Hárommillió magyar „döglik bele” a nyomorba?

Mno.hu

A pusztulás szélén áll az az emberi közösség, amely nem képes biztosítani az elemi létkörülményeket a túléléshez – fogalmazott az MNO-nak Bogár László a megszaporodott fagyhalálokra utalva. Egyre növekszik a páriatársadalom aránya a teljes magyar társadalmon belül, akik egyre nagyobb vesztesei lesznek a közüzemi privatizációnak is – derül ki az MNO összeállításából.

Hegedűs Zsuzsa állítja: Gyurcsányéknak már tavaly év végén lépniük kellett volna. Az egészségügyi és a szociális problémák érnek össze akkor, amikor magányos idős emberek fagynak halálra otthonukban. Kiderült, amit eddig is tudtunk: társadalmunk egyharmada nyomorban él. Szociológusokat kérdeztünk.

Iszonyatosan felgyorsult és egyre több társadalmi csoportot ránt magával a társadalmi leszakadás, a lakosság egyharmada nyomorban él – állítja lapunknak Hegedűs Zsuzsa szociológus, s mint hozzáteszi, 3 millió ember él a létminimum alatt-körül Magyarországon. Úgy látja, hogy már nem csak a fedélnélküliek, hanem a fedéllel bíró kis jövedelmű, elsősorban idős emberek között is szedi az áldozatai a kihűlés. Az ország legjobban leszakadt régióinak kis falvaiba költözött a nyomor, ám nem csak az itt élő, munkalehetőségek nélkül tengődő emberek vannak veszélyben, az idős emberek is. Ha nincsen vonatközlekedés, bezárják a postákat, az iskolákat, akkor e falvakból elköltöznek a fiatalok – fogalmaz a szociológus. Úgy látja: nem csak e falvak lakói vannak nehéz helyzetben, hanem már a városokban is egyre nő azok száma, akik veszélyben vannak.

Táncol, de nem lép?

Gyurcsánynak már tavaly év végén lépnie kellett volna – jelentette ki Hegedűs Zsuzsa, tehát magához kellett volna hívatnia a nagy energiaszolgáltatók vezetőit és megállapodni velük abban, hogy március 1-ig ne kapcsolhassák ki az energiát azoknál, kiknek számlatartozása van. Amikor emberek fagynak meg az utcán és a lakásaikban, nem a törvényeken kell gondolkodni, hanem életet kell menteni, cselekedni kell méghozzá azonnal – jelentette ki a szociológus. „Mivel ez elmaradt, nekünk állampolgároknak kell ezt a felelősséget felvállalni azokért, akik talán néhány méterre tőlünk dideregnek a lakásukban, vagy az utcán, kapualjakban próbálják meghúzni magukat”. Bővebben

A páriatársadalommal fizetteik meg a költséget

A pusztulás szélén áll az az emberi közösség, amely nem képes biztosítani az elemi létkörülményeket a túléléshez – fogalmazott az MNO-nak Bogár László. Az élelmiszer, az energia és a gyógyszer létfontosságú mind az egyén mind a közösség működéséhez – állítja a professzor, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy éppen az ezt szolgáló rendszerek nemzet-ellenes privatizálása kezdődött el legelőször, már 1988-tól, és azóta a globális új gazdák nyers profitérdekének rendelődik alá a magyar társadalom létezése. A tragikus megfagyások nem önmagukban állnak, vagy következnek be – véli Bogár, s mint kifejti: ha nincs meg az élelmezés, illetve az egészség elemi szinten sem, akkor az energiahiány – vagyis az elemi fűtési szükségletek kielégülésének lehetetlenülése – már „könnyen” megadja a kegyelemdöfést. A megfagyásos halálesetek ezért sokkal inkább szocio-kulturális, mint fiziológiás problémák – állítja a professzor. Bőven lett volna idő felkészülni a hidegre, és a magyar társadalom általános anyagi-, és mentális-egészségügyi állapotát figyelembe véve ezt meg is kellett volna tenni. Senkit nem érhet meglepetésként, ami történik – teszi hozzá Bogár László. Szerinte cinikus közönnyel szemléli a hatalom a történéseket, „vagy tudatlanok, vagy gazemberek ebben a kérdésben is”.

A „látszólag szuverén kormány fogadja a birodalom ügynökét”, aki utasítja a lokális hatalmat – jelen esetben Gyurcsányt és kormányát – azoknak a „reformoknak” a felgyorsítására, amelyeknek egyenes következménye a társadalom további, s mind mélyebb kifosztása – utalt Bogár az IMF vezérigazgatójának minapi látogatására. Az éppen általa kiváltott válság költségeit pedig – fogalmaz – többek között azzal a páriatársadalommal fizettetik meg, amelynek tagjai, mint e tragikus példából láthatjuk, egyébként is a pusztulás szélére sodródtak. Bővebben

Miért nehezíti a kormány a megelőzést és a problémamegolást?

A megfagyásos halálesetek okainak csak egyik dimenziója a helyi közösségek állapota és a szolidaritás minősége – állítja az MNO-nak Farkas Péter egyetemi oktató. A szociológus a súlyos probléma másik okát abban látja, hogy nem lett volna szabad privatizálni a közműveket, az energiaszolgáltatókat. Meg kellett volna tartani ezeket az alapstruktúrákat a szociális biztonság érdekében – teszi hozza. A baloldali kormányzatnak több olyan lépése is van, amely megnehezíti a tragédiák megelőzését: a korábbi, fejkvótaszerűen működő rendszert pályázati struktúrába helyezte, így jelentősen megnehezítette az önkormányzatok lehetőségeit abban, hogy megvédjék a rászorulókat. Ellehetetlenülhet az utcai szociális munka, hiszen a helyhatóságoknak nincs önrészük a pályázatokhoz. Holott ha ez nem működik, akkor eleve nehéz a problémás esetek felderítése.

Farkas Péter szerint paradox a helyzet, hiszen miközben a gazdaság szűkül, többen is a jóléti állam leépítését javasolják, viszont éppen a recessziós helyzet miatt egyre többen kerülhetnek a perifériára, vagy nehéz helyzetbe. Bővebben

Intézményesíteni kell a szolidaritást

A szociális és az egészségügyi problémák összeérését jelzi, hogy eddig 40 ember fagyott halálra, zömmel a saját otthonában – fogalmaz Németh Erzsébet. A szociálpszichológus szerint érdemes lenne arról is beszélni: ezek a szerencsétlenül járt emberek pontosan milyen élethelyzetben is voltak. A szociális problémákat mutatja, hogy a hideg lakás nyilván annak köszönhető, hogy nincs pénz a fűtésre. A kihűlés pedig sokkal könnyebben következik be akkor, ha eleve rossz egészségügyi és mentális állapotban éri az embert a hideg. Úgy gondolja, hogy ezek az esetek mozaikszerűen történnek, de sokkal nagyobb az esélye e tragédiáknak az ország hátrányosabb térségeiben. Problémák vannak a szolidaritással – mondja felvetésünkre Németh Erzsébet, s nagyon esetleges, hogy a közvetlen környezetben élők figyelnek-e egymásra.

„Miközben a segítséget leginkább a családtól és a közvetlen környezettől várjuk, ez önmagában semmiképpen nem oldja meg a nyomor és a testi-lelki elesettség problémáját”. Komolyan be kell avatkoznia az államnak, intézményesíteni kell a szolidaritást – mondta Németh Erzsébet.

Forrás: Mno.hu

5 hozzászólás “Hárommillió magyar „döglik bele” a nyomorba?” bejegyzésre

  1. én szerint:

    Ha ennyi nem is “döglik” bele, de nagyon sok. A többi belerokkan.

    A többi pedig továbbra is jól él.

  2. baniko21 szerint:

    A szocialista kormány tagjai és a sleppje, nemigen foglalkozik azzal,
    hogy az alattvalók éhenhalnak, vagy megfagynak.
    Ők hazamennek a jól fűtött palotáikba, fütött úszómenedcéjükben ki-
    pihenik az egész napi fáradságukat, közben azon tanakodnak vajon
    melyik tengerparton épitkezzenek?

  3. Sanyi szerint:

    Ezt ismertük a szociológusok nélkül is, ezt hívják latin-amerikanizálódásnak, nő a különbség gazdagok és szegények között, egyenlők és még egyenlőbbek között, a múlt rendszer haszonélvezői vagy éppen zavarosban pecázók és a puszta létért küzdő szabadlelkűek között.

    Isten óvja Magyarországot!

  4. Földhözragadva szerint:

    Az előző cikkben meg ide akarnak jönni az afgánok. Most akkor mi van?

  5. Varga Mihály szerint:

    Kedves Földhözragadva! Nem ide,- hazánk csak ugródeszka az afgánoknak és még sok más csoportnak,Ők nyugatabbra mennének. Úgy látom minden témában nagy éleslátással birsz!

Itt lehet hozzászólni !