HVG.hu
Orbán Viktor választották az év emberének a lengyel Gazeta Polska hetilap olvasói – írta a Magyar Hírlap.
A Gazeta Polska szavazást tartott, ezt nyerte meg a magyar miniszterelnök a Magyar Hírlap szerint. Az elismerést később adják át Orbánnak.
A lengyel lap olvasói klubjainak szervezésében több ezer lengyel érkezett a 2012. március 15-i budapesti békemenetre, “a lengyel-magyar barátság, valamint az Orbán-kormány iránti szolidaritás jegyében” – fogalmazott a Magyar Hírlap, amely lengyelországi partnerének nevezte a Gazeta Polskát.
Forrás: HVG.hu
“fogalmazott a Magyar Hírlap, amely lengyelországi partnerének nevezte a Gazeta Polskát.”
Így már tudjuk mennyit ér az a cím! 😛 😀
Hagy dagadjon a mejje! 😀
Ez aztán a reprezentatív közvélemény kutatás.
Orbán kapta Krzysztof Szwagrzyk wrloclaw-i történésszel együtt. Niezalezna c. lap közölte Rétvári Bence államtitkár Orbánt méltató írását. Rétvári írásában a nyolc év utáni visszatérés és a 2010-es kétharmados siker egyedülállóságát méltatta.
És nem kellett hazudnia reggel, este, meg éjjel
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja, száját hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
2002-ben a saját hülyeségük miatt buktak! 2010-re sem lettek okosabbak, csak méghülyébbekkel kellett megmérközni a hatalomért! Remélem előbb-utóbb eltakarodik az egész rendszerváltó politikai osztály! Legkésőbb akkor amikor nyugdíjas lesz a legutolsó KISZ-titkár is.
Öreg Farok!
Oda tűzheti a bostoni díszdoktorija mellé!
Amiért kb. hatvanfős vidám baráti társasággal utazott a JÚESZÉ-be! 😛 😀
És itthon?
Vadbarmok!
Mit ígértek az embereknek a rendszerváltás idején.
Munkát, jólétet és nyugodt biztonságos megélhetést a családoknak.
Mi teljesült ebből? – Semmi!
Csak a rablók által végrehajtott privatizálás és az ország népének kifosztása.
A munka alapú társadalomban élt emberek bíztak abban, hogy az újkor hajnalán, hogy a demokratikus berendezkedésű országban ilyen lenyúlást, mint amit a “sohanemlátott svájci lóvéval” műveltek a szemét bankok soha nem következhet be.
Megmondta a vezér, hogy az egész egy selejtes termék volt és, mint ilyet nem szabad lett volna forgalomba hozni!
Ez az igazság!
Nem a Becsületes Magyar emberekkel volt a baj, hanem azzal, hogy az emberek munkahelyeit megszüntették, a teljes ipart lerombolták.
Az egész ország tönkre lett téve azok által, akik most is lenyúlják az országot, és földönfutóvá tették a megnyomorított embereket.
Szégyen, hogy mégis a nyugdíjasok lóvéjából lettek a szarban lévő bankok kisegítve.
Mit csűrik, csavarják ezt a „sohanemlátottsvájcifrank” hitel megoldását a
„pénzakrobaták”?
Azt monya a Fater pedig egyszerű a megoldás!
Legyen minden embernek munkahelye a családoknak biztos megélhetése
Emeljék a fizetéseket, nyugdíjakat, a Lajtán túlira.
Van példa a megoldásra, – Horvátországban.
180Ft/ CHF és kész az egész ügy!
Tisztán és világosan megmondta a Vezír és társai, hogy ezek most nem mások, mint az uzsorásoknál is rosszabb pénzügyi szemfényvesztők.
Egy selejtes terméket sóztak azoknak az embereknek a nyakába, akik, összetévesztették a “szocialista társadalom munkásember segítő hitelezési gyakorlatát”
a mocskos uzsorás, kizsákmányoló társadalom gyakorlatával.
Rászedett János és Jánosné magyar állampolgárokat az egyik, lakóparkokat építő vállalkozás sikeresen megkörnyékezett, Rászedették tehát elhatározták, hogy 14 millió forintért vesznek egy temetőre néző lakást a külső Bécsi úton. Ötletüknek egyetlen szépséghibája az volt, hogy a nagymamától örökölt vidéki házért mindössze 7 milliót kaptak. Szükségük volt tehát 7 millió kölcsönre. Teljesen mindegy, melyik bankot keresték fel, mert ott a következőket közölték velük. Jelzálog bejegyzése mellett megkaphatják a hiányzó 7 milliót 20 éves futamidőre, CHF alapon 5 % kamat, HUF alapon 10 % kamat mellett. CHF alap esetén a havi törlesztő részlet 38.600 Ft lesz, míg HUF alap esetén 98.000 Ft lesz. Tekintettel arra, hogy az ügyletnél egyetlen egy darab svájci Frank sem jelent meg, sem fizikai, sem átvitt értelemben, a két, erősen eltérő kamatláb és törlesztő részlet kifejezetten a megtévesztés célját szolgálta. Rászedették természetesen a sokkal vonzóbb CHF-alapot választották, magyarul bekapták a horgot. Nézzük, mi is történt tulajdonképpen!
A bank Rászedettéknek kölcsön adott kvázi 50.000 svájci frankot évi 5 % kamatra. Viszont a lakóparképítők nem 100.000 CHF-et kértek a lakásért, hanem 14.000.000 forintot. Ezért Rászedették a kölcsön kapott 50.000 svájci frankot egy füst alatt eladták a banknak 7.000.000 forintért (természetesen vételi árfolyamon, mert a kapzsiságnak nincs felső határa). Kifizették a 14 milliót az építőknek, és tudomásul vették, hogy havonta 276 svájci frank a törlesztőrészletük. Mivel Rászedettéknek a banknál forint számlájuk volt – miért is lett volna más, hiszen az átutalt fizetéseiket forintban kapták –, a bank a számláról minden hónapban leemelte a 276 CHF-nek megfelelő forintot (természetesen eladási árfolyamon, mert a kapzsiságnak nincs felső határa), azaz a csalinak szánt 38.600 forintot, de csak addig, amíg a CHF árfolyama 140 forinton állt, vagyis legfeljebb egy hónapig.
A következő esedékességi napokon a mindenkori 276 CHF vételi árfolyamon kiszámított árát emelte le a forintszámláról, amikor a CHF 150 forint volt, akkor 41.400 forintot, amikor 180 lett, akkor 49.600 forintot, és amikor 240 lett, akkor 66.200 forintot.
De nemcsak a törlesztő részlet emelkedett, emelkedett a tartozás is. Ugyanis Rászedették nem 7 millió forinttal tartoztak (mínusz néhány havi törlesztő részlet), hanem 50.000 svájci frankkal, aminek időközben a forintban kifejezett értéke 12.000.000-ra emelkedett. Mit számít az, hogy soha senki egyetlen egy svájci frankot se látott, a tartozás svájci frankban volt nyilvántartva, mert azt vették fel. De pénzügyileg mi is történt valójában? Kölcsönügylet? Másodlagosan, de elsődlegesen egészen más.
Valójában egyszerű spekulációról van szó. A bank arra spekulált, hogy a svájci frank erősödni fog a forinthoz viszonyítva, míg Rászedették – tudtukon kívül – arra spekuláltak, hogy a svájci frank árfolyama 20 éven keresztül nem fog megváltozni. Akinek egy egészen apró közgazdasági ismerete van, az pontosan tudta, hogy 20 év távlatában a svájci frank egészen biztos erősödni fog a forinthoz képest. Ezt tudva a Magyarországon működő bankok úgy is spekulálhattak volna, hogy 3000 milliárd forintért vesznek CHF-et a 140 HUF/CHF árfolyamon, és akkor most eladhatnák 240 HUF/CHF-nél, kaszálva ezzel 2.142 milliárdot. De mennyivel kényelmesebb volt virtuálisan spekulálni nem létező pénzekkel.
Persze most a bankok úgy tesznek, mintha ők vettek volna fel svájci frankot a kölcsönzések kielégítésére, de erről szó sincs. 2008 novemberéig a bankok kötelező tartalékrátája 5 % volt. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésükre álló tényleges pénzeszköz hússzorosát kölcsönözhetik ki. Minden 5 forint tényleges pénz mellett 95 forint virtuális pénzt is kölcsönadhatnak. Az állampolgárok csőbehúzása olyan jól sikerült, hogy a bankoknak 2008 végére likviditási gondjaik lettek, vagyis túlkölcsönözték magukat. A ,,likviditás” ugyanis azt jelenti, mennyi szabad tőkéje van a banknak, olyan szabad tőke, amit kikölcsönözhet. És akkor tegyük hozzá, hogy ennek a ,,szabad” tőkének 95 százaléka virtuális, nem létező. A világgazdaság begyűrűző válságára hivatkozva a MNB a kötelező tartalékrátát lecsökkentette egy nevetséges 2 százalékra, (jegyezzük meg, hogy ,,békeidőben” a nyugati bankok kötelező tartalékrátája általában 10 %) lehetővé téve, hogy a bankok további virtuális forintokat kölcsönözzenek ki, természetesen CHF alapon. A Magyar Nemzeti Bank, Simor András vezetésével kiszolgáltatta a magyar népet a nemzetközi finánctőkének (a legújabb WikiLeaks feltárás szerint ő táviratozta az USA-ba, hogy ,,a magyarok tanulják meg, nincs ingyen vacsora, nem kell megmenteni az eladósodottakat”).
Foglaljuk össze, mi történt jogi értelemben! Tekintettel arra, hogy mind a forintalapú, mind pedig a valutaalapú hitelezések esetén a bankok ténylegesen forintot és csakis forintot kölcsönöztek ki, az égvilágon semmi sem indokolta, hogy a valutalapú hitelek esetén jelentősen kisebb kamatlábat számoljon fel. Logikusan feltételezhető tehát, hogy az alacsonyabb kamatláb egyetlen célja a kölcsönért folyamodók léprecsalása volt. Az nem várható el a széles lakosságtól, hogy komoly pénzügyi ismeretekkel rendelkezzen. Borítékolni lehetett, hogy ha havi 38 és 98 ezer forintos törlesztő részlet között választhat, akkor a 38-at fogja választani, mert neki a CHF alap nem jelent semmit, hiszen ez csak kvázi CHF, a valóságban a svájci franknak semmi közre nem volt a hitelügylethez. Nem vetem tehát el a sulykot, ha a csalás bűntettének alapos gyanújával élek. A Btk. 318. § (1) bekezdés így rendelkezik:
,,Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.” A CHF alapú hitelek esetében mind a három kitétel megvalósult. A bankok részéről jogtalan volt a haszonszerzés, az ügyfeleket tévedésbe ejtették, és ezzel nekik igen jelentős kárt okoztak. A büntetőeljárás szükségességén kívül polgári peres eljárásban lehetséges a hitelszerződések semmissé nyilváníttatása, hivatkozással a csalásra.
Egy kis érdekesség, de alapvető információ!
Befejezésül meg kell jegyeznem, hogy CHF alapú hitelek esetében a csalásnak – szerény véleményem szerint – egy különös minősített esete áll fenn, mert hatalmas tömegeket szedtek rá, jelentős összegekben, szervezetten, bűnszövetkezésben. A végső kár ezermilliárdokban mérhető, ami már veszélyezteti a nemzetgazdaságot is. Éppen ezért, végső soron levezethető a hazaárulás is.