáborokban mintegy 7500 végsőkig legyengült foglyot, többségükben nőket és gyerekeket találtak. Az auschwitzi múzeum honlapja azt írja: “Paradoxon, hogy a hitleri totalitarizmus foglyainak a sztálini totalitarizmust képviselő katonák hozták el a szabadságot.”

1947-ben Lengyelország az auschwitzi koncentrációs tábor helyén múzeumot létesített az áldozatok emlékére. A tábor felszabadításának napján, minden évben január 27-én szerte a világon és az auschwitzi kulturális központban is megemlékezést tartanak. Budapesten 2004 óta működik a Holokauszt Emlékközpont, amelynek udvarán, az épületet körülölelő 8 méter magas fal belső oldalán állítottak emléket a magyarországi áldozatoknak. Az első nemzetközi holokauszt emléknapi rendezvényt 2006-ban az Országház előtt tartották az Élet Menete Alapítvány szervezésében. (A magyarországi holokauszt emléknap április 16-ára esik, miután 1944-ben azon a napon kezdődött el az itthoni zsidók gettókba zsúfolása.)

Az évforduló alkalmából az Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózata a Wannsee-i Konferencia Házával együttműködve társadalmi célú nemzetközi kampányt indított „Emlékezz. Január 27.” címmel. E kampány legfontosabb eleme a Mementó című harminchat másodperces, oktatási céllal készült animációs film, melyet Szilágyi Varga Zoltán magyar grafikusművész készített.

A Mementóhoz kapcsolódó hivatalos sajtóközlemény az alábbi oldalon található.

http://kms.mtva.hu/hir/1588/memento-animacios_film_a_holokauszt_aldozatainak_nemzetkozi_emleknapjara

Január 27-éről és a Holokauszt Áldozatainak Nemzetközi Emléknapjáról további információt az alábbi honlapcímen talál: www.enrs.eu/january27

Forrás: Múlt-kor

A labdarúgás magyar Schindlerére emlékezik Olaszország

“Kertész, a labdarúgás Schindlere, aki hősként halt meg” címmel emlékezett meg Kertész Gézáról, számos olasz futballcsapat egykori edzőjéről kedden a La Gazzetta dello Sport. Az egykori fradi játékos 1927-től dolgozott edzőként Olaszországban. Többek között a szicíliai Catania, a Lazio és az AS Roma felkészülését irányította. Ezt követően visszatért Magyarországra, és aktív részt vállalt a budapesti ellenállásban, valamint a zsidók mentésében.

A magyar trénerről a január 27-i Nemzetközi Holokauszt Emléknap alkalmából közölt cikket az olasz napilap. Az egyszeres válogatott Kertész 1920 és 1923 között a Ferencváros játékosa volt, majd 1927-től dolgozott edzőként Olaszországban. Többek között 1935-1936-ban a szicíliai Catania, 1939-1940-ben a Lazio, majd 1942-1943 között az AS Roma felkészülését irányította. Ezt követően visszatért Magyarországra, és aktív részt vállalt a budapesti ellenállásban, valamint a zsidók mentésében. A nyilasok 1945. február 6-án végezték ki barátjával, Tóth Potya Istvánnal együtt, aki 1931-32-ben az Internazionale edzője volt.

A La Gazzetta dello Sport visszaemlékezésében beszámol arról, hogy Kertész Gézáról utcát neveztek el Cataniában. A magyar edző vezette be az olasz labdarúgásba a “ritiro” gyakorlatát, vagyis hogy a csapat a meccsek előtt elvonult a nyilvánosság elől.

A cikk szerint Kertész Géza fia, Giovanni a liguriai Savona városában élt és ott halt meg 2012-ben, 81 évesen. Lányai, Sandra és Nadia őrzik a magyar nagyapa emlékét. A milánói Giuseppe Meazza Stadionban négy éve, 2012. január 27-én helyeztek el emléktáblát hasonló alkalomból Weisz Árpád emlékére. A Bologna és az Internazionale legendás edzője, akire Olaszországban a mai napig emlékeznek, 1944-ben az auschwitz-i koncentrációs táborban halt meg családjával.

Forrás: Múlt-kor