Csepel.info

Metropol, Vass Virág

„Ma megközelítőleg minden második hír katasztrófahír, a nézettség, kattintásszám attól függ, mennyire tartunk egy hírt megrázónak. A tájékozódás igénye csupán másodlagos szempont. A BBC programigazgatója ki is mondta: a híradó szórakoztató műsor.”

Miközben aggályosan ügyelünk rá, nehogy bármiféle vegyszerrel, mesterséges adalékanyaggal mérgezzük a testünket, önként és mohón vetjük rá magunkat egy másik veszélyes anyagra, amely pedig bizonyítottan ingerli a limbikus rendszerünket: a hírekre. Volt idő, amikor híradót nézni, újságot olvasni komoly szertartást jelentett, a tájékozottság illúzióját nyújtotta. Ma megközelítőleg minden második hír katasztrófahír, a nézettség, kattintásszám attól függ, mennyire tartunk egy hírt megrázónak. A tájékozódás igénye csupán másodlagos szempont. A BBC programigazgatója ki is mondta: a híradó szórakoztató műsor. Csak a rossz hír a hír. Ipari mennyiségben állítják hát elő.

Pszichológusok szerint azért szomjazzuk a sokkoló híreket, mert negatív hír továbbadása, „kiszelepelése” belső feszültségeinket csökkenti – egy ideig –, utána viszont visszafelé sül el. A rengeteg negatív impulzust ugyanis képtelenek vagyunk megemészteni. Mármint a szó szoros értelmében: a katasztrófák, bűntények híre olyan folyamatot indít el az agyban, amely fokozza a glucocorticoidtermelést, az pedig kikezdi az emésztést. Ez nem rémhír. Kutatási eredmény.

Azzal sem áltathatjuk magunkat, hogy fokozott hírérzékenységünk a javunkra válik, empatikusabbá tesz. A kutatások szerint éppen ellenkezőleg, megszokjuk mások tragédiáit. Ha végiggondoljuk, hogy az elmúlt hónapban befogadott több ezer hírből hány olyanra emlékezünk, amelyet vissza tudtunk forgatni a saját életünkre vagy segített jobb döntéseket hozni, akkor villámgyorsan kiderül, hogy a hírek többségére egyáltalán nincs szükségünk. Mégis függőséget okoznak. Míg e sorokat írom, újból és újból a hírdömpingre kattintok, kíváncsi vagyok a cikkek utóéletére is, a folytatásra, a következő epizódra.

Vannak azonban, akik megelégelték a breaking newsokat, amelyek folyamatosan betörnek az életükbe. A gombamódra szaporodó pozitív weboldalak, a Make Everything Ok, We Stop Hate, 1000 Awesome Things, a Nicest Place On The Internet kiugró látogatottsága bizonyítja, hogy a tragédiák áradatában evickélve az emberek keresnek valamit, ami élesen különválik a szokásos zajtól. Elzárkóznak a közügyektől. A magánügyekben hisznek. Ezeken a híroldalakon ilyeneket olvasni: Ingyenes fejmasszázst kaptam a fodrásztól; Egy szuper jó pasi mellett ülök a távolsági buszon; Hallgatom az eső kopogását a sátorban; A főnök ma házon kívül; Amint be akartam állni a sor végére, új kasszát nyitott a pénztáros; A héten elfelejtettem lottószelvényt venni és nem húzták ki a számaimat; Éppen akkor érkeztem meg a parkolóba, amikor a szuper szám véget ért; Kiszámoltam, mibe kerülne egy étteremben, amit ma ebédre főztem; Most rúgtam le a magas sarkút az egész napos hosstesskedés után; Sikerült a tökéletes pirítós; Ma elkérték a személyimet a kocsmában; Megtaláltam a tároló kulcsát; Imádom lehúzni a védőfóliát az elektromos kütyükről; Én vittem el az utolsó 37-es cipőt a leértékelésen; Az öt másodperces szabály szerint bármi ehető, amit a földre ejtettél, ha kevesebb mint öt másodpercen belül felveszed; Ma vadiúj ágyneműben alszom; A csendes víztükröt bámulom…

És ön milyen hírt szeretne velünk megosztani?

Forrás: Metropol

A Csepel.info megjegyzése: bezzeg mi ügyelünk a részletekre, Csepel jó hírére 😀

This entry was posted on 2014. augusztus 13. szerda at 19:56 and is filed under Média, Vélemény. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.