Csepel.info

Index wiki, HVG

75 éves korában 2015. július utolsó napján elhunyt Sinkó László a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművész, rendező, szinkronszínész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, írta Budakalász közösségi oldala.

“Fekete hét volt ez számomra. Tegnap távozott Sinkó Laci is az örök vadászmezőkre, talán megtesz ott is másfélmillió lépést” – írta Facebookon Juhász Árpád, akivel Sinkó a Másfélmillió lépés Magyarországon című ismeretterjesző sorozatot készítették.

A budakalászon élő művészt 2011-ben Budakalász díszpolgári címével tüntette a ki a város képviselő-testülete – írták.

Sinkó László Budapesten született 1940. március 18-án. 1962-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán – írja róla aWikipédia. 1962–1966 között a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött, majd 1966-1982 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1982-ben a budapesti Katona József Színház alapító tagja. Tizenkét szezont töltött itt. 1994 és 1998 között az Új Színház színésze, 1998–2003 között szabadúszó volt; 2003 óta a Nemzeti Színház tagja.

Hosszú ideig volt Anthony Hopkins állandó magyar szinkronhangja. Többször szólaltatta meg Jack Nicholsont, Gene Hackmant és Leslie Nielsent, valamint a Macskafogóban Nick Grabowskit is.

Két alkalommal rendezőként – Halleluja (1995); Nyugállomány előtt (2001) – is bemutatkozott.

A Katonában rengeteg nagy szerepet játszott, többek között Versinyint (Három nővér), Übü papát (Übü király) – ezek a műsorról levehetetlen darabok voltak, s ő beírta velük a nevét a magyar színháztörténetbe. Egy helyütt így emlékezett erre az időszakra: “Akkor és ott úgy álltak a csillagok, ahogy azóta sem. Szakmai életem legszebb tizenkét esztendejét töltöttem ott el, s túlzás nélkül mondhatom, a huszadik századi színjátszás legkiemelkedőbb időszakát éltük meg Zsámbéki Gábor, Ascher Tamás és Székely Gábor rendezők keze között.”

Székely Gábort követve 1994-ben több kollégával ő is az Új Színházhoz szerződött. A társulat megszűnése elkeseredéssel töltötte el, még a tanítást is abbahagyta a Színművészeti Főiskolán, és elment “szabadúszónak”, sokat játszott vidéken.

2003 óta ismét a Nemzeti Színház tagja. Erős karakterformáló képessége miatt gyakran játszott intrikus szerepeket. Emlékezetes alakításai: Trigorin (Csehov: Sirály), Valér (Moliére: A fösvény), Jázon (Grillparzer: Medea), Szakhmáry Zoltán (Móricz Zsigmond: Úri muri), dr. Schön (Wedekind: Lulu).

Számos filmben és tévéjátékban szerepelt. Kellemes hangját, megnyerő egyéniségét kölcsönözte a hazánk tájait bemutató tévés produkciónak, a Másfél millió lépés Magyarországon című sorozatnak (1979), majd folytatásának, az …és még egymillió lépésnek (1986), sőt, ő maga is túrázott a stábbal. Ismertebb filmjei és tévéjátékai: Fügefalevél, Princ, a katona, Dorottya, Vivát, Benyovszky, Gyertek el a névnapomra, Hajnali háztetők, Az új földesúr, Honfoglalás, A hídember, Csak szex és más semmi. Évekig szerepelt a kilencvenes évek kultikus magyar teleregényében, a Szomszédokban. Szinkronizálni is gyakran hívják: az ő hangján szólalt meg a Macskafogó című rajzfilmben a szuper egérügynök Grabowski, hangja szinte összefonódott Anthony Hopkins filmes jelenlétével (Túlélni Picassót, A vadon foglyai, Szenvedélyek viharában, Hannibal, A vörös sárkány).

Művészi hitvallását így foglalta össze: nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy elsodorják a politikai események; végzi a dolgát. Művészi munkáját 1972-ben Jászai Mari-díjjal, 1982-ben érdemes művészi, 1987-ben kiváló művészi címmel ismerték el, a Kossuth-díjat 1995-ben vehette át. 2014-ben A Magyar Érdemrend tisztkeresztje (polgári tagozat) és a Nemzet Művésze kitüntetésekkel ismerték el munkásságát.

This entry was posted on 2016. augusztus 3. szerda at 11:00 and is filed under Gyász, Kultúra. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.