Csepel.info
“A nyolcvanas évek végéig az autóvásárlás gyakorlatilag egyet jelentett a Merkurral – no meg a hosszú várakozással. Ahogy a szocializmusban szinte mindent, az új gépkocsik értékesítését is állami vállalat végezte, a gazdasági berendezkedés adta szűk keretek között.
A listás előjegyezést 1959-ben vezették be, bár a várakozás a viszonylag csekély kereslet miatt ekkor még nem volt jelentős. Az értékesítést 1962-ben átvette a Csepel Kerékpár- és Motorkerékpár-nagykereskedelmi Vállalat, ám hamar kiderült, hogy a feladat külön céget igényel. A következő esztendőben létrehozták a Merkur Személygépkocsi-értékesítő Vállalatot, a behozatalt továbbra is a Mogürt intézte. Ekkoriban kezdett nőni a megrendelés és az átvétel közti idő.
Nos, valóban személyesen sikerült átélnünk a várva várt gépjárművünk átadását a csepeli legendás telephelyen. Egy vadonat új Lada 1500 S tulajdonba vételének időpontjával küldött értesítéssel a kézben érkeztünk a hatalmas ügyfél váróba, és a papírmunka elvégzése után izgatottan szemléltük a hatalmas portál üvegen át, ahogy az átadási csarnokban izgatott emberek lapogatják frissen átvett szerzeményeiket, 3-4 év várakozás után végre….
Aztán mikor sorra kerültünk, jött a nehéz kérdés: milyen színre vágyunk? Van raktáron piros, meg egyetlen darab tört fehér, csak az szállítás közben kicsit behorpadt, ha megfelel.Biztosra mentünk, hosszas tanakodás után hagytuk másnak a megviselt darabot. Aztán begurult a csoda, és izgatottan lapogattuk, nyitogattuk, kapcsolgattuk, rugóztattuk, spricceltettük, búgattuk mi is…..
Még egy újabb 2 óra papírmunka, rendszám (KV 25-32) és forgalmi beszerzése, és immár gurulhattunk is ki a telepen. A portás még kezünkbe nyomta az addig biztonságban tartott fogyó felszereléseket, mint szivargyújtó, elsősegélycsomag, háromszög, a másik kezével egy rutinos mozdulattal tüntetve el a jutalmul kapott ropogós százast….
Benzin persze csak annyi volt benne, amennyivel a kút 1 km-es körzetébe értünk, mintegy kedveskedve a vásárlóknak, hogy sokat ne kelljen tolni a verdát.
Több mint 10 évig használtuk büszkén, jóban rosszban
kitartott mellettünk, soha nem hagyott cserben, a család
kedvence volt, és mindig szeretettel gondoltunk vissza a
csepeli egész napos programunkra.Ja és hogy mennyibe
került? Tokkal vonóval 163.500.- ft volt 2,3 km-rel az
órájában…..
Forrás: Retro kalandozások
Szeretem, amikor okostojások emlékeznek. A kocsi megrendelésekor a színét is megadták. A “színre váróknak” ajánlottak fel más kocsit.
Képzeljék el, hogy egy telepen több száz kocsi állna 40-100 l. üzemanyaggal feltöltve….
A retro szöveg sem mindig ül.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja, száját hazudik, ha kinyújtja kezét,lop.
Jó kis Zsiga 🙂 Igaz hogy 6 évet kellett várni,de kérdem én:most 6 év alatt össze tudja rakni a pénzt egy melós,200ezer körüli fizetésből ,mondjuk az új 3millióba kerülő Ladára?