Jönnek a megszorítások, amikhez Gyurcsány gyáva volt
Index
Mekkmester és tanítványa
Az SZDSZ ügyvivői hosszas huzavona után, kis többséggel és a nekik szabott ultimátum lejárta után szavazták meg, hogy támogatják Bajnai Gordon miniszterelnökké jelölését. A gazdasági minisztert Gyurcsány Ferenc javasolta a kormányfői székbe még szombaton, lemondása előtt. Fodor Gábor szerint nehéz döntést hoztak, de az előre hozott választások több hónapot elvettek volna a válságkezeléstől.
Információnk szerint Kóka János erőteljes lobbizása is kellett ahhoz, hogy az SZDSZ ügyvivői a vasárnap éjszakába nyúló tanácskozásukon végül 7:5 arányban bizalmat szavaztak Bajnai Gordon gazdasági miniszternek, a legújabb miniszterelnök-jelölt-jelöltnek.
Az SZDSZ országgyűlési képviselői ennél nagyobb támogatással, 13:4 arányban támogatták a szocialisták utolsó reménységét. A nemmel szavazók közül ugyanakkor Gulyás József jelezte: a többségi döntést magára nézve nem tudja elfogadni a parlamenti szavazáson.
Bajnai az SZDSZ előtt a szocialista frakciót is meggyőzte, felvázolva válságkezelő elképzeléseit. Az MSZP-frakció, hanem is egyhangú szavazáson, de nagy többséggel támogatta Bajnai jelölését. A renitens szocialistákkal pedig – ahogyan azt hivatalosan is bejelentették – a párt vezetése egyenként beszélget el hétfőn.
Az eseményeket az is felgyorsította, hogy Bajnai Gordon napközben ultimátumot küldött az MSZP-hez és az SZDSZ-hez: éjfélig vagy egyértelműen kiállnak miniszterelnöksége mellett, vagy kiszáll és nem lesz ő sem jelölt. Bajnainak két feltétele volt: 1. Az SZDSZ ügyvivőinek többsége támogassa miniszterelnökségét. 2. mind az MSZP, mind az SZDSZ írjon alá egy Bajnai programjának főbb elemeit tartalmazó nyilatkozatot, hogy a jövőben se hátrálhassanak ki mögüle.
Fodor Gábor SZDSZ-elnök szerint Bajnai előttük felvázolt programja nagyjából megegyezik a Reformszövetség általuk is támogatott, Gyurcsány Ferenc szerint viszont dermesztő hatású programjával. Bajnait azért is szavazták meg, hogy az előrehozott választások ne vegyenek el több hónapot a válságkezeléstől.
Jövőre 600 milliárd forinttal vágná vissza a túlméretezett szociális és nyugdíjkiadásokat a Bajnai-csomag. A lépések a munkára való ösztönzést erősítik az inaktívaknak járó támogatások megkurtítása révén.
A Szonda Ipsos legfrissebb, a Szólás szabadsága felkérésére készített közvélemény-kutatása szerint a megkérdezettek 52 százaléka előrehozott választásokat, 36 százaléka új miniszterelnököt akar, azaz egy hét alatt többségbe kerültek azok, akik szétzavarnák a parlamentet.
A kormányválság 9. napja további komikus elemekkel színesítette az eddig sem humortalan helyzetet, a nap egy pontján az SZDSZ ügyvivői és a szocialisták frakciója sem tudta, hogy tulajdonképpen miről is tárgyalnak. Míg az SZDSZ a hivatalos szocialista ajánlat hiányában azon tanakodott, hogy egyáltalán van-e miről beszélniük pénteki ultimátumuk után, a szocialistáknál az okozott zavart, hogy a volt koalíciós partner nem válaszolt a fel sem tett kérdésre. A helyzetet végülis azzal oldották fel, hogy frakcióülésükön megszavazták Bajnai jelölését.
Igaz, ezután bejelentették, hogy hétfőn is folytatják az ülést.
Forrás: Index
Ez Bajnai csomagja
Jövőre 600 milliárd forinttal vágná vissza a túlméretezett szociális és nyugdíjkiadásokat a Bajnai-csomag. A lépések a munkára való ösztönzést erősítik az inaktívaknak járó támogatások megkurtítása révén. Búcsút mondhatnánk a gázár- és távhőtámogatásnak, a svájci indexálásnak a nyugdíjemelésnél, a gyed a gyermek egy éves koráig járna, és lehetnek egyedi spórolási intézkedések is, például a MÁV állami támogatását pár tízmilliárddal levágnák.
Az Index értesülése szerint Bajnai Gordonnak, az MSZP legeslegújabb esetleges miniszterelnök-jelöltjének máris megvan a csomagja, méghozzá azt a pakkot kívánja megvalósítani, amelyet a leköszönő Gyurcsány vezette kabinet másfél hónappal ezelőtt lényegében lesöpört az asztalról. A szóban forgó csomag 2010-re közel 600 milliárd forintnyi kiadáslefaragást takar, a csomag azonban jóval túlmutat egyszerű spóroláson, az elemek a munkára való ösztönzést segítenék a bőkezű szociális és nyugdíjrendszer megkurtítása révén.
Mint az Indexen beszámoltunk róla, a 600 milliárdos csomag alapvetően három részre osztható. Az elemek egy csoportja nem egyszerűen mérsékelnék a szociális jellegű támogatásokat, több támogatási forma meg is szűnne. A forinthiteles lakásvásárláshoz igényelhető kamattámogatás, az új és használt lakás vásárlásakor a gyermekek után járó lakásvásárlási kedvezmény (közismertebb nevén a szocpol és a félszocpol) megszűnhet. Ugyancsak búcsút mondhatunk 2010-től a távhő- és gázkompenzációnak.
Más szociális juttatásoknál csökkentésben merül ki a takarékossági szándék. A családi pótlékot a következő két évben befagyaszthatják, a rendszeres szociális segélyt visszavágnák.
Úgy tudjuk, a gyed csak a gyerek egy éves koráig járna a mostani kettő helyett, és már ott válthatja fel a gyes. (Míg a gyed az előző évi bruttó jövedelem, de legfeljebb a minimálbér kétszeresének 70 százaléka, így akár nagyjából százezer forint is lehet, a gyes fix összegű támogatás, mely nem éri el a 30 ezer forintot sem.)
Vége lehet a nyugdíjasok aranykorának
Jóval tovább mehet a Bajnai-csomag a nyugdíjterületen is annál, mint amit végül is a Gyurcsány-kormány elhatározott. A mai svájci indexálásáról (amelynél a nyugdíjemelés a reálbérnövekedés felével haladja meg az infláció mértékét) a szimplán inflációkövető indexálásra térhetünk, elhalaszthatják a 2010-es nyugdíjkorrekciós programot, befagyaszthatják a nyugdíjminimumot, és ezen keresztül a hozzá kötött szociális juttatásokat is.
A kész tervek szerint a rokkantnyugdíjazásnál szigoríthatják a felülvizsgálatot, és nem kizárt, hogy ugyanez igaz lesz a fegyveres testületek nyugdíjazási feltételekeire is. Benne van a kalapban a bonus-malus rendszer 2013-ban tervezett átalakításának előbbre hozatala. A csomagban megtalálható a Gyurcsány-pakk két nyugdíjeleme: az újonnan nyugdíjba menőknél a 13. havi nyugdíj elvétele és a nyugdíjkorhatár 65 évre emelése is.
A csomagot egyedi, csak rövid távú spórolási célzatú intézkedések is kiegészíthetik. Így például a MÁV-tól 30-50 milliárd forintos állami apanázst megvonhatnak. A minisztériumi pénzek pár tízmilliárdos zárolása, az egészségügyi kasszánál a lefaragás, az agrártámogatásoknál pár tízmilliárdos lecsípés a Gyurcsány-csomagból visszaköszönnek.
Megpróbálták kikerülni, nem megy
Mint megírtuk, ezt a csomagot február elején a kormányülésen politikai gyávaságból elvetették, éppen azért, mert az a szocialisták saját szavazóbázisának, az inaktívaknak az érdekét sértette volna. Ám a pakk az utóbbi napokban ismét szóba került a szocialista képviselők közötti beszélgetésekben, így most úgy tűnik, jóval nagyobb az esély arra, hogy a kormány is belevágjon.
A csomag indokoltságát mi sem mutatja jobban, minthogy a Gyurcsány-kormány sorra kapta a pofonokat ismert közgazdászoktól, elemzőktől, a piactól azért, mert amilyen pakkot felvállalt a Gyurcsány-kabinet a szóban forgó, és a jelek szerint most Bajnai-csomagként újfent terítékre kerülő akcióterv helyett, az csak meghosszabbítja Magyarország agóniáját, nem vezeti ki a gazdaságot az egyre mélyülő gödörből, és nem kecsegtet azzal, hogy kitörjünk az adósságspirálból. Az újra elővett csomag egyébként sok közös pontot mutat az elmúlt három évben a kormányzaton kívülről érkezett három programmal, amelyek egytől egyig azt célozták, hogy a fejlettségünkhöz és térségbeli versenytársainkhoz képest is túlzottan nagyra hízott szociális, jóléti kiadásokat célzottan és jelentősen megkurtítsák, ezáltal egyrészt forrást teremtsenek a nagymértékű adócsökkentésre, másrészt a rossz ösztönzők kiiktatásával igyekezzenek a munkaerőpiac felé terelni a lakosságot, emeljék az európai összevetésben kirívóan alacsony foglalkoztatottsági szintet.
Ez minden?
Úgy tudjuk, a Gyurcsány-csomag adórészét nem írná felül a Bajnai pakk, azon esetleg csak kisebb korrekciók lehetnek.
A Bajnai-csomag elsősorban a 2010-es kiadásokra koncentrál, de vannak benne idei takarékossági intézkedések is. Utóbbiak az egyedi kiadáslefaragási lépések, mint például a minisztériumi pénzek 60 milliárd forintos zárolása, és több apró lépés. Az még nem eldöntött, hogy idén lesznek-e további kiadásmérséklő intézkedések, bár információink szerint a pénzügyi kormányzatnál már készítettek számításokat arra vonatkozóan, hogy ha kell, az eddigieken túl akár még további 200 milliárd körüli összeget lehet fogni a kiadási oldalon. Az ügy azonban nem egyértelmű, mivel újabb idei kiadásvágás tovább mélyítheti az idei recessziót.
Forrás: Index
Gratulálok.
Mihez? Egy dologtól rettegtek jobban, a választásoktól. Veszíteni ugyanis már nem tudnak. Ráadásul a Gyurcsány-verzió jött be, nincs rá ok, hogy megnyugodjunk. Csak a klón jö, és Gyurcsány ott marad a háttérben. Lefogadom, hogy az újabb pártkongresszuson kinyírja az összes ellenfelét, akik lemondatták a pártelnöki posztról. Csak még jobban meg fog erősödni.
Gyurcsány egy dologhoz ért, de ahhoz nagyon: a kamarillapolitikához. Ez az ország is abba ment tönkre, és bebizonyosodott, hogy a tényleges vezető Gyurcsány maradt, a káoszember.
Talán ideje lenne az embereknek kezükbe venni a saját sorsukat..
Kezükbe vették 2006-ban. Válaszottak, a döntés alkotmányos értelemben négy évre szólt. Ez így történt, még ha a döntéssel – tartalmilag – mi valószínűleg nem értünk egyet. Ha olyan kormány alakul az ország élén, mely biztosítani tudja maga mögött valamilyen formában a parlamenti többséget, akkor az a kormány elmozdíthatatlan.
Öreg halász! Félreértettél.
Nevetséges, ami itt zajlik. Banai ezzel leírta magát teljesen. Hanyadik jelölt ő pontosan? Elég megalázó, hogy sokadikként kérik fel, mert már nincs más. De ő tudja.
MSZP,SZDSZ,MDF: TÖNKRETETTÉK MAGYARORSZÁGOT.
Nincsenek elmozdíthatatlan kormányok.
Úristen, ők irányították az országot
A nagy érdeklődésnek, az egyszerű ügynek – kerestek egy embert – és az internetre költözött újságírásnak köszönhetően olyan alapossággal követhettük az eseményeket, mint még egyetlen politikai vitát sem. A tét nagy volt, a kérdést mindenki értette, és a közvetítés annyira percre kész volt, hogy hasonló tájékoztatási forradalmat hozott, mint amikor a CNN élőben közvetítette az első öbölháborút. Eseményeket láttunk már itthon is ennyire közelről követni, de politikai vitát még soha.
Joggal merült fel az aggodalom: ha így intézik, hogy ki lesz a következő miniszterelnök, akkor hogyan jártak el egyéb ügyekben? Ha ebben a kérdésben ennyire képtelenek voltak önmérsékletre, fegyelmezettségre és belátásra, akkor hogyan kormányozták 2002 óta az országot?
Az ilyen felkészültségű emberek közelében sikeresen érvényesülnek a tolvajok.
Számtalan dolog látszik arra utalni, hogy pontosan ugyanilyen színvonalon. Hirtelen világossá vált, milyen közeg kell ahhoz, hogy alagutat és viaduktot építsenek a síkság fölé, hogy ne legyenek képesek üzembe helyezni egy villamost, hogy építsenek egy hasznavehetetlen gáztárolót, hogy csak néhány furcsa beruházást említsünk.
Felidézhetnénk azt is, hogyan indíthattak polgármesterjelöltnek olyanokat, akik ellen a vádiratot a sajtó már a 2006-os önkormányzati választás előtt pontosan megírta, hogyan nem voltak képesek egy érettségit megszervezni, hogyan képeztek végtelen és nagyon drága aktakötegeket soha meg nem valósuló álmokról. A sor sokáig folytatható.
Az ilyen felkészültségű emberek közelében ráadásul sikeresen érvényesülnek a tolvajok. Könnyen befolyásolható és könnyen összezavarható embereket rá lehet beszélni sok ostobaságra, pláne, ha a nyomulók érdekeltté is teszik őket. A politikai rövidlátásnak ez a legrosszabb következménye.
…..
A jó kormányzás nem önmagáért való, mert miközben természetszerűen védi önmaga hatalmát, van célja és iránya is, ami elég fontos ahhoz, hogy egy ponton túl vállalja a hatalom elvesztésének kockázatát. A polgári demokráciában a hatalom előbb vagy utóbb elveszik ugyanis. Mindenképp. Ebbe pedig egy demokratának bele kell nyugodnia.
http://index.hu/velemeny/eheti/2009/03/30/butak/
Cápa! Értem, hogy mire gondolsz. 😉 De számomra – konzervatív emberként – az alkotmány betűi meghatározó jelentőséggel bírnak. Erről már írtam bővebben több hozzászólásomban is… Az alkotmány egy minden meghatárózó politikai szereplő által elfogadott fundamentum, amolyan közös játékszabályok gyűjteménye, melyhez célszerű igazodni.
Igen, és ebben egyet is érthetünk bizonyos keretek között. De amikor az ellenfél áthág minden normát, nem törődik semmi mással, csak az öncélú hatalommal, amikor felrúgják a demokrácia alapvető játékszabályait, amikor ott nyomorítják meg az embereket, minket a mindennapi életünkben, ahol csak tudják, akkor már nem tudok egyetérteni Veled. Sajnos.
Nézd, nem kell egyetértened veled, de azért én már korábban többször leírtam, hogy konzervatívként a jelenlegi berendezkedésünk híve vagyok. A mindannapi életben is vannak olyanok akik a szabályokat áthágják, de soha nem érzem emiatt azt, hogy az ő cselekedetük által én is fel lettem volna hatalmazva – valamilyen láthatatlan szervtől- a szbályok áthágására.
Szerintem az Ab megfelelően végzi a munkáját. Az hogy mi alkotmányos és mi nem az az ő feladatuk megítélni. Nekem csak véleményem lehet, de annak senkire nézve sincs kötőereje. Nem is lehet, mert ugye nem én vagyok a XIV. Lajos (“Az állam én vagyok.”)
A berendezkedésünk adott, a rendszerünk adott, és egy megfelelő kormányzás esetén megtölthető tartalommal is. Az embereke megválasztották 2006-ban a jelenlegi parlamentet, meghatározták annak összetételét (bár kilépések, átlépések voltak, mert a Magyarprszágon szabad mandátum van – ezen utóbbit én magam is támogatom, de ezt most hagyjuk).
Nem látom azt az alkotmányos utat, vagy lehetőséget (konzervatívként pedig csak ilyenben gondolkodhatok), amivel a parlamenti töbséggel rendelkező kormány elmozdítható lenne.
Már Papinak is írtam korábban, hogy: “(…) a jelenlegi keretek téged is védenek. Mindannyiunkat védenek, és – akinek van – annak a családját is. Ez továbbra is maradjon így. A történelmet szemlélve azt látjuk, hogy a hazánk akkor fejlődött érezhető mértékben az azt megelőző korokhoz képest, ha viszonylagos nyugalom volt. Építeni csak békében lehet, erre van most szükség, nyugalomra, kiszámíthatóságra, és egy olyan tehetséges vezetésre, mely az országban meglévő erőforrásokat hatékonyan kiaknázva fejleszti hazánkat (gazdasági, politikai, és társadalmi téren egyaránt), hogy közeledhessünk a centrum országaihoz.”
Ennek a munkának az ideje 2010 áprilisában vagy májusában jöhet el. Én magam is nagyon várom már azt az időpontot. Az egyéb megoldások nem érdekelnek, mert azok megbontják a jelenlegi politikai – alkotmányos brendezkedést.
Azt is írtam Papinak, hogy: “A jövőbeni válságból történő kilábalásunk és fejlődésünk alapja a belső nyugalom és stabilitás biztosítása, fenntartása. Örülnék, ha a magyar baloldalon ismét lenne egy váltás, és egy szociáldemokrata, konszolidált erő jönne létre. Jót tenne az országnak, nyugodtabbak lennének a napjaink. (Bár erre sajnos kevés esélyt látok…) Sajnos itt a fórumon is láthatjuk hogy egy-egy baloldali megmondóember semmi másra nem képes, mint argentin terroristák és egyben háborús bűnösök lábnyomát fényezi, ahelyett, hogy találna magának egy vállalható és konszolidált szociáldemokrata személyiséget (ha baloldali lennék én biztos ezt tenném). De sajnos nálunk még sok minden másképp van, mint azt a józan ész elvileg diktálná… Talán egyszer, idővel ez is változni fog. Idő kell mindenhez. A konzervatív ember ezt is tudja. A konzervatív ember türelmes (csak sajnálja az ostobaságokra fecsérelt időt és energiát).”
Szóval ilyen alapokon nyugszik az én türelmem. Nyugodjunk meg, mindennek eljön az ideje. Addig meg élezgetem a vasat…
veled=velem
Bármit feláldozni, csak ne a Fidesz jöjjön. Ez a politika. 2004-ben lehetett volna még viszonylag kis fájdalommal ráncba szedni a gazdaságot, kb. akkor, amikor jött Gyurcsány. Tönkretette az országot, és most jön az igazi káosz. Csak nem gondoljátok, hogy a megszorítást simán megszavazzák? Megszorításokat sem akarnak majd, meg Fideszt sem.
Csak agónia lesz, egészen addig, amíg már tényleg nem lesz más, mint előrehozott választás, és füstölgő romhalmaz.
Most lesz igazán embertelen a helyzetünk. Az eddigi csak a kistestvére volt.
Most jön a bosszúállás az engedetlen népen. Megnézhetjük hány öngyilkos lesz, hány család lesz földönfutó, hány nyugdíjas hal éhen, hány gyerek nem fog megszületni, hány intézmény – vállalkozás megy csődbe, mennyivel nő a munkanélküliek száma, hányan halnak meg a megfizethetetlen gyógyszerárak miatt.
Azt mondja minden magyar családot, minden magyar embert érint a megszorító csomagja. Tudja-e ez az ember, hogy nem mindenki milliárdos az országban? Nem mindegy, hogy egy milliárdost szorongat vagy egy létminimumon élőt! Agyrém!!!
Miért nem fulladtak bele ebbe a mocsokba?
Szebb jővőt!
Én!
Gordon megmondta! Konzervatív embernek mindent ki kell birni,
a rendszer megtartása ezt követeli. Ja, ha nem bírjuk ki, az nem az
ő bajuk. Egy másik bloggban Menyhért Péter szépen levezette a
kivezető utat ebből az ordenáré gazdasági helyzetből. Igaz nem minisz-
terelnök, nem is konzervatív, de esze az van, és használta is. Nem a
nép mégnagyobb nyomorba döntése hozza meg az esetleges kilábalást,
maximálni kell a milliós fizetéseket, mondjuk az átlag fizetések három-
szorosára, szüntessék meg a számla nélküli költségtéritéseket, luxus
autó helyett hétköznapra jó lenne a BKV-is, csak úgy mint más magyar
állampolgárnak. Az igy példásan megspórolt pénzből 3-4 év alatt ki le-
hetne az egész adósságunkat fizetni. Nem utolsó sorban még talán mi
is túlélnénk. Ja, hogy az nem is fontos?
A Bukás!
http://kepviselofunky.blog.hu/2009/03/30/a_vegso_osszeomlas
Kedves Banikó!
Továbbra is az a bajom, hogy bár én értelek téged (és megértem a felindultságododat is), de te továbbra sem értesz engem.
Szép dolog, hogy megpróbálod elmesélni nekem a konzervativizmus lényegét, de ne haragudj, ki kell mondanom: neked ez nem fog menni. Ezt tényleg nem nagyképűségből mondom, csak a hozzászólásaidból ezt a következtetést vontam le.
Államadóság:
“maximálni kell a milliós fizetéseket, mondjuk az átlag fizetések három-
szorosára, szüntessék meg a számla nélküli költségtéritéseket, luxus
autó helyett hétköznapra jó lenne a BKV-is, csak úgy mint más magyar
állampolgárnak. Az igy példásan megspórolt pénzből 3-4 év alatt ki le-
hetne az egész adósságunkat fizetni.”
Ez megint jól hangzik, de kb. a “fölkiser bóebákter” szintjén van. Butaság ugyanis azt gondolnod, hogy a képviselői költségtérítésekből akár 3-4 év alatt a teljes államadóságot kamatokkal együtt vissza lehetne törlesztni. Az államadóságunk jelenleg több mint az ország éves GDP-jének 70!!!!, azaz 70%-a, és hamarosan elérheti akár az éves GDP 90% (!!!), azaz 90%-át.
Tehét ha jól matekozom, akkor te az állítod, hogy a képviselői fizetésekre, költségtérítésekre, minisztériumi és egyéb állami szerv autóparkjára az éves GDP-nk 15-20%-át költjük? Mert ugye szerinted 3-4 év alatt a fenti kiadásokból összegyűjthető az államadósság (a 70%, a kamatokról tényleg ne is beszéljünk). Én azt gondolom, hogy ezt te sem gondolhatod komolyan…. látod ez az ami miatt nem hiszek az általad gyakran emlegetett radikális megoldásokban. A te radikális megoldásaid egyáltalán nicsenek alátámasztva pl. számokkal… csak duma az egész… beszélsz a levegőbe szamárságokat, amit most olvastál ki valahonnan, de nem gondoltad át… A hozzám hasonló nyugodt, megfontolt, konzervatív ember a te légből kapott érveidet egyetlen egyszerű elméleti számítással (mint a fenti) lesöpri az asztalról. Nem azért teszem ezt, mert gonosz vagyok, vagy mert rosszat akarok neked, hanem egyszerűen azért, mert nincs igazad, matematikai képtelenség amit mondasz. Szerintem szabadulj meg a rögeszméidtől…
Soha nem mondtam azt, hogy mindent ki kell bírni, én csak a meglévő alkotmányos és politikai keretek fontosságára hívtam fel a figyelmet, és megpróbáltam egy teljesen más keresztmetszeten át megvilágítani a kialakult helyzetet. Persze beszélgethetünk a “hogyan legyen-e újra 3,60 a kenyér, vagy sem” szintjén is. Az is valami. Persze a tej, a kenyér nekem is drága, mégsem óbégatom torkom szakadtából, hogy a “gonoszkapitalisták” tehetnek róla, bezzeg “kádárapánk milyennagyontisztességesvolt”… (Amint az írtam: a hazaárulás soha nem éveül el, még akkor sem ha 3,60 a kenyér.)
Az a baj, hogy tényleg nem értetted, hogy miről beszélek. Ezért úgy érzem, hogy folyamatosan elbeszélünk egymás mellett.
éveül=évül
Gordon!
Amit leírtam nem olvastam seholsem. Tudod, gyakorló háziasszony is
vagyok, és nap, mint nap a bőrőmön érzem ezt a “jó világot”.
Akik ismernek nem tartanak ostobának. Hidd el, hogy tisztában vagyok
azzal is, hogy miért beszélünk el egymás mellett. Ha feketén-fehéren
akarom kimondani, akkor egyetlen oka van: Te a kapitalizmusban hiszel,
én pedig nem. Ha jól gondolom, akkor a háború elötti kapitalizmust leg-
feljebb gyermekfejjel érhetted meg, a mostanit pedig deresedő fejjel.
Annak amit leírtam az anyagi vonzatát ki lehet számítani, még közgáz
végzettség sem kell hozzá. Tudod már egy kicsit fárasztó, hogy bárme-
lyik kormány által elkövetett hibákat csak az emberekkel akarják meg-
fizettetni. Hol van a személyes felelősség? Gondolj bele, hogy csak az
elmúlt pár hónapban hány ember vesztette el a munkahelyét?
Azt tudod-e, hogy jelenleg hány ember dolgozhat? Hány ember él
nyomorba? Gondolod, hogy nekik jó ez a társadalmi rendszer?
Szivesen leülnék veled beszélgetni és lehet, hogy akkor kicsit jobban
megértenél.Üdvözlettel
Keves banikó!
Igen, én is látom a kapitalizmus-ellenességedet. Én inkább piacgazdaságnak szeretem nevezni.
Régen olvasgatom a hozzászólásaidat, de sajnos sokszor nem látom világosan elkülönülve, hogy adott helyzetben, bekezdésben, mondatban stb. épp miről is beszélsz. Gazdasági vagy politikai berendezkedésről…? Én próbálom a kettőt különválasztani, bár kérdés az esetek többségében összefügg. Egy-két kivétel van, amiről mindjárt beszélni fogok…
A politikai berendezkedés (először erről beszélnék, a gazdasági rendszerrel kapcsoaltos válszomat a következő hsz-enmben küldöm neked – még a mai nap folyamán): tekintve pontosan nem tudom, hogy mit tartasz elfogadhatónak, vagy jónak. Én mindenféleképpen a mai politikai rendszerünk mellett tenném le a garast. Egyetlen korábbi rendszerünket sem tartom a jobb megoldásnak a mostani helyett. Bár ebben a rendszerben a politikai felsővezetés hibájából (kormány, parlamenti többség) sok hasznos emberi és anyagi erőforrást elpazarolunk. De én a magam részéről nem kívánok újra szögesdrótok között élni, még akkor sem ha az a szögesdrót történetesen a legvidámabb barakot és picinyke előkertjét keríti körbe.
Ezen utóbbi mondatom egy nagyon fontos alaptételt tartalmaz. Az előző rendszerünk nálam már ezen a ponton megbukott a versengésben a mostanival szemben. Nemcsak a nyugatra utazás miatt nem kívánok szögesdrótok és aknazárak között élni, hanem már amiatt sem, mert mondjuk egy-két magyarok lakta de jelenleg nem Magyarországhoz tartozó területet bizony “megkedveltem”. Szeretem ott tölteni a szabadidőm jelentős részét.
A jelenlegi sokat szidott politikai berendezkedésünk, és a szintén sokat szidott, de általam támogatott nemzetközi intézményrendszer megteremtette annak a lehetőségét, hogy a határokról eltűnjenek a szögesdrótok, aknazárak, őrbódék, és van ahol már meg sem áll a vonat. Van ahol még igen, remélem ez is minél hamarabb változni fog. Kisebb “magasbanézéssel” úgy is mondhatnám, hogy jó érzés volt kinyitni az évtizedek óta bezárt ajtókat és ablakokat, a friss levegő ismét átjárja a térségünk helységeit (nevezzük országoknak), bár vannak még erők egy két szomszédos országban akik nem értették meg teljes mértékben az idők szavát. Ők azok, akik a Schengeni övezethez való csatlakozásuk, csatlakozásunk után is arról beszélnek, hogy a “határok bizony ott vannak, nagyon is ott”… Igen a Slotához, Ficohoz és Meciárhoz hasonló politikusokra gondolok. Ezek az emberek számomra vállahatalanok.
Érdemes egyébként elmélyedni egy-két nagyotmondó személy életútjában. A harcos nacionalista nagy-szlovák Meciár a kilencvenes évek elején még nem igazán volt meggyőződve arról, hogy egyáltalán kell-e egy önálló Szlovákia. Hoppá!!!….
Erdélybe sem úgy akarok menni, hogy talán “beengednek”, talán nem, majd meglátjuk, de ha be is engednek, nos akkor is a szuronyosok “üdvözölnek episcopia bihornál” engem, az utazót “Nagy-Romániában”. Bár azzal is tisztában vagyok, hogy az elzártság valamilyen formában konzerválta pl. a Partiumban és Erdélyben élő magyar közösséget (szokásaiban, lélekszámában, jövőképéban), nem volt elhetőség nagyobb mértékű kivándorlásra sem, mint most. Igaz a szászokat (mintegy 600 ezer embert) sajnos a román baloldal eltakarította Erdélyből… már csak a városaik maradtak – román lakossággal… Nagyszeben szépen újjászületett az utóbbi években, érdemes ellátogatni oda, és higgadtan körülnézni.
Mindenesetre szerintem jobb a szabadabb világ, nem szeretem a mesterséges korlátokat állító, önkényeskedő, és a jogállamot sárba taposó fél- vagy teljesen diktatórikus rendszereket. Működési elvük távol áll tőlem. Ez mindig is így lesz valószínűleg, és igaz minden totalitárius rendszerre (még akkor is ha 3,60 a kenyér).
Nem csak az utazási szabadságok fontosak, hanem az egyén és az államhatalom viszonya is. Korlátozott főhatalomra van szükség, mely partnerként kezeli az egyént. Az állam szerepe fontos, de nem telepedhet rá az egyénre. Az alkotmányunk XII. fejezetáben olvashatsz az alapvető jogokról és kötelességekről. Egyik korábbi rendszer sem garanatálta az egyén biztonságát az állami főhatalommal, az állami erőszakszervekkel szemben. Ma ez másképp van – szerencsére. Ennek így is kell maradnia.
Folyt.köv.
gordonka@freemail.hu 🙂
hangszert a hangszerrel.
.Remek! Élvezhetitek a szabadságot szögesdrót és aknazár nélkül.
Munka nélkülivé földönfutóvá tett kisemmizett sok szabad ember!
Megmondta Ferkotok, mehettek szerencsét próbálni szerte a világba!
Másodrendű polgárnak alamizsnáért szolgálhatjátok a világot, „Ti szabad emberek.”
Mer ugye a szabadságot, az emberi szabadságot az emberi elme szabadságát is a szögesdrótok aknazárak határolták talán? – Hiszem, hogy nem.
Ez a szöges drót elmélet kicsit poros. Ezen már réges-régen túl lehetnénk, ha a VALÓDI RENDSZERVÁLTÁS megtörténik egykor.
Húsz évvel ezelőtt.
(Bezzeg a mi időnkben milyen rossz volt, láncba verve ingyen tanulhattunk, diplomázhattunk, és ha akartunk dolgozhattunk. Biztos volt a családok megélhetése, volt családtámogatás, volt nyugdíj, ingyenes orvosi ellátás nem utolsó sorban általános jó közérzet, biztonság. Ingyen tanulás külföldi egyetemeken – nem is kevesen!)
Azt hiszem joggal elvárható ebben a fejlett kapitalista rendszerben, hogy az emberek jobban éljenek, mint az átkosban!
Hiszen ez az áldott nép az átkosban is csak dolgozott, mert volt munkahelye. Most van? – nincs.
Mit lehet azon csodálkozni, hogy a kibaszott rossz lét miatt kezd megváltozni a tudat!
Ha egy ilyen bal… asz kormányt megtűr a rendszer – igen az a rendszer nem jól működik.
Amíg ez nincs meg rossz a rendszer rossz a kormány. – lehet tudományoskodni, de attól még az egyének rossz!
Addig szidni kell őket nem egy kicsi, hanem nagyon!
Egyébkén sok okosságot mondott Banikó is már itt, ami elgondolkodtató és hasznos!