Csepel.hu
Nincs rosszabb annál, mint a nyári szünetben pihenés helyett a tankönyvek fölött gubbasztani, mert az év közbeni 10 hónapos munkánk eredménye valamelyik tantárgyból elégtelen lett. Nehéz lenne olyan diákot találni, aki jókedvvel emlékszik vissza a javítóvizsgára való felkészülés időszakára, amikor egy teljes tanév anyagát pár hét alatt kellett pótolni.
Mondhatnánk persze, hogy mindenki magának köszönheti a kudarcot, miért nem tanult év közben? Ám nemcsak a nemtörődömség, az érdektelenség, a lustaság vezet ide, hanem az is, ha a diák egyszerűen nem érti, miről is beszél a tanár. Ilyenkor nehéz lépést tartani, mert a lemaradás tanóráról tanórára csak egyre nő.
A pótvizsgákat általában augusztus végén tartják, a tananyag nem központilag meghatározott, a követelményeit és az értékelés szabályait az iskola dolgozza ki. A vizsgáztató tanár témaköröket, feladatsorokat ad ki, melyre a tanulók egyénileg készülnek fel.
Vezet a matek
Lipovszky Péter tanár szerint – aki nyári tanítást is vállal – a legjobb, ha már június végén, július első hetében elkezdjük a tanulást, mert nyugodtabbakká, kiegyensúlyozottabbakká válunk és hosszú távon tartósabb tudással rendelkezhetünk. A szakember vallja: ha egész nyáron egyenletesen le vagyunk terhelve, akkor nem leszünk túlhajszoltak sem lelkileg, sem fizikailag, és akár egy egyhetes nyaralás is beleférhet a pótvizsga előtt. Nem beszélve arról, hogy az időben elkezdett, nyugodt, alapos felkészülés esetén a vizsga sikeressége is garantált.
A tankerületben végzett összesített felmérés szerint a bukási listát a matematika tantárgy vezeti, utána a magyar nyelv, történelem, fizika, kémia és a nyelvek következnek. A csepeli általános iskolákból mintegy kétszázan készülnek pótvizsgára. Peti is közéjük tartozik, mert bevallása szerint ellógta a tanulást. „Ha csak egy kicsit is figyeltem volna, most nem kellene izgulnom. Az egész nyaram ráment a tanulásra, matekoztam éjjel-nappal. Most már bánom, hogy nem tanultam, mert egy kettest biztos összehozhattam volna. Ez az én tanulópénzem, biztosan nem felejtem el. Most úgy állok hozzá, hogy sikerülni fog, a tanárom is biztat.”
Forrás: Csepel.hu
Jajjj ti pótvizsgázó fiatal nebulók. Nem kell keseregni, nem vagytok egyedül másokat is megbuktattak, és ma ezen emberek teljes értékű életet élnek.
sajnos egyre több a gyorstalpalós, utolsó esélyként tanárnak elmenő emberek tábora. Fogalmuk nincs a pedagógiáról, a nevelésről, mivel ezen emberek többsége szintén lelki problémával küzd, mondhatni később ezeknek megy “agyára” a munka….
utáltam iskolába járni, mindig pofára osztályoztak, magatartás szerint osztják a jegyet, baromi kevés az a kivétel, aki igazi tanár, és tanít is, persze van belőlük is….
sokat lógtam a suliból, mert már akkor tudtam nem az iskolai papírtól leszek gazdag, hanem attól, ha a szarból is palotát vagyok képes építeni…ahhoz meg nem kell iskola, csak egy löket, hogy két lábra állj, és szabadon, saját elveid alapján, kereteken belül felépítsd magad, és úgy légy ember, hogy minden nap a tükörbe tudj nézni.
a magyar oktatásnak nem célja megtanítani az összefüggéseket, mennél több akadályozó tényezőt vetnek be, pénzt elzárják a fejlesztés elől.
Bementem nosztalgiából a volt sulimba, pofám leszakadt, hogy a térképek (föci, töri) közt se volt selejtezés. A mai európát még mindig az 1979-es volt szovjet blokkos térképen próbálja mutatni a tanár. És a gyerek nem érti, hogy most csehszlovákia egy vagy cseh és szlovák.
Szomorú, és eközben 1200 km arrébb Monacoban a tanulók LED kijelzős érintőképernyős padba épített modern cuccokkal tanulnak….