Index
Nem vette napirendre az Országgyűlés feloszlatásáról szóló Fidesz-KDNP indítványt a parlament a csütörtöki rendkívüli ülésen, miután a sürgős tárgyalást 158 igen és 197 nem ellenében elutasították. Gyurcsány Ferenc ez után megkezdte legeslegújabb új megszorító és adóvariáló csomagjának bejelentését, amelyet, ha tartja az eddigi tempót, 2010-ig még 35-40 legeslegújabb újabbnál is újabb új program, sarokkő, pillér, csomag, adóváltoztatási bejelentés fog követni.
Az alábbiakban azonban “Publius Hungaricus” Index.hu-n megjelent, mélyen elgondolkoztató sorait közöljük, mivel Gyurcsány Ferenc legeslegújabb új programjáról holnap is tudunk írni, amikor várhatóan még újabb pontokkal kiegészítve a jelenleginél is újabb lesz.
Ez a gazdasági válság fel fogja forgatni az elmúlt harminc évben szinte változatlan magyar politikai elitet. Korábbi stabilitásuk fő pillérei, hazánk Nyugathoz való felzárkózásának széles körben osztott hiedelme és a politikai elit büntetőjogi érinthetetlenségének tabuja megrendülnek, és ezzel valódi esély nyílik a fordulatra. Nem lehet mindannyiukat elkergetni, de néhányukat talán igen. Ami azonban ennél jóval fontosabb: meg lehet változtatni azokat a szabályokat, amelyek mentén a magyar politikai elit működik. Kell egy, a változást komolyan akaró kormány és a fordulat jólhangzó célját tartalommal megtöltő hátország. Ilyen esély egyszer van egy negyedszázadban: most vagy soha.
A vihar előtti csend
Még fél éve is olyan stabilnak tűnt minden: a nyugdíjak emelkedtek, a szociális segélyek ömlöttek, aki tudott, csalt, aki meg nem, az hitelt vett fel, hogy középosztályi létet hazudhasson magának. Senki sem szerette a rendszert, – az adócsalást, a rossz iskolákat, a morálisan szétesett rendőrséget –, de valahogy mindenki elboldogult benne. Úgy tűnt, hogy még sokáig zavartalanul folytatódhat az ország leszakadása anélkül, hogy bármilyen hatással lenne a féltudású magyar elit pozíciójára. Mindezt elsősorban az garantálta, hogy a rendszer csúcsán rendíthetetlenül trónolt annak megalkotója, fenntartója és irányítója, a változtatásmentesség végső biztosítéka: a magyar politikai elit.
Ez a csoport politikusokból, vezető bürokratákból, befolyásos szerkesztőkből és szakértőkből áll. Minden különbözőségük ellenére egy dolog igencsak összeköti őket. Megrekedtek a nyolcvanas évek féltudásánál, és ezért, néha önkéntelenül is, a széles értelemben vett elit működési szabályainak, az „ezígy”-nek közös fenntartóivá váltak. Nem volt azonban szükségszerű, hogy ennyire egymásra találjanak. Ez a műveltség és ezek a szabályok ugyanis eleinte csak a kommunista rezsim technokrata elitjét jellemezték. A később érkezők azonban ahelyett, hogy továbbléptek volna mindezen, fokozatosan akklimatizálódtak hozzá. A folyamatot sok minden erősítette, az önbizalomhiányuktól a hozzájuk dörgölőző neofiták régi reflexein át egészen a nemzetközi kitekintés hiányáig. Bármi is volt az ok, a tény tény marad: mára csak egy kisebbségükön érzékelhető, hogy eredetileg máshonnan indultak.
Nem csoda, hogy még fél éve is úgy látszott, hogy az „ezígy” tartósan velünk marad, és megszüntetésében csak nagyon hosszú távon reménykedhetünk.
Beüt a ménkű
Aztán beütött a ménkű. Egyik napról a másikra elfogyott a pénz. A külföldi hitelezők egy petákot sem voltak hajlandók Magyarországnak adni, saját erőnkből pedig képtelenek lettünk volna az ország tartozásait fizetni. A magyar politikai elit többsége kínosan kerüli a helyzetet adekvátan leíró szót. Államcsőd. Azt gondolják, ennek kimondása pánikot okozna, és így rontana a helyzeten. A felelős viselkedés köpönyege mögé bújnak, de igazából a szembenézést próbálják elkerülni. Mert ez a csőd nem más, mint az ő regnálásuk csődje.
Az IMF által tavaly novemberben nyújtott hitel az összeomlást előzte meg. Valahogy ritkán hallunk arról itthon, hogy az egész világon elsőként, még Pakisztánt és Ukrajnát is megelőzve kellett a nemzetközi szervezethez rohannunk. Mégpedig nem azért, mert nekünk volt a legnagyobb pechünk, hanem mert óriási államadósságunknak köszönhetően egy hónapot sem bírtunk volna ki újabb hitelek nélkül. Ne feledjük: a többi visegrádi ország nem szorult az IMF segítségére. Mi okoztuk ezt a helyzetet, nem a külvilág.
Az IMF-hitel azonban csak arra elég, hogy a totális katasztrófát elkerüljük, legalábbis egyelőre. Ettől a magyar gazdaság teljesítménye még meredek zuhanásba fordul. Talán van, aki emlékszik még a Bokros-csomag utáni két szűk esztendőre: akkor évi egy százalékkal nőtt a GDP-nk. Az idén valószínűleg kb. négy százalékkal fog esni. 2009-ben szinte mindannyiunk szélesebb családjában lesz valaki, akit padlóra küld a válság: ki az állását veszíti el, és szorul munkaképes ember létére nyomorúságos segélylétre, ki a lakás- vagy autóhitelét és vele több év megtakarítását bukja be, ki egyszerűen azzal szembesül majd, hogy csak uzsorakölcsön segítségével tud kijönnni a hó végén. Jó esetben is százezrek egzisztenciája rendül meg egyetlen év alatt.
Ez pedig még Magyarországon is felelősért kiált majd. 2010 nemcsak nagyon-nagyon megérdemelt módon maga alá temeti a Gyurcsány-kormányt, de meg fogja rogyasztani az egész féltudású politikai elitet is.
A magyar politikai elit mágikus stabilitása
A magyar politikai elit az elmúlt harminc évben valószínűtlenül stabil volt. Kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy csak a biológiának sikerült személyi változásokat eredményeznie e csoporton belül. Már a nyolcvanas évek MSZMP-s belharcaiban sem lehetett igazán nagyot bukni: a vesztesek is a körön belül maradhattak. Ennél sokkal fontosabb azonban, hogy hazánkban, szemben a régió többi országával, a rendszerváltozás nem hozott nagy felfordulást. Bár az ország csúcsvezetésének jelentős része lecserélődött, a politikai elit másik részében, az államigazgatás irányítói, a politikai média korifeusai és a meghatározó szakértők körében nem történt érdemi változás. Sőt 1994-re a politikai felsővezetés korábban alapvetőnek tűnő átalakulása is a múlté lett. A folytonosságot kiválóan illusztrálja, hogy hazánkban, a visegrádi országok közül egyedül (!), a volt állampárt máig az ország egyik vezető politikai ereje, a volt pártlap a legolvasottabb politikai napilap, és illetlenségnek számít a kommunista rezsim volt vezetőit lekommunistázni.
A mágikus stabilitás azonban nem csak esetükben és nem csak a rendszerváltozás kapcsán volt igaz. Az átmenet során elharapózó korrupció miatt kialakult általános felháborodás és elégedetlenség a szélesebb régió valamennyi országában a politikai eliten belüli földinduláshoz vezetett. A visszaélések hatására megerősödő antiestablishment-erők (Dzurindáék Szlovákiában 1998-ban, Basescuék Romániában 2004-ben, Kaczynskiék Lengyelországban 2005-ben, Borisovék Bulgáriában mostanában) előretörésének köszönhetően a korábbi politikai elit egy jelentős része teljesen eltűnt a süllyesztőben, és a bennmaradók is változtatni voltak kénytelenek működési rendjükön. Nálunk viszont csak korrupció volt, földindulás nem. Az establishment álmát nem zavarta semmi.
A magyar politikai elit az elmúlt harminc évben folyamatosan legitim tudott maradni. Ha bárkinek komoly problémája volt a hatalmon lévőkkel, akkor a neki kedves alternatívát rendszerint ugyanezen eliten belül vélte megtalálni. E legitimitás alapjait elsősorban egy hiedelem és egy tabu teremtette meg. Ezek még a nyolcvanas években születtek, és a gondos ápolásnak köszönhetően a magyar társadalom az elmúlt harminc évben szinte egységesen osztotta és követette őket.
A stabilitás pillérei: a hiedelem…
A hiedelem nem más, mint hogy lassan, de biztosan egyre közelebb kerülünk a nyugati életszínvonalhoz. Eszerint bár rengeteg dolog nem működik, alapvető probléma mégsincs, mert a reformok (a nyolcvanas években), vagy a piacgazdaság (a kilencvenes években), vagy éppen az európai uniós tagság (mostanság) döcögve ugyan, de a jó irányba visznek minket. Igazából senki sem elégedett a jelennel, de bízunk abban, hogy előbb-utóbb jobb lesz egy kicsit. Meggyőződésünk, hogy a politikusaink rosszak, de annyira mégsem ronthatják el a dolgot, hogy az ország ne előre haladjon.
Bár az ország az elmúlt harminc évben valójában távolodott a nyugati életszínvonaltól (lásd a Világbank vonatkozó vásárlóerő-paritásos GDP adatait), a magyar politikai elit sikeresen fenntartotta a felzárkózás hiedelmét. A magyar állam erején felül, hitelre költöttek óriási összegeket azért, hogy egyetlen jól szervezett szavazóréteg se csúszhasson tartósan vesztes pozícióba. A nyugdíjasok, a pedagógusok, a köztisztviselők, a kismamák vagy a volt bányászok mind kaptak elég állami juttatást ahhoz, hogy ne érezhessék magukat reményvesztettnek. Az egyik hazai társadalomkutató intézet revelatív meglátása szerint a politikai elit a széles körben elérhető korengedményes és rokkantnyugdíjjal biztosította a békés rendszerváltozást. A döntő többség számára még a keményebb időszakokban is fennmaradhatott a hit, hogy egy picit mindig jobb lesz, legfeljebb néha-néha böjtölni kell. A hitelen vett hiedelem fenntartotta a politikai elit legimitását is.
… és a tabu
A politikai elit tagjainak büntetőjogi érinthetetlensége a magyar politika nagy tabuja volt az elmúlt harminc évben. Mindenki tudta, hogy létezik, mégsem beszélt róla senki nyilvánosan.
A nyolcvanas években a nómenklatúra törvények felettisége a rendszer logikájából egyenesen következett. A dolgok sajnos úgy alakultak, hogy ez is változatlan maradt a rendszerváltozással. Nyilván nem véletlen, hogy a visegrádi országok közül csak Magyarországon nem vontak felelősségre egyetlen vezetőt sem a kommunista rendszer által és alatt elkövetett bűnökért. Az üzenet egyértelmű volt: a politikai elitnek mindent szabad. Olyan egyértelmű, hogy nem is felejtette el senki. Se a körön belüliek, se a kívüliek, és természetesen az igazságszolgáltatási apparátus sem. Miközben a politikai elit tagjai néhány százezer forintos hivatalos fizetésből óriási házakat építettek, és strómanjaikon keresztül komoly vállalati részesedéseket szereztek, soha senki sem bukott le közülük. Ha hinni lehet a kapitánysági pletykáknak, a rendőrök hanyatt-homlok menekülnek az olyan ügyektől, amelyekben politikailag potens emberek érintve lehetnek. Utóbbiak meg ilyen ügyben nemhogy bíróság közelébe nem kerültek, de még a lapok címoldalára is csak a legritkább esetben.
Mert Magyarországon mindenki tudta, hogy jobb hallgatni: ameddig a politikai elit alapvető legitimitása stabil volt, addig könnyen ki lehetett emelni a tömegből azokat, akik túl sokat akadékoskodtak.
A stabilitás ára
E stabilitás közvetlen ára az ország rendkívüli mértékű eladósodása volt. Egy leszakadó országban ugyanis csak más pénzén lehet a biztonság illúzióját fenntartani. A magyar állam az elmúlt harminc évben körülbelül nettó nyolcezermilliárd (azaz nyolcmilliószor egymillió) forint adósságot halmozott fel. Igen, ebben az MSZMP és az MSZP vezette kormányoké a felelősség legnagyobb része. Sajnos azonban egy-két kivételtől eltekintve nem hallhattuk tiltakozni a politikai elit többi meghatározó tagját – politikusokat, szakértőket, újságírókat – sem akkor, amikor Medgyessy Péter, majd Gyurcsány Ferenc szabadságos matrózokat megszégyenítő módon kezdte el szórni az ország pénzét.
A más pénzén vett stabilitásnak köszönhetően nem volt nyomás a magyar politikai eliten, hogy szembenézzen saját maga és az egész széles értelemben vett magyar elit féltudásával. Évtizedekre konzerváltak egy olyan struktúrát, ami annak idején a nyolcvanas évek félpiaci, féldemokratikus és félnyugati rendszerének problémáit hivatott orvosolni.
A stabilitás vége
A stabilitásnak azonban vége. Mind a hiedelem, mind a tabu meg fognak rogyni a következő egy-két évben, és megkezdődik a féltudású magyar elit alkonya.
A gazdasági válság meg fogja rengetni a hiedelmet, a Nyugathoz való felzárkózásunk hamis mítoszát. Fél év se kell és nagyon sokan érteni fogják, hogy mit is jelent a négyszázalékos recesszió vagy a 330 forint körüli euróárfolyam. Jövőre több százezer dolgozó ember egzisztenciája fog összeomlani, és a magyar kormány nemhogy segítséget, de még reményt se fog tudni nyújtani nekik. Hirtelen nyilvánvaló lesz, hogy zsákutcában vagyunk, és borzasztó sokan szeretnének majd valami alapvetően újat – új célokat, új szabályokat, új szimbólumokat és az ezeket hitelesítő új tekintélyeket. A jelenlegi politikai elit legitimációja végre oda kerül, ahol teljesítménye alapján nagyon régóta lennie kellene.
A tabu falán már most sok a repedés. Nem világos, hogy pontosan miért, de 2008-ban a politikai eliten belüli hatalmi harcok a szennyes látványos kiteregetéséhez vezetettek. A Zuschlag elleni eljárás során az MSZP egyik legerősebb csoportjának mindennapi életébe kaphattunk bepillantást úgy, hogy az ügy kapcsán még a miniszterelnöknek is tanúskodni kellett. Az ún. lehallgatási ügy apropóján pedig Magyarország leggazdagabb emberének telefonbeszélgetését tették valakik közkinccsé. Ilyenek korábban elképzelhetetlenek lettek volna. A választási kampány, a két parlamenti kispárt túlélésért folytatott harca, továbbá a 2010-ben vesztes nagypárton belüli hatalmi harcok minden bizonnyal a helyzet további elmérgesedését eredményezik majd. Ráadásul a hazai sajtó, elsősorban az internetes médiumok, vérszemet kaptak. 2008-ban kiderült, hogy szinte mindenkiről lehet büntetlenül írni; ez pedig a korábban erős öncenzúra végét jelentheti.
A negyedszázados esély
A régi rend őreinek megrendülő legitimitása miatt a hagyományosan konfliktuskerülő magyar társadalom nyitottá tehető az átfogó változásokra. Jó, ha negyedszázadonként adódik olyan esély az ország emelkedő pályára állítására, mint amilyen ez a mostani lesz.
A megoldás azonban bizonyosan nem új párt alapítása vagy egy régi megvásárlása – változatlan környezetben ezek is pontosan ugyanazokat a problémákat termelnék ki (sőt már termelték is ki), mint amikkel a mai pártok is terheltek. Ehelyett a válság adta kiúttalanság- és kudarcérzést kihasználva a meglévő struktúrákat kell kitisztítani, valamint új tartalommal és új tekintélyekkel feltölteni.
Mielőtt az örök vesztesek, az örök pesszimisták már megint lehetetlen feladatot vízionálnak, hadd említessék meg néhány idevágó nemzetközi példa. 1981-ben, amikor Ronald Reagan amerikai elnök lett, az Egyesült Államok éppen fél évszázad legnagyobb gazdasági válságát élte, és az elit az ország elkerülhetetlen hanyatlásáról elmélkedett. Amerikát akkor már mintegy negyven éve irányította az ún. liberális establishment, amely jól érzékelhetően kifogyott a használható ötletekből. A Reagan nevével fémjelzett fordulat a következő nyolc évben fenekestül felforgatta az amerikai politikai elitet anélkül, hogy új pártot alapítottak volna, vagy kasztrálták volna az államigazgatást. Pusztán annyi történt, hogy Reagan elnök látványosan szakított a régi módszerekkel, és felkarolta az addig politikai szempontból partvonalon lévő nem liberális társadalomtudósok téziseit. Az elnök sikerének farvizén aztán fokozatosan átalakult a politikai elit hiedelemrendszere, ami lassan, de biztosan a szélesebb értelemben vett elitet és vele az egész országot is magával sodorta.
De Reagané közel sem az egyetlen ilyen sikertörténet. Margaret Thatcher nagyon hasonló pályát járt be: országa elkerülhetetlennek vélt hanyatlása idején került kormányra; felkarolta az akkoriban komolytalannak tekintett, gazdasági szabadságot hirdető gondolkodók javaslatait, gyökeres változást ígért és hozott, miközben az egyik establishmentpártot tette a változás motorjává; és alig egy évtized alatt drámaian átalakította az angol politikát, sőt az országot is. Vagy említsük meg a Carl Bildt vezette Mérsékelt Pártot, amely kilenc év ellenzéki lét után 1991-ben a svéd gazdaságnak a II. világháború utáni legnagyobb válságát örökölte meg a szociáldemokratáktól, hogy aztán az egész elit gondolkodását uraló szocialista dogmatizmussal szembeszállva ne csak a gazdaságot, hanem az egész svéd politikát és társadalmat (az úgynevezett svéd modellt) alapjaiban változtassák meg. Elsősorban nekik köszönhető, hogy Svédország az elmúlt évtized egyik bezzegországa lett.
Az ilyen sikerhez csak két dolog szükségeltetik: politikai akarat és az azt valódi tudással megtöltő hátország. A jövő kérdése, hogy a 2010-ben kormányra lépő erőknek megvan-e a szándékuk, hogy valóban új szabályok mentén játszanak. Hogy kilépjenek a nyolcvanas évek „örök” igazságaiból, hogy elkezdjék a szándék helyett a teljesítményt vizsgálni, és hogy kialakítsák a felelősség kultúráját.
Annyi világos, hogy bárki is kapja meg a kormányrudat a süllyedő hajón, elemi érdeke lenne a jelenlegi helyzet felforgatása. Azzal ugyanis, hogy a politikai elit legitimitása megroggyan, a legjobb menekülési útvonal mindenkinek az előre lenne: látványosan szakítani a hiteltelen múlttal, és a változás bajnokaként fellépni. Meg is fogja próbálni mindenki. A kérdés, hogy kinek lehet elhinni, ki van olyan helyzetben, hogy bele is vágjon a fordulat végrehajtásába. Ebben a tekintetben valamennyi kompromisszum elkerülhetetlen lesz, hisz nagyon úgy tűnik, hogy a következő választás sem az új vezetők versenyét fogja hozni.
Nem elég azonban néhány jelszót felfestni a zászlóra, a fordulathoz új tartalomra is szükség van. Öt másodperces lózungokkal választást nyerni lehet, de valódi változást elérni nem. Utóbbihoz érvekkel és tényekkel alátámasztott hiteles alternatívát kell felmutatni. Csak ezek a részletek adhatnak ugyanis elegendő kapaszkodót a változási szándékot napi szinten megvalósítani szándékozó állami és politikai középvezetőknek, illetve az azt nyilvánosan vagy kisközösségekben támogatni vágyó háttérországnak. Ezen mélység hiányában megint csak egy elfuserált „reformot” lehetne kiizzadni.
Örömteli fejlemény, hogy tartalom dolgában lényegesen jobban állunk, mint akár két éve. A politikai eliten belüli helybenjárás és ötlettelenség (külön tisztelet a ritka kivételnek) komoly mozgolódást generált a körön kívülről. Lassan megjelent a közélet peremén egy generáció, amelynek tagjai már komoly cégeknél, külföldi iskolákban vagy az eddig zárványként működő nívós hazai műhelyekben nevelkedtek. Ráadásul az internet megszüntette a politikai elit tömegkommunikációs monopóliumát, és így a friss gondolatok és alternatív javaslatok lényegesen könnyebben kaphatnak nyilvánosságot.
A siker persze közel sincs garantálva. Rengeteg alulról jövő erőfeszítés, értelmes politikai döntés és természetesen szerencse kellene ahhoz, hogy legalábbis elindulhasson az ország egy másik pályán. Szó sincs arról, hogy ezzel a Kánaán jönne el, pusztán egy lehetőséget kapnánk a leszakadás megállítására. Ez az esély azonban annyira vonzó, hogy nemcsak lehetséges, hanem kötelező is nyerésre játszani.
A következő év
2009-ben meg lehet ágyazni az alapvető fordulatnak. El lehet érni, hogy a válság kapcsán a lényegről is szó essen a közéletben: arról, hogy mennyire fundamentális az ország problémája, és hogy milyen kivezető utak lehetségesek.
Tudatosítani lehet, hogy mennyire alapjaiban elhibázottak a politikai elit alapfeltevései és játékszabályai, valamint hogy igenis hibás döntések sora és nem valamifajta szerencsétlen külső körülmény sodort minket ebbe a zsákutcába. Neki lehet menni a politikai elit megannyi meztelen királyának – az „ezígy” nyolcvanas és kilencvenes évekből itt ragadt tekintélyeinek. És természetesen el kellene mondani, hogy hogyan is lehetne mindezt jobban csinálni.
Jó néhányan már korábban is ezt csinálták, és nagyon sokat tettek azért, hogy most egyáltalán komoly lehetőségről beszélhessünk. De most még több értelmes hangra és megalapozott véleményre lenne szükség. Olyanokéra is, akik egy normális helyzetben nyilvánosan nem foglalnának állást közügyekben. Kell ugyanis egy minimális hangerő ahhoz, hogy hatást lehessen gyakorolni a közvéleményre és a politikai pártokra. Hogy egyértelmű legyen: 2010-ben fundamentális változásra van szüksége az országnak.
Sokan szeretnék, hogy ne ez legyen a téma. Ők bármi másról szívesen vitatkoznának. Az „ezígy” meghatározó médiumai öntik majd ránk a magyar–cigány ellentétről, a fasiszták vagy az idegenszívűek jelentette veszélyről, és persze a Gyurcsány–Orbán-párharcról szóló anyagokat. A kesztyűt azonban nem szabad felvenni. Ezt a meccset az általunk megválasztott pályán kell lejátszani.
Mert már nem 1989-et írunk. Többen vagyunk, többet tudunk és jobban akarjuk, mint akkor. Ezúttal végig kell csinálni.
* Publius álnéven – Publius Valerius Publicola római konzul emlékére – az Egyesült Államok alapító atyái (Hamilton, Madison és Jay) publikálták híres, a föderális állam kialakulását alapvetően meghatározó, alkotmánymagyarázó cikksorozatukat 1787-88-ban.
Forrás: Index.hu
Nem tudom, hogy vagytok vele, de engem nagyon idegesít már ez az időhúzás. Szerintem azért vannak ezek az “egyeztetések”, tárgyalások, tervismertetések, megbeszélések, tanácskozások, értékelések, elemzések, bejelentések, mert így csak kihúzzák 2010-ig és csinálni, tenni sem kell semmit. Legalábbis ami egy kicsit is jó nekünk, embereknek és mindig feltételes módban!
Kérdem én: Épül az a ház, amelyiket állandóan csak tervezik és beszélnek a tervekről?
Érdekes, ami az ő érdekük, azt csak így hallani: “holnaptól emelkedik a …díja – ára – adója – járulék” stb
Emelkedett a képviselők juttatása, új autót kapott, bútorait lecserélték, prémiumát – jutalmát megkapta stb. CSUPA KIJELENTŐ MÓD és ÁLTALÁBAN MÚLT IDŐ vagy NÉHÁNY NAPOS JÖVŐ IDŐ.
HÁÁÁNYINGEREEEM VAN TŐŐŐLÜÜÜK!!!
Kedves csepel.info
Az önök által közölt cikket megdöbbentően korrektnek és logikusnak látom. Talán erre keresendő a megoldás.
Köszönöm, hogy felhívták rá a figyelmemet.
üdv menyus
Kedves csepeli érdeklődők
Most is kiderült, hogy egy-egy ember mennyivel kevesebb a közösség lehetőségei nélkül.Megmondom őszintén: nekem eddig nem sok időm volt index böngészésre, így az itt közölt cikket soha senm vettem észre.
Most elolvashattam, és az infó birtokában már utánanézhettem.
Ajánlom a két előző cikk elolvasását is az érdeklődőknek.
http://index.hu/velemeny/jegyzet/feltud070321/
és
http://index.hu/velemeny/jegyzet/feltud2/
További eredményes tájékozódást kívánok mindenkinek.
Üdv menyus
Menyusnak!
(Alul van egy vitán, csak azért másolom ide is, nehogy elkerülje a figyelmedet)
Szerintem a mandátumok tömeges visszaadása csak a kétharmados törvények egyoldalú kormány általi megváltoztatásának lehetőségét rejti magában.
Gondolkodjunk el azon, hogy a kormány most hozott egy új szabályozást, mely szerint két év börtönt is kaphat, aki papírgalacsint dobál (gondolom a kormánypárti politikusok felé). Mi lenne, ha kétharmadot kapnának?
Egy példa az 1949. éviből:
“19. § (1) A Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyűlés.
2) Az Országgyűlés a népszuverenitásból eredő jogait gyakorolva biztosítja a társadalom alkotmányos rendjét, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit.
(3) E jogkörében az Országgyűlés
i) az alkotmányos rend megdöntésére vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az élet- és vagyonbiztonságot tömeges méretekben veszélyeztető, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erőszakos cselekmények, elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség esetén (a továbbiakban együtt: szükséghelyzet) szükségállapotot hirdet ki; (majd a kétharmados szoci patrlament Fleto parancsára eldönti, hogy mi az ún. szükséghelyzet – Gordon)
(4) A (3) bekezdés g), h) és i) pontjában meghatározott döntéshez az országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata szükséges.
Úgyan ez egy picit meredek, de ha most két évet kap valaki a papírgalacsin dobálásáért, akkor kéthamad szoci parlament megléte esetén a Fletoék akár azt is kitalálhatják, hogy a tünetőt meg akarják dönteni az alkotmányos rendet. Holott nyilvánvalóan nem errő lenne szó. Ez kell?
2010-ben leszednék a Sólyomot, és beraknának a Várba egy bábot, aki a fentiek kapcsán:
“19/C. §
(2) A szükségállapot idején a külön törvényben megállapított rendkívüli intézkedéseket rendeleti úton a köztársasági elnök (aki úgye addigra már MSZP-s – Gordon)vezeti be.
(3) A köztársasági elnök a bevezetett rendkívüli intézkedésekről haladéktalanul tájékoztatja az Országgyűlés elnökét (akli szintén MSZP-s – Gordon). A szükségállapot idején az Országgyűlés (ahol az MSZP kétharmaddal ülne – Gordon)- akadályoztatása esetén az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága (mely MSZP-s többségű lesz – Gordon)- folyamatosan ülésezik. Az Országgyűlés, illetőleg az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága a köztársasági elnök által bevezetett rendkívüli intézkedések alkalmazását felfüggesztheti.
(4) A rendeleti úton bevezetett rendkívüli intézkedések harminc napig maradnak hatályban, kivéve ha hatályukat az Országgyűlés – akadályoztatása esetén az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága – meghosszabbítja (mind emeszpés lesz, tehát a hosszabbítás nem gond – Gordon)
(5) A szükségállapotra egyébként a rendkívüli állapotra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.”
Ami:
“19/D. § A rendkívüli állapot és a szükségállapot idején alkalmazandó részletes szabályokról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.” Na ez is frankó lenne.
Egyetlen remény, lehetséges ellensúly a vállalt nemzetközi kötelezettségek korlátozó erején túl (pl.: alapjogok tiszteletben tartása):
19/B. § (6) Az Alkotmánybíróság működése rendkívüli állapot idején sem korlátozható.
Ráadásul a mandátumok nélkül marad Fidesz lemondana a következő jogáról is:
“25. § (1) Törvényt a köztársasági elnök, a Kormány, minden országgyűlési bizottság és bármely országgyűlési képviselő kezdeményezhet.” Hát majd nem kezdeményezne, a szocik meg a hasukat fognák a röhögéstől.
Ja, és a fentiekhez kapcsolódóan ez is biztos frankó lenne:
“28/A. § (1) Rendkívüli állapot vagy szükségállapot idején az Országgyűlés nem mondhatja ki a feloszlását és nem oszlatható fel.
(2) Ha az Országgyűlés megbízatása rendkívüli állapot vagy szükségállapot idején jár le, a megbízatás a rendkívüli állapot, illetőleg a szükségállapot megszűnéséig meghosszabbodik. (Meghosszabbodna Fleto uralma, remek, és ki tudja, hogy mennyi időre… – Gordon)
(3) A feloszlott vagy feloszlatott Országgyűlést a köztársasági elnök (aki addigra már MSZp-s – Gordon) hadiállapot, háborús veszély állapota vagy szükséghelyzet esetén ismét összehívhatja. Megbízatásának meghosszabbításáról az Országgyűlés maga határoz.” Tényleg nagyon szuper lenne, nemde?
Vagy még egy lehetőség kétharmados MSZP uralom esetére:
“28/B. § (1) Országos népszavazás és népi kezdeményezés tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet.
(2) Az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”
Jöhet majd vissza a 2008. március 9. előtti helyzet, megszüntetni sem lehet majd az intézkedéseket, mert addigra mondjuk 8 millió érvényes aláírással lehet csak népszavazást kiíratattni. Annyit meg nyilvánvalóan nem lehet összegyűjteni. Rendben lesz így?
Szóval egyáltalán nem mindegy, hogy hány ellenzéki (ez alatt manapság már csak a Fideszt érthetjük) képviselő ül a parlamentben. Nagyon sok fontos szabály megváltoztatását tudják megakadályozni, mert mivel megvan a mandátumuk Fletoék nem tudnak egyedül kétharmados döntéseket hozni.
Már megint valami messiásvárás. Hogy ugye, jöjjön valaki és tegyen rendet.
Álom.
A valóság az, hogy a Baltikum felrobbanni látszik, Görögországban kis híján hadiállapot lett, Ukrajnában simán el lehetett érni, hogy a csalások után új választások legyenek.
Nálunk ehelyett arról megy a műbalhé, hogy demokratikus módon oszlassuk fel azt a parlamentet, amiben a kérdést még napirendre sem lehet tűzni.
Persze az is kérdéses, hány fideszes szavazná meg, ha tényleg élesben menne? Nincs ember, aki önként kihúzná maga alól a széket.
Naná, hogy ezt Orbánék is tudják, de elő lehet venni ezt a jó kis gumicsontot, különösebb felelőség nélkül.
Akik jelenleg a Parlamentben ülnek, pontosan tudják, hogy együtt okozták a válságunkat. A politikai elit sokkal szélesebb kör, mint a kormányzó pártok köre. Emiatt kormány és ellenzék csak abban a játszmában tud gondolkodni, amit együtt játszanak évtizedek óta.
Itt a baj.
Orbán megtehette volna akár 2006-ban, hogy az utcára szólítja az embereket, hogy megdöntsék a kormányt. Egész biztosan kiment volna kétszázezer dühös ember. Őket szétverni teljesen esélytelen, mert ha kétszázezren elkezdenek futni, azt nem tartja fel a betonfal sem, nemhogy a maximálisan mozgósítható kb. négyezer robotruhás rendőr. Ott a betonon, csak rendőrkordon alakú foltok maradtak volna a tömeg nyomában.
De Orbán félt. Fél most is. Attól tart, hogy egy ilyen típusú eszkaláció nem feltétlenül őt juttatja a célba. Mostanra már attól is, hogy a közvéleménykutatási adatok nem igazán szimpatizánsokról szólnak, hanem arról, hogy hányan szavaznának a kormányra és hányan ellene. Ugyan pillanatnyilag csak ő az alternatíva, de a fénye kopik a sok sumákolástól és egy keményen romló gazdasági-politikai helyzetben gyorsan támadnak népvezérek. Hiszen ő is így lett a nagy semmiből.
Most persze éppen nincs robbanáshelyzet. Jelenleg a válság még csak az emberek tartalékait fogyasztja és ilyenkor, mint a cikkben is jól leírták, a legtöbben úgy érzik, egy kis böjtöléssel, nadrágszíjhúzással ki lehet várni a jobb időket. Persze tévednek, amire később nagyon rá fognak fizetni, de emiatt most nem a radikalizálódás ideje van, hanem a behúzott nyakaké.
Erre játszik a politikai elit.
Mivel mindenki tudja, hogy a politikusok a legnagyobb válságban sem vesztik el a kanalukat, lényeges, hogy maradjanak a kondér mellett. Mert kondér mindig lesz. A legsötétebb afrikai nyomorháborúkban is lehet lopni, ha másból nem is, legfeljebb a segélyszállítmányokból, és az lophat, aki ott van. Ezért van időhúzás, IMF hitel, kamu kormánybuktatás, orális válságkezelés.
Jövőre elfogy az IMF hitel, a recesszió folytatódik a világban, tehát az EU országai számára is épp elég lesz a saját bajuk. Nálunk addigra leáll jóformán az egész export, a gazdasági csökkenés exponenciálisra vált és az államkasszából kifogy a pénz.
Ami igen súlyos következményekkel jár. Először is nemhogy a tizenharmadik havi nyugdíj esik ki, hanem akár minden második havi is. Persze ilyen helyzetben senkit nem fognak érdekelni a nyugdíjasok. De szétesik a szociális segélyezés és ebben az országban abból milliónyian élnek.
Szlovákiában a katonaságot kellett bevetni, hogy a segélyek lecsökkentésekor kirobbant lázongásokat leverje. Nálunk nincs számottevő katonaság. Tehát lázongások várhatók. Mivel, főleg vidéken, az etniaki feszültség egyébként is nagy, ez akár kisebbfajta polgárháborúhoz is vezethet.
Közben hitelek tízezrei /talán százezrei is/ buknak be, ami új helyzettel jár. Ugyanis nincs erre felkészülve senki. Már az első pár száz után összeomlik az ingatlanpiac, tehát a bankok akkor sem jutnak a pénzükhöz, ha árvereznek. Arra is kevesen gondolnak, hogy, persze, ha ma valakit kiraknak a lakásából, elmegy hajléktalannak, de százezres nagyságrendben ez nem megy, mert annyi hely egyszerűen nincs. És százezer friss hajléktalan az utcán, az már nem egy csapat koldus, hanem hadsereg.
Lehet ezt is ódázni. Például azzal, hogy felgerjesztjük a pénzromlást. Nem a hivatalos inflációt, mert azt az IMF-ék nem engedik, hiszen az az ő mérőszámuk, hanem az azzal teljesen egyenlő hatású cserearány-romlást. Leértékelik a forintot, illetve hagyják, hogy a spekulánsok üssék, ahogy birják /ez épp zajlik/. Mivel jóformán kizárólag importból élünk, ez mértéktelen árdrágulást hoz. Persze a forintban számolt fogyasztás a GDP-t még látszólagoan növelheti is, ami jól kommunikálható.
Később persze az egész inflációba csap, de addig is kihúzták a fejesek.
Vagyis kemény idők jönnek, kemény csalódásokkal. Nem lesz megoldás a kormányváltás, mert az elit nem fog változni. Ülünk sok-sok bombán és ég a kanóc. Most még csak büdös füstszag van, sőt még kicsit melegít is, de ha jön a bumm, nem lesz vidám.
/Ha valaki nem hiszi el, amiket írok, az nem baj. Az ember egyik fő védekezése az, hogy nem stresszeli magát a jövő problémáival, hogy ne veszítsen energiákat a jelen gondok leküzdésekor. De azért javaslom, hogy aki hajlandó volt végigolvasni, emlékezzen rá és gondoljon rám úgy öt év múlva. 😉 /
Prendick!
Nagyon jó meglátás.Csak attól tartok,hogy ez előbb fog bekövetkezni,mint öt év.Az államcsőd elkerülhetetlen,ás a kanyarban van.
Az öt évet csak az emlékezés viszonylatában említettem.
Az államcsődben már benne járunk. Pillanatnyilag az uzsorástól felvett gyorskölcsönön élünk, ha az is kifut, akkor telibekaptuk.
És a cikkíróval ellentétben én nem látok senkit, aki bármilyen megoldáson, vagy legalább túlélési módozaton dolgozna.
Sajnos még azt is látni vélem, hogy még löknek is rajtunk, mert az EU-s polgárok jövőbeli megregulázásához kell egy nyilvános rossz példa a berkeken belül, akire mutogatva le lehet nyeletni a keservesebb dolgokat.
Már ez is elkezdődött.
Gyurcsány TAKARODJ!
Gazemberek vezetik az országot!
Gazemberek vezetik a kerületet meg egy Szélhámos!
Nem írok litániát ,ez a LÉNYEG!
A többit mindenki tudja,csak van aki nem érti. (Szilveszter és barátai) 🙂
Unalmas vagy miska72 már a szajkózásoddal.
Én nem kívánok másik gazember gárdát az ország élére. Orbánt még nagyobb gazembernek tartom, mint Gyurcsányt. Egyébként mindenki tudta, hogy a parlament osztlatásából nem lessz semmi. Ez is Orbánék játszadozása. Nem játszadozni kellene nekik, hanem valamit dolgozni is a fizetésükért. Netán összefogva a kormánnyal a válságból való kiut építésében. Na a hazuggal nem tárgyal hőzöngése Orbánnak megint aljas népbutitó kifogás, hisz ő is hazudik éjjel nappal.
Szervusz Szilveszter (Zöldfa, stb.)! 🙂 Beteges hazudozókkal én sem tárgyalnék (mert nem tartanák be azt amiben megállapodtunk). 6,5 év után felesleges Orbánoznod (nem jön át). Ez a te jelenlegi kormányod maga a csődtömeg.
Kedves Prendick!
Nagy hülyeségnek tartom az Orbán utcára hívhatta volna az …. gondolatodat. Óriási felelőtlenség lett volna részéről, sőt ha ezt tette volna , akkor az ott történtek az Ő lelkén száradtak volna. Az meg teljességgel érthetetlen számomra, hogy OV attól félne, hogy ebből a tesze-tosza helyzetből Ő rosszul jönne k?Te látsz valakit rajta kívül, aki szóba jöhet 2010-ben? Csak nem Fletóra gondoltál? Ha így lenne kardomba dőlnék, de ami még ennél is nagyobb tragédia lenne az, az országra vonatkozna. Ha ezután a szégyenletes, gyalázatos teljesítmény után Fletó kapna még lehetőséget, akkor tényleg el kellene hagyni ezt az országot, mert egyszerűen megőrültek az emberek. Akkor beteljesülne az a meglátás, amit egy mágnás – nem a miska – mondott, hogy 100 év múlva itt senki sem beszélné a magyar nyelvet.Van-e más jelölted?
Kedves gordon
Igazad van, és mégis remélem hogy nincs igazad.
Tudod minden jelentős változás, ami alulról jön, híján van a játékszabályoknak. Egyetlen példát mondanék, hogy lásd mit remélek.
56-ban százezres tömeg ment az utcára tiltakozni és szolidarítását kinyilvánítani. Ez a tömeg még a kommunista diktatúrának is sok volt – nem tudtak vele mit kezdeni. A minden ésszerűségnek és logikus szabálynak elentmondó bátorság-büszkeség-felháborodás győzőtt, és meghódította a világot is! Ne felejtsd el: őket nem győzték le soha – csupán lerohanta az országot a megszálló világuralmi gépezet.
Gondolj bele: Nagy Imre a selejt, és túlhaladott elit részeként állt az élre, és indította el a változásokat.
A fidesz miért nem meri ezt felvállalni?
Miért nem érvényesíti az általa hirdetett elveket a gyakorlatban is?
Nézd gordon: nekem továbbra is meggyőződésem, hogy bűnösök közt cinkos aki néma.
Ha a fidesz nem cselekszik, nem bizonyatja be a társadalom előtt, hogy az erkölcs és a becsület fontosabb ebben az országban, mint a politikai osztozkodás, akkor egyre biztosabban érzem hogy 2010-re feléli a jelenlegi fölényét, ami akár a választás elvesztésével is járhat.
Üdv menyus
Zöldfa!
Nem tudok ellent mondani Neked Orbánt ért vádaidra. Legfeljebb annyit, hogy nem igaz, de akkor ugyan úgy hiteltelen lennék, mint Te.Képzeld el azt hallottam, hogy Fletó piszkálja az orrát és a zöld ászt bekapja, mint a gyerekek.
Kedves pendrick
Teljes mértékben egyetértek veled.
Sajnos az emberek nagy része ma még a BIZTONSÁG és a STABILITÁS hiú illúziójával etetik magukat.
Sajnos, már nem sokáig, mert a gazdasági válság a társadalom nagy részét a kilátástalanság közelébe fogja sodorni.
Én nagyon szeretném, ha enne egy harmadik erő, amelyik nem fidesz és nem mszp – de a valóság az, hogy illúzió ezt remélni.
Úgy gondolom, hogy a rendszerváltó elit azon része marad meg a jövőben, amelyik hiteles, amelyik maga mellé tudja állítani a szekértáborán kívül állókat is! BIZALOM ez szerintem a kulcsszó.
Üdv menyus
T. Prendick!
T. Gordon!
T. Menyhért Péter!
Sorolhatnék még több úrat! Egyszer már leírtam most mégegyszer: Ha a Fidesz kivitt volna az utcára 1 millió embert a többi 9 millió nem mozdult volna. Mint ahogy amikor népszavazások voltak nem mozdultak. Az eredmény, hogy ezek a gazemberek rögtön azt mondták, hogy a csendes töbség velük van. Nem a Fidesznek hanem a szakszervezeteknek kellett volna már rég megmozdulni.
Még egy apróság: mennyire bíznátok a Fideszben ha az elveikkel ellentétben cselekedne? Nem hiszem, hogy egy másodpercig is megbíznátok benük.
Kedves Wass Albert barátja
Azt írtad: „Óriási felelőtlenség lett volna részéről, sőt ha ezt tette volna, akkor az ott történtek az Ő lelkén száradtak volna.”
Igen, az Ő felelőssége! De könyörgöm: ebben az országban mindenkinek elege van abból, hogy a vezetőink közül SENKI nem akar FELELŐSSÉGET vállalni!
Vajon miben különbözik a GYF féle tesze-tosza semmittevés, az OV féle (általa elismerten eredménytelen) parlamenti játék?
GYF a társadalomra és főleg a fideszre keni szét az ő felelősségét, OV pedig a jogrendre, a hangzatos „demokrácia-eszményképre”
Hidd el, előbb vagy utóbb valamelyik meglévő politikai erő lépni fog ez ügyben. Te melyiket szeretnéd?
Üdv menyus
Egész jó ez a cikk! Komolyan mondom, hogy jónak találom. Ha Fideszes lennék, még egyet is értenék vele. Tök korekten le van benne írva a jobb oldal álláspontja, és még csak nem is durván. Persze hihetőbbé teszi a cikket, hogy ügyesen kimaradt Izland, no meg a nálunk sokkal jobban fejlődő Lettország, mert ezek csak megzavarnák a jobboldali tagság tisztánlátását. Pláne, hogy Lettországban jobboldali kormány van.
Ronald Reagan is nagyszerű példája volt a töketlen, és mindent elrontó demokrata politizálás romjaira felálló hős republikánus országépítő nagyszerűségnek. Kár lenne a bólogató jobboldaliak büszke mosolyát azzal az aprósággal megzavarni, hogy épp most vette át a demokrata Obama a republikánus Bushtól a szanaszét hullott világhatalom maradványait.
De hát én már csak ilyen rosszcsont szockó vagyok, bár tudom, hogy elrontom eufórikus örömötöket, de azt kell hogy mondjam, hogy a cikkben említett “sikersorozatok” győztes szereplőinek voltak megvalósítható alternatíváik, és az ország érdekében cselekedtek sikerrel. A Fidesznek ezt még nem sikerült megmutatnia, és attól tartok, hogy a nagy hejehujázás valami affélét takar, hogy ne tessenek már a programunkról érdeklődni, merthát a kormány brutáliselképesztőóriásirettenetesgigantikus……
Higgyétek el, hogy nekem semmi bajom nincs azzal, ha valakinek sikeresebb ötlete van. Nagyon szívesen beszélek is róla.
A dolog részemről úgy néz ki, hogy a hatalmon lévőknek meg kell mutatniuk az eredményeiket, el kell fogadtatnia a néppel, hogy az jó, és jó irányba is halad.El kell tudni fogadtatni azt is a néppel, hogy ami kellemetlen volt annak alapos oka volt, és ezt vagy azt a pozitív eredményt hozta. Egyszóval el kell számolni a négy év termésével.
A hatalomra igyekvőknek pedig hitelesen elő kell tudniuk adni azt, hogy van sikeresebb, hatékonyabb gondolat, ötlet, és nem utolsó sorban eszköz a megvalósítására. A negálás, meg a lehet, hogy van varázsceruzánk kommunikáció átlátszó, és nevetséges.
Vagyis, ha a hatalmon lévőknek nem sikerül a fenti művelet, akkor mennie kell. Ha az ellenzéknek nem sikerül kellő hitelességgel a nemzet megmentői szerepet eljátszania (és erre három példa is megesett) akkor bizony marad az ellenzéki szerep. (meg egy kis híd foglalás)
Kedves Papi
Azt írod: „Ha a Fidesz kivitt volna az utcára 1 millió embert a többi 9 millió nem mozdult volna. Mint ahogy amikor népszavazások voltak nem mozdultak.”
Ez két okból sem igaz: egyrészt: ma Magyarországon nincs más olyan szervezettségű és támogatottságú erő, aki azt az egymilliót ki tudná vinni; Másrészt, mért mondod hogy a népszavazásra nem mozdultak? Ez a szociális népszavazás volt az egyik legnagyobb tömeg-támogatottságú választás / szavazás a rendszerváltás óta!
Papi – ezek a gazemberek mindig azt hazudják, hogy a csendes többség velük van, de néhány tízezresnél nem képesek nagyobb támogatottságra.
Én hiszek a szakszervezetek erejében és szerepében, de EZ NEM A MUNKAVÁLLALÓI ÉRDEKKÉPVISELET tárgya!
Ez színtiszte társadalompolitika, ahol alapvetően a pártok és civil szervezetek vállalhatnak szerepet.
Végül egy apróság: nem értem, miről beszélsz, amikor azt írod: „Még egy apróság: mennyire bíznátok a Fideszben ha az elveikkel ellentétben cselekedne?”
Amit mi a fidesztől elvárnánk, az éppenhogy hirdetett elveikből következne, azzal nem lenne ellentétes!
Üdv menyus
Tisztelt zöldfa!
akkor te most mindennel meg vagy elégedve?
Biztos az állásod?
Ki tudod fizetni a számlákat?
Nincs semmi gondod?
GRATULÁLOK.
Unalmas vagyok? Nem muszály itt elütni az idődet. Ha nem tetszik, olvas regényeket. 🙂
Higyjétek el, Feritől bár ki jobb lesz. 🙂
“politikai elit büntetőjogi érinthetetlenségének tabuja megrendülnek, és ezzel valódi esély nyílik a fordulatra.”
Bár már látnánk! 🙂
Kedves szilveszter
Tiszteletben tartom a véleményedet, bár szerintem ezek a coikkek messze nem “jobboldaliak”.
Egy valamire azért szeretném, ha választ adnál:
Szerinted a hétköznapi – átlagfizetésből vagy annál kevesebből élő – bérből és fizetésből élő réteg, aki 68 óta azt hallja az ország vezetőitől, hogy még egy-két év megszorítás, aztán jön mqajd az életszinvonal javítás, ELHISZI még egyetlen szavatokat?
Akik nem az mszp baráti körében élik világukat, mit gondolsz: meddig hülyíthetők? Meddig lehet elviselni, hogy a munkádbólcsak hó végéig futja, és még büszke is lehetsz rá, mert fizetni tudod a számláidat?
Szerinted ezeknek az embereknek nem tökmindegy, hoyg ki akarja átverni őket: GYF vagy OV?
üdv menyus
Ezek szerint nemsokára, idézem :”a magyar politikai elit”-élt lesz belőlük?!
A cikkben jól megvannak fogalmazva a gazemberségek. Ezért kellene az egész bandát elkergetni.
Papi, teljesen érdektelen, hogy mit csinálna a 9 millió. 56-ban is ültek otthon, mégis megtörtént. Az a lényeg, hogy az adott helyzethez elegendő radikalizált csoport legyen egy időben.
A kritikus tömeg jelenleg 50-200 ezer ember. Nem véletlenül szigorítják halálba a gyülekezési törvényeket. Fletóék tudják. Csak a nagyon tájékozatlanok gondolják azt, hogy azért a 2-300 szélsőjobbosért kellett milliárdokat beruházni tömegoszlató eszközökbe, meg robotrendőr szerelésekbe.
Wass Albert barátja, igen, tudok jelöltet.
Ha lesz egyszer rendszerváltó, vagy akár csak kormányváltó tömeg, ki fogja emelni a maga emberét.
Ahogy Orbánt kiemelte 88-89-ben, vagy ahogy Fletó jött a semmiből 2002-2004-ben.
Orbán is tisztában van ezzel, mert érti a szakmáját. Tart is tőle, ez nyilvánvaló.
Én is tisztában vagyok ezzel, de nem tartok tőle, sőt, kifejezetten előnyösnek találnám.
A többiek meg legyenek csak naívak, az a dolguk. 🙂
Tisztelt Prendick!
De egyre többen leszünk! Egyre több ember lesz, akinek tele van a …. kúrmányal.
miska72, nem vagyok semmivel sem megelégedve. De a másik gazembert, Orbánt nem kívánom hatalomra juttatni. Egyszer volt már részem benne, akkor sem éltem jobban. Egyetlen szavát sem tudom elhinni, egyszer elég volt, hogy hülyének nézett, de nagyon. Utálom a jobbikot, de azt hiszem rájuk fogok szavazni, mert valószinű győzni fognak Orbánék, de legalább valaki megszorongatja őket napról-napra, évről-évre, nem lesz akkora arcuk a hazugságokhoz, Orbán önkényuralmához. Egyébként demagóg felfogása a fideszeseknek, hogy akik nem velük vannak, azok ellenük vannak. Sok millióan utálják őket is, élükön gerinctelen vezetőikkel.
Mózsi nagyon értesz a orrfikázáshoz, lehet azt csinálod reggel-délben-este. Azfért gondolom, mert nekem ilyen eszembe nem jutna, lehet ez fidesz szokás:))))
zöldfa szívem szerint én is elkergetném az egész bandát. 🙂
Felületes cikk, érdemi mondanivaló nélkül, de jól illik a noname internetes megmondó publik sorába.
Harmadrangú “elemzés” egy harmadrangú ojságírópalántától.
Kedves bandw
A te cikkedet, elemzésedet hol olvashatjuk?
A két mondat, ami tőled kitellt csupán lenézés, lekezelés, a gondolatok legcsekélyebb szikrája nélkül.
Várjuk az értelmezhető véleményedet.
Üdv menyus
Kedves Menyus!
Kérdeztél engem, de nem tudok rá válaszolni.Szerintem, ha valakinek 1968 óta csak rossz dolga van, akkor az teljesen független úgy a gazdasági helyzettől, mint a mindenkori kormány munkájától. 40 évig (68-2008) nem lehet csak rossz valakinek.
Tudom, hogy megint morgás lesz de bérből és fizetésből élők körében nem tudom, hogy kikről beszélünk. Vágyak, igények frusztrálttá tehetnek.Az úgy, hogy a bérből, és fizetésből élők nyomorognak, nem igaz. De tényleg vannak sokan, akik valóban nehezen oldják meg a mindennapi életüket. Persze nem arra gondolok, akik X5-ös BMW-vel állnak a nagykörúton csak úgy ahogy nekik tetszik, és persze nem a Mercédeszes fuxos méltóságos urakról beszélek, akik segélyért állnak sorban.
Ám abban nincs igazad, hogy csak az MSzP köreiben élők “élik világukat” Van ott luxus kocsi a másik oldalon is, csak nézz körül. Pénzmosás, mutyi. Aha! Ha azt kérdezem, hogy 25 önkormányzatban mi lehet a közös? Egy kft? Érik a dolog!
Orbán Gyurcsány miniszterelnökségét asszam Pen- nek írtam le pár napja, amikor azt mondta, hogy neki mindegy, hogy ki a miniszterelnök.
Kedves szilveszter
Kérlek, szorítkozz arra, hogy ne a saját gondolataiddal kötözködjél, hanem az általam leírtakkal. A leírt gondolatoknak az a fő előnye, hogy bármikor elővehető és összehasonlítható a róla állítottakkal.
Te azt írod: „Szerintem, ha valakinek 1968 óta csak rossz dolga van, akkor az teljesen független úgy a gazdasági helyzettől, mint a mindenkori kormány munkájától. 40 évig (68-2008) nem lehet csak rossz valakinek.”
De én nem ezt hanem a következőket írtam: „Szerinted a hétköznapi – átlagfizetésből vagy annál kevesebből élő – bérből és fizetésből élő réteg, aki 68 óta azt hallja az ország vezetőitől, hogy még egy-két év megszorítás, aztán jön majd az életszínvonal javítás, ELHISZI még egyetlen szavatokat?”
Kicsit sem zavar, hogy a kettő egészen mást jelent? Szerintem egy általános iskolásnak is fel kell fognia, hogy míg a te szöveged általános rossz-létről, gazdasági helyzetről szól, olyan állítással, ami nem tőlem származik; addig az EREDETI szöveg a kormányzati kommunikációról-etetésről-mellébeszélésről-rizsázásról–megtévesztésről-hazugságról szól! Arról a jelenségről, amikor a politikai elit rendszeresen és módszeresen vezette félre a lakosokat, hogy lenyelethesse velük a megszorításból adódó teherviselést. A kijelentés nem elemzi, hogy mikor, ki, hogyan és konkrétan mit csinált, de utal arra, hogy az elmúlt évtizedek során ez túlnyomó részt és jellemzően az mszmp-mszp vezetőinek volt a bevált módszere. Ezek után azt már nem is merem feltételezni, hogy tudod még mire válaszoltam!
Azt írod: „Tudom, hogy megint morgás lesz de bérből és fizetésből élők körében nem tudom, hogy kikről beszélünk.”
Ez most valóban ilyen fokú tájékozatlanságot rejt, vagy csupán szemétkedni akarsz? A bérből és fizetésből élők azt a nagyon nagy réteget jelzi – általában minden közéleti megnyilatkozásban – akik legális munkáért, papíron is megjelenítve kapják a jövedelmüket. Ez nagyon széles réteg: a köztisztviselőktől a közalkalmazottakon keresztül a vállalati (verseny) szféra munkavállalóin át a hivatalos alkalmi munkásokig.
Azt írod: „Az úgy, hogy a bérből, és fizetésből élők nyomorognak, nem igaz.”
Teljesen igazad van, de ez az állítás KIZÁRÓLAG a TE ÁLLÍTÁSOD!
Márpedig ha így van, akkor ne rajtam kérd számon az állítás sületlenségét.
Azt írod: „Ám abban nincs igazad, hogy csak az MSzP köreiben élők “élik világukat”
Én ezt írtam: „Akik nem az mszp baráti körében élik világukat, mit gondolsz: meddig hülyíthetők?”
Teljesen igazad van ebben is, de ez az állítás ismét KIZÁRÓLAG a TE ÁLLÍTÁSOD! Furcsamód én ilyet SEM!!! Írtam le sehol. Már csak azért is, mert útálom a leegyszerűsítő ostoba általánosításokat, amelyek hangzatosak ugyan, de soha sem igazak.
Kedves szilveszter
A magyarorszag.hu fórumán 2003 óta közel ezer hozzászólást írtam le általában közéleti – politikai témákról. Itt a cca 2.000 saját személyiségét felvállaló fórumozó (jobb és baloldaliak egyaránt) értékelheti pozitív vagy negatív jelöléssel a hozzászólás tartalmát, korrektségét.
Ha ott is ilyen ostoba módon érvelnél, rövid időn belül negatív csúcsot dönthetnél. Ott nem tudnád mellébeszéléssel, csúsztatásokkal, és félremagyarázásokkal megvédeni magad, mert valaki (nálam sokkal okosabbak vannak) rövid időn belül lekapná rólad a keresztvizet, és megszégyenülten sompolyoghatnál el.
Ezen a fórumon is lehetne kultúráltan érvelni, hiszen függetlenül az üzemeltető pártállásától, CENZÚRA NÉLKÜL lehet véleményt nyilvánítani.
Üdv menyus
Én is értékelem az érveid is, meg a kommunikációd is: Negatív.
Így most egy vagyok a többiek között. Minden más, más.
Egy szavad sem lehet arra, hogy meg ne kiséreltem volna Veled szót érteni. Szépen, és nem utolsó sorban tisztelettel. Ez nem sikerült, mert kiforgatod a szavaim, átvillan valami emocionális gondolatfoszlány Rajtad, és gondolkodás nélkül leírod. Őszintén sajnálom, hidd el.
De nekem végtelen a türelmem, ha folytatni akarod, csak rajta! Én soha nem adom fel, hogy egyszer megértsük egymást.
Prendicknek minden mindegy, csak vér folyjon. Ha a hozzá hasonló gondolkozásúak megfelelő helyre tették volna az x-et akkor nem tartana itt az ország.
Sok jó elképzelés van szélsőjobbon, meg még azon túl is, de fel kéne mérnetek, hogy csúzlikkal nem nyerhettek háborút. Álljatok be szépen a sorba, aztán ha nem tetszik a jobb oldal eredménye, akkor lehet jobbikozni.
A Vörös Csepelt, a Váci utat,
a vidéket,
az országot tönkre tettétek!
Egykor épült az ország,
ma már temetkezünk.
Terror van, hazugság,
csak tönkre mehetünk!
Nem csak évek óta, a jövőben is
úgy beszélnek rólatok,
mint összezáró, hazug harácsolók.
Elpazaroltátok a jövőnket,
feléltétek a búzamezőket!
Nincs ipar, mezőgazdaság,
kotkodács! Repül a BTK-tojás!
Ha senki se fog dobálni,
évtizedeket kell várni
egy tisztességes, biztos országra,
újjáépítésre, hogy legyen cél!
Benneteket vigyen el a forgószél!
Tengereken túlra,
Mi kezdhessünk újra
Magyarországon, munkában
nyírek, akácok, tölgyek, fenyők alatt,
hogy újra él az ország, hogy előre halad!
Hogy zokogjatok, ha van még lelketek.
Vörös Csepel! Váci út! Feleljetek!
Vidéki Magyarok! Ne felejtsetek!
Mikor a temetők bólogatnak csöndben,
akkor a világ is meglátja, rádöbben.
Látja a hazug harácsolókat,
ők vezették csődbe egykor a Magyarokat.
Ráfogták a világválságra!
A Gyurcsány, és csapata szörnyű álsága!
CsepeliXXI ez nagyon jó volt. Gratulálok.
Lebuktam zöldfa, sőt beismerem bűnössémemet igen rajtakaptál! Még szerencse, hogy van képzelőerőd. Nekem is van és “fantázia” neved után elképzeltem egy kettős mássalhangzót.
CsepeiXXI!
Gratulálok. Remekbe szedted rimbe a való igazat. Kiváncsi vagyok a sok-
sok ember mikor többen erre rá.
http://nol.hu/belfold/199_fos_parlamentet_javasol_a_kormany
Helyes, rajta, csak megfordítva 23 listás helyet és a többit egyénileg! Nem arra vagyok kíváncsi a pártoknak kik a (bebetonozott) emberei.
Feri remélem nem lesz benne a 199- ben! 🙂
GAM! Az egyéni képviselőkre semmi szükség. Kivétel nélkül, minden alkalommal központi utasításra szavaztak. A frakciófegyelem és a büntetés terhe mellett teljesen mindegy, hogy ki bólogat: az a döntő, egy párt hány szavazattal bír. A lakókörzetünk érdekében az elmúlt tizenvalahány évben hányszor ment szembe képviselőnk a központi akarattal?
Én összeszámoltam.
Utálom a jelen magyar politikát. Ha te is, erősíts rá a FAL-on! http://www.afal.hu