MNO
Csipes Tamara és Szabó Gabriella mutatják aranyérmüket az eredményhirdetésen
A szombati három arany és három ezüst után vasárnap is remekeltek a magyar sportolók a Németországban rendezett kajak-kenu Európa-bajnokságon: egy aranyat és két ezüstérmet szereztünk Brandenburgban.
Kozák Danuta aranyérmes K–1 500-on. Lakatos Zsanett és Takács Kincső megvédték címüket, aranyérmesek C–2 500-on. Közben K–2 500 nőiben Csipes Tamara és Szabó Gabriella aranyérmes.
A kétszeres olimpiai bajnok Kozák Danuta vasárnapi K–1 200-as aranyával folytatódott a sikersztori a kajak-kenu Európa-bajnokságon kora délután. Kozák elképesztő iramban evezte végig a sprinttávot, majd’ fél hajóhosszal nyerte a döntőt. A verseny után azt mondta, jó úton jár, amit mi sem bizonyít jobban, mint az aranyérem. Ezzel nem ért véget a nap, hiszen Kárász Anna és Vad Ninetta személyében újabb két magyar sportoló állt be a rajtgépbe, már K–2 200-on. Szép versenyzés volt, a lányok egy ezüstéremmel gazdagodtak. Tökéletes pályát mentek, mint mondták.
Lakatos Zsanett C–1 200 méteren került a fináléba, ahol kicsit elszámolva magát – a bolgár lány nagyon jó volt – a másodikként ért célba. Nyerni szeretett volna, olyannyira, hogy a jövő hétvégi, szegedi korosztályos világbajnokságon is az aranyéremért száll harcba. További eredmények, táblázat és egyéb érdekesség.
Fényes délutáni folytatás
A kajakos Kozák Danuta a négyessel és 200 méter egyesben aratott diadal után 500 méter egyesben sem talált legyőzőre – így ebben a számban most már ő az aktuális olimpiai, világ- és Európa-bajnok –, a kajakos Szabó Gabriella és Csipes Tamara, valamint a kenus Takács Kincső és Lakatos Zsanett pedig párosban lett a legjobb. Szabó és Csipes egyformán második elsőségét gyűjtötte be a kontinensviadalon.
A részletes eredménytáblát ide kattintva olvashatja.
A délután öt órakor kezdődött futamoknál tovább folytatódik a győzelmi sorozat: Medveczky Erika aranyérmet szerzett K-1 5000 méteren.
Az eredetileg ezüstérmes Vajda Attilát szabálytalan versenyzés miatt utólag kizárták C-1 5000 méteren.
A verseny jelenleg vihar miatt áll. A programból már csak az utolsó szám, a férfi kajak egyesek leghosszabb távú döntője van hátra, amelynek Pauman Dániel is részvevője.
Jó kezdés szombaton
Szombaton a magyar versenyzők nagyszerű teljesítményt nyújtva három arany- és három ezüstérmet szereztek a szombat délutáni döntők során. Győzött 1000 méteren a kajakos Csipes Tamara, a Vasbányai Henrik–Mike Róbert kenupáros, valamint 500-on a női kajaknégyes, a kenus Vajda Attila, a Medveczky Erika–Sarudi Alíz kajakosduó és a kenunégyes második lett 1000-en.
Forrás: MNO
Remélhetőleg értesült a Vezír is az ország magasan kiemelkedő, legsikeresebb sportágának az EB.-n elért ismételten remek szerepléséről. Igen Ők azok aki évtizedek óta elért eredményeikkel hozzák hazánknak a dicsőséget, a világ minden tájáról, versenyeiről. Mindenképpen megfontolandó lenne e sportág eredményeinek tükrében a kiemelt támogatása. Szemben az óriási veszteséget produkáló rongylábúakkal szemben, akiket az amatőr máltaiak is útól értek, bár ők “csak” amatőrök. Emlékszem mennyit hülyítették a népet, ha majd a klubok profik lesznek, önellátóak, akkor majd milyen nagy verseny lesz, és milyen magas színvonalú foci! Hát kérem egyik sem jött be, csupán száz, netán ezermilliárdos veszteséges befektetések. Az viszont igen, mert, hogy óriási támogatott veszteséggel sem képesek produkálni, csupán óriási károkat okozni az országnak.
Profizmus! Mondják meg, nálunk, melyik klub önellátó, melyiknek nem rendezték még az adósság állományát? Amelyikét nem akarták! Hát kérem, így is meg lehet “csapolni” a befolyt adókat, a költségvetésen keresztül………..és még számtalan más technikák révén.
Ábrándos évszakok, évek várnak reánk, az agymosás minden lehetséges variációival…….Valósághoz közeli képet igyekeztem megvilágítani szerény képességeim alapján, nem pedig mások malmára hajtani a vizet, szelet, és a minden többi mást.
“Emberek!!! Nem az ország kimagaslóan legsikeresebb sportágát kellene kiemelten preferálni, a rongylábú focisták helyet???!” – Gondolkodó
Labdarúgók száma Magyarországon:
“5 és 14 éves kor közötti futballozó gyerekek száma mára meghaladja a 100 ezer főt. Az iskolai programban a mostani tanév elején 50 250 játékost regisztráltak, míg a versenyengedéllyel rendelkezők 54 950 főt tesznek ki. Előbbi szám több mint húsz-, utóbbi pedig nagyjából tízezerrel nőtt.”
http://www.origo.hu/sport/magyarfoci/20120404-mlsz-nehany-ev-alatt-kozel-duplajara-nott-az-igazolt-focistak.html
Kajakosok és kenusok száma Magyarországon:
3605 fő (igazolt) és 1260 fő (le nem igazolt)
http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=3&ved=0CCkQFjAC&url=http%3A%2F%2Fkajakkenusport.hu%2Ffooldal%2Fdownload%2Fpagefilelists%2Fblokk-1132%2Ffaludy_andras_merre_tovabb_kajak_kenu.pdf&ei=OInDU7X9K_GQ0QWI_YHQBQ&usg=AFQjCNHnG_yRCeSaKMxrRyk7H_eTEEj0Bw&bvm=bv.70810081,d.bGQ
Gondolkodó gondolkodjon mielőtt ír!
Felesleges az egyes sportágakat összeugrasztani (az összeugrasztás komcsi szokás). A kajak-kenu lehetőségei is sokat javultak a kormány sportbarát politikája okán.
És a futball mennyit romlott?
Délután már írtam a 11:19-re, de sajnos eltűnt!
Nos egy két gondolatot:
A tömegsportra nincsen szüksége sok milliárdos stadionokra, másrészt oda úgy sem juthatnak be a “műkedvelők” Max. jegy ellenében megnézni a nagy semmit.
-A százezernyi fiatalból, aki a labdát kergeti, ilyen NEVELŐI, SZAKMAI irányítással mivé fejlődnek a gyerekek?
-Tegnap Baráth Etele (mszp) én nem vagyok az sem, emberileg, szakmailag is igen érthetően elmondta, hogy akár három csapatra való válogatottat is kiállíthatnának a világversenyekre, mert annyi a tehetséges és tizedekben, századokban mért eredményes versenyzőnk. A magyar sportág kiemelkedően legsikeresebb sportágai közé emelkedtek, évtizedek óta, miközben rendkívül mostoha körülmények között készülnek, szinte télen nyáron.
-Miközben egyre nő a kajakozók, kenuzók létszáma, és e “csekély létszámmal is” gyakran világot verő csapattal állunk ki hosszú évek óta.
Volna mit nívelálni, sőt az írottakon nem nekem, hanem kedves Gordonnak és hasonlóan gondolkodónak cselekvőnek, nem cselekvőnek kell elgondolkodnia!!!
Nyomatékosítani akarom, nem összeugrasztani, nem komfrontációt keresni akarok, hanem igazságosabb teherelosztást, elismerést kieszkalálni a társadalomban. Végül is a mi forintjainkkal bánnak, osztanak ki olyanokat, akik igen csak érdemtelenek az elismerésre. Merkel is szereti focit, áldoznak is érte, de van eredmény, válogatott és klub szinten egyaránt. Mekkora különbség! Az eredményességet preferálni, vagy a nagy semmit, az abszolút nagy különbség. Uli Hönes önként elfogadta az elsőfokú bírói ítéletet, és bevonult a börtönbe, úgy, hogy nem élt fellebbezési jogával sem. Ez az igazi nemzeti öntudat egyik formája, mert tudta, hogy hibázott. Nálunk, a rendszerváltásnak nevezett anyagi javak áttranszformálásával elkövetett súlyos bűncselekményekért hányan vonultak börtönbe?
A társadalom meg hallgat, és nyomorog…….
Az, hogy a közelmúltban megrendezett világversenyekkel kapcsolatban írtam, az ugyan úgy rávilágíthat kis hazánkban, a politika általi disszonanciákra is. Huberten báró: “a sport a társadalom hű tükörképe”
Eszembe jut az általam sokkal nagyobb nagyságok által elmondottak, és írottak, amelyeket régebben olvastam tőlük.
Íme:
Hová lett a 2000 éves tudás, lomtárba?
Ciceró a politikusokról!
Tacitustól tudom, hogy azért lesz valakiből politikus, mert lopni akar.
Jancsó Miklós:
„Ha azt állítják, hogy az állam ügyeivel való foglalkozásra rendszerint azok adják magukat, akik semmiféle tisztességes tevékenységre nem alkalmasak, hogy még a velük való versengés is szégyenteljes dolog, a velük való küzdelem pedig szánalmas és veszélyes.”
No komment.
Gondolkodó!
Szerintem nagyon kisarkítod az érvelésedet.
Téves alapvetéseid (egy része idézetként jelent meg a repertoárodban):
“A társadalom meg hallgat, és nyomorog…….”
Nem látom a nyomort, de azt tudom, hogy hány tonna élelmiszert dobnak a magyarok egy év alatt a kukába. Ha az a nyomor, hogy nem tudod megvenni a legújabb hipervékony ultraszínes színes tv-t meg a zokos telefont akkor ez szerintem túlás…
“Tacitustól tudom, hogy azért lesz valakiből politikus, mert lopni akar.”
Tacitus is tévedett. Vagy ő minden tudások birtokában volt!? Ez esetben érdemes felnézni rá… de ezt nem gondolom.
“az állam ügyeivel való foglalkozásra rendszerint azok adják magukat, akik semmiféle tisztességes tevékenységre nem alkalmasak”
Elég megnézni, hogy kitől származik az idézet – szerintem lapozhatunk!
“Uli Hönes önként elfogadta az elsőfokú bírói ítéletet, és bevonult a börtönbe, úgy, hogy nem élt fellebbezési jogával sem. Ez az igazi nemzeti öntudat egyik formája”
Én nem látom ezt ilyen tragikusan és nem vinném el a nemzeti öntudat szintjére egy-egy sportág vagy a fejlesztések kérdését. Nem tudhatjuk, hogy hogyan alakul a magyar labdarúgás története, ha 1954-ben mi visszük haza (grün kedvéért: nem végleg csak négy évre) a Rimet kupát – de valahogy kódolva volt a bukás lehetősége.
Mi magyarok mindig úgy állunk oda, hogy most vagy soha és ha nem akkor “nemzethalál” lesz. Aztán a nemzethalál mindig elmarad, mert talpra állunk. Persze sok munkával, amiből a felix foximaxis etánsak nem veszik ki a részüket – ők csak az osztásnál tolonganak. Nekik a pofájuk azért nagy, mert azt gondolják, hogy zsömléjük kicsi.
Nálunk :
Mohács = nemzeti tragédia
(Az, hogy előtte mintegy 150 évig visszatartottuk az akkori világ egyik legagresszívebben terjeszkedő birodalmát az a magyar gondolkodásban nem számít – ja, mert ahhoz ismerni kellene az összeurópai történelmi folyamatokat. Hogy Mohács után a török kivonul és csak a végvárakban hagy őrséget az nem számít – lehet nagyot mondani. Lehet köpködni a magyar, lengyel és szerb vitézeket. Csak jelzem, hogy a kutatások szerint nem sokon múlt, hogy elintézzük magát a szultánt is. Akkor a félholdasoknak jó időre befellegzett volna… De persze ez a vitézség nem fontos, mert lehet egy “jót siránkozni”. A zavaró tényekkel “ne foglalkozzanak” a mindig zokosok.)
Világos = nemzeti tragédia
(Az, hogy előtte a semmiből hadiipart teremtettünk és nálunk tartott ki a szabadság legtovább a ’48-’49-es forradalmi hullámban érintett államok közül, az nálunk nem számít – mert ahhoz megint csak ismerni kellene a történelmi folyamatokat. Hogy alig 18 év múlva talpra állunk az nem számít, mert az nem annyira érdekes, azon nem lehet “siránkozni egy jót”.)
Trianon = nemzeti tragédia
(Hogy mi vezetett el hozzá az nem lényeges, az ország ’18-’20-as állapota nem lényeges, hogy 40 kilós katonák “harcolnak” a fronton a nagy háború utolsó napjaiban az nem lényeges. Hogy nincs az országban ruha, élelem, szén az nem számít. Hogy a gazdaság az összeroppanás szélén tántorog az nem számít. Hogy már Ferenc Ferdinánd ’14-ben lelőtt trónörökös is meg akarta reformálni a veszélyesen soknemzetiségű Monarchiát az nem számít. Mert ehhez megint csak ismerni kellene a történelmi összefüggéseket és a valós helyzetet, a valós politikai alternatívákat.)
Don-kanyar = nemzeti tragédia
(Hogy az valójában nem befolyásolt sokat a keleti fronton az nem számít. Hogy nem 200 ezren haltak meg, hanem 50 ezren az sem számít. A 200 ezer “jobban hangzik, nagyobbat üt – mondjunk hát nagyot”. “Írjuk be a történelemkönyvekbe – hadd tanulja a hülyeséget a magyar gyerek.” Ez számít… Aztán meg lehet köpködni a magyar honvédséget, hogy “mit keresett ott” az jólesik valakiknek. Nekem nem.
Azért a második vh. alatt egy kis politikai stratégiai tervezés nem ártott volna a korabeli politikai elit releváns részétől (a sorsunk nem a Don-nál dőlt el). Duma volt, nagy szólamok, meg rongyrázás. Poli és katonai stratégia annál kevesebb. A zsidózás édeskevés – olvasni kellene a forrásokat – persze az több idő, addig sokat lehet zsidózni – már a félművelteknek. Meg nyilván egyszerűbb is, mint “óvasni” és tanulmányozni a forrásokat.)
1954, Bern = nemzeti tragédia
(Az, hogy előtte négy évig veretlenek voltunk és ezzel hatalmas csúcsot állítottunk fel az egyetemes labdarúgásban az nem számít. Hogy a lehető legnehezebb ágon jutottunk el a döntőbe az nem számít. Hogy kivertük az aktuális világbajnokot az nem számít. Lehetett szidni Puskást is. Aztán mégis Öcsi bácsi halt meg szinte egy fillér nélkül, mert aki szembejött vele, annak osztotta mindenét. A sok fikázó okostojás meg csak a markát tartja.)
1956 nov. 4. = nemzeti tragédia
(Az, hogy még napokig ki tudtunk volna tartani több helyen, csak a lakosság kérésére hagyták abba a katonailag egyébként reménytelen harcot a hazafik, az nem számít. Az, hogy a ruszkik nagyobb páncélos erőt vetettek be Magyarországon, mint Hitler a Szovjetunió megtámadásakor az egész keleti fronton az nem számít. Hogy a felkelés hatására a rendszer karakterisztikája idővel megváltozik és némileg elviselhetőbb lesz a rendszer az nem számít. Pedig ez is fontos eredmény. Van, hogy a vereséggel is el lehet érni valamit. Legalább a “kiskopasz” már nem mászik vissza a hatalomba. Igaz lesz helyette egy hazaáruló köpönyegforgató Csermanek, aki egy igazán jellemtelen ember – bár Biszku se sokkal jobb -, de legalább már nem kell gyapotot “termelni” a zAlföldön és nem ellenőrzik volt kisnyilas ÁVH-sok a szántás mélységét. Ez is eredmény.)
Ennyi állítólagos “tragédia” és még mindig itt vagyunk.
Hogyan lehetséges ez!?
Gondolkodó, látom te is szeretsz túlzásokba esni. Így jobban esik az érvelés!?…
“Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás. De mikor eljő az egész, a rész szerint való eltöröltetik.”
Mi a helyzet, mi a cél, és mi a stratégia?