Csepel.hu
1956. november 4-én a szovjet csapatok bevonultak Budapestre, és leverték az október 23-án kirobbant forradalmat és szabadságharcot. Az országban több helyen még egy hétig tartott a fegyveres ellenállás. A legtovább a csepeliek tartottak ki, de végül őket is legyőzték november 11-én.
Budapest XXI. Kerület Csepel Önkormányzata a szakorvosi rendelőintézet falán elhelyezett Tóth Ilona emléktáblánál koszorúzott november 4-én. Az 1956-os tevékenysége miatt koncepciós perben elítélt és 1957-ben kivégzett orvostanhallgató emléktábláján a csepeli önkormányzat elöljárói mellett a Történelmi Emlékbizottság Katonai tagozata nevében Kovács Sándor nyugalmazott vezérőrnagy is elhelyezte az emlékezés koszorúját.
Ezt követően az emlékezők átvonultak a Görgey Artúr téren álló 1956-os emlékműhöz, ahol Németh Szilárd országgyűlési képviselő, Csepel polgármestere, Borbély Lénárd országgyűlési képviselő, alpolgármester, Ábel Attila és Morovik Attila alpolgármesterek, dr. Szeles Gábor jegyző, és Kovács Sándor nyugalmazott vezérőrnagy helyezett el koszorút. Utánuk a Fidesz önkormányzati képviselő csoportjának a tagjai, a Jobbik, az MSZP, a társadalmi és civil szervezetek képviselői, valamint a csepeli lakosok helyeztek el koszorúkat és virágokat az 1956-os emlékműnél. Az emlékezés a Csepeli Temetőben folytatódott.
A Csepeli Temetőben az elesett hősök és a kivégzett mártírok emlékére állítatott kopjafánál, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc leverésének és a szovjet csapatok bevonulásának 57. évfordulójára emlékeztek november 4-én. A Himnusz hangjai után Kitzinger Adrienn sajtóreferens köszöntötte a megjelenteket, majd átadta a szót Kovács Sándor nyugalmazott vezérőrnagynak, Csepel díszpolgárának, aki a Történelmi Emlékbizottság Katonai Tagozata nevében mondta el emlékező beszédét.
„Kegyelettel emlékezünk a csepeli harcokban elesettekre, valamint a forradalom és szabadságharc utáni megtorlásban kivégzettekre. Emlékezzünk a 9318-as Honi Légvédelmi ezred hatos ütegének katonáira, akik a felkelők segítségével november 10-én tüzelőállást foglaltak el Csepelen, az Imre téren. Itt a temetőben emlékhely őrzi a forradalom igazságát. Minden emlékhely tanúság. Ötvenhét évvel ezelőtt történelmi választás elé nézett a magyar nemzet. Hasonlóan az 1948/49-es forradalom és szabadságharchoz a jelszó most is ez volt: most vagy soha. Felzokogott egy ország. Gyász, avagy szabadság? 1956. október 23-án százezrek vonultak az utcára. Vér folyt a pesti utcán. Az ártatlanok vére. Azért történt ez, hogy magyar földön szabadon élhessünk. Nagy Imre miniszterelnök felmondta a Varsói Szerződést. November 3-án a szovjetek Tökölre hívják Maléter Pált azért, hogy a békéről tárgyaljanak. Helyette tőrbe csalták őt és a magyar küldöttség tagjait. Teljesen megbénították a hadseregünket. A vezetés nevében parancsokat adtak ki, hogy ne lőjenek az oroszokra.
A 9318-as Honi Légvédelmi ezred hatos ütegének húsz katonája civilek segítségével, öt légvédelmi ágyúval és egy sorozatvetővel vette fel a harcot a túlerő ellen. Harckocsikat, páncélos szállító járműveket, valamint két IL 18-as repülőt is kilőttek. Sajnos ők sem bírtak a túlerővel, mert árulással, idegen fegyverek és katonák segítségével elbukott a forradalom. Következett a véres megtorlás, akasztás és internálás. 1958-ban zárt tárgyalással kezdődött a csepeli katonák pere. Az üteg vezetőjét Kőrösi Sándor főhadnagyot és bajtársait 1958. március 6-án kivégezték. Az akkor huszonhatodik életévében járó Kőrösi Sándor nem kért kegyelmet. Utolsó szó jogán elmondta: ilyen összetételű bíróságtól kegyelmet nem kérek. Nem nekem, hanem az ítélkezőknek van helye a vádlottak padján.
Hősök ők, de egyben áldozatok is. Feláldozták az életüket, hogy egy romlott politikai rendszert megváltoztassanak. Erről sokáig még beszélni sem lehetett. A forradalom becsmérlését állami szintre emelték. Ki fogja az értük hullatott könnyeket felszárítani? Senki sem adhatja vissza az elvesztett életeket és a fogságban töltött éveket”– fejezte be emlékező beszédét a történelem legnagyobb árulásáról Kovács Sándor.
Ezt követően Németh Szilárd országgyűlési képviselő, Csepel polgármestere, Borbély Lénárd országgyűlési képviselő, alpolgármester, Ábel Attila és Morovik Attila alpolgármesterek, dr. Szeles Gábor jegyző, és Kovács Sándor nyugalmazott vezérőrnagy, az 1956-os egykori halálra ítélt, Csepel díszpolgára néma főhajtással tisztelegtek, majd koszorút helyeztek el az emlékműnél. Utánuk a pártok, a társadalmi és civil szervezetek képviselői, és a csepeli lakosok koszorúk elhelyezésével, egy-egy szál virággal és mécsesek gyújtásával rótták le kegyeletüket. A megemlékezés a Szózat eléneklésével zárult.
Forrás: Csepel.hu
