Csepel.hu
Tisztelt Kovács Sándor tábornok úr! Tisztelt Polgármester úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Csepeli Honfitársaim
1956. október 23-án a hosszú, csendes félelemben és béketűrésben töltött idő után ősi erővel szakadt fel az életösztön a magyar népből. Olyan erősen tört fel, hogy a világ is beleremegett és népek sora nézte néma csodálattal a magyarok bátorságát. Egy kis ország nekitámadt a világ legnagyobb hadseregének, legelnyomóbb kommunista hatalmának, hogy megvédje a hazáját.
A magyar forradalom egyik óráról a másikra tört ki. Egyik óráról a másikra „hasadt meg az égbolt, mert egy nép azt mondta: elég volt.”
Az elnyomók sem számítottak erre. A kommunisták azt hitték, hogy egy nemzet múltját végképp el lehet törölni.
Azt hitték, bármit meg lehet tenni az emberekkel, bármit meg lehet tenni egy nemzettel.
Azt hitték, hogy egy nemzet – kényszer hatására – feladja szabadságát, önrendelkezését, kultúráját, határait, történelmét és hitét.
Azt hitték, hogy egy homályos ideológia pótolhat szabadságot, közösséget és hagyományt.
Azonban bennünket, magyarokat nem ilyen fából faragtak. Hallottunk már sokféle győzedelmi éneket a nemzetünk fölött, voltunk már Európa és a kereszténység védőbástyája és ráztunk már le idegen rabigát nem is egyszer: oszmánt, Habsburgot, szovjetet. Vertünk már le sast, félholdat és vörös csillagot is.
Tisztelt Csepeliek! Kedves Barátaim!
A magyar nemzet ezer év alatt megtanulta, hogy a szabadságról, a hazáról nem elég csak beszélni. A szabadságért, a hazáért, magyar mivoltunk, nyelvünk, kultúránk, hagyományaink megőrzéséért a háborúban harcolni kell, de tenni, cselekedni kell a békés hétköznapokban is. Mi magyarok ezt megtanultuk, és emiatt vagyunk ma is itt, Európa szívében, az ezeréves Magyar Államban. És szerényen, de büszkén tegyük hozzá azt is: ezért lehet itt a zsidó-keresztény hitbéli gyökerekkel, görög-latin szellemi hagyományokkal rendelkező Európa is.
Minden nemzedéknek megvan a maga keresztje és a maga felelőssége. Az, hogy kiből lesz hős és ki marad gyáva, az dönti el, hogy ki veszi a vállára a keresztet és ki nem. Az 56-os nemzedék nem kérte, de felvette azt a keresztet, amit a történelem neki szánt. Persze a kereszttel együtt jár a szenvedés is. Akik nem haltak meg a szovjet tankok ágyútüze és a golyózápor közepette, azokat halálra ítélték, megölték, bebörtönözték, tönkretették vagy elüldözték. Bár elbuktak, mégis hősök lettek. Olyanok, akik példaként állnak a rákövetkező nemzedékek előtt, akik előtt ma és holnap tisztelettel és kegyelettel hajtunk fejet.
Kedves Ünneplők!
Azok a százezrek, akiknek Nyugatra kellett menekülniük politikai nézeteik, hitük, kiállásuk miatt a bitófa, a börtön, a kínzások elől, azok mindig együttműködtek az őket fogadó országokkal. Türelmesen, békésen várták menekült sorsuk alakulását az ausztriai, németországi vagy olaszországi táborokban. Az 56-os magyar menekültek nem rohanták le a nyugat-európai településeket, nem verték szét a határállomásokat, nem hagytak maguk után szeméthegyeket. Tudták, hogy ők kérnek, s köszönettel elfogadták, amit kaptak. Így váltak új hazáik megbecsült, magyar származású, állampolgáraivá: híres tudósokká, feltalálókká, művészekké vagy „csak” dolgos és tisztességes orvosokká, mérnökökké, munkásokká. Betartották új otthonuk törvényeit, tisztelték befogadók kultúráját, hagyományait. De soha nem feledkeztek meg magyarságukról, keresztény hitükről, magyar közösségeket hoztak létre, hétvégeken magyar iskolába járatták gyermekeiket, otthon magyarul beszéltek, magyar templomokat emeltek. S amikor ismét lehullt a vörös csillag a Parlament épületéről nagyon sokan visszaköltöztek szülőhazájukba, Magyarországra.
Tisztelt Egybegyűltek!
A mai kornak is megvan a maga kihívása. Persze sokan ezt még nem veszik, vagy nem akarják észrevenni. Úgy gondolják, hogy ha homokba dugják a fejüket, attól majd megoldódnak a problémák. De ez nem így van. Döntenünk kell! Vagy felvesszük a keresztet, vagy nem cselekszünk, de akkor unokáink joggal mondják majd ránk: gyávák voltatok.
A magyarok ösztönei mindig jól működtek. Talán azért is, mert az elmúlt ötszáz évünk nem szólt másról, mint a szabadságért való küzdelemről. Ezért küzdött Bethlen Gábor és Rákóczi Ferenc. Ezért emelte a magasba a zászlót Kossuth Lajos és Széchenyi István, és ezért mentek a pesti srácok puszta kézzel az akkori világ legnagyobb hadserege ellen. Számunkra a szabadság nem magától értetődő, nem a szüleinktől kapott örökség. A szabadságért minden nemzedéknek újra és újra meg kellett küzdenie. Emberöltőről emberöltőre kell meg védeni az országot!
Európa szerencsésebb részén ezt gyakran nem értik. Nem értik, mert nekik több száz éve eleve adott a szabadság, nem értik, mert emberöltők óta nem kellett megküzdeniük érte. Eddig, a mai napig. Ez a szerencsés időszak most véget ért.
Az európai nemzeteket, az európai létformát, a biztonságot, a kultúrát, a hitet ma olyan veszély fenyegeti, ami veszedelmesebb, minden eddigi erőnél, amivel Európa valaha találkozott. A világtörténelem eddigi legintenzívebb népvándorlása és Európa szervezett megszállása zajlik. Milliók menetelnek Európa felé keletről és délről egyaránt. Ma már azt is tudjuk, hogy a valódi üldözöttek és menekülők mellett megélhetési bevándorlók, bűnözők, katonák, terroristák is vannak. Sokakat az európai élet és a pénz, másokat a hódítás, a gyűlölet és a pusztítani akarás motivál.
A történelem során idegenek soha ilyen könnyen nem jutottak be Európába. Kontinensünk mai vezetői arról is lemondtak, hogy megállítsák és megkérdezzék őket, kik ők, honnan és miért jöttek?
Mi magyarok azonban 1956 óta tudjuk, nemcsak az idegen megszállók és a gyilkosok okozhatják egy nemzet vesztét, hanem a tehetetlenek és az alkalmatlanok is, akik saját gyengeségük, jellemtelenségük miatt képesek voltak eladni, elárulni saját nemzetük, saját népük szabadságát.
Európa ma is tele van alkalmatlan vezetőkkel. Tehetetlenekkel, akik saját gyengeségük miatt képesek saját nemzetüket és saját népüket is feláldozni. Feltétel nélküli, néma befogadást, béketűrést követelnek az emberektől, és megsértik a nemzetek szuverenitását, amikor felhatalmazás nélkül, önhatalmúlag milliónyi idegent hívnak meg és osztogatnak szét országok között.
Európa vezetői elfelejtették megkérdezni az európai embereket arról, akarják-e, hogy Európa, az országok lakossága, kultúrája, rendje, hite mindörökre megváltozzon.
Így volt ez 1956-ban Magyarországon is. Az elnyomók azt hitték, önhatalmúlag meg lehet tenni bármit az emberekkel és a nemzetekkel, akár azt is, hogy majd csendben kivárják a saját végüket, feladják szabadságukat, önrendelkezésüket, kultúrájukat, határaikat, történelmüket és hitüket.
Tisztelt Emlékező Közösség! Tisztelt Csepeliek!
A magyarok válasza erre a kihívásra, erre a felelőtlen és alkalmatlan viselkedésre ma is az, ami 1956-ban: Elég volt! Magyarország meg fogja védeni magát, meg fogja védeni a határait és meg fogja védeni a szabadságát. Széchenyi ezt vallotta: „Magyarország van, volt és lesz.” Viszont azt is valljuk, Európának, az európai közösségnek is változtatnia és cselekednie kell: be kell zárnia a kapukat, meg kell védenie a határokat és az európai polgárokat. Európa csak ebben az esetben lesz!
Velejéig romlott világban élünk! Ma azt az Amerikát szolgáljuk, amely nem jött segítségünkre 1956-ban!
A kommunista zsidó uralom után megkaptuk a kapitalista zsidó uralmat!
“Magyarországnak annyi katonát kellett volna Irakba és Afganisztánba küldenie, amennyit Amerika ide küldött 1956-ban! Copyright Tarjányi László.”
A “Kenyeret és cirkuszt”
Minden olyan történelmi periódust, amely a civilizációk hanyatlásához vezetett, kivétel nélkül „a vándorló népek szelleme” határozza meg. Ma ezt a szellemet kell átfogóan „a kényelem világméretű társadalmává” átformálni. Ennek a kényelemnek tartalmaznia kell a [Szexet], a [Drogokat], a [Sportot], az [Utazást/Egzotikus úti célokat], és általánosságban a [Kikapcsolódáshoz kapcsolódó tevékenységeket], a társadalom valamennyi rétege számára hozzáférhető módon. Az Embert úgy kell irányítani, hogy azt higgye, ez a modern, a modernitása pedig a teljesítményét tükrözi, a képességet, hogy minél többet, és lényegében mindent élvezhessen, ami körülveszi.
Miután megismerték a korlátok nélküli erkölcstelenséget, az erkölcsiség alól való felszabadulást (más szavakkal, a szellem szabad vándorlását), ennek következtében részük lehetett a háborúban, illetve a gazdasági válságban. Ma az unokáik és a gyerekeik célegyenest futnak egy hasonló, csak még rosszabb végkimenetel felé, mert ezúttal elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy végül megalapítsuk az „Új világrendet”, de közülük senki nem lesz képes ezt felismerni, mert túlságosan belefeledkeznek abba, hogy minél teljesebb mértékben kielégíthessék elsődleges, érzéki szükségeiket.
Kommunistából lesz a legjobb kapitalista. Csak meg kell nézni a politikai közéletet a gengszterváltástól napjainkig. A volt komcsik éltek, élnek aranyéletet a mai napig is. Ennek tudatában értékelődnek fel csak igazán az ilyen megemlékezések.
Cikk az agymosottaknak!
Talán egyszerűbb lenne megadni a torinói jegyzőkönyvek linkjét, mint idézőjel nélkül írogatni belőle.
Ez a nép ezer év alatt sem tanult semmit. Ennek legékesebb bizonyítéka a fidesz hatalma. A többi csak ócska szöveg.
Sajnálom, de Némethnek nem adok mindenben igazat. “A magyarok ösztönei mindig jól működtek.” mondta. Sajnos ez nem igaz. Az ösztönök jól működtek a nyílt támadások esetén, azonban csődöt mondtak a látens migrációval szemben. Így történt az oláhok beszivárgása Erdélybe, a tótok felvidéki, a rácok délvidéki beszivárgása (migrációja). Ezért fontos a kormány és népünk kiállása a migránsválság magyar megoldása mellett.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja, száját hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
Beszélsz hülyeséget.
Vagy ösztön vagy tanult tudás.
Tanulnod kéne még, mert különben elvisznek az ösztöneid.
Nagyapó vajon miért nem említette a zsidó beszivárgást Galíciából, a “kazárokról” tilos beszélni?