Csepel.hu
Tenk András (LMP)- Zöld fejlesztések és ellenzéki részeredmények
Az elmúlt három év jelentős változásokat hozott Csepel életében több szempontból is. A 2010-ben ígéretesen induló együttműködés lendülete némileg kifulladt napjainkra. Helyi médiafelületek szűntek meg, korlátozódtak a közéleti párbeszédre alkalmas fórumok és napjainkra már a képviselő-testületi üléseken sincs lehetőség az úgynevezett „Egyebek” napirendi pontra sem, amelynek során az ellenzéki képviselők közvetlenül és részben kötetlenül fogalmazhatták meg a kerület polgárait nagyban érintő kérdéseiket, javaslataikat.
Új utcáink lettek – persze csak nevükben –, több – sokak szerint felesleges – köztéri alkotás, szobor megjelent például az amúgy is túlzsúfolt Szent Imre téren. Intézmények szűntek meg és rendeződtek át a racionalizálás jegyében. Grandiózus tervek, részsikerek és komolyabb fejlesztések tarkítják az elmúlt három év csepeli történéseit. Az ellenzék kritikái és javaslatai nehezen jutottak el a kormánypárti többséghez, de nem lehet teljesen sikertelennek nevezni azokat a próbálkozásokat, amelyeket az LMP képviselőjeként megfogalmaztam.
Javaslatomra beindult a házi komposztálási program. Idén elkezdődött a házhoz érkező szelektív gyűjtés is, amit szintén az LMP javasolt még 2010-ben. De a közterületen lévő szelektív hulladékgyűjtő szigetek környékén tapasztalható elképesztő állapotok felszámolása még várat magára. A „kukázást” büntethetővé tették, amivel a közterületi szemetelés ugyan nem csökkent, de legalább sikerült a legszegényebb embereket kriminalizálni. A természetvédelem területén is mozgalmasnak mondható az elmúlt időszak. A Tamariska-domb védettségének megszüntetésére irányuló kísérletek után végül kompromisszumos megoldásként a Vidékfejlesztési Minisztérium minisztere országos jelentőségűvé nyilvánította a domb területét a helyi civilek és az LMP képviselőjének nyomására. A terület megerősített jogi védettsége mellett a fizikai védelem is biztosítva lett 2012 óta egy körbekerítés révén. A természetvédelmi gondozást a Duna-Ipoly Nemzeti Park felügyelete mellett végzi a Csepeli Városgazda Zrt. Infrastrukturális szempontból ki kell emelni a kerület csatornázását. Több évtizedes elmaradást sikerült törleszteni azzal, hogy Csepel beépített része szinte teljes körűen csatornázott lett, de a csapadékvíz elvezetése nem oldódott meg. Királyerdőben egyre gyakrabban megáll a víz a nagyobb esőzések után a városrész mélyebb részein. Erre jó megoldás lenne a betemetett esővízgyűjtő árkok újbóli kiásása.
Sajnos, Csepelt továbbra sem lehetett elmozdítani a versenyképtelen fővárosi kerületek sorából. Napjainkban is az egyik legalacsonyabb presztízsű kerület a miénk. Bár a városkép sokat változott és eltűnőben van a „Csepel” szóhoz kötődő negatív előítélet, az elmúlt évtizedekből örökölt környezetvédelmi, infrastrukturális és szociális problémákat nem sikerült teljesen felszámolni.
Pákozdi József (Jobbik) – Kifogásolható a közbiztonság és a kommunikáció
Csepelen az utóbbi három évben történt néhány figyelemre méltó beruházás.
Ezek közül kiemelhető a panelházak megújítása és a főváros, valamint az EU által finanszírozott csatorna-beruházás.
De nem hagyhatjuk szó nélkül azokat a tényeket, amik a lakosság mindennapjait befolyásolják. A legfontosabbak a közbiztonság, a lakossággal való kommunikáció és a környezetünk tisztasága. Ezen a területen nem változott szinte semmi, sőt, néhol visszafejlődés tapasztalható. A lakosság tájékoztatása elégtelen, kivéve, ha látványos rendezvényekről van szó (egy szobor átadása, stb). Mindennapos információhoz a kerület lakói nem jutnak hozzá, például ami az önkormányzat munkájáról, a képviselők tevékenységéről szól. Az internet nem mindenki számára elérhető.
A közbiztonság még inkább megromlott a kerületbe költözött „rejtett erőforrások” miatt. Ez komoly gondot okoz a kerületnek, amit nap mint nap saját bőrünkön tapasztalhatunk. A bűnügyekről történő tájékoztatás szintén elégtelen! Az új trükkös bűnözési formákról nem értesülnek az itt lakók, így nem is tudnak felkészülni a rájuk leselkedő veszélyekre. Ez főleg az idősebb generációt érinti. Az Ady lakótelepen a legrosszabb a helyzet, itt is több rendőr jelenlétére lenne szükség.
Az egészségügy átszervezése helyi szinten nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, ezért ezen rendelkezések felülvizsgálatára lenne szükség. Ebből nem szabad presztízskérdést csinálni! Ez a kerületiek egyik fontos érdeke! Komoly problémát látok a közétkeztetés területén is, amivel a jelenlegi vezetésnek komolyabban kellene foglalkoznia.
A Jobbik is részt vesz az önkormányzat munkájában, ezért saját tevékenységemről is ejtenék néhány szót. Az ellenzéki pártok közül a Jobbik nyújtotta be a legtöbb előterjesztést, illetve módosító javaslatot az elmúlt három évben. Sikernek könyvelem el, hogy több módosító javaslatomat és előterjesztésemet elfogadták. Az egyik: az ingyenesen átruházott közművagyon átadásának a kivizsgálása, amiért a Jobbik feljelentést tett az ügyészségen. Itt az elszámoltatás komolytalanságát mutatja az a tény, hogy a vizsgálathoz szükséges dokumentumokat az önkormányzat két év alatt sem volt képes a megbízott ügyvédi irodának a rendelkezésére bocsátani. A másik: javaslatomra a rendszeres szociális támogatás feltétele a lakókörnyezet tisztán tartása. Az utóbbi rendeletnek a betartatása egy külön cikket érdemelne. A harmadik: nem váltott ki nagy tetszést néhány közös képviselő körében a társasházak szigorúbb ellenőrzése, amelyet az „Ott, ahol az önkormányzat is tulajdonnal rendelkezik” című előterjesztésem tartalmazott.
Munkámmal eddig is a kerület és a lakók érdekeit szolgáltam, amiben nem mindig volt partner az önkormányzat vezetése, ennek ellenére sikerült jó irányba terelni Csepel sorsát.
Dobák István (MSZP)- A csepeli kétharmad három év alatt megbukott
A Fidesz a munkanélküliség helyett Csepelen a mindennapok biztonságát számolta fel: az utcák átnevezése és átfestése nem takarja el a kerületben uralkodó egyre növekvő szegénységet. De mit is csináltak az elmúlt három évben Csepelen?
Például új zászlót és címert. Egy méregdrága ünnepségsorozatot és ünnepnapot találtak ki, hogy a történelmet meghamisítva Csepel 1717-es újratelepítését öt évvel előre hazudják. A millecentenáriumi lobogót lehúzták, az 1945 előtti revíziós emlékművet felhúzták, de ezt kevésnek tartva: mögötte már ott virít a Nagy-Magyarország virágágyás.
Az önkormányzat demokratikus rendjét felszámolták. Az intézményeket összevonták, a szakembereket kirúgták, helyükre családtagjaikat, barátaikat ültették. A fülkeforradalmi dúlást a helyi média, a régi Rákóczi iskola, a két művelődési központ, a galéria, a helytörténeti múzeum sem úszta meg. Háborút vívnak az önállóságukat és értékeiket még őrző, fontos közfunkciót betöltő intézmények (Csepel SC, Csepeli Munkásotthon) ellen. A testületi üléseket ad hoc hívják össze, felkészülési időt az ellenzéknek nem adnak. A rossz és átgondolatlan döntések nem segítik az egyre nehezebb körülmények között élő csepeli időseket és családokat.
Rendszeresek az erkölcsileg tisztességtelen, jogilag pedig megalapozatlan lejárató akcióik is, melyek a hivatali időt és közpénzt nem kímélve a korábbi vezetés egyes tagjai ellen indítottak. AZ MSZP-s képviselőket törvénytelenül kizárták az ellenőrzést végző bizottságokból. A Városgazda Zrt. ellenőrzését ezzel gyakorlatilag megszűntették, majd megindították az önkormányzati vagyon felélését.
Útburkolat-fejlesztésbe kezdtek, helyesen. Ám a kivitelezést a hozzáértés hiánya és a magánérdekek előtérbe helyezése kíséri: a csapadékvíz-elvezetők nélkül épülő utak mentén esős időben elönti Csepelt a víz. A kerület központjának fejlesztésére elnyert több mint egymilliárd forintos uniós forrás 40 százalékát a Szent Imre térre készülnek elszórni ahelyett, hogy a csepeli panellakások fűtésszámláinak mérséklését biztosító felújításokba kezdenének!
Az elkerülő út megépült, de a 2010 előtti eredmények tagadása közben elfelejtik, hogy amikor a gerincúttal vagy a csatornázással dicsekednek, valójában az MSZP által előkészített fejlesztésekre büszkék. A csepeliek nem felejtenek. A Fidesz 2010-es ígéretével ellentétben a munkanélküliség nő a kerületben, a csepeli vezetés mégsem működik együtt a helyi vállalkozókkal és civil szervezetekkel. Eközben üzletek zárnak be, csak nemzeti dohányboltok nyílnak. A kilátástalanság és a reménytelenség lett az úr. A választási ígéretek (uszoda, felújított kórház stb.) elúsztak. A csepeli kétharmad három év alatt megbukott.
MSZP csepeli frakció tagjai: Dobák István, Gergely István, Szenteczky János, Takács Krisztián
Borbély Lénárd: A valós problémákról kellene beszélni
Csepel 16 évnyi pangás után az elmúlt években ugrásszerűen kezdett el fejlődni. Ezzel együtt, sőt éppen ezért hibák, javítani valók bőven akadnak – mondta el Borbély Lénárd alpolgármester. Szerinte az ellenzéki pártok kritikái nem egyszer elkerülik a valós problémákat. Pedig az ellenzék feladata lenne, hogy a hibákra rámutasson.
Szokás szerint az MSZP hozta a legkeményebb kritikát. Szerintük semmi nem történt az elmúlt években, csak utcákat neveztek át, új címer lett, de még a 300 éves évforduló is hamisítás volt. Nem beszélve arról, hogy boszorkányüldözés folyik, kirúgtak mindenkit, a helyükre meg rokonok ültek, és nincs demokrácia. Azt is kritizálják, hogy a városrehabilitáció a Szent Imre teret is érinti.
Az utolsóval kezdem: a városrehabilitáció azért érinti a tereket, mert a pályázati kiírás szerint a házak melletti tereket is fejleszteni kell. Ha nem írtuk volna a pályázatba a tereket, nem nyerhettünk volna, és egy fillért sem kapnánk semmire. Márpedig a beruházás 100%-os támogatású. Ezt egyébként az MSZP is tudja, és csak hangulatkeltésből kritizálják, amit felháborítónak tartok.
Az MSZP négy fős csepeli frakciója eddig három vádemelést gyűjtött össze hűtlen kezelés és sikkasztás bűncselekményeinek vádjával. Az elhíresült lakásmutyi miatt még jöhet egy negyedik vádemelés is. Aki Csepelen élt 2010 előtt, ezen nem lepődik meg. Az egyik korábbi frakciótag sikkasztása miatt 2009-ben kettős emberölés is történt. Nem csoda, hogy a korrupciógyanús szerződések felszámolásával, a pénzügyek rendbetételével kétezer millió forintot takarítunk meg a 2010-es állapotokhoz képest évente. A megörökölt négymilliárd forintos hiányt ennek segítségével egymilliárdra szorítottuk le.
A demokráciában megszokott, hagyományosan ellenzéki szerepeket most is az ellenzéki pártok töltik be. Igaz, az előbbiek miatt nem a szocialista bandatagok. Nincs kőbe vésve, hogy Szenteczky Jánosnak és társainak kell a tótumfaktumnak lennie minden bizottságban. Rokonok hada valóban volt az önkormányzat környékén. De tudni kell, hogy a korábbi MSZP-s képviselők családtagjairól van szó, ezért meglep ez a felvetés. Aki valamely szakterületen jól dolgozott, maradt és ma is itt dolgozik. Még mi vagyunk a hibásak, hogy nem rúgtuk ki őket?
A Rákóczi Iskolát az MSZP záratta be 2008-ban. A kórházat az MSZP záratta be 2003-ban. Az uszodáról is az MSZP mondott le 2002-ben. Cinizmus rajtunk számon kérni, hogy három év alatt,egy világválság közepén még nem pótoltunk be mindent, amit 16 év alatt ők zártak be vagy tettek tönkre.
Egy demokráciában kommunista vagy náci diktatúrákhoz kapcsolódó közterületek nem lehetnek. Az áldozatok miatt, a családjuk miatt. És amiatt sem, mert közterületeket azokról nevezünk el, akikre büszkék vagyunk. Voltak névváltoztatások, de mindenki ingyen, gyorsított eljárásban írathatta át az okmányait. Csepel újratelepítésének 300 éves jubileuma pedig egy történelmileg jól dokumentált 1712-es szerződésen alapult. A helytörténészek, más pártok nem kérdőjelezték meg, csak az MSZP.
Az LMP és az MSZP is kritizálta a csapadékvíz-elvezetést. Az EU csak a szennyvízcsatorna építését támogatta, a csapadékvíz-elvezetés megoldatlan maradt. Az LMP kritikájában pozitívum a zöld fejlesztések felkarolása.
A zivatarok utáni özönvizek legalább valós probléma. Az 54 kilométeres csatornázás után – melyet az MSZP Brüsszelben is megtámadott – az utakat jobb állapotban kellett átadni, mint amilyenek előtte voltak. Így történt. De ez nem útépítés volt, ahogy arról tévesen Dobák István írt, az útépítések csak most kezdődtek. A helyreállított utak viszont nem szívják be úgy a vizet, mint évtizedekig elhanyagolt elődjeik. Ez a nagy zivataroknál, amikor többhetes szárazság után többhetes eső hull le másfél óra alatt, súlyosbítja a problémákat.
A csapadékvíz-elvezetés hiányosságait gyorsított ütemben próbáljuk pótolni. De az egyik rendszeresen víz alá kerülő rész, a Sáska utca csapadékvíz-elvezetését például éppen az MSZP nem támogatta! Arra hivatkoztak, hogy erre az utcára nyílik Németh Szilárd polgármester házának ajtaja. Az, hogy ő nem a veszélyeztetett szakaszon lakik, nem zavarta őket.
A többi hasonló útszakaszon az MSZP 16 éves vezetése idején, valamint az azt megelőző 45 évben a legtöbbször még tervek sem készültek a megoldásra. Tudni kell, hogy a tervezés és engedélyeztetés is éveket vesz igénybe, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy sok-sok pénz kell a kivitelezésre. Mi tehát igyekszünk, hogy az útépítésekkel megoldódjanak a csapadékvíz-elvezetési problémák is. Úgy tűnik, hogy az MSZP az utcában lakók pártállását vizsgája előbb, és aztán dönt, hogy mit támogat. Ez nekünk elfogadhatatlan és abszurd. Az LMP által említett vízgyűjtő árkok fontossága viszont tény, azon vagyunk, hogy minden ilyen árok ismét ellássa a feladatát. Az árkok tisztítása a háztulajdonosok kötelessége is.
Mivel az LMP nem ragadt le a kisstílű politikai kötözködésnél, és számos értelmes javaslatuk volt, ezek közül többet valóban támogattunk. Azt a kritikát viszont nem tudom komolyan venni, hogy mi nem akartuk a Tamariska dombot megvédeni. Ez a Fidesz-KDNP frakciójának döntései alapján sikerült, és így épült egy gyönyörű díszkapu is a bejárathoz.
A Jobbik szerint romlott a közbiztonság és a közterületek tisztasága, de számos kritika mellett szintén megjegyzik, hogy együtt lehetett dolgozni a jelenlegi vezetéssel.
Az elmúlt három évben jelentősen nőtt az itt dolgozó rendőrök és közterület-felügyelők száma. Több olyan közterület van, ahol állandó a jelenlét. Az itt szolgáló rendőröknek 25 önkormányzati lakást is biztosítunk, hogy ne csábíthassák őket máshová. Hamarosan kiépül egy rendszám-ellenőrző kamerarendszer, az első ilyen Magyarországon. Az összes be és kivezető úton ellenőrzik majd a gépkocsikat, és kiszűrik a lopott vagy szabálytalanul közlekedő járműveket. A térfigyelő-kamerák megújultan, megnövelt számban fognak működni.
Összességében nem romlott a Csepelen a közbiztonság, sőt, valamennyit még javult is. A megnövekedett rendőri jelenlétnek köszönhető, hogy sok bűncselekmény híre már elkövetők elfogásával jelenik meg.
A soroksári gyilkosság után az ottani polgármester arról is beszélt, hogy 2010 előtt nem kívánt családokat költöztettek a külső kerületekbe. Ez sajnos igaz. Csepelre is számos, máshol nem kívánatos családot telepítettek, főként a IX kerületből. Ez az ottani MSZP-SZDSZ-es vezetés irányításával, és a csepeli MSZP-s vezetés hallgatólagos beleegyezésével történhetett. Sikerült több erre vonatkozó adatot is kiderítenünk. Megdöbbentőek. Több száz emberről lehet szó Csepelen, ezrekről Budapesten. Még nem fejeződött be az adatgyűjtés, de 2006-2010 között valóban növekedhetett emiatt Csepelen a bűncselekmények száma. Ha ez igaz, a korábbi MSZP-s vezetést súlyos felelősség terheli.
Csepel hosszú évekig volt Budapest mostohagyermeke, ahová a nagyberuházások nem jutottak el, ahová Demszky is csak négyévente dugta be az orrát. A helyi fejlesztésekben is mindig leghátul kullogtunk. Ezért kellett végignéznünk, ahogy Budafok, Pesterzsébet, Soroksár, Ferencváros sorban lehagy bennünket. Az elmúlt három évben mindez megfordult, és több tízmilliárd forintnyi fejlesztéseket tudtunk végigvinni. A közterületek megújulnak, megépült 54 kilométer csatorna, új utak épülnek, és a kicsiktől a szépkorúakig mindenki érezheti, hogy odafigyelünk rájuk. Én erre büszke vagyok, és ezt a munkát kívánom folytatni.
Forrás: Csepel.hu
Hofi Orbánról, és hogy mennyire igaza volt már akkor.
Dobák szerintem bukósisakban írt, hogy ha rászakad az ég a sok hazugságtól, ne legyen nagy baja.
Ad még valaki a szavára?
Nem az az igazi baj, amit Dobák ír, hanem amit nem ír, azt, hogy hogyan képzelik el Csepel jövőjét. Erről semmi elképzelés, ahogy a maffiabaloldalnak országosan sincs jövőképe.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja, száját hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
Tévedsz nagyapó, van elképzelésük arról, hogy mit tennének. Mindent visszacsinálnának: ezt mondják úton-útfélen. Lehet, hogy még a csatornát is kihúznák a földből.
Arról hallottam, hogy az MSZP lebontaná az Imre téri emlékművet, visszanevezne egy-két utcát (pl. a Mansfeld Péterét), teletömködnék pénzzel a Csepel SC offshore vitézeit… De hogy még a csatornákat is kiszednék a földből?! Atyavilág! De nem lepődnék meg…
Nem bántunk meg semmit!
2014-ben is csak a fityesz! 😛 😛
.
http://kepfeltoltes.hu/121201/kicsiigif_www.kepfeltoltes.hu_.gif
Ez a semmirekellő és gyilkossági ügybe keveredett csepeli balliberális oldal bármire képes.
Nagyon tetszett az írsában a bajai nullás párt (LMP) képviselőjének írása, mely szerint minden jót gyakorlatilag ő talált ki korábban a megvalósult elképzelésekből…
A vén komcsi meg gondolom 2014-ben legszívesebben Demét engedné ki, hogy “kitisztítsa” Csepelt…
Dobák: “A millecentenáriumi lobogót lehúzták, az 1945 előtti revíziós emlékművet felhúzták, de ezt kevésnek tartva: mögötte már ott virít a Nagy-Magyarország virágágyás.”
A Történelmi Magyarország több mint ezer évig létezett, Csonka Magyarország még száz éves sincs! Miért ne emlékezhetnénk arra, ami a miénk volt! Most is a miénk lenne, ha a szabadkőművesek ki nem provokálják az első világháborút, hogy aztán jól meggazdagodjanak a fegyvergyártásból meg a papírbakancsokból. Ezt tetézte be a Kun Béla-féle patkányforradalom. Milyen szerencséjük volt a törököknek, nekik nem Kun Bélájuk volt, hanem Mustafa Kemal Atatürkjük!
http://gepnarancs.hu/2013/10/elbaszott-generacio/
„Visszavásárolta a magyar állam a Mahart személyszállítási üzletágát. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő négy részletben, 750 millió forintot fizet az ötvenegy százalékos tulajdonrészért – jelentette be szerdán Németh Lászlóné. A nemzeti fejlesztési miniszter szerint a vétel a kormány 2010-ben megkezdett vagyonpolitikai folyamatának, azaz az állami vagyon gyarapításának a részét képezi…..
…..A Mahart huszonkét hajóból álló flottája több tízezer turistát visz évente a Duna menti városokba, Szentendrére, Esztergomba. A társaság többségi tulajdonosa eddig egy magáncég volt.”
A Faterom ismét bizakodik abban, hogy Csepel Rozsa utca és a Dunakanyar között a Romai part érintésével megindul az olcsó viteldíjjal a kishajó forgalom.
Végre talán a csepeliek is élvezni fogják a folyóparti települések megadatott olcsó és kellemes utazási lehetőségeit a nagy folyón.
Itt lenne az ideje.jeniszej egyetértek a faterral.
Az 51%-os többségi rész vásárolta meg az állam, amit 5 részletben az elért eredményből fizet ki.
Ez majd nem ajándék.
részt
Helyesen Ez majdnem ajándék.
Nocsak Jeniszej! Fater leszokott? Már nem Budafokra szeretne menni egy jót fröccsözni?
Én is szívesen hajóznék, mondjuk Bogdányba, egy harcsahalászlére néhány fröccs kíséretében.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja, száját hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
Valamikor kikötöttek a hajók Bogdányban, de olyan gyér volt a le és felszálló forgalom, hogy nem érte meg azért egy embert foglalkoztatni.
Kíváncsi vagyok arra, hogy mikor lesz kormányzati yacht.
felix!
A gyorsnaszádot sem tudták megbecsülni!
A roncsa ott van kiállítva a Nemzeti Hodály mellett a csepeli HÉV Közvágó híd megállójánál! 😛 😛
Grün!
Azt láttad, hogy mekkorát bukott a vén pöcs a hungarikumoknál?
felix!
Könnyű becsalni a csőbe!
A zöreg komcsik mind ilyenek!
Örökké be vannak szarva a lebukástól! 😛 😛
Az alábbiakban olvasható beszámoló még soha sehol nem látott napvilágot, bár egyes részleteit egykét beavatott talán ismerhette. A szerző, aki éveket töltött el az Európai Unió fővárosában, személyes tapasztalatait, oknyomozó munkájának eredményeit foglalta össze e rendkívül értékes dokumentumban.
Akik ismerik Gyurcsány Ferenc egykori magyar miniszterelnök politikai pályafutásának igaz történetét, azok számára meghökkentő, hogy az MSZP és a balliberális oldal még mindig tőle várja a „megújulást”. A baloldal számára Gyurcsány Ferenc ma is hiteles politikus, akinek megvan a képessége és ereje, hogy maga köré gyűjtse az MSZP megmaradt híveit és az egykori állampártot ezzel, vagy más névvel sikerre vigye. Maga Gyurcsány Ferenc is hisz ebben, olyannyira, hogy próbálja önmagát Orbán Viktorhoz mérni. Demokratikus Koalíciós platformot szervez, blogját a magukat mérvadónak tartó balliberális médiumok, mint a Messiás megnyilatkozásait idézik.
Gyurcsány Ferenc európai szintű politikus azonban nem létezik többé. Véglegesen kiírta magát az európai politikából. Elérte, hogy soha többé nem léphet európai porondra. Jelenleg az egyetlen olyan európai politikus, aki az unióban „persona non grata”.
Hazudós puma
Már hatalomra kerülésének körülményei is sajátosak voltak. Az a jól előkészített puccs, amivel az SZDSZ hathatós támogatásával magához ragadta elődjétől a miniszterelnöki bársonyszéket, sokkal inkább hasonlított a jól ismert dél-amerikai módszerhez, semmint valamiféle európaihoz. Európa vezető politikusai egy pillanatra felkapták a fejüket, de kisebb dolguk is nagyobb volt annál, semhogy egy ilyen eseményre hivatalosan reagáljanak. Arra számítottak, hogy az európai politikai terepen bátortalanul mozgó, az uniós politikákban nehezen kiigazodó, helyenként iskolásan viselkedő Medgyessy Pétert egy energikus, kemény döntések meghozatalára képes, rátermett fiatal politikus váltja fel.
Úgy tűnt, nem csalódnak, hiszen azt követően, hogy Gyurcsány Ferenc 2004 szeptemberében átvette a magyar kormány irányítását, hirtelen beindult, sőt „dübörögni” kezdett a magyar gazdaság. Sorra jelentek meg a balliberális médiában a magyar gazdaság sikereiről szóló beszámolók, olyannyira, hogy 2005-ben Kóka János azt nyilatkozta a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak, hogy „ha Szlovákia azt mondja, hogy ő a tátrai tigris, akkor Magyarország a pannon puma”.
A nemzetközi pénzintézetek és hitelminősítők, sőt a piac sem igazolta azt a boom-hangulatot, ami a magyar kormány kommunikációjában eluralkodott, de csöndben maradtak, hangjukat sem hallatták, hagyták, hogy a Gyurcsány-kormány folytassa ócska kommunikációs bűvésztrükkjét.
A legnagyobb bűnt mégis az Európai Unió követte el. Az Európai Tanács rendeletének megfelelően a tagállamoknak minden évben be kell nyújtaniuk aktualizált makrogazdasági és költségvetési előrejelzéseiket, az úgynevezett konvergenciaprogramot.
A pénz- és gazdasági ügyekért felelős spanyol szocialista biztos, Joaquín Almunia nyomására azonban a Bizottság megengedte Magyarországnak, hogy a magyar gazdaság állapotát bemutató jelentését tavasz helyett a magyar parlamenti választások után, szeptemberben nyújtsa be. Ezzel az Európai Bizottság a Gyurcsány-kormány cinkosává vált, alapvetően befolyásolva a 2006. áprilisi parlamenti választásokat, amit így újra az MSZP nyert meg. Gyurcsány Ferenc azonban nem tudta maradéktalanul élvezni a győzelmét. Hihetetlen teher nyomta a vállát.
A konvergenciaprogram késleltetett beadása mögött ugyanis egy titkos megállapodás húzódott meg, ami máig nem került nyilvánosságra: 2006 tavaszán, még a választások előtt az Európai Bizottság kézhez kapott egy konvergencia-programot, amelyben a lüktető magyar gazdaságnak megfelelő adatok szerepeltek. Almunia megkérte Gyurcsány Ferencet, keresse őt fel Brüsszeli irodájában. Gyurcsány magával vitte két miniszterét is, de Almunia ragaszkodott a négyszemközti megbeszéléshez, amin még a tolmácsok sem vehettek részt. Megbízható információink szerint a pénzügyi biztos kertelés nélkül kiterítette lapjait:
– Miniszterelnök úr, miért kívánják önök hamis adatokkal megtéveszteni az EU-t?
Gyurcsány elhűlt, de védekezett:
– Biztosíthatom, hogy a benyújtott adatok valódiak.
Almunia ekkor benyúlt íróasztalának fiókjába és egy hatalmas dossziét tolt a magyar miniszterelnök elé.
– Mi ez? – kérdezte Gyurcsány.
– A csalásaik gyűjteménye. Tudja, miniszterelnök úr, amióta a görögök hasonló trükkel jutottak be az eurózónába, már nem bízunk semmit a véletlenre. Van nekem egy 12 főből álló csapatom, amely arra specializálódott, hogy a csalásokat leleplezze. A magyar minisztériumokban folyó uniós ellenőrzésen a csoport tagjai is részt vettek. Az eredmény ebben a dossziéban található. A csoport vezetője még azt is elmondta, nem volt nehéz dolguk, hiszen a magyar kormány olyan trükközéseket alkalmazott, amelyekkel itt, Nyugat-Európában a nagyvállalatok éltek úgy húsz-harminc évvel ezelőtt, és amelyek olyan átlátszóvá váltak az idők folyamán, hogy ma már errefelé nem használja senki.
Gyurcsányt állítólag az ájulás kerülgette.
– Mi legyen most? – kérdezte.
– Két lehetőséget látunk – mondta Almunia. – Az egyik, hogy az EU nyilvánosságra hozza, hogy önök alaposan meghamisították a makrogazdasági adatokat. Ebben az esetben azonban szankciót is kell alkalmaznunk, meg kell vonnunk Magyarországtól az uniós támogatásokat.
– Ez végzetes lenne – felelte Gyurcsány. – Mi a másik lehetőség?
– A másik lehetőség, ha ön vallja be, hogy manipulálták az adatokat, beismeri, hogy a csalásokat önök követték el. Magyarul, elismeri, hogy hazudtak nekünk.
– De hogyan? – csattant fel Gyurcsány.
– A kivitelezés módját önre bízom. De mihelyst napfényre kerül, hogy a magyar gazdaság milyen helyzetben van, ön azon nyomban nekikezd a gazdaság helyreállítását célzó reformoknak. Meg kell értetnie a magyarokkal, hogy nincs többé szocializmus, az állam már nem képes eltartani őket, a maguk lábára kell állniuk, önellátókká kell válniuk.
Gyurcsány nyomban elfogadta a feltételeket. Egyetlen kérése volt, hogy mindezt a választások után tehesse meg. Almunia bólintott. A találkozó véget ért.
E négyszemközti találkozó után sajtótájékoztatóra várták a brüsszeli magyar újságírók Gyurcsány Ferencet Magyarország állandó EU-képviseletén. A konvoj meg is érkezett, de az első limuzin, amiben Gyurcsány ült, váratlanul kivált és a képviselet garázsába kanyarodott. A sajtótájékoztatóra csak Draskovics Tibor és Bajnai Gordon ment be. Az igencsak rövidre sikerült tájékoztató után mindenki visszaült a kocsikba, amikor felemelkedett a garázs ajtaja, a limuzin a magyar miniszterelnökkel ismét a konvoj élére állt és gyorsan elhajtott a repülőtér irányába. Az újságírók csak egy pillanatra láthatták a limuzin hátsó ülésén gubbasztó és gondterhelt miniszterelnököt. Gyurcsány olyan ideges volt a találkozó után, hogy nem mert az újságírók szemébe nézni.
A sajtótájékoztató résztvevőinek nyomban szöget ütött a fejébe, hogy valaminek történnie kellett, ám arra a kérdésre, hogy mi történt valójában a négyszemközti találkozón, válasz nem ékezett. Gyurcsány abban reménykedett, a titkos megállapodás soha nem kerül napvilágra. Csakhogy Almunia nem a saját szakállára cselekedett, lépését egyeztette a Bizottsággal és a Tanácscsal is. Az eredményről pedig írásban kellett beszámolnia. Az irat szigorúan bizalmas besorolást kapott, de Brüsszelben nincsenek titkok. A mindig teli brüsszeli sörözők, és az uniós esti fogadásokon felszolgált pezsgő sok uniós közalkalmazottat szóra bír… Legyen elég itt ennyi.
Trükk hátán trükk
Az egyezség megköttetett. A tavasszal benyújtott és hamis adatokat tartalmazó programot a Bizottság hivatalosan visszaküldte „átdolgozásra”. A határidőnek 2006 szeptemberét határozták meg. Miután megnyerte a választásokat, Gyurcsánynak azon kellett, törnie a fejét, hogyan váltsa valóra ígéretét. Ekkor eszelhette ki Őszödöt.
A nagy vihart kavart beszéd május 26-án hangzott el. A felvételt feltehetően maga Gyurcsány rendelte meg. De az anyag egyelőre dobozban maradt, Gyurcsány biztos akart lenni abban, hogy a Bizottság szeptemberben elfogadja, és nem dobja ismét vissza az immár igazi adatokat, vagyis az igen hervasztó számadatokkal teli, a romokban heverő gazdaság képét tükröző beszámolóját.
Az átdolgozott program augusztus végére készült el, és Gyurcsány szeretett volna visszajelzést kapni egy befolyásos uniós politikustól, mielőtt benyújtja a Bizottságnak. Választása Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnökre, az eurózóna elnökére esett. Repülőgépet bérelt, és villámlátogatásra Luxemburgba repült.
A találkozó eredményéről már Budapesten számolt be László Boglár, Gyurcsány sajtófőnöke:
– Pozitívak az euróövezeti országok miniszteri csoportját irányító Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök-pénzügyminiszter első reakciói a módosított magyar konvergenciaprogram fő intézkedéseit, a pályát és az irányokat tekintve. A luxemburgi miniszterelnök az átdolgozott konvergenciaprogram minden egyes szavával egyetért. Juncker egyetlen pontban sem fogalmazott meg kritikát a programmal összefüggésben.
Néhány Brüsszelbe akkreditált újságírónak feltűnt, hogy nem volt közös miniszterelnöki tájékoztató. A diplomácia alapszabályai szerint, ha két miniszterelnök megállapodik valamiben, akkor közösen áll ki a sajtó elé, és úgy számol be a tárgyalás eredményéről, hogy a másik is hallja. Ha nincs közös sajtótájékoztató, akkor nincs megállapodás sem.
Az egyik újságíró történetesen kíváncsi volt, milyen az a konvergenciaprogram, aminek Juncker a pénzügyekben igen kemény álláspontot képviselő luxemburgi miniszterelnök „minden egyes szavával egyetért”. Nem volt rest és felhívta telefonon a Külügyminisztériumot. Arra kérte az illetékeseket, hogy a programot angol nyelven jutassák el szerkesztőségéhez. A Külügyminisztérium közölte, a program egyelőre csak magyar nyelven létezik. Az újságíró azonnal felhívta Juncker kabinetfőnökét és azt kérdezte tőle:
– Mondd, mikor tanult meg a főnököd magyarul?
– Miért kellene az én főnökömnek magyarul tudnia? – hűlt el a kabinetfőnök.
– Ha a főnököd egyetért a magyar konvergenciaprogram minden szavával, akkor kell tudnia magyarul, nem igaz?
– Az történt – magyarázta a kabinetfőnök –, hogy a főnökömet felhívta a magyar miniszterelnök, aki közölte, szeretné ismertetni a beadandó programot. A főnököm udvarias ember, azt válaszolta: gyere. Gyurcsány megérkezett, elkezdte mesélni, mi minden lesz a programban. A főnököm türelmesen meghallgatta, majd azt mondta: amit most itt előadsz, így első hallásra jól hangzik, de az állásfoglalással megvárnám, amíg hivatalosan benyújtjátok a Bizottsághoz, és a Bizottság alapos tanulmányozás után állást foglal. Ezzel meg is köszönte a látogatást.
Juncker természetesen tudomást szerzett arról, mit mondott Budapesten a kormányszóvivő. Vérbeli politikusként soha nem éreztette, de nem tudta megbocsátani Gyurcsánynak, hogy hamis mondatokat adott a szájába. Gyurcsány ezzel az EU egyik legbefolyásosabb politikusánál játszotta el a hitelét. De nem tanult belőle.
Nem sokkal később képes volt ugyanezt eljátszani Merkellel is. Megbeszélésüket követően egyedül nyilatkozott a találkozóról, és olyan mondatokat adott a német kancellár szájába, mely mondatok soha nem hangzottak el. A német kancellária írásban volt kénytelen cáfolatot kiadni: „A téma, amiről a magyar miniszterelnök azt állította, hogy Merkel asszony jóváhagyását adta rá, a találkozón szóba sem került…”
Merkel volt a következő uniós politikus, aki számára a magyar politikus véglegesen szalonképtelenné vált.
Forradalmi technikák
2006. szeptember 17-én a Magyar Rádió lejátszotta az őszödi beszéd jól megszerkesztett változatát. A MR elnökét információink szerint maga Gyurcsány kérte meg, természetesen a legnagyobb titokban, a beszéd közzétételére. A botrány azonnal kitört. Az országban elszabadultak az indulatok, a becsapott, félrevezetett emberek joggal követelték, hogy Gyurcsány tűnjön el a színről. A levegő forrongott, félő volt, hogy kitör a forradalom.
Almunia az irodájába kérette a brüsszeli magyar újságírókat:
– Amint értesültek róla, a magyar gazdaság nagyon rossz állapotban van. Ahhoz, hogy talpon tudjon egyáltalán maradni, nagyon szigorú megszorításokra lesz szükség. Ez súlyosan fog érinteni bizonyos társadalmi rétegeket. Arra kérem önöket, hogy tudósításaikkal igyekezzenek megértetni nézőikkel, olvasóikkal, hogy ezekre a megszorító intézkedésekre elkerülhetetlenül szükség van, különben a magyar gazdaság összeomlik. Kérem, kérjék meg a magyarokat, hogy bírják ki azt a kis időt, amíg a magyar gazdaság teljesítménye javulni nem fog. Higgyék el, a magyarok ezt követően sokkal jobban fognak élni, mint korábban.
– Elég forradalmi a hangulat odahaza – válaszolta az egyik tudósító. – Mi történik, ha a megszorító intézkedések miatt forradalom tör ki az országban?
Almunia a következőt felelte:
– Erre számítani lehet. De Nyugat-Európában ismertek azok a technikák, amelyekkel az ilyen helyzeteket kezelni lehet, és biztos vagyok benne, hogy az önök miniszterelnöke is ismeri ezeket a technikákat.
Szívből reméljük, hogy Almunia ajánlott technikái között nem szerepelt az véres utcai terror, amivel Gyurcsány Ferenc inkognitóba burkolózó rendőrei 2006. október 23-án felléptek a békés tüntetőkkel szemben. Az ilyen „technikák” ugyanis Nyugat-Európában teljesen ismeretlenek. Ilyen eszetlen mészárlásra az EU nem adhatott felhatalmazást.
,,Gyurcsány dühödten kirohant a teremből.”
Hogyan alázta meg Nicolas Sarkozy a bukott magyar kormányfőt? Mi pecsételte meg végleg Gyurcsány Ferenc sorsát? A szerző, aki éveket töltött el az Európai Unió fővárosában, személyes tapasztalatait, oknyomozó munkájának eredményeit foglalta össze e rendkívül értékes dokumentumban.
Az őszödi beszéd elhangzásának másnapján, 2006. szeptember 18-án hétfőn, az Európai Bizottság déli sajtótájékoztatóján, akkor még mit sem tudva a háttéralkuról, feltettem a kérdést Barroso szóvivőjének:
– Milyen lépéseket tervez az Európai Bizottság azt követően, hogy az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésével kiderült, a magyar kormány és annak miniszterelnöke súlyosan becsapta nemcsak a magyar polgárokat, hanem az EU-t is. Terveznek-e valamiféle szankciót Magyarország ellen?
– Az ön által említett beszédről az Európai Bizottságnak nincs hivatalos értesülése. Ami pedig az erről szóló híradásokat illeti, az Európai Bizottság nem olvas magyar újságokat és nem kommentál sajtóértesüléseket.
A fideszes EP-képviselők sem jutottak bővebb információhoz. A Bizottsághoz intézett hivatalos levelükre az a válasz érkezett, hogy “a beszéd hangneme, valamint annak tartalma Magyarország belügye, ami kívül esik az Európai Bizottság hatáskörén”.
Az EU tartotta magát a titkos megállapodáshoz, és elégtétellel nyugtázta, hogy Gyurcsány, ha elég szerencsétlen módon is, de betartotta ígéretének első felét. Az unió az egyre növekvő elégedetlenség, az MTV elleni támadást követően is néma maradt. Néma maradt az október 23-i véres rendőrattak, a szemkilövések után is. Egyszerűen kívülállónak tekintette magát, mintha Magyarország nem lett volna az Európai Unió tagja.
Az európai néppárti képviselők részéről azonban egyre nagyobb nyomás nehezedett az EU törvényhozó testületére.
Franco Frattini, jogi és igazságügyi biztos kénytelen volt levelet írni Petrétei József igazságügyi és rendészeti miniszternek, amiben felkéri a magyar kormányt, vizsgálja ki, történt-e “túlkapás”, nem alkalmazott-e “túlzott erőt” a magyar rendőrség a békés tömeg feloszlatásakor. A biztos nem szabott határidőt a vizsgálat lefolytatására.
A levél kimerítette a jogi abszurdum fogalmát: a bűnelkövetőt bízta meg saját bűntettének kivizsgálásával.
A fideszes EP-képviselők nem nyugodtak bele abba, hogy az EU igyekszik eltussolni a történteket, ezért Brüsszelben kívánták bemutatni, mi is történt valójában. Elérték, hogy a rendőrattak szenvedői meghallgatáson vehessenek részt az Európai Parlamentben. Az eseményre 2006. december 7-én került sor, az épület második legnagyobb üléstermében. A jelenlévők a brutális és véres eseményt összefoglaló film után döbbenten, némán ültek a helyükön. Volt, aki sírt. A balliberális média cinikus és hazug módon tájékoztatott az eseményről, amiből csak annyi volt igaz, hogy a fővendég, Frattini valóban nem volt jelen. A meghallgatás csütörtök délutánra esett, és az igazságügyi biztosnak haza kellett repülnie Bolzánóba, ahol minden hétvégén síelést oktat turistáknak. A biztos ugyanis mellékesként megtartotta síoktatói állását is.
A magyar kormány válasza három hónap elteltével érkezett meg, és ahogy arra számítani lehetett, a levélben az állt, hogy a rendőrség fellépése minden tekintetben jogszerű volt. Mivel az elégedetlenség továbbra sem csitult, Frattini 2007 elején ellátogatott Magyarországra, ahol mindössze annyit közölt, hogy a magyar rendőrségnek tartózkodnia kellene gumilövedékek használatától az oszlatás alatt.
Az unió minden lehetséges eszközzel védte Gyurcsány Ferencet, aki meg volt róla győződve, stratégiai húzása beérett. A színfalak mögött mindig azt hajtogatta: “ha én megbukom, jön Orbán Viktor, aki fütyül a reformokra és a neoliberális politikára. Ha engem nem védtek meg a pozíciómban, akkor számotokra Magyarország elveszett.”
Egy idő után azonban tapasztalnia kellett, hogy az uniós politikusok vele szembeni magatartása alapvető változáson megy keresztül. Egyre kényszeredetten állnak vele szóba, kerülik a társaságát. Rettegni kezdett, hogy kiközösítik abból a “politikai klubból”, amelyben vezető szerepet szánt magának. Egy minapi blogbejegyzésében leplezi le önmagát, amikor arról értekezik, hogy Orbán Viktor “nemkívánatos személy” lesz az EU vezető politikusai között:
“Az Európai Tanács üléseinek esti munkavacsorája előtt egy, a többiek előtt szigorúan elzárt területen találkoznak az állam és kormányfők. A büfében még megisznak egy italt. Egy pohár bort, egy gin-tonikot, közben beszélgetnek. A kavalkádban jól érzékelhető, hogy kinek milyen az elfogadottsága. Kihez lépnek oda, kire figyelnek egy társaságban, kivel beszélgetnek csak a hivatalos ügyekről, kivel anekdotáznak szabadon. Sok »nagy embert« láttam magányosan ebben a körben, és gyanítom, egyik sem bánta, hogy a médiának nincsen betekintése ide, a színfalak mögé.” Ő csak tudja, hiszen átélte mindezt.
Mivel a színfalak mögött az állam-és kormányfők egyre kevésbé vették komolyan, igyekezett a média színe előtt az ellenkezőjét mutatni. Viselkedése megváltozott, színpadiassá és kenetteljessé vált. Elleste, mit csinálnak a “nagyok”, és őket próbálta utánozni. Különösen a francia köztársasági elnök, Sarkozy stílusa ragadta meg a figyelmét, aki a csúcstalálkozókon mindig keresett egy csoport miniszterelnököt, akiket szóval tarthatott, és mindig talált olyanokat, akik figyeltek rá. Az egyik “családi fotó” elkészítése alkalmával, amikor a 27 állam-és kormányfő felsorakozik egy emelvényen, hogy felvétel készülhessen róluk, a felvétel után, amikor elhangzott a “köszönjük” és a miniszterelnökök elindultak kifelé, Gyurcsány a mellette álló svéd miniszterelnök felé fordult, és nagy gesztusokkal elkezdett neki magyarázni valamit, mintha a fotózás előtt félbeszakadt beszélgetést folytatná. A svéd miniszterelnök ijedten nézett rá. “Mit akar tőlem ez az ember?” -mondta a pillantása, és faképnél is hagyta a nagyban magyarázó Gyurcsányt. Tanulságos burleszkjelenet volt.
AMIKOR ELKEZDŐDÖTT A TANÁCSKOZÁS, GYURCSÁNY FELÁLLT ÉS KÖZÖLTE, KIDOLGOZOTT NÉGY PONTOT EURÓPA MEGMENTÉSÉRE, AMIT SZERETNE ISMERTETNI. AZ ELNÖKLŐ SARKOZY AZT VÁLASZOLTA:
MINISZTERELNÖK ÚR, MÉG SENKI NEM HALLOTT OLYAT, HOGY A BETEG AKARJA GYÓGYÍTANI AZ ORVOST. NE AZ AKARJON TANÁCSOT ADNI NEKÜNK, AKI A SAJÁT ORSZÁGÁNAK A GAZDASÁGÁT ELKÚRTA
Egyre fontoskodóbb lett. A csúcstalálkozókat követő sajtótájékoztatón bonyolult és mély politikai elemzésekkel rukkolt elő, miközben feltűnően gyakran hangoztatta, hogy “az EU magyar kezdeményezésre” (értsd az ő kezdeményezésére) fogadott el valamit. Elég volt belehallgatni más tagország sajtótájékoztatóiba, vagy az EU elnökségébe, hogy kiderüljön, ezekről a nagy sikerű “magyar kezdeményezésekről” a magyar miniszterelnökön kívül senki nem hallott. Néha már úgy tűnt, az Európai Unió Gyurcsány tanácsai nélkül csődbe menne.
Mindeközben a magyar gazdaság kezdett darabjaira hullani. Almunia biztos többször sürgette Gyurcsányt ígéretének betartására, a szigorításokkal járó reformok beindítására. Az egyre gyakoribbá váló találkozásokon nem egyszer hangzott el: “Ha nem teszi meg a szükséges intézkedéseket, miniszterelnök úr, államcsődbe viszi az országát. Meg kell értetnie a magyarokkal, hogy vége a szocializmusnak, nem várhatják többé, hogy az állam eltartsa őket. Mondja meg nekik, hogy nincs több ingyenkenyér, igyekezzenek önellátóvá válni”. A “vége a szocializmusnak, nincs többé ingyenkenyér” lett ettől kezdve az a vezérmotívum, amire Gyurcsány a reformokat fel akarta építeni. A jelszó megvolt, de tettek nem követték az így üressé vált kommunikációt.
Már régen nem a kormányzással törődött, csak azon járt az esze, miként tarthatja fenn pozícióját, amely egyre jobban meginogni látszott. Betegesen rettegett attól, hogy megbukhat. Kettős játékba kezdett. Megpróbált kibújni az EU-nak tett ígérete alól, és az unión kívüli kapcsolatokkal erősíteni a magyar gazdaságot. Kapcsolatot keresett Putyinnal, akitől azt remélte, tekintettel a “közös múltra”, Magyarország hóna alá nyúl. Egy titkos szerződéssel hátba támadta az Európai Uniót, amikor a közös nagy beruházás, a Nabucco gázvezeték helyett az oroszok által támogatott “Kék Áramlat” megépítése mellett kötelezte el magát. A megállapodás hamar napvilágot látott, és Gyurcsány nem győzött meakulpázni. Sietett visszakozni, de elkésett. E lépéssel elveszítette az amerikai kormányzat iránta tanúsított jóindulatát. Az amerikai lapok, amelyek korábban kiálltak politikája mellett, nyíltan bírálni kezdték.
Az arab országokra sem számíthatott, hiszen ezeket az országokat már 2005-ben mélyen megsértette, amikor az MSZP-kongresszuson azzal viccelt, hogy a magyar labdarúgó-válogatott “halált megvető bátorsággal küzdött” a szaúd-arábiai válogatott ellen, amelyben “nagyon-nagyon sok terrorista is volt”. Más terepe nem maradt, mint az EU, visszaódalgott az eredeti megállapodáshoz.
Kigondolt és bejelentett néhány reformot, az EU megnyugtatására. Ezekre a légből kapott tervekre építette új konvergencia-programját, ami csak annyiban tért el az ominózus,. hazugságokkal teli, hamis adatokat tartalmazó két évvel korábbitól, hogy ebben a programban a jövőre utalva vázolta fel ugyanazokat a nagy ívű számokat, amelyek korábban a dübörgő magyar gazdaságot voltak hívatva bizonyítani. Az Európai Bizottság – más nem lévén – kénytelen volt ezt a konvergencia-programot üdvözölni. Barroso bizottsági elnök úgy nyilatkozott, hogy “bár Magyarország a válság által egyik leginkább sújtott uniós tagállam, az ország megfelelő gazdaságpolitikát választott a magas államháztartási hiány és a külső adósságok kezelésére. Az ország jelentős előrehaladást tett költségvetésének szilárdabb alapokra helyezése fölé”.
Mindezt akkor, amikor a magyar kormánynak már sorra kellett különböző válságintézkedéseket hoznia az államcsőd elkerülésére, majd 2008 októberében kiderült, ha az EU és az IMF nem siet kölcsönnel Magyarország megsegítésére, az ország összeomlik. Egyetlen alkalommal (február 24.) szaladt ki Gyurcsány száján “Ami azt illeti, mi elég nagy bajban vagyunk”. A Brüsszelben tett kijelentésére azonnal zuhanni kezdett a forint. A kormány szóvivője gyors helyesbítést kért, leszögezte: a miniszterelnök a “mi” alatt nem Magyarországot, hanem Európát értette. “Hát elég nagy baj van a világban és elég nagy baj van Európában,” Így kellett volna értelmezni Gyurcsány Ferenc kijelentését a szóvivő szerint.
Talán ez az értelmezés adta az ötletet Gyurcsánynak, hogy nem Magyarországon kell a reformokat bevezetni, hanem egész Európában. Majd ő megmondja, mit kell Európának tennie, hogy kimásszon a válságból! 2008. október 15-én négypontos javaslattal érkezett Brüsszelbe, az európai uniós tagországok állam és kormányfői találkozójára. Ezeknek a javaslatoknak az lett volna a céljuk, hogy a lehető legnagyobb védelmet biztosítsák az európai pénzügyi rendszernek, és ezzel a védelemmel segítsék az európai (és benne a magyar) gazdaságot, elkerülhetővé tegyék a mély recessziót. –
FRANCO FRATIINI, AZ EU JOGI ÉS IGAZSÁGÜGYI BIZTOSÁNAK LEVELE KIMERÍTETIE A JOGI ABSZURDUM FOGALMÁT: A BŰNELKÖVETŐT BÍZTA MEG SAJÁT BŰNTETTÉN EK KIVIZSGÁLÁSÁVAL.
Gyurcsány szokatlan módon a találkozó előtt megjelent a Tanács épületének hatalmas fedett előcsarnokában, ahol a csúcstalálkozó idején közel ezer újságíró foglal helyet. Ezen a helyen miniszterelnök nem szokott sajtótájékoztatót adni, arra vannak a nemzeti sajtószobák, ezért nyomban egy nagy csoport újságíró fogta körül. Előbb magyar nyelven, majd gyenge angolsággal ismertette azt a négypontos elképzelését, amivel Európa gazdasága megmenthető. Ezt követően kezdődött el a tanácsülés. Meglepetésünkre kisvártatva arról kaptunk értesítést, hogy Gyurcsány otthagyta a tanácskozást, és hazautazott. Igyekeztem kideríteni az okát.
Amikor visszafelé jöttem az asztalomhoz, egy csoport hahotázó újságíróra lettem figyelmes. Odahívtak magukhoz, kérdezték, tudom-e, mi történt. Ráztam a fejemet.
– Amikor elkezdődött a tanácskozás, Gyurcsány felállt és közölte, kidolgozott négy pontot Európa megmentésére, amit szeretne ismertetni. Az elnöklő Sarkozy azt válaszolta: “Miniszterelnök úr, még senki nem hallott olyat, hogy a beteg akarja gyógyítani az orvost. Ne az akarjon tanácsot adni nekünk, aki a saját országának a gazdaságát elkúrta. Gyurcsány erre fölugrott, dühödten kirohant a teremből, és elutazott haza” – mesélték nevetve.
A magyar média természetesen arról számolt be, hogy Gyurcsány elgondolásaiból hármat magáévá tett az Európai Unió. A válság azonban még Gyurcsány remek elgondolásai ellenére sem akart szűnni, Magyarországon kiváltképpen nem. Az IMF-től és az EU-tól kapott 25 milliárd eurós hitel is kevésnek látszott ahhoz, hogy az ország talpon tudjon maradni. A magyar diplomácia komoly erőfeszítéseket tett, hogy további segítséget szerezzen az Európai Uniótól, de megint Gyurcsány segítségére volt szűkség, hogy a vonakodó gazdagabb tagországokat megpróbálja rávenni arra, hogy fizessenek. Azt indítványozta, hogy az Európai Unió hozzon létre egy 180 milliárd eurós alapot (Európai Stabilizációs és Integrációs Program) a kelet-európai gazdaságok megsegítésére. Mint mondta, nemcsak Magyarországnak, hanem valamennyi kelet-közép-európai országnak szüksége van a pénzügyi támogatásra, erről valamennyi érdekelt tagország miniszterelnökével beszélt, akik jóváhagyták tervét.
Az érintett tagországok miniszterelnökei azonban az Európai Bizottság elnökének, Barrosónak címzett közös levélben tudatták, erről a magyar miniszterelnök velük nem egyeztetett, sőt egy árva szót sem szólt tervéről, amúgy köszönik szépen, de nincs szükségük pénzügyi támogatásra.
Ez a diplomáciai blamázs végleg megpecsételte a sorsát. Az EU minél előbb meg kívánt szabadulni a beszámíthatatlan viselkedésű magyar miniszterelnöktől, és diplomáciai úton lépéseket tett eltávolítására. Gyurcsány Ferenc megkapta a selyemzsinórt. 2009. március 21-én, az MSZP tisztújító kongresszusán kénytelen volt maga bejelenteni lemondását. Amitől rettegett, bekövetkezett. Nem a választók buktatták meg, az unió nyomására önként kellett lemondania.
Hazatántorgott!
“Az alábbiakban olvasható beszámoló még soha sehol nem látott napvilágot, bár egyes részleteit egykét beavatott talán ismerhette.”
.
Ha soha, sehol akkor neked honnan van?!
Csak nem a zEFBÍÁJ-nál vagy a SZÍÁÉJ.nél voltál beszervezve?! 😛 😛
Nincs olvasmányosabb dolog, mint egy harmadik fél beszámolója egy négyszemközti találkozóról.
Ismeretlen szerző, fel nem vállat műve.
Tudnék erről a találkozóról sokat mesélni, de senkit nem nézek annyira hülyének, hogy el is higgye.
Igaz én nem vagyok Királyerdei.
Emlékezetem szerint ezt már itt az infón is olvastuk már egyszer?
Vagy tévedek?
“Az alábbiakban olvasható beszámoló még soha sehol nem látott napvilágot, bár egyes részleteit egykét beavatott talán ismerhette.”
E forgatókönyv szövege, sokak előtt ismert, már évek óta.
Ezzel együtt a részletekre is kiterjedő szöveg leirata, valóságos, a tények alapján fogalmazódtak meg. (vannak még különb “turpiságok” is, de azok nem publikusak.)
Nekem mondod?
Én voltam az egyik a négy szem közül. 😀
Nem vagyok biztos benne, de mintha a hamis adatok kérdésében született volna egy bírósági ítélet.
“A Fidesz feljelentést tesz Gyurcsány Ferenc, az MSZP volt elnöke, a Demokratikus Koalíció vezetőjének nyilatkozata miatt – jelentette be Kocsis Máté, a Fidesz kommunikációs igazgatója és Gulyás Gergely, a Fidesz országgyűlési képviselője szombaton Budapesten.”
.
Egyúttal jelentsék fel az Állami Számvevőket is, mert nem találtak se az MSZP-nél, se másoknál szabálytalanságot! 😛 😛
.
http://www.nagykanizsainapilap.hu/cikk/A_Fidesz_feljelentest_tesz_Gyurcsany_Ferenc_nyilatkozata_miatt/150082/