Mr. Gabee, Wiki
1983-ban ezen a napon egy új dolog történik, mely gyökerestül felforgatja a számítástechnika világát.
A Microsoft kiadja a Windowst, ami az MS-DOS bővítése volt egy grafikus felülettel.
A Windows operációs rendszerek máig meglévő alapfilozófiája a popularitás, a könnyen kezelhetőség, valamint a „minden egyben”-filozófia (a számos beépített böngésző, médialejátszó stb. alkalmazás), amely – legalábbis szándék szerint – leveszi a felhasználó válláról a telepítés, fenntartás kezelés terheit, és biztosítja a számítógép széles körű használatát az informatikában járatlan felhasználók számára is. A Windows operációs rendszerek egy részét ennek ellenére számos kritika érte, részben bizonyos tervezési hibák, részben a Microsoft üzletpolitikája miatt.
76 éve, november első felében tért vissza a Felvidék déli része
1938. november 5-10. között vonult be a magyar hadsereg az első bécsi döntés (1938. november 2.) eredményeként megítélt, délfelvidéki területekre. A visszatért országrészbe bevonuló Horthy Miklós kormányzót és honvédeit virágesővel és könnyekig megható lelkesedéssel köszöntötte a felvidéki magyarság.
A bécsi Felső-Belvedere palotában meghozott döntés az etnikai revíziót valósította meg. A visszacsatolásakor csaknem 12 ezer négyzetkilométernyi területen élő lakosságnak a 87%-a magyar nemzetiségű volt. (752 000 magyar és 117 000 más nemzetiségű.) A döntés hírére eufórikus hangulatba került hazánk népe. A visszatért területeken a lakosság kitörő örömmel fogadta a magyar katonaságot. A magyar honvédség csapatai november 3-án zárkóztak fel a határra, és elsőként november 5. napján bevonultak Medvére, az első nagyobb magyar településre. Horthy Miklós november 6-án Komáromba, majd 11-én Kassára vonult be.
A felszabadult magyarok túláradó lelkesedéssel ölelik, csókolják a magyar katonákat s mindenkit magával ragadó lelkesedés lesz úrrá rajtuk.
A kormányzó 1938. november 4-én adta ki hadparancsát, amely a következőket tartalmazta: „Honvédek! A Trianon bilincsei alól felszabadult és újjászületett honvédségünk 20 esztendei nehéz várakozás után átlépi azt a határt, amelyet mindenkor ideiglenesnek tekintettünk. Egymillió testvérünk vár Reátok odaát! Az ő számukra két évtizedes súlyos megpróbáltatás után Ti jelentitek minden reményük és vágyuk beteljesülését. Hazamentek elődeink drága vérével annyiszor megszentelt Felvidékünkre! Ezzel az érzéssel teljen meg lelketek és honvédségünk dicső múltjához méltóan szeretettel zárjátok szívetekbe a visszanyert ősi magyar föld minden egyes lakóját, magyarokat, szlovák, ruszin és német testvéreinket egyaránt. Büszkén és bizalommal bocsájtalak utatokra azzal a biztos tudattal, hogy az örök igazság jogán az új életre támadt Magyar Erő segítségével visszaszerzett területeket soha semmi szín alatt sem hagyjuk el többé! Isten és a Haza nevében: ELŐRE!”
Márai Sándor a Pesti Hírlap tudósítójaként így írt a kassai bevonulási ünnepélyről: „(…) Horthy Miklós kormányzó leszáll lováról és fogadja Imrédy miniszterelnök tisztelgését. A kormányzó, mint mindig hivatalos és ünnepélyes alkalmakkor, tengerészi díszegyenruháját viseli; az arca komoly és nyugodt, csak pillantásában, éles sugarú, tiszta, határozott nézésében van valamilyen fátyolos köd, a meghatottság köde. E pillanatban Kassa népe, az ünneplők és a névtelen közönség nem tud betelni a kormányzó nevének éltetésével. Ez a „Horthy! Horthy!” nem egyszerű üdvözlés; ez a pillanat, amikor egy nép üdvözli szabadítóját, s utoljára így talán csak Rákóczi Ferencet üdvözölte Kassa és Felső-Magyarország népe az utcákon. (…) Horthy Miklós ott állt a ledöntött kassai Honvéd-szobor talapzata előtt, s birtokba veszi a felszabadított várost.”
A bevonuló egri “Dobó-bakák” fogadtatását Torna városában az Eger című újság így írta le:
„A kétezer lakosú tiszta magyar község zászló- és virágtengerbe borult. A verőfényes őszi napsugaras délelőttön a község és a környező falvak népe ott tolongott, lelkesedve éljenzett végig a régi tornai vármegye székházához vezető útvonalon. Óriási tömeg szorongott félegykor az ősi megyeháza előtt, amikor megérkeztek a honvédség előcsapatai. A felszabadult magyarok túláradó lelkesedéssel ölelik, csókolják a magyar katonákat s mindenkit magával ragadó lelkesedés lesz úrrá rajtuk (…) Az ezredes beszéde után felhangzott a Himnusz. A nemzeti imádságot sokan letérdelve, zokogva énekelték végig (…) A honvédcsapatok zöme ezután Tornáról tovább indult a Rozsnyó felé vezető országúton.”
Az első bécsi döntés nyomán Magyarország eufórikus hangulatba került. Az igazságtalan békediktátum jogos revíziójaként élte meg hazánk lakossága a bécsi döntést. A november 2-án meghozott döntés a 18 évvel korábban aláírt trianoni békeszerződés embertelenségét orvosolta az etnikai alapú revízióval.
Mivel november 9-én kezdődött “Ezen a napon történt” sorozat, itt ragadom meg az alkalmat, hogy megírjam:
Ezen a napon történt – november 7.
14 éve, ezen a napon, 2000. november 7-én (sic!) szavazta meg a csepeli Képviselő Testület a Wallis-Észak-Csepel szindikátusi szerződést, a csepeli MSZP, a csepeli Fidesz, Tóth Mihály és Németh Szilárd tökéletes összeborulásával. A szerződés ellen mindössze Lenkei László és Füleki Rudolf (SZDSZ) valamint Zselenyánszky Gábor (FKGP) és Samu Ferenc (MIÉP) szavazott!
Az ügyletről a Fidesz vezetősége is tudott, ahogy azt Kosztolányi Dénestől megtudtam Kövér László Munkásotthon-beli estjén. Nincs is mit ezen csodálkozni, Bajnai Gordont Gansperger Gyula követte a Wallis élén, az egyik Wallis-leánycég vezetője meg az a Wachsler Tamás volt, aki 1994-ben Orbán ellenjelöltje volt a Fidesz elnöki székért, illetve aki a Kossuth téri kormánybiztos lett.
“Emlékezni Rád most is jó nagyon,
Ebben az egyben nincs változás!
Fáradt éjszakán, gyűrött ábránd,
Édes-keserű emlékezni Rád!
Emlékezni Rád, ez a sorsom,
Szomorú játék, de mit bánom én!
Fáradt éjszakán gyűrött ábránd,
Mégis gyönyörű így emlékezni Rád!”