Csepel.hu
Az Erdei Éva Galériában, rendhagyó módom kezdődött az augusztus nyolcadikai ifj. Kvasznay Péter, Csepeli Anzix című fotókiállítása. A korábbi szokásokkal ellentétben, most nem Erdei Éva volt az est háziasszonya és sajnos a bevezetőt sem ő mondta el.
Az ok nagyon egyszerű, mert ebben az időpontban Erdei Éva kórházban volt. Kedvelőinek és az érte aggódóknak viszont jó hírrel szolgálhatok, mert szerencsére nem komoly a baj, így várhatóan a következő hónapban már láthatjuk őt tejes valójában, és hallhatjuk majd szakértelméről tanúskodó bevezetőjét.
Erdei Évát erre az alkalomra helyettesítő Pálffyné Gulyás Mária mutatta be az est szereplőit. A kiállítást megnyitó Csőregh Éva festőművészt, az előadó Vaskó Andreát és a kiállító ifj. Kvasznay Pétert! A háziasszonytól a család barátja, Csőregh Éva vette a szót, aki szintén Erdei Éva hiányáról beszélt, majd az Erdei-Kvasznay család tagjairól ejtett néhány gondolatot. Örömét fejezte ki abban, hogy ifjú Kvasznay Péter is komoly művészeti alkotásokkal jelentkezett.
„ Ebben a családban a művészet gyakorlásából, senkinek sem lehet kimaradni. Valami olyan affinitása van a család minden tagjának, hogy ezt csinálni kell. Ezek a fotók is bizonyítják, hogy a művész nem véletlenül nyúlt nem csak a megörökítéshez, hanem egy olyan anyagot állított összege, ami csodálattal tölt el mindenkit. Ahogy nézem a képeket, van olyan szobor, amit nem ismerek, pedig ötven éve lakom Csepelen. Tudom, hogy vannak más képek is, de a falfelületre most csak harminc kép fért el. A fotók reprezentatív módon mutatják be, hogy a kerület, különböző pontjain milyen alkotások vannak. A legifjabb családtag ezekkel a fotókkal belépett, az alkotók sorába. Ez talán kikerülhetetlen annak, aki ebbe a családba születik, vagy ide házasodik, mint Péter édesanyja. Számos példa van erre, ha kitekintünk a világra. Ebben a családban az is művész, aki nem művész. Péternek civil foglakozása van, de amikor jött a felkérés, erre az összeállítás elkészítésére, körbejárta kerületünket. Lefotózta az itt- ott rejtőzködő szobrokat, mert van, amelyik el van bújva a parkban, vagy az épületek mögött. Maga ez a Daru-domb, egy ős szakrális hely. Egészen közelről nem is láttam, mert mire felérnénk a tetejére, addigra kifáradok. A kor előrehaladtával egyre több mindenről vonulok vissza, és itt is rég nyitottam kiállítást. Amikor Erdei Éva felkért erre, természetesen rögtön igent mondtam. Nagyon megörültem ennek, mert még közelebb kerültem a családhoz. Ahány szálon futnak az események, annyival erősödik ez a barátság, az ismeretség.
Külön nem akarok a képekről beszélni, mert ti is felismeritek. Nagyon sajnálom viszont, hogy eddig az a kiadvány nem készült el, amiben ezek a remek fotók szerepelhetnének. Ne mondjuk még le erről, mert valaki csak lehetővé teszi ennek a megjelenését. Ezek a képek arra termettek, hogy együtt nézzük, lapozgassuk és ismerkedjünk Csepellel. A fotók tavaly készültek és először láthatók így együtt. Kívánok az alkotónak további jó ötleteket. Ez a sorozat elkészítése, egy remek gondolat volt. Akár további kiállításokon láthatjuk, vagy megjelenik könyv formájában, mindenképen tanulságos és remek összeállításra csodálkozhatnak rá, most is és a későbbiekben is, a kerületünk lakói.”
A továbbiakban Lengyel Géza költő, esztéta a Csepeli Tamási Lajos Olvasó Munkás Klub elnöke, emlékezvén az első világháború kitörésék századik évfordulójára, egy saját versét olvasta fel. Vaskó Andrea pedig utánozhatatlan orgánumán, zenekíséret nélkül egy nagyon nehéz Kormorán dalt adott elő, majd egy csángó népdallal tette felejthetetlenné a megnyitót. Zárszóként Péterffyné Gulyás Mária megköszönte Csőregh Éva felemelő érzésekkel teli megnyitóját, Vaskó Andrea remek énekét, és Lengyel Géza saját versének tolmácsolását. Arra kérte az első kiállító ifjú Krasznay Pétert, hogy a csepeli lakosok nagy örömére, hasonló színvonalú képeket készítsen, amiket további kiállításokon mutasson be.
A kiállítás augusztus 31-ig mindennap megtekinthető.
Forrás: Csepel.hu
