Index
Markovits László
Nevetséges alamizsna, mondták a klubvezetők, amikor meglátták az egyesületek idei évre járó 115 milliós állami támogatását.
Markovits László Vasas-elnök konkrét tapasztalatokat szerzett: a szponzoroktól száz helyett mostanában tizenöt forint jön össze, pedig a száz sem a szuper minőségre volt elég. Versenyeket kell lemondani, nem tudnak utazni.
A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) a csalódást okozó pekingi szereplés után feltárta: riasztóan csökkent az egyesületek száma, így a versenyzőké is, ami alapvetően meghatározhatja az egész magyar sport további sikerességet. A MOB szerint a sport legfontosabb szelete a túlélésért küzd. Már 2000-ben, a sydney-i olimpia után kiadta a sportvezetés a jelszót: arccal az egyesületek felé, de azóta sem történt lényeges előrelépés.
A napokban jött ki a hivatalos adat: a Sportegyesületek Országos Szövetsége 115 millió forintot képes folyósítani 2009-re az ötvenkét egyesületnek.
Az összeget meghatározott szempontrendszer osztják szét, szerepel benne az olimpiai vagy más világversenyen elért sikeresség, az is, hány szakosztályt működtet egy adott klub, és mennyi igazolt versenyzője van. A rangsor első tíz helyére budapesti egyesületek kerültek, csak a Szegedi Vízisport Egyesület furakodott be közéjük nyolcadik helyével.
„Kétes értékű az első hely, nem érdemes szépíteni, mert a tizenhárommillió forint éves működésünk egy század százalékát teszi ki. Nagyjából háromszázmillió forintból gazdálkodunk. Vagyis mondhatjuk: az állami pénz alamizsna. Persze ennek is nagyon örülünk, hamarosan elkészítjük a költségvetési tervet – enélkül nem juthatunk hozzá a forráshoz –, leírjuk, mire fogjuk költeni, bár tudtommal csak működési támogatásra, vagyis a titkárnő bérére, esetleg villanyszámlára fordíthatjuk. Ha rajtam múlna, szívem szerint az atlétáknak adnám, illetve a vízilabdásoknak. Lehet, hogy ez most meghökkentő, mert a T-Mobile kétszázmillió forinttal támogatja a szakosztályt, nekik mégis nagyon jól jönne” – mondta Molnár Imre, a Budapesti Honvéd elnöke.
A lista második helyére kapaszkodott a Kőbánya SC, elsősorban Cseh László kiváló olimpiai eredményeinek, három ezüstérmének hála.
„Nagyon össze kell kapni magunkat, hogy az év végén ne kerüljünk mínuszba. Örülünk a pénznek. Többre számítottunk, de elmagyarázták, hogy ennél több nem jöhet nekünk. Magamban felháborodtam, de ennyi az összes, amit tehetek. Hibám is, hogy inkább magamba fojtom, amit gondolok. Az arányokról annyit elmondhatok, hogy Cseh László és edzője, Turi György bére ennyiből, nyolcmillióból kijön egy évre. Annyi már biztosnak látszik, hogy nem tudunk minden versenyre elutazni, mert a műhelytámogatást nem kapjuk meg a szövetségtől. Ott tartunk, hogy az is gond, hogy Egerben lesz az országos bajnokság, mert jóval drágább az utazás, mintha a Komjádiban lenne. Szerencsénk viszont – erre legalábbis ígéretünk van –, hogy ha mínuszba kerülünk, akkor a szövetség kisegít bennünket. Vagyis olyan a helyzetünk, mint az országé, amelyet az IMF menthet ki a bajból. Mi egy másféle segélykerethez nyúlhatunk” – kesergett Őcsi Gábor elnök.
Hozzátette: ha nem lenne a kőbányai önkormányzat tízmilliós hozzájárulása, akkor a klub nagy iramban tartana a csőd felé.
„Sok kicsi sokra megy, ezért nekünk is fontos ez a pénz, mert ha nem lenne, máshonnan kellene pótolni. A hatszázmilliós költségvetésünkben ugyanakkor egy apró tétel” – jelentette ki Markovits László, a Vasas elnöke.
Mivel ők állami létesítmények felett rendelkezhetnek, ezért nekik az állam nem is fizet semmit, mint a többi nagy fővárosi klubnak. Ezért a rezsire is elő kell teremteniük a pénzt. De nem panaszkodik, szerinte jó döntést hoztak, amikor menedzselni kezdték az állami létesítményeket, és reméli, hogy jó gazdának bizonyultak, jóllehet a tulajdonjogot nem kapták meg
„Ha egy klubnak oda lehetne ezt a pénzt adni, akkor lehetne mondani: érzékelhető segítség. Akkor lenne értelme arról beszélni, mire költjük, így nincs.” Az egykori olimpikon teniszező úgy véli, időzített bomba a magyar sport, mert a válság jeleit hamarosan mindenki érezni fogja.
„Minden fórumon sürgetem az összefogást, hogy találjunk ki valamit, mert nagy bajban vagyunk, és még nagyobba kerülhetünk. Már nem fog menni, hogy majd csak megmenekülünk valahogy, mert szerencsénk lesz. A szerencsére nem lehet már hagyatkozni. Azt tapasztalom, hogy aki tíz forintot adott, most már csak kettőt tud. Aki kettőt, az meg semennyit. Így összességében az eddig összekalapozott száz forint ötven alá esett. Talán tizenötre. A száz forint sem a szuper minőségű sportot jelentette, abból is olyan sportágakban értünk el sikereket, amelyekben kisebb volt a konkurencia” – érzékeltette Markovits.
„A magyar sport sikereit az elmúlt években egy-két sportoló, egy-két edző és egy-két mecénás fanatizmusa hozta össze. Őket lehetett kitenni a kirakatba. Ha most egy mecénás kiesik, az egész rendszer megroppanhat. És ez igen elkeserítő. Van egy olyan érzésem, hogy egyik napról a másikra vége lehet a magyar sportnak. Lezárulhat az egész. Mi régóta nem arról beszélünk, hány orvos kell egy gyerek mellé, mint a fejlett országokban, hanem annak örülünk, ha nem gombásodik az öltözőben a lábuk.”
Markovits a koncentrációban látja a menekülési irányt, a klubok értékes szakosztályait meg kell menteni, azoknak viszont hathatós támogatásra lesz szükségük, nem látszatintézkedésekre.
Újpesten háromezer gyerek sportol, és az elmúlt öt évben sem lettek kevesebben. Bár Joós Zoltán elnök azt emelte ki, hogy kevesebben vannak, akikből olimpikon élsportolók válhatnak.
„Ez a pénz semmire sem elég, semeddig sem elég, tervezni sem igazán lehet vele, mégis korrekt szám. Örülök, hogy ki tudta ezt harcolni a SOSZ három éve, és azóta mindig meg is kapjuk. Ezzel együtt szomorú, hogy eltűnt a pénz a magyar sportból” – mondta.
„Valamennyi egyesület a túlélésért küzd, kegyetlen idők jönnek. Eddig is volt valahogy, ezután is lesz, a szponzorok majd csak megoldják. Sajnos, ez az elv nem változik évtizedek óta, és most a szponzorok is több gonddal küzdenek. Ha belőlük kevesebb lesz, nagy bajba kerülünk. Amikor elkezdtem itt a munkát, olyan helyzetben voltunk, hogy le kellett mondanunk a sportlap előfizetését. Most sem jobb a helyzet, lecsipkedünk pénzeket innen-onnan, átcsoportosítunk, de nincs mindig papír a nyomtatónkban. A szervezeti rendünk, ami nélkül nem létezhet egyesület, veszélyben forog. Visszasüllyedtünk az évekkel ezelőtti szintre, megint csúszunk a bérekkel, általában háromhavi a lemaradásunk. Csapdában vagyunk, mert a kerület azt mondja, hogy nem az ő dolga a finanszírozás, és a fővárosra mutogat. Ők meg visszafelé. Nekünk jobb híján a vitatkozgatás, a levelezgetés marad, a sport helyett ezzel foglakozunk.”
Joós elárulta, hatalmas erőfeszítéseket tesznek, hogy a háromszoros Európa-bajnok tornász Berki Krisztiána a klubnál maradjon, neki mindig időben megérkezik a fizetése.
„Éppen azt számolgatjuk, hogyan vehet részt tizenhat ökölvívónk az egyik fontos iskolai kupán. Egynapi ellátás – szállással, utaztatással, étkeztetéssel – mondjuk hatezer forintba kerül, ezt néggyel felszorozzuk, ennyi a költségünk. Nem tudom, megengedhetjük-e magunknak. Pedig menni kellene, hogy a gyerekek minél többet legyenek a ringben. A szülőkről már nem lehet újabb bőrt lenyúzni, kispénzűek, ha egyáltalán még van munkájuk. Ha most a bokszolók mehetnek, előfordulhat, hogy ezt más szakosztály szenvedi meg. Állandóan megy a sakkozgatás. Húzd meg, ereszd meg. Pedig mi még nem is panaszkodhatunk, mert a mi edzőink a közalkalmazottaknak megfelelő bértábla alapján kapják fizetésüket. Be vannak jelentve, ami a nyugdíjnál majd jól jön. Így sem kapnak többet kézhez 75-80 ezer forintnál. Abba most nem mennék bele, mi lehet a többi klubnál, hiszen pontosan tudom, hogy feketén is kénytelenek pénzt adni a tagdíjakból az edzőknek. Nem tehetik meg, hogy bejelentsék őket, mert az elviselhetetlen terhekkel járna” – ezek már Hazsik Endrének, a Központi Sportiskola vezetőjének szavai.
Hazsik úgy gondolja, hogy a SOSZ-támogatás tízszerese is kevés lenne. „Megmutatjuk az országot azoknak, akik másként el sem juthatnának sehová, neveljük őket, jószolgálati munkát is végzünk, erre kapjuk ezt a nevetséges támogatást.”
A tagdíjakból a kétszerese jön össze Szegeden
A nemzeti ünnepen kitüntetett Szegedi Vízisport Egyesület elnöke, Petrovics Kálmán már a rangsorral sem értett egyet. „Abszolút előrébb gondoltuk magunkat, annál is inkább, mert az olimpiai rangsorban negyedikek lettünk, komoly előnnyel az ötödik előtt. Nem tudom, hogyan kerülhetett elénk olyan klub, amelynek tudtommal csak úszószakosztálya van. Magasabb összegben reménykedtünk, ennyiből a motorcsónakjaink vizsgáztatási díját és az üzemanyagköltséget tudjuk fedezni, és akkor még nem beszéltem a hajók beszerzéséről, a tanmedence fejlesztéséről. Csak a januári gázszámlánk félmillió forint volt. A tagdíjakból – ötszáz fős utánpótlással-bázissal rendelkezünk – az állami támogatás kétszeresét szedjük be. Tizennégy edzőt foglalkoztatunk, köztük a Vajda Attilát felkészítő Vécsi Viktort. Csak magunkra, szponzorainkra számíthatunk.
Javaslat a Sportegyesületek részére biztosított 115 millió Ft elosztására
1 Budapesti Honvéd Sportegyesulet 13 000 000
2 Kobánya Sport Club 8 400 000
3 MTK-Erzsébetváros 7 200 000
4 Vasas Sport Club 6 900 000
5 Ferencvárosi Torna Club 6 300 000
6 KSI SE 5 500 000
7 A Jövo Sport Club 4 700 000
8 Szegedi Vízisport Egyesület 4 500 000
9 Újpesti Torna Egylet 4 400 000
10 Budapesti Vasutas Sport Club 3 400 000
11 Dunaferr SE 3 000 000
12 Atomeromu Sportegyesület 3 000 000
13 Tatabánya Sport Club 2 700 000
14 Gyori ETO Kézilabda Club 2 300 000
15 Gödölloi Egyetemi Atlétikai Club 2 200 000
16 Pécsi Vasutas Sport Kör 2 200 000
17 Gyori Vizisport Egyesület 2 100 000
18 Szombathelyi Haladás SE 1 700 000
19 Szombathelyi Dobó SE 1 600 000
20 Egri Vízilabda Klub 1 400 000
21 Alba Volán SC 1 400 000
22 Bajai Spartacus Vízügy SE 1 300 000
23 Ceglédi Vasutas SE 1 300 000
24 Harangi Imre Boksz Klub 1 200 000
25 Buda-Cash Békéscsabai Atlétikai Club 1 200 000
26 BEAC 1 200 000
27 Pécs Városi Sportiskolai SE 1 200 000
28 Budapest SE 1 200 000
29 Nyíregyházi Vasutas SC 1 200 000
30 Csepeli Kajak-kenu SE 1 000 000
A javaslatot készítette a SOSZ elnöke által kijelölt három tagú bizottság: Mesterházy Attila, Horváth Ferenc, Perjámosi Sándor
Forrás: Index
