“Aki ezt a törvényt támadja, az a magyar gazdákat, a magyar anyaföldet támadja”
Fidesz.hu, Csepel.info
Célunk, hogy minél több vidéki ember találja meg a számítását a mezőgazdaságban, hiszen hazánk nagy agrárhagyományokkal rendelkezik. Ezt a lehetőséget ki kell aknáznunk, növelni kell a vidék népességmegtartó képességét – jelentette ki portálunknak adott interjújában Bitay Márton, a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) állami földprogramért felelős államtitkára.
– A köztársasági elnök a közelmúltban nevezte ki államtitkárrá. Mi az ön által vezetett új szervezeti egység feladata?
– A Földet a Gazdáknak elnevezésű állami földprogram koordinálása és sikeres levezénylése. Ez azt jelenti, hogy ez év végéig mintegy 250 ezer hektár állami földet juttatunk a helyben lakó, állattartást vállaló családi gazdaságokhoz. Példanélküli földprogramról van szó, a magyar agrártörténelemben első ízben segíti ilyen mértékben egy kormány a gazdákat. Az összes állami termőföld 600 ezer hektár. Korábban, a szocialisták, ezek legnagyobb részét 600 bérlőnek adták oda – jellemzően egyedi (különleges) feltételekkel. Mi kevesebb, mint fele ekkora területen több ezer gazdának fogunk lehetőséget biztosítani. Akkor a mamutbirtokok „mindent vittek”, ingyen vagy jelképes bérleti díjakért cserébe. Ennek a világnak vetettünk véget: a kormány intézkedéseinek eredményeként a családi birtokok megerősödnek, az agrárközéposztály lesz a vidéki termelés gerince.
– Mégis azzal vádolják a szaktárcát, hogy az oligarcháknak kedvez. Mi erről az álláspontja?
– A tények ellentmondanak a vádaknak. A Földet a Gazdáknak Program elején tartunk, mi mégis megháromszoroztuk az eddigi szerződések számát: mintegy 1800 okiratot nyújtott át a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA). Pedig a földművesek használatába kerülő birtoktestek alig egy-hatoda lelt gazdára eddig. Az átlagos birtokméret 30 hektár körül van, ami egyáltalán nem nagybirtok. Hangulatkeltés zajlik, közeleg a választás. Év végéig minden pályázati nyertessel szerződést fogunk kötni.
– Több szerződés, tehát több magyar gazda?
– Igen, ez a cél. Területalapú támogatást idén négyezerrel többen igényeltek, mint a földprogram előtti időkben. Nő az állatlétszám Magyarországon, ami szintén azt mutatja, jó úton járunk. Ne felejtsük el, bezárt telepeket, bezárt vágóhidakat, tönkrement vidéket örököltünk. Innen kezdtük Fazekas Sándor Miniszter Úr vezetésével az újjáépítést. Célunk, hogy minél több vidéki ember találja meg a számítását a mezőgazdaságban, hiszen hazánk nagy agrárhagyományokkal rendelkezik. Ezt a lehetőséget ki kell aknáznunk, növelni kell a vidék népességmegtartó képességét.
– Az új földörvényt nagyon keményen támadja az ellenzék. Magyar kézben marad a magyar föld?
– Határozottan állíthatom, igen. De fontos rögzíteni: nem a gazdák támadják a törvényt, hanem politikai pártok. Az ellenzékkel ellentétben a gazdák megértették az új szabályozás fő üzenetét. Azt, hogy a magyar föld magyar kézben marad. Elvben vehetnek csak uniós állampolgárok földet, de a gyakorlatban nem lesz rá módjuk. Európai csatlakozásunkkal vállaltuk a közösségen belüli tőke szabad áramlását. Ezért kellett rögzíteni ezt az elvi lehetőséget a törvényben. De uniós példákat alapul véve olyan paragrafusokat alkottunk, melyekből nehéz akadálypályát építettünk a nem helyi földművesek elé. Ha meg is felelne egy nyugati gazda ezeknek a szigorú követelményeknek, a helyi földművesekből álló földbizottság akkor is megvétózhatja az adás-vételi szerződés létrejöttét. A magyar gazdák pedig nem fognak saját életérdekeik ellen dönteni. A Jobbik és a baloldal nem szakmai bírálatot mond a törvényről, hanem tudatosan félrevezető választási kampányt folytat. A hazugság ettől még nem válik valósággá. Aki ezt a törvényt támadja, az a magyar gazdákat, a magyar anyaföldet támadja.
“Aki ezt a törvényt támadja, az a magyar gazdákat, a magyar anyaföldet támadja”
Nem rossz beszólás!
Egyik ismerősöm szavajárása:
Az vágja teherbe a zÉdesanyját akinek ez így nem jó! Jó ez így haver?! ))) 😛 (((
Ez valami vicc?
Még emlékszünk arra, hogy Orbán és Torgyán igazgatása alatt egyszer már megkezdődött a mezőgazdasági ágazatok szétverése. Amely, sikeresen be is fejeződött. Ennek az volt a célja, hogy az addig még úgy ahogy működő magyar mezőgazdaság a padlóra kerüljön, és fillérekért fel lehessen azt vásárolni.
Most pedig az a célunk, “hogy minél több vidéki ember találja meg a számítását a mezőgazdaságban, hiszen hazánk nagy agrárhagyományokkal rendelkezik. Ezt a lehetőséget ki kell aknáznunk, növelni kell a vidék népességmegtartó képességét.”
Akkor most hogy is van ez?
Ez úgy van,hogy Magyarország kül és belpolitikáját,a gazdasági irányvonalat,a miniszterelnökök,miniszterek személyét
az ideológiai irányzatot,a kivégzendő politikai személyek névsorát Moszkvában döntötték el.Az itteni hazaáruló,kommunista csőcselék meg csápőlt nekik.
”
Ha Sztálint leszámítjuk, Andropov volt jelenkori történelmünk legszörnyubb alakja. Azon lehet vitatkozni, hogy ki volt a nagyobb sztálinista: Szuszlov, Molotov vagy ô. De tény, hogy amikor Andropov pártfôtitkár lett, egyetlen eszme mozgatta: hogy véghezvigye „a társadalom megtisztítását”, hallottam többször is Alekszandr Jakovlevtôl, a peresztrojka ideológusától.
Ô igazán közelrôl ismerte a politikust, hiszen évekig dolgozott tanácsadóként és alkalmi beszédíróként a szikár, magas, hüllôarcú politikus keze alatt. Felfigyelt rá, hogy az egykori budapesti szovjet nagykövet rángatózni kezd, ha valaki szóba hozza elôtte 1956 ôszét. Jakovlev szerint „Jurij Andropov gyulölte Magyarországot. Nagyon gyorsan »zsákutcába vitte« ezt az országot, ahogy annak idején nálunk, a pártközpont szakmai zsargonjában mondták. És mivel közben rájött, hogy túlságosan sok tanácsot adott a moszkvai vezetésnek, keresni kezdte az utat, miként juttathatna valakit hatalomra a kreatúrái közül. Kádár voltaképpen az ô ötlete volt.”
Ezekben a szavakban nagyon sok az igazság – talán azt leszámítva, hogy Andropov az utolsó pillanatban húzta volna elô a „pakliból” Kádár Jánost. Bár néhány hónappal korábban még valóban Rákosi Mátyásról zengett ódákat a moszkvai pártközpontnak meg a külügynek írt jelentésekben. Nagy Imrét pedig valamilyen oknál fogva kezdettôl ki nem állhatta. Andropov volt az, aki Szuszlov budapesti szemleútja alatt Nógrádi Sándor tábornok társaságában felkereste a magyar kormány fejét a Kútvölgyi úti kórházban, és megkísérelte rávenni, hogy távozzon posztjáról, lehetôleg minél gyorsabban és „zökkenômentesen”.
Andropovnak késôbb az elöljárói elôtt meg kellett magyaráznia a budapesti „gikszert”. Így született fantáziájában a legenda, miszerint a magyar „ellenforradalmárok” a budapesti szovjet követséggel átellenben kommunistákat feszítettek keresztre az e célból gallyaiktól fosztott fákon. Ezért kellett közbeavatkozni… Ám a nehéz napok kikezdték az Andropov házaspár egészségét. A férfi szívrohamot kapott, az asszony idegei pedig átmenetileg felmondták a szolgálatot.
A jelek szerint Andropov távozását valójában más okok motiválták. Mikojan állandóan panaszkodott Moszkvában a nagykövet magyarországi túlkapásai miatt, és Hruscsov sem bízott benne maradéktalanul, mivel (teljes joggal) Molotov favoritjának tartotta. Sôt mihelyt Kádár Jánosnak valamennyire megerôsödött a helyzete, a kulisszák mögött ô is intrikálni kezdett a szovjet helytartó ellen, aki pedig kimenekítette ôt Budapestrôl – késôbb azonban túlságosan sokszor igyekezett irányítani, és így kellemetlenné vált a jelenléte.
A leendô szovjet pártfôtitkárt azonban nem volt könnyu elmozdítani, mert akadtak befolyásos protektorai a Kremlben. Fôleg Otto Kuusinen, a Komintern veteránja, az idôközben megszunt Karél–Finn Szovjet Köztársaság egykori feje. (E gyéren lakott kompországban Sztálin utasítására az 1950-es évek végén szinte a teljes politikai vezetô garnitúrát börtönbe vetették a politikai rendôrség emberei; amint ez nemrég kiderült, éppen Andropov hathatós közremuködésével.)
Az egykori szovjet nagykövetnek Kuusinen mellett érdekes módon már 1956-ban is a Lubjanka vezérkara volt a legfôbb támasza. Azt azonban ekkor még aligha hihette, hogy mint a KGB elsô emberének, egyszer majd neki is járni fog a tábornoki uniformis. A szovjet korszak történetében rendkívül hosszú idôt töltött a Lubjankán: tizenöt álló évet. Ezalatt szinte tökélyre vitte a lehallgatást; még az elhízott, öregedô szovjet apparatcsikoknak a szolgálatkész bárisnyákkal a hivatali íróasztalokon töltött fantáziátlan pásztoróráit is rögzítette, hátha egyszer jó lesz valakit megzsarolni… Hatalmas kartotékrendszert készíttetett a valódi meg a potenciális másként gondolkodókról. Üldözte a soknemzetiségu birodalom valamennyi nációját, de fôleg a zsidókat, az egykori Volga-németeket és a tatárokat. Fegyverrel és pénzzel támogatta a nemzetközi terrorizmust; szovjet állampolgárokat, sôt jó néhány külföldit is eltétetett láb alól, és hozzálátott, hogy újra kiépítse a Hruscsov uralma alatt szerinte megengedhetetlen korhadásnak indult szigorított munkatáborok birodalmát.
Andropov notórius hazudozó volt. És nagyon ravasz. Noha anyai – de lehet, hogy mindkét – ágon nem árja ôsöktôl származott, gondosan titkolta ezt. Hamis születési adatokat adott meg a fônökeinek. Senki nem tudta, kik a szülei.
S hogy nincs érettségije. Arról viszont már suttogtak a beosztottai, hogy Andropov vén fejjel berendeltette fôiskolai tanárait mindenki által rettegett hivatalába, hogy „levizsgáztassák”. Így jutott diplomához. Hétpecsétes titok volt az is, hogy elsô házasságából származó nagyobbik fia kábítószeres, köztörvényes bunözô, a kisebbik pedig – akit egy alkalommal büntetésül hosszabb idôre Magyarországra zavart „Kossuth Lajos életútjának tanulmányozására” – krónikus alkoholista. De a Lubjankán mindenki tudta, hogy errôl mélyen hallgatni kell. Hiszen a KGB feje nemhogy az országban, de a saját hivatalában is pártolta a besúgást, és számos agent provocateurt küldött munkatársai nyakára. Ha valaki elbukott ezen a próbán, nem volt számára kegyelem.
Ilyen ember volt Jurij Andropov, aki az agyalágyult Brezsnyev regnálásának utolsó idôszakában katapultált a szovjet pártközpontba, hogy azután a halott fôtitkár koporsójánál krokodilkönnyeket hullató gerontokraták ôt emeljék pajzsra. Igaz, a Politbüro elaggott tagjai közül jó néhányan szívesebben voksoltak volna az ártalmatlan pártbürokrata Konsztantyin Csernyenkóra, Brezsnyev egykori irodavezetôjére. De Andrej Gromiko, a szovjet külpolitika sokéves irányítója és Sztálin egykori befolyásos munkatársa, Dmitrij Usztyinov honvédelmi miniszter errôl hallani sem akart. Pontosan tudták, hogy a birodalomnak szüksége van a kemény, sztálinista módszerek továbbörökítôjére.
Ám azzal is tisztában voltak, hogy az 1980-as években ezt a forgatókönyvet már valahogy „el kell adni” a világnak. Ezért azután – még mielôtt az új szovjet országnagy beköltözött volna Brezsnyev irodájába – a KGB dezinformációs részlegével kapcsolatot tartó magasértelmiségiek, köztük Mihail Satrov drámaíró, Jevgenyij Jevtusenko költô, Roj Medvegyev történész „bizalmasan” a Moszkvában dolgozó diplomaták és tudósítók tudtára hozták, hogy Andropov sokkal liberálisabb az elhunyt fôtitkár „héja” barátainál. „Szabad idejében whiskyt iszik, angolul olvas és modern zenét hallgat”, mesélték lelkesen a „Nyugat-barátság” e jelképeit. „És ellenezte az afganisztáni bevonulást”, tették hozzá. „Szaharov akadémikust pedig meg akarta védeni a börtöntôl, és ezért küldte ôt Gorkijba!… Andropov a gazdasági reformok, sôt a politikai liberalizáció híve!”
A legenda máig él, de egyetlen szó sem igaz belôle. Jurij Andropov félholtan is körömszakadtáig ragaszkodott a sztálini Szovjetunióban megélt ifjúsága normáihoz, eszmerendszeréhez. Maga is ennek köszönhette gyors mozgalmi karrierjét, hiszen – számos nemzedéktársához hasonlóan – az 1937-es tisztogatások nyitották meg elôtte az utat. Amikor a hatalmas ország elsô embere lett, nemhogy reformokon töprengett volna, hanem éppen ellenkezôleg: „bekeményített”. Rendôrök vadásztak a hiánygazdaság miatt gyuruzô, végtelen sorokban azokra az alattvalóira, akik nyilvánosan „andropovkának” nevezték az akkoriban árusított olcsó és bunrossz vodkát. Egy délelôtt magam is belekerültem egy razziába a szovjet fôváros egyik mozija elôtt; ennek a rendôri akciónak az volt a célja, hogy a vörös karszalagos civil ruhás belügyesek összeírják a jegyért sorban álló embereket, mert feltételezhetôen lógtak a munkahelyükrôl. Az afganisztáni háborúba eközben az új pártfôtitkár újabb milliárdokat invesztált.
S ne feledjük: az ô uralma alatt lôtték le a dél-koreai repülôgépet, fedélzetén az ártatlan utasokkal.
Ki tudja, merre sodródott volna a Szovjetunió a „reformer” Jurij Andropov uralma alatt, ha a politikus veséje nem mondja fel a szolgálatot? A nagyon primitív, szelíd Konsztantyin Csernyenko, az apparátusi játékok kiváló ismerôje mindenesetre egészen más volt, mint ô. Amíg Andropovot el tudnám képzelni egy kíméletlen, hideg és fôleg alattomos gyilkos szerepében valamelyik James Bond-filmben, vagy mint a „nagy perek” korszakának lélekbúvár kihallgatótisztjét – az is volt, hiszen személyesen készítette elô a brezsnyevi idôk legeredményesebb kirakatperét, Kraszin és Jakir tárgyalását –, addig Csernyenko egy gyerekkoromból emlékezetes vidéki orosz kocsis ismerôsömre hasonlít, aki légnyomást kapott a fronton, s félszeg ember lévén mindenkinek elôre köszönt. Szorgalmasan végigdolgozta a hetet, hogy vasárnap azután tiszta inget öltsön, és alaposan berúgjon.
Csernyenko bábfigura volt, aki többnyire a nyilvános rendezvényeken, de belsô tanácskozásokon is hallgatott, mint a csuka. Huséges típus volt. Sohasem pletykált, és a nehezen fogalmazó, rendetlen Leonyid Brezsnyev válláról hosszú éveket át levette a papírmunka nagy részét. Ha kellett, nôt hajtott fel „az ô Ljonya barátjának”, máskor meg cipelte utána a táskáját. Élete végén, már központi bizottsági titkár korában a legkisebb hidegfuvallatra is megfázott. Mégis eljárt Brezsnyevvel vadászni, vállalva az asztmás embereket különösen megviselô bronchitisrohamokat. Csernyenkónak mindennél fontosabb volt, hogy ott legyen „az Egyes Szám” mellett. Fôleg hogy más ne foglalja el a helyét.
Akik ismerték, azok vagy lenézték, vagy kedvelték. Az utóbbiak sem voltak kevesen, hiszen sokaknak szerzett lakást, másoknak a rosszul tanuló csemetéit bejuttatta valamelyik elit egyetemre, vagy éppen meghozatott egy ritka gyógyszert külföldrôl. És nemcsak a nómenklatúra tagjainak, hanem gyerekkori barátainak is. Szemet hunyt Brezsnyev környezetének gátlástalan harácsolása felett, ô maga azonban se különleges ékszereket, se nyugati autókat nem gyujtött. A készpénzt ugyan szerette, de zsugori ember lévén nem költötte el: a neve alatt megjelent, mások által írt könyvekért meg a Lenin-díjért kapott honoráriumot páncélszekrényébe zárta. Onnan ezt a tekintélyes summát valaki „elkonfiskálta” a halála után.
Mint óvatos duhaj, a politikai hatalmi játékokban Csernyenko csak a pálya szélérôl vett részt. Egyetlen komolyabb szenvedélye akadt csupán, a labdarúgás. A moszkvai Szpartak csapatának ügyeit intézte a kulisszák mögött, s még pártfôtitkár korában is lemondott néhány fontos megbeszélést, ha kedvenc játékosai egy izgalmas mérkôzést játszottak. Amíg az egészsége megengedte, kijárt a meccsekre; ilyenkor egy meleg termoszból végig teát iszogatott a kormánypáholyban, titkára pedig vigyázott rá, hogy kéznél legyen a sál meg a kalucsni.
Halálát egy szerencsétlen orvosi döntés siettette. Kezelôorvosa, Csazov szovjet egészségügyi miniszter egy magaslati kormányvillába küldte, s ez végzetessé vált tüdôembóliát okozott. Viktor Pribitkov, az utolsó „békebeli” fôtitkár irodavezetôje szerint Csazov döntését az vezette, hogy összejátszott az „Andropov-klánnal”, jelesül a hatalomra törô Mihail Gorbacsovval. Csazov emlékiratainak elfogult hangvétele arra utal, hogy a vád legalábbis nem légbôl kapott.
Akárhogy is történt, amikor Konsztantyin Csernyenko pártfôtitkár lett, szellemileg már alaposan leépült. „Lassan már bérletünk lesz a pompás temetésekre”, viccelôdtek a moszkvai belváros lakói, amikor meghalt. S valóban, alig három év alatt három pártfôtitkár, Brezsnyev, Andropov, Csernyenko távozását nézték végig. Nem is sejtvén, hogy nemsokára egy egész birodalom temetésének lesznek a szemtanúi.
beszélő, Kun Miklós”
Az a baj , hogy szánalmasak vagytok.
A ballib és a nagy nulla
Globalista politika? Ez persze még a jelen lévő szocialista küldötteknek is meglehetősen tág fogalom volt, de többségük minden fenntartás nélkül elfogadta a gyurcsányi programot, mondván hátha valami jó sül ki belőle. Mármint a pártelit, illetve a vele többé-kevésbé fedésben levő szocialista gazdasági elit számára. A globalista politika természetesen a hazai munkavállalók arcátlanul alacsony bérét, a multiknak, s egyáltalán az idegen érdekeknek adott tág játékteret értette Gyurcsány, no meg azt, hogy a rendszer működését a MSZP-s elit tartja kézben, persze megfelelő honorárium ellenében. Ez így ahogy van, bombabiztos konstrukciónak tűnt a balliberális tábor számára.
Nem véletlen, hogy Gyurcsány épp arra figyelmeztette valamikor 2010 második felében a Fidesz-kormányt – élén Orbán Viktorral –, hogy elmúlt a nemzetállamok kora, s hogy a realitásokat tekintve nemcsak őrültség, de technikailag is képtelenség az új világrend ellen kormányozni. Ma már nem lehet nemzeti függetlenségről beszélni, fejtette ki bővebben, hisz adott már egy szinte világméretű, átfogó politikai és gazdasági integráció, a magyarok csak ezen belül kereshetik meg életlehetőségeiket, ugrálni, lázadni nem érdemes.
Az a helyzet, hogy Bajnai ugyanezt a forgatókönyvet tartja a kezében, ebből próbálja most felépíteni saját miniszterelnökségét. Meg persze azokból a tapasztalatokból, amelyeket épp Gyurcsány bukása kapcsán szerzett. Hisz Gyurcsány képtelen volt megoldani azt a feladatot, hogy a nyilván nem is idehaza írt globalista programot zavargások, felkelések nélkül nyomja le a társadalom torkán. Őszintén szólva nem is az az alkat, aki képes lenne erre.
(Magyar Hírlap, 2013. július 22.)
ez a földmutyi újabb állomása, nem több.
Gordon a globalizmus ellen, ez gyönyörű tőle, mert az összefogást hírdeti, szarházi…
Senki sem támadna senkit, ha becsülettel ment volna a földek kiosztása.
Az “anyaföld” meg a fideszes “honatyák-honanyák” kezébe került.
Majd visszaállamosítjuk, ne féljetek. Visszavesszük tőlük mind, talán annyi marad amennyi ahhoz kell,hogy elhantolják saját magukat.
“Az összes állami termőföld 600 ezer hektár. Korábban, a szocialisták, ezek legnagyobb részét 600 bérlőnek adták oda”
Ez lehetett a szocimutyi.
Most azonban a magyar embereké lesz a föld… ez így helyes.
Ti meg senkik vagytok szemét,gyilkos rablóbanda!
“A Munkás Paraszt Hatalomért !? – Szalay Róbert
Az úgynevezett rendszerváltás óta egyre türelmetlenebbül várja a lakósság nagy többsége, hogy az elmúlt évtizedek kommunista bűnöseit elszámoltassák és felelőségre vonják Azonban ezen a téren 22 évig nem történt semmi.
Senki nem gondolt véres bosszúhadjáratra, mint azt a kommunisták tették az 1956-os forradalom leverése után, azt azonban minden igazságszerető becsületes ember elvárta volna, hogy azok, akik évtizedekig terror alatt tartották az ország lakósságának nagy részét, maguk pedig kiemelt életszínvonalon, elrabolt Rózsadombi, Pasaréti villákban és luxuslakásokban éltek, minimál nyugdíjjal, panellakásban, esetleg társbérletben töltsék el hátralévő éveiket.
Néha történt egy- egy javaslat az elmúlt kommunista idők ügynökeinek, kiszolgálóinak és haszonélvezőinek legalább megnevezése, azonban ezen a téren nagy a hallgatás.
Ha az elszámoltatás még várat is magára, legalább a neveiket ismerjük meg azoknak, akik leginkább felelősek azért, hogy országunk ott tart ma, ahol tart, a legutolsók között Európában
Azonban a kisebb-nagyobb ügynököknél, akiket sokszor kényszerrel, vagy fenyegetéssel vettek rá valamilyen papír aláírására, sokkal kártékonyabb alakjai történelmünknek azok a pufajkások, akik a forradalom vérbetiprása után megkapták a Munkás Paraszt Hatalomért kitüntetést.
Az 1956-os forradalom Szovjetek által történt vérbefojtása után előbújtak rejtekhelyeikről azok az ÁVH – s tisztek és főtisztek, vezető állami és pártfunkcionáriusok, aki a népharagtól való félelmükben, a forradalom második szakaszában „felszívódtak.”
Voltak, akik a szovjet csapatok védőszárnyai alá, szovjet laktanyákba menekültek. Legtöbben, elsősorban a volt vezető állami és pártemberek, a magas rangú ÁVH-s tisztek Tökölre, a szovjet csapatok főhadiszállására. Ezeket a szovjetek november 4.-én felfegyverezték, pufajkába öltöztették. Ezek lettek a Budapestre benyomuló szovjet egységek „idegenvezetői” hogy el ne tévedjenek a nagy városban. Ezek lettek az igazi „pufajkások”
Voltak olyanok, akik a forradalom napjaiban önként jelentkeztek a Budapesti Rendőr Főkapitányságon a Deák – téren „őrizetbe vételre” /?/ ami azt jelentette, hogy Kopácsi Sándor rendőr ezredes vigyázott rájuk, nehogy bántódásuk essék, akinek a felesége szintén ÁVH – s főhadnagy volt. Kopácsi ezeket november 4. –én felfegyverezte, hogy „ megvédhessék magukat.„ Ezekből is önérzetükben sértett, bosszúállók lettek, akik csatlakoztak pufajkás társaikhoz.
Rövidesen előbújtak és csatlakoztak, a barátoknál meghúzódó, vidéki rokonok borospincéiben bujdosó, vagy ijedtükben Szlovákiába menekült és onnan visszatérő elvtársak.
Ezek lettek a legvéresebb kezű pufajkások! Ezekhez zárkóztak fel rövidesen azok a kisebb-nagyobb állami tisztviselők, / legtöbben párttagok / és vezető pártemberek, akiket a forradalom napjaiban elmozdítottak beosztásukból.
Ezek az emberek kezdték meg az „ellenforradalmárok „ begyűjtését, üldözését, A Kádári Bábkormány szerveinek kiépítését.
Mivel a forradalom leverése után a Rendőrség és a Honvédség szervezetszerűen nem működött , a közbiztonság meglazult, a pufajkások az „ ellenforradalmárok” üldözésével, a bosszúállással voltak elfoglalva, a közbiztonsággal senki nem törődött. Ezért a Honvédséget kívánták a közbiztonság fenntartására, karhatalmi feladatokra felhasználni.
A katonatiszteket a „Tiszti Nyilatkozat „ aláírására kényszerítették, mert aki nem írta alá, azt azonnal leszerelték. E tisztek közül is sokan magukévá tették az „ ellenforradalom” elleni küzdelmet és kiérdemelték a Kádár Kormány bizalmát.
Ugyanis az történt, hogy miután a kommunisták megszilárdították hatalmukat. 1957 májusában megalapították a Munkás-Paraszt Hatalomért Érdemrendet, amit azok az elvtársak kaptak meg, akik legtöbbet tettek az „ ellenforradalmárok” elleni küzdelemben és fegyveresen álltak ki a Kádár-kormány megszilárdításáért.
Ezt a kitüntetést hozzávetőleg 21.000 ember kapta meg!
A Munkás-Paraszt hatalomért érdemérem, A Köztársasági érdemrend után a legmagasabb kitüntetés volt, melynek tulajdonosai hihetetlen kedvezményekben részesültek.
Szinte kivétel nélkül, magas beosztásokba kerültek Belőlük lettek a minisztériumok főbb beosztottjai. A nagykövetek, a követségek beosztottjai, konzulok. A Megyei. Járási, Városi
Tanácselnökök, Pártbizottsági Elnökök, Rendőrkapitányok, gyárak, üzemek, bányák, állami gazdaságok és termelőszövetkezeteknek a vezetői, a Honvédség főbb parancsnokai.
A magas beosztások mellé kiemelt érdemrendi pótlék, „disszidenstől „ elkobzott lakás, soron kívül kiutalt gépkocsi, /A földi halandónak a befizetés után évekig kellett rá várni /
Gyermekét akár milyen tehetségtelen volt, felvételi vizsga nélkül kellett felvenni bármelyik egyetemre, stb. és, ha korkedvezménnyel nyugdíjba vonult, az irreálisan magas kiemelt nyugdíj mellett, reprezentatív színvonalú nyugdíjas otthonok várták az elvtársakat.
1990- ben A remélt rendszerváltás hónapjaiban minden becsületes ember azt várta, hogy az előző kommunista rendszer bűnöseit, képviselőit és haszonélvezőit felelőségre vonják, leváltják vagy legalább megnevezik. Nem ez történt! A színre lépő un. Reform kommunisták mentőkötelet dobtak az elvtársaknak! Fennhangon hirdették, hogy a „képzett szakembereket” nem lehet leváltani, mert az anarchiához vezetne. Így legtöbb elvtárs a helyén maradt, esetleg nyugdíjba vonult, akár 40 évesen is.
Amikor a „ Forradalom Igaz Története” c. könyvemhez gyűjtöttem az anyagot, /1996-97-ben/
A Széchenyi könyvtárban kikértem azok névsorát, akik megkapták a Munkás Paraszt Hatalomért kitüntetést, mert véleményem szerint könyvem, „ A forradalom leverése és a megtorlás” c. fejezetekhez feltétlenül szükségesnek tartottam volna azoknak, vagy azok közül egyeseknek a megnevezését, akik legfőbb letéteményesei voltak a bosszúállásnak, a megtorlásnak, a kommunizmus visszatérésének.
Mivel ezek nevei nem voltak titkosak, hiszen a Hivatalos Közlöny annak idején közölte e „hősök” kitüntetését, úgy gondoltam, e neveket minden további nélkül megkaphatom. Csalódtam! Közölték, hogy e nevek kiadása „Nem publikus”
Gondoltam, ha a Széchenyi Könyvtár nem adja ki a Parlamenti Könyvtár biztosan kiadja.
Itt is csalódnom kellett. Itt is közölték, hogy „ bár nem titkos az anyag mégsem adható ki.”
Ezt követően éveken át próbálkoztam különböző fórumokon hozzájutni az anyaghoz, számtalan levelet, kérelmet, újságcikket írtam, minden hiába! E nevekhez a mai napig nem sikerült hozzájutnom.
Abban reménykedtem, hogy a „választófülkék forradalma” után A FIDESz vezette Nemzeti Kormány /?/ megkezdi a több évtizedes történelemhamisítás kijavítását, különösen 1956 vonatkozásában. Ennek első és elengedhetetlen lépése kell, hogy legyen a forradalom legelszántabb ellenségeinek, a Kádár rendszer legfőbb haszonélvezőinek, legalább a megnevezése, – ha a felelőségre vonás egyelőre nincs is napirenden. – Ezt pedig semmi nem reprezentálná jobban, mint a Munkás- Paraszt Hatalomért kitüntetettek megnevezése!
Ugyanis ezek az adatok, semmiféle állami és magántitkot nem sértenek, mert mint fentebb is említettem, a hivatalos közlönyben lettek nyilvánosságra hozva.
Nem kellene más, csak egy nemzeti érzésű képviselő, minimális akarat és némi időráfordítás, hogy a Parlamanti Könyvtárból kikérje a hivatalos közlönyöket, – amit egy egyszerű történelemtanárnak nem adnak ki, – de egy Országgyűlési Képviselőtől nem tagadhatnak meg!
Ezekből a közlönyökből kiírni a pufajkások neveit és nyilvánosságra hozni.
Érdeklődéssel várom, hogy van-e egy ilyen képviselő?
Szalay Róbert történelemtanár
Tisztelt Urak! valahogy így kéne! Hézag, és és hiánypótló tények, ki ki a saját meggyőződése szerint. Vita kell, anyázás nem. Igaz, az eredeti témáról, a földről kevés
szó esett. Én sem vagyok elfogulatlan, a mutyi szó ma Fidesz ellenes fegyver(nek)látszik
de valójában szoci gyakorlat volt. Elborzasztó, milyen hazugságokra képesek igazuk
bizonyítására. Sok- sok dollár, sok- sok hazugság- majd jövőre kiderül, mennyien hittek nekik. Mi reménykedünk.
mindenki jajong hogy elveszik a földet, de ki az aki piacon őstermelőtől szerzi be az ennivalót és a szlovák tej helyett magyatt vesz még ha 20 ft-tal drágább is? aki nem az inkább hallgasson és nézzen magába.
Menj el Veresegyházára és megtudod.
Ma levelet hozott a postás. Nem is egyet. Minden családtagom kapott egyet.
A feladó Orbán Viktor.
Jó hír volt benne.
Ti is kaptatok levelet?
Levél nélkül is, minden Magyar állampolgár tudja hogy a túlzott deficit eljárás megszüntetéséről az Európai Bizottság, ez év májusában döntött.
Ez után a Pénzügyminiszterek Tanácsa június végén, az az egy hónappal ez előtt, tett az ügy végére pontot.
Azóta is ettől hangos az írásos és az elektronikus média.
Felmerül bennem a kérdés…..
– Hány darab levél került kiküldésre?
– Mennyibe került mind ez?
Számoljátok csak ki!
De kaptunk korábban levelet a rezsicsökkentéssel kapcsolatban is, mert támogattuk a kezdeményezést. Én még élek, de hallottam olyan esetről, hogy olyan ember is kapott köszönő levelet aki 25 éve halott.
– Hány levél került kiküldésre?
– Mennyibe került mind ez?
Számoljunk csak!
Ezeket az összegeket nem lehetett volna a pedagógusaink vagy az egészségügyi dolgozóink, akár a tűzoltóink fizetésének növelésére, vagy mind ezek munkakörülményeinek javítására költeni?
Béláim! Gondolkodjunk!
…….Az államadósság meg nőtt! Miről is beszélünk?
bonifác szerint: Mit lehet veled vitázni, ha a szemellenződ mögül nem látod, hogy a fidesz 10x többet mutyizik, mint a rendszerváltás óta az összes párt. Ezek tények, te meg továbbra is szocizhatsz a fideszes gyalázatos szemétségek tükrében! Ezen mit lehet vitázni, hogy a rokonoknak, barátoknak átjátszották mások megélhetését. Kérdezd az évtizedek óta földből élőket, trafikokból élőket, azok tizezreit, akik most munka és megélhetés nélkül maradtak. Egy részük esetleg mehet a fideszes kiváltságosoknak éhbérért dolgozni.
A zállamadósság a szocik idején nőtt igazán. Ja és mellett 10% volt a költségvetés hiánya is.
Ennyit tudott az mszp…
Az meg elég szomorú, hogy a Jobbik és az MSZP összebútorozott földügyben. Mindig is sejtettem, hogy nem nemzeti párt.
Kaatka írja:
“a fidesz 10x többet mutyizik, mint a rendszerváltás óta az összes párt”
Én úgy tudom, hogy pont egy csepeli etáns ül a szegedi csillagban… 36 év múlva kijöhet, de inkább csak lábbal előre.
Gladiátor szerint: Megkapta a mi családunk is a levelet, mindenki név szerint.
“Orbán Viktor eddig összesen 12 alkalommal kereste fel levélben a lakosságot, a levelek összköltsége 3,2 milliárd forint – tudta meg a Hír24. 2013.05.09-én”
Ebbe az összegbe a mostani levelek még nincsenek benne. Az adófizetők pénzéből fényezi magát, de az emberek nem hülyék, még ha annak is hiszi őket.
Gladiátor, az még hagyján, de egyedi pontmátrix kódot is kaptunk. 😉
Gordon, nem áll jól neked a duma.
“Egy hajóban evezünk”, ha érted a lényegét, de te gusztustalan vagy, velem és sok más, a “csónakban ülövel” szemben.
“az emberek nem hülyék” – írja a kaatka.
Akkor ezért vezet évek óta minden közvélemény-kutatónál a Fidesz.
Az emberek jól látják a dolgokat.
“te gusztustalan vagy, velem és sok más, a “csónakban ülövel” szemben” – írja deo.
Személyeskedés, mellébeszélés. Példája mutatja, hogy érvek nélkül is lehet fórumozni.
De van-e értelme?
Gordon, te inkább troll vagy, mint vitapartner. Állandó ballib, börtönözés, komcsizás ha neked érv, akkor sajnállak. Azért, mert te és én, az öregjeink voltak már kirekesztve, így tőled sem jön jól le. Meglepődtem, hogy még nem zsidóztál, de ami késik, nem múlik.
“beszélő, Kun Miklós”
Kun Béla leszármazott rokona, osztja az észt, mióta is?
Etikus, hogy ossza az észt az az egyik dolog.
Az, hogy Kun Béla leszármazottja az egy másik dolog.
Tartozik-e felelősséggel Kun Béla tetteiért?
Ugye nem.
Gordon 22:13-as hsz-éhez:
hozzád hasonló vicceseket én is tudnék mondani.
Összebútorozott a két komcsi ősökkel rendelkező párt az ügynöktörvény szavazásakor?
Na, ebből nem sejted a közös múltat? És szomorú sem vagy?
Ha igen, szólj valamelyik gazdádnak( biztosan van egy pár) , majd megsimogatja hűséges kis buksidat.
Persze csak azok tartoznak ide akár polgármester rokonok , műkörmösök, uri szabók akik igazolják fideszes hűségüket , szakmai hozzáértés nem feltétel.
Íme az új földesúr minta példánya.
Gordon!
“Akkor ezért vezet évek óta minden közvélemény-kutatónál a Fidesz.”
Álláspontom szerint nép véleménye a legfontosabb és nem a közvélemény kutatók közleménye.
A kutatók álláspontja, illetve az általuk felénk, emberek felé közzé tett kommunikációja megfoghatatlan de mindenképp befolyásolható. Mondhatnám azt is, hogy a butítás része.
A közvélemény kutatás szükségtelen. Erre felesleges milliókat és/vagy milliárdokat költeni. Ez a pénz is mehetne a rászorultaknak mert ők az igazi közvélemény kutatók.
Nézz körben Gordon.
Láss, és fülelj.
Valóban megegyezik az emberek véleménye a közvélemény kutatások látszólagos eredményeivel?
Gladiátor!
Azt hiszem tévedsz. Amióta a mindenki által hallható, nézhető közmédia a Fidesz
kezébe került, nem múlik el nap /vagy óra/, hogy ne mocskolnák az ellenzéket. Ha
ezt megspékeljük némi közvélemény kutatással, és folyamatosan ismételjük, nyert
ügyünk van! /lásd Berlusconi Olaszországa!/
Eetásak! Röhögve olvasom a csepeli parasztok írásait a földtörvényről. Kilóg a lóláb. Csökkentik a vörös bárók hatalmát, maximálják a bérelhető területet, így földreform lesz.
A családi gazdaságok kapnak lehetőséget, amivel sok munkalehetőséget teremtenek.
A csepeli “proli-paraszt” szövetség papagáj módra szajkózza Török et. hazugságait, rágalmait, de újat nem tud mondani. Ez a lufi is kipukkad, mint a trafiklufi.
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja, száját hazudik, ha kinyújtja kezét, lop.
vén marha!
Lóláb? Itt legfeljebb páros ujjú patás lán van, a tied!