Csepeli Hírmondó
A Csepeli Hírmondó újságírója a zongoraművészt a zongoráról, annak fogadtatásáról, és a Csepeli Auth Henrik Fesztivál Fúvószenekarral közös estjének megszületéséről kérdezte. A lapban a rövidebb változat olvasható, alább közöljük a teljes szöveget.
Mi volt az a belső indíttatás, amelynek nyomán elvállalta ezt az estet?
Nem riadok vissza attól, hogy valami olyasmit játsszak, ami még nem volt. Ez a Liszt-átirat a zongora szellemiségével is összhangban van, hiszen úgy tradicionális, hogy egyúttal hallatlanul modern és innovatív. Ez a két véglet nagyon barátságosan megfér egymás mellett, alkalmas igazi értékteremtésre. A mai világunkban nagyon fontos, hogy képesek legyünk izgalmasan, újszerű módon közvetíteni az amúgy tradicionális értékeinket. Mondvay György egy réges-rég ismert, sokat játszott darabot bújtatott új köntösbe, így világpremiert lehetett belőle csinálni. Maga a darab is óriási érték, emellett külön megtiszteltetés volt számomra az is, hogy egy félig amatőr, félig profi zenekarral játszhattam – egyáltalán nem volt rangon aluli, sőt nagyon fontos feladatomnak tartom, hogy ilyen zenekarral is együtt dolgozzak. Ahogy látható és hallható volt, a végeredmény szempontjából abszolút megérte.
Úgy gondolom, hogy a Csepeli Auth Henrik Fesztivál Fúvószenekar nemzetközi összehasonlításban is egyedülálló. Ne gondoljuk, hogy tőlünk nyugatabbra, vagy épp keletebbre sokkal több, vagy sokkal jobb zenekar van, sőt ennek ellenkezője igaz, és emiatt egyre inkább Magyarország felé fordul a világ kulturális figyelme. Az elmúlt száz-százötven évben művészeink újra és újra megerősítették hazánk pozitív megítélését, és a csepeli zenekarhoz hasonlóan ezt a célt óhajtja szolgálni az új zongoránk is.
Az előadás létrejöttéhez rengeteg ember közreműködésére volt szükség. Hogyan értek össze a szálak?
Hívő katolikusként hiszek benne, hogy Isten keze segített a szervezésben. Ő adta egymás közelébe ezeket az embereket, hogy barátságot kössenek, megismerjék egymás munkáját, és ez létre jöhessen. Az egyik kulcsszereplő Németh Szilárd úr volt, akivel régóta jó kapcsolatban vagyunk. Rajta keresztül ismerkedtem meg Péntek János karnagy úrral, akin azt látom, hogy nagyon komolyan dolgozik a zenekar pozíciójáért. Alig néhány hónapja ismerjük egymást, de sikerült egy nagyon jó munkakapcsolatot kialakítani.
A közönség morajlott, amikor meglátta a zongorát a színpadon. Tapasztalt ilyesmit máskor is? Milyen volt a zongora fogadtatása a szakma, illetve a közvélemény részéről?
Előző nap még Milánóban játszottam a másik példányon, és láttam, ahogy őszinte csodálattal és áhítattal közelítenek a zongora felé az emberek. Eddig körülbelül száz zongorista játszott rajta, akiknek a legnagyobb része profi zongoraművész volt, de világsztárok is akadtak köztük. Szinte teljesen egyöntetűek voltak a vélemények abban, hogy ez a hangszer fantasztikus, forradalmian új, külsőleg mennyire gyönyörű, és mennyire kerek, egészséges hangja van. Magam is csodálkoztam, hogy ennyire döntő túlsúlyban vannak a pozitív vélemények, és nem csak a zongoristák, hanem a laikusok részéről is. Milánóban az expón meg lehet figyelni, ahogy a pavilonba lépő látogatók a zongora kisugárzásának hatása alá kerülnek, a nélkül is, hogy a hangszer megszólalna.
Vannak, akiknek nem tetszik a zongora, olykor egészen kemény bírálatokat is lehet olvasni. Mi a véleménye ezekről a hangokról?
Nagyon kevés olyan ember van, akinek nem tetszik, és ők sem szakmai alapon szólnak hozzá. Ezek a vélemények sajnos túlságosan is felül vannak reprezentálva a médiában, ám nekünk az a fontos, hogy a bírálatok szakmai alapon értékelhetetlenek. Nem óhajtok lesüllyedni erre a szintre, viszont teszünk ellene: nagyon sokat dolgozunk, és még jobb zongorákat fogunk készíteni.
Mennyire kísérte végig a zongora megalkotását, illetve tud-e róla, hogy milyen kapcsolata van Csepellel a hangszernek?
A több éves folyamat alatt nem engedhettem meg magamnak azt a luxust, hogy folyamatosan jelen legyek, hiszen a koncertező énem tele volt. Egy-két, sőt néha három évre előre le vannak kötve a koncertjeim, és nagyon hosszú és nehézkes folyamat ezen változtatni. Ennek ellenére természetesen tudok róla, hogy a zongora öntvénye Csepelen készült, és nagyon hálás vagyok, amiért az öntödében ezt ilyen precízen kivitelezték – deigaz ez minden alkatrészre. A zongora szellemisége kapcsán az is nagyon fontos, hogy a hangszer – a mechanikán kívül – teljes egészében Magyarországon készült, ami ritka kincs. Manapság semmi sem „csak valamilyen”. Egy-egy termék sok száz alkatrészét a legkülönbözőbb országokban gyártják, és a miatt is nagyon egyedi ez a zongora, mert a mi hazánk terméke.
Gratulálok ,egy élmény volt.