Csepel.hu
Pontban 9 óra tíz perckor közös versmondással ünnepelték a Magyar Nyelv Napját az óvodások határon innen és túl november 13-án. Budapesten, az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága termében a rákosmenti, terézvárosi, erzsébetvárosi, budafoki és Csepelről, a Gyermekláncfű Óvoda apróságai szavalták Tamkó Sirató Károly: Csigabiga; Kiss Dénes: Labdajáték; Bella István: Mondóka; Fecske Csaba: Tündér és Darázs Endre: Csupa sár című költeményét. Az esemény díszvendége Bencze Lóránt, a Magyar Nyelvstratégiai Intézet elnöke és Hammerstein Judit, a Balassi Intézet főigazgatója volt, a kerületi önkormányzatot Ábel Attila alpolgármester képviselte.
A magyar nyelv napján a kárpát-medencei óvodásokat Semjén Zsolt, a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes köszöntötte, aki kulcsfontosságúnak nevezte, hogy a tömb- és szórványmagyar területeken minél több gyermek elsajátítsa a magyar nyelvet.
Pánczél Károly (Fidesz), a bizottság elnöke a magyar nyelv összetartó erejére hívta fel a figyelmet, amely világszerte 14 millió embert kapcsol össze.
A rendezvény keretében közel tízezer magyar óvodás szavalta el ugyanazokat a verseket, a bizottsági ülésteremből a kézdivásárhelyi óvodásokat kapcsolták.
Csepel testvérvárosában, Nagyszalontán mintegy száz gyermek csatlakozott a közös verseléshez, Székelyudvarhelyről több mint nyolcszáz ovis ünnepelte szavalással a magyar nyelv napját – tájékoztatta oldalunkat Hanczár János beszédtanár, a 2012-ben indított kezdeményezés ötletgazdája.
Az Országgyűlés 2011-ben nyilvánította november 13-át a Magyar Nyelv Napjává, mivel 1844-ben ezen a napon fogadta el a pozsonyi országgyűlés azt a törvénycikkelyt, ami államnyelvnek mondta ki a magyar nyelvet.
Forrás: Csepel.hu
Szabó Lőrinc Ima a gyermekekért
Fák, csillagok, állatok és kövek
szeressétek a gyermekeimet.
Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.
Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.
http://hbweb.hu/irodalom/ir_imaagyerm.htm
Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.
Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.
Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.
Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.
Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.
S ti mind, élő és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,
Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.
Az ember gonosz, benne nem bízom,
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.
Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;
Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek.