Csepel.info

Inforadio.hu

Sztojka (balra) szerint ő csak rosszkor volt rossz helyen – csütörtök éjjel feladta magát

A börtönben lévő felnőtt férfiak fele cigány – derült ki egy tíz évig tartó, 2002-ben lezárt reprezentatív kutatásból, amely 1500 elítélt személyes megkérdezése után jutott erre az eredményre. A roma bűnözők nagy része vagyon elleni bűncselekményeket követ el, és sokszor indokolatlanul alkalmaz erőszakot – hangsúlyozza a vizsgálatot vezető kriminológus.

Póczik Szilveszter, az Országos Kriminológiai Intézet tudományos főmunkatársa hozzátette: a cigányok áldozatai legtöbbször szintén romák.

A kommunista rendszer rendőrsége napi rendszerességgel használta a cigánybűnözés fogalmát, és erre vonatkozó statisztikák is készültek akkoriban 1971-től 1988-ig. Ezek nem voltak tekintettel emberi, kisebbségi jogokra, adatvédelmére: kizárólag etnikai alapon folyt az adatgyűjtés – olvasható Póczik Szilveszter történész és kriminológus tanulmányában. A bűnüldözésben használt “cigánybűnözés” fogalma durván túlhangsúlyozta az etnikai tartalmakat – állapítja meg a szerző.

Megszűntek a cigány bűnügyi statisztikák

A cigányokról szóló bűnügyi statisztikát a demokratikus átalakulás első kormánya kisebbségi jogi megfontolásokból megszüntette. Póczik szerint a rendőri statisztikák a többségi és a roma társadalomban jelentkező bűnelkövetés összehasonlítására készítésük idején sem voltak alkalmasak.

A szerző áttekinti, hogy 1990 előtt a statisztikai regisztrációval párhuzamosan milyen kriminológiai és kriminalisztikai elemzések születtek Magyarországon. Mint írja: a 60-as évek közepétől a kutatás előterében a romák cselekményei álltak. A kriminalisztikában már korábban ismert volt, hogy a cigányok elkövetési módjai mutatnak bizonyos minőségi és mennyiségi jellegzetességeket.

Az adatok elemzése arra utalt, hogy a cigány bűnelkövetők 70-80 százaléka egy kriminális szubkultúrából kerül ki, és ezt támasztotta alá a visszaesők rendkívül magas aránya is. A kutatási eredmények utaltak a családi szervezettségre is, továbbá a női, gyermek- és fiatalkorú elkövetők emelkedő arányára. Egyes becslések 1990 előtt a börtönnépességben a romák arányát 40-60 százalékra, a fiatalkorú szabadságvesztésre elítéltek arányát 60-70 százaléka tették.

Családi körülmények

A tapasztalatok szerint a romák főleg vagyon elleni és erőszakos bűncselekményeket – zsebtolvajlás, besurranásos lopás, kisstílű rablások, lakás- és üzletbetörések, autófeltörés, gyermekek kifosztása, markecolás – követtek el. Ez a szubkultúra vagy a családi körülmények miatt kapta utánpótlását vagy alkalmi elkövetőként az állami gondozásba, a zárt, félig zárt intézetekbe kerülők közül. Az intézeti környezet, a pályakezdési esélyek hiánya kézenfekvővé tette a normaszegést és a hasonló sorsúakhoz való csatlakozást. Egyes elemzők igen magasra taksálták a cigányság körében a szemérem elleni vétségek arányát is, ezekben az esetekben az áldozatok nagyobb része szintén cigány nő.

A 70-es, majd a 80-as évek erőteljes kritikai tendenciái a halmozottan hátrányos helyzet, majd a társadalmi beilleszkedési zavarok kutatásaiban összegződtek – idézi fel a korábbi kutatási irányokat Póczik Szilveszter. Mint tanulmányában írja: a regionális kutatások kimutatták, hogy a cigány elkövetők aránya Budapest és Pest megye mellett Borsodban, Nógrádban, Szabolcsban, Hajdú-Biharban, Somogyban és Baranyában feltűnően magas. Úgy tűnt, a cigányok bűnözése elsősorban szociális helyzetük kiegyensúlyozatlan változásaiból, főként az integrációs és normakonfliktusokból fakad. A téma egyik ismerője kimutatta, hogy a cigányság bűnözése arányaiban nem tér el lényegesen a velük azonos nívón élő nem cigány rétegekétől.

A roma is áldozat

A szerző rövid elemzést ad az 1990 utáni kutatási irányokról is, megállapítva, hogy előtérbe kerültek az etnikai félelmek és előítéletek. Ezek figyelembevételével indultak vizsgálódások a rendőrségi modellek kapcsán, és történtek kísérletek a cigányság és rendőrség viszonyának újradefiniálására is. A hivatalos adatgyűjtés tilalmának kimondásával a kutatás empirikus irányba fordult, 2000 után pedig egyre erősebben a romák áldozattá válására koncentrált.

A kisebbségek integrációs nehézségeinek, normasértő magatartásainak magyarázatára több elmélet is született, azonban önmagában egyik sem ad kielégítő magyarázatot a cigánysággal kapcsolatban felmerült kérdésekre – fogalmazza meg a tanulmányban Póczik.

Fegyintézetek mélyén

Az empirikus kutatás jegyében az utóbbi években – összehangzó eredményekkel – három nagyobb kutatás született a fegyintézetekben fogvatartottak körében. Most idézett írásában Póczik az általa vezetett kutatás 2002-ben publikált legfontosabb eredményeit ismerteti.

A kutatásban három jól összehasonlítható, etnikailag elkülönülő – magyar, asszimilálódóban lévő, úgynevezett transzetnikai (TE) és cigány – börtönbüntetésre ítélt férfi csoportot vizsgáltak. A mintegy 1500 megkérdezett 50 százaléka magyarnak, a másik 50 százalék cigány származásúnak bizonyult. Utóbbiak között 60-40 százalékban oszlanak meg a magukat cigánynak vallók és az identitásváltásra törekvők. A TE és a roma elkövetők fiatalabbak voltak a magyar elítélteknél, legtöbbjük 20-30 év közötti.

A szociális mutatók tekintetében a magyarok felől a cigányok felé süllyedő lejtő képe bontakozik ki – olvasható a tanulmányban. A TE csoport köztes mutatókat vonultatott fel, amelyek egyik esetben a magyarok, más esetben a cigányok értékeihez estek közelebb. A cigány csoportban a legjellemzőbb a kisegítő iskola, és az éppen csak elvégzett 8 elemi osztály volt, a szakmai végzettség aránya a magyar mutató felét sem érte el.

A vizsgálatban szereplő cigányok lakhelyei közül Borsod-Abaúj-Zemplén, Baranya, és Somogy megye emelkedett ki. A magyarok mutatták a legintenzívebb – jobb megélhetési lehetőségek keresésével összefüggő – migrációt: a legfontosabb célállomás Budapest. A településtípusok megoszlása tekintetében a három csoport már a szülők nemzedékében erősen urbánus jellegű volt. A falvakból, nagyközségekből különösen a TE és cigány csoportban erős elvándorlás mutatkozott a nagyobb városok, elsősorban a főváros felé. A magyar megkérdezettek döntő hányada, a cigányok fele városias környezetben élt. A szülőkkel való összehasonlításban mindhárom csoport javított lakásviszonyain, mindhárom csoport mintegy 40 százaléka javított életszínvonalán a kutatás előtti tíz évben.

Bűnözésre hajlamosító tényezők

Az elkövetők mindhárom csoportja nagycsaládokból származott, de az elkövetők háztartásaiban nevelt gyermekek száma csökkenő, jellemző volt az 1-3 gyermekes család. Az elkövetők jelentős része családi-neveltetési tekintetben hátrányos helyzetűnek volt mondható, ennek mutatói a cigány csoport felé jelentősen emelkednek. A magyaroktól a cigányok felé haladva egyre jelentősebb arányban jelentkeztek bűnözésre hajlamosító tényezők: bűnöző családi minták, állami gondozás, javítóintézet, fiatalkorúak börtöne. Mindhárom csoport válaszadóinak legnagyobb része dolgozott a büntetés megkezdése előtt.

A roma származásúak a magyaroknál korábban kezdik a bűnözést, az első cselekmény elkövetését rendszerint aktívan támogatja a baráti kör. Mindhárom csoport – legfőképpen a cigány származásúak – leginkább a haszonszerzést jelölték meg a bűnelkövetés céljaként, de a magyarok közt nagyobb szerepet játszik a hirtelen felindulás. Az elkövetők által megvalósított cselekmények összetétele is ennek megfelelő. Domináltak a primitív és erőszakos vagyon elleni cselekmények, a kifinomultabb cselekmények aránya a cigányok felé haladva erősen csökken. Mindhárom csoportban jellemző az elkövetési alkalmak folyamatos figyelése és céltudatos kihasználása, de rendszerint hiányzik a gondos tervezés. A cigányokra a magyaroknál jellemzőbb a csoportos elkövetés.

Vagyoni előrelépés

A három csoportban a legális és illegális munka, valamint szociális juttatások és a vagyon elleni bűnözés – rendszerré szerveződve – képezi a megélhetés fő forrásait, ezek együttes alkalmazása jelentős hányadban vagyoni előrelépést is lehetővé tesz. Különösen igaz ez a TE és cigány csoportra. A többszörösen büntettek aránya a cigány és a TE csoportban meghaladja a magyar mutató kétszeresét. Ennek megfelelően a cigányok felé haladva egyenletesen emelkedik a szabadságvesztében töltött idő is.

Bántalmazott roma letartóztatottak

A TE és a cigány csoporthoz tartozók a magyarokkal összevetve szembetűnően súlyosabb hátrányokat szenvednek el az előzetes letartóztatásban, jóval nagyobb arányban fordul elő bántalmazás, kényszervallatás, az ügyvéddel való kapcsolatteremtés akadályozása, a kirendelt védő nemtörődömsége. Az etnikai származásúak hátrányba kerülésének tendenciája a megkérdezettek állításai alapján a börtönben is tetten érthető, ennek értékelésében azonban figyelembe kell venni a szubjektív tényezők rendkívüli súlyát. Az elítéltek között széles körű a mértéktelen alkoholélvezet, jelen van a kábítószer is. A cigány csoport felé haladva egyre romlik az elítéltek testi és mentális állapota.

Az elemzés végén a szerző megállapította, hogy a magyar fogvatartottak csoportja vegyes társadalmi képlet, amelyben egyaránt megtalálhatóak a felemelkedő, stagnáló és süllyedő alcsoportok, összességüket mégis leginkább a stagnálás, süllyedés jellemzi. Az alacsony társadalmi helyükről való feljebb lépés a többség számára kilátástalan. Szociális mutatóik ellenére a három etnikai csoport élén állnak, energiáikat az anyagi színvonal megtartása, a süllyedés elleni küzdelem köti le.

A cigányok esetében a szokásos modernizációs problematikák mellé társul a tradicionalitás felbomlása, az asszimiláció, az integráció. Körükben a hagyományos cigány minta a megélhetés kultúrájában ma is jelen van, vagy újra megjelenik. A cigányság egészéből az utóbbi 2-3 generációban kiemelkedett egy gyorsan modernizálódó, mobilizálódó csoport. Életmódjában, értékeiben, anyagi javaiban egyre csökkenő elmaradással követi a magyar átlag alsó szegmenseit, bizonyos tekintetben már el is érte azokat. Helyváltoztatásuk, felemelkedésük nem egyenletes és fokozatos, hanem sok tekintetben féloldalas, kiegyensúlyozatlan társadalmi változás volt.

Cigányok modernizációs ugrása

Integrációjukat akadályozza az is, hogy nem rendelkeznek a megfelelő kommunikációs mechanizmussal a befogadásért való folyamodáshoz – vélekedik a kutató. Ez fokozottan hív életre deviáns magatartásokat, erősíti a bűnelkövetésre, különösen annak erőszakos formáira irányuló hajlandóságot, súlyosan rombolja a közösség egészségét, önképét. A jövőben várhatóan újabb és újabb cigány csoportok fognak nekirugaszkodni a modernizációs ugrásnak, vállalják annak megrázkódtatásait.

A legfontosabb kitörési pont a szabadságvesztésre ítéltek esetében – etnikumtól függetlenül – az oktatás lehet – hangsúlyozza Póczik Szilveszter. Ezért ki kell terjeszteni oktatási lehetőségeiket, és ahol szükséges, újra kell indítani az elítéltek oktatását, különös tekintettel a szakmai (betanított ipari) képesítésekre, valamint a távoktatásban megszerezhető ismeretekre. Modernizálni kellene a börtönök belső oktatási bázisait, belső kedvezményekkel, valamint a szabadon bocsátás feltételrendszerében külön kellene honorálni az oktatásban való részvételt, a megszerzett szakképesítést. A szakképzést ki kell bővíteni a megfelelő családgazdálkodási és munkaerő-stratégiai, valamint kommunikációs programokkal, személyiségfejlesztő tréningekkel – fejezte be tanulmányát a szerző.

Forrás: Inforadio.hu

“Cigánybűnözés” pro és kontra

A szociológusok és a parlamenti pártok politikusai szerint nincs, a miskolci vajda és radikális jobboldali szervezetek szerint létezik “cigánybűnözés”. Ladányi János “a magyar társadalom irracionális méreteket öltő cigány-ellenességét” hibáztatja.

A cigánybűnözés fogalma hivatalosan nem létezik Magyarországon, a kifejezés használatát tiltják a rendőrségnél, ott nem készülhet ugyanis a bűnelkövetőkről etnikai alapú statisztika. A “cigánybűnözés” fogalmának a tudományban és a kriminológiában nincs helye, viszont a társadalmi vitában van – nyilatkozta ugyanakkor az MTI-nek Németh Zsolt kriminológus, a Rendőrtiszti Főiskola tanára.

A “romabűnözéssel” kapcsolatban a rendőrség semmiféle külön nyilvántartást nem vezet – tájékoztatta az ORFK szóvivői irodája a távirati irodát. A “romabűnözés” fogalmát az Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika nem ismeri, a “romabűnözéssel” kapcsolatban statisztikai összeállítást készíteni nem lehet, és nem is készítenek – közölte az ORFK. Így hivatalosan nem tudható, hogy a bűncselekmények hány százalékát követik el romák, mintahogy az sem tudható, hogy az áldozatok hány százaléka roma. Ha a rendőrök mégis roma elkövetőkről beszélnek, azt személyes tapasztalataik, illetve a sértettek vallomásai alapján teszik.

A hazai szociológiai irodalom jelentős része képtelennek, rendkívül károsnak, a társadalomban meglévő előítéleteket erősítő tényezőnek tartja a cigányság és a bűnözés fogalmi összekapcsolását.

Cigányellenesség? Genetikai kód?

A magyar társadalom cigány-ellenessége olyan irracionális méreteket ölt, hogy polgárháború veszélye fenyeget, ha nem állítjuk meg a többségi társadalom és a romák szembefordulásának folyamatát – mondta Ladányi János az InfoRádiónak. A szociológus szerint az olaszliszkai és a veszprémi esetekből nem szabad általánosító következtetéseket levonni.

Németh Zsolt kriminológus szerint ugyanakkor a “cigánybűnözés” fogalmának szakmailag annyiban van alapja, hogy bizonyos bűncselekményeket a roma származású emberek gyakrabban követnek el másoknál. Azonban ehhez az is hozzátartozik – tette hozzá -, hogy “a feltűnőbb külsejű embereket” gyakrabban igazoltatják a rendőrök, a sűrűbben igazoltatott emberek körében pedig, ilyenek a romák is – mondta, – gyakrabban bukkannak bűncselekményre utaló jelekre.

Németh Zsolt azt mondta, hogy “a normasértésre való hajlamnak vannak bizonyos örökölhető tényezői”, például a sérülékenyebb idegrendszer, vagy a hevesebb vérmérséklet, de ez csak akkor vezethet bűnözéshez, ha “a környezet ehhez táptalajt ad”. Ez az egész népességen belül így működik – fűzte hozzá. Hangsúlyozta, hogy a nem roma népességet azonban “nem érik olyan atrocitások”, mint a romákat, akik mellől felállnak a buszon, vagy akiket nem vesznek fel a munkahelyre – sorolta a példákat.

Botrány Borsodban

Már a miskolci rendőrkapitány elhíresült nyilatkozata, és az abból kerekedő fejlemények rávilágítottak arra, hogy a közvélemény meghatározó fórumai bizonyos alapfogalmakat nagyon eltérően értelmeznek a cigánykérdéssel kapcsolatban. “Miskolc a rablások tekintetében a legfertőzöttebb az országban, az elmúlt időszakban – decemberben, januárban – történt valamennyi (ilyen típusú) bűncselekmény elkövetője cigány származású volt” – mondta Pásztor Albert miskolci rendőrkapitány a sajtótájékoztatóján. AZ ORFK vezetője az igazságügyi és rendészeti miniszter kezdeményezésére azonnal más beosztásba helyezte a rendőrt, és vizsgálatot rendelt el az ügyben.

A miskolci főrendőr végül a helyén maradhatott, leginkább a város szocialista polgármesterének, Káli Sándornak köszönhetően. A kapitány cigányságra vonatkozó kijelentéseit ugyanakkor többen kritizálták, megemlítve a tényt, hogy a rendőrség nem készíthet statisztikát az elkövetők etnikai hovatartozásáról.

Ezzel kapcsolatban Finszter Géza egyetemi tanár az InfoRádiónak elmondta: az ilyen statisztikák inkább akadályoznák a rendőrség munkáját. Finszter hangsúlyozta: a cigány elkövetőket rögzítő statisztikák hatása káros lenne az előítéletek szempontjából is.

A veszprémi tragédia

A veszprémi tragédia, Marian Cozma meggyilkolása újabb lendületet adott a romákról folyó vitának. Miután kiderült, hogy a rendőrség által elkövetőként megnevezett Raffael Sándor, és az egyik gyanúsított, az Enyingen élő Sztojka Iván roma származású, és hogy a Sztojkával összefüggésbe hozott, “enyingi klánnak” nevezett csoport számos Balaton körüli szórakozóhely nem mindig törvényes ügyeiben is felbukkant, a figyelem Enyingre irányult.

A Népszabadság és az Index helyszíni riportjaiból kiderült, hogy a csaknem 7000 lakosú Enying roma és nem roma lakosságának egy jelentős része már korábban is félelemben élt Sztojka és társai miatt. A veszprémi gyilkosság után ez a félelem erősödött. Enying polgármestere arról is beszélt a Népszabadságnak, hogy Enyingen a legtöbb bűncselekményt, kisebb lopásokat a legszegényebbek követik el, és a legszegényebbek többsége cigány.

Hasonló kijelentések miatt veszítette el majdnem az állását Miskolc rendőrkapitánya, Pásztor Albert is. Szavaival kapcsolatban a miskolci cigányok vajdája azt nyilatkozta, hogy a kapitány egyértelmű tényeket közölt. A vajda később megrovást kapott ezért az országos vajdától. “A miskolci rendőrkapitány csak tényeket közölt, a jogvédők fújták ezt ennyire fel” – mondta az InfoRádiónak a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei cigány vajda annak kapcsán, hogy Pásztor Albert azt nyilatkozta, hogy a decemberben és januárban Miskolcon történt rablások elkövetői cigány származásúak voltak.

Lakatos Attila szerint ő maga nagyobbat jelentett ki, amikor azt mondta, hogy van cigánybűnözés. Hozzátette: a roma kisebbség tagjai nem tesznek meg mindent annak érdekében, hogy befogadják őket a társadalomba, és nem is tudnak beilleszkedni.

A miskolci ügy kipattanása előtt több televíziós riportot lehetett látni, illetve cikket olvasni arról, hogy a város avasi lakótelepére beköltözött roma családok miként keserítik meg az ott élők mindennapjait, és hogyan tartják félelemben szomszédaikat. Káli Sándor, Miskolc szocialista polgármestere a Népszabadságnak nyilatkozva arról beszélt, hogy “messziről nem látszik, milyen feszültségben élünk”.

Forrás: Inforadio.hu

This entry was posted on 2009. február 13. péntek at 07:20 and is filed under Krimi. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.