Index
Éleződik a verseny a hazai várostúrapiacon, ezért pár hete már a Somogyi Levente-vezette BudapestScenes is vadonatúj helyszínen, sokkal több érdekességgel várja Csepelen a történelem, az ipari műemlékek és a Fallout-játékok rajongóit.
Mennyire nehéz megtekerni egy légoltalmi szirénát? Milyen pucér csajokat nézegetett a bunkerben unatkozó légoltalmi törzsparancsnok? Mi az a tőzegvécé? Lehet-e gázálarcban aludni sugárfertőzött területen? A putris-palotás szocioséták és a belvárosi III/III-as túrák után 3 és fél órát mászkáltunk a Csepel Művek területén és az ipartelep 2-es számú légókockájában, a betonba fagyott szocializmus mauzóleumában, ahol kétszer ennyi időt el lehetett volna tölteni.
Egy várostúra akkor jó, ha olyan helyeket mutat be, ahová halandó ember csak úgy nem sétálhat be az utcáról, a túravezetőn pedig látszik, hogy nem Wikipédia-bejegyzésekből szerezte a tudását, hanem komoly kutatómunka áll a háta mögött. A történelemrajongó idegenvezető, Somogyi Levente és a BudapestScenes bunkertúrája évek óta ilyen, de most már a 9-es légókocka helyett a 2-es számú, egykori törzsparancsnoki óvóhelyen nézhetjük meg, milyenek voltak a csepeli munkások mindennapjai az 1944-es bombázások és a hidegháborús atompara idején.
Az átköltözéssel mindenki jól járt. Míg a zenekari próbáktól hangos 9-es bunkerben a BudapestScenes csak egy 50 négyzetméteres helyen tudta bemutatni az óvóhelyek nyomasztó világát, a víztorony melletti 2-es bunkerben már 200 négyzetméteres lett a hasznos terület, és a tematika is kibővülhetett.
Megszólal a történelem
A Csepel Művek főbejáratától startoló túra elején megismerhettük az iparmágnás Weiss-család és a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek történetét, majd egy gyorstalpaló kurzuson betanulhattuk a légoltalom és a bunkerépítés alapjait. A túravezető már itt bevetette a XXI. századi techológiát, és egy takaros tableten mutogatott, fekete-fehér és színes fotókkal valamint videókkal tette még érdekesebbé az amúgy is szuper előadást.
A kis dokumentumfilmekben megszólalt például Feri bácsi, aki 30 évig volt a Csepel Művek polgári védelmi szervetezének irányító törzsparancsnoka, de beszélt az egykori gyárigazgató, Korbuly Károly ükunokája, és a 83 éves Rezső bácsi is, aki 1943-tól dolgozott a gyárban, a 14-es, H azaz Hadianyaggyár jelzésű bunkerben élte túl a 44-es bombázást. És magát a bunkert is, mivel azt már azóta lebontották. A dokumentumfilmekben az idősebbik, 90 éves Rezső bácsi is mesélt: ő a kőbányai pincerendszerbe költöztetett Weiss Manfréd Repülőhép és Motorgyár alkalmazotjalént szerelt be gyujtógyertyákat a föld alatt összerakott Messerschmitt vadászgépekbe. Tény, hogy a videók vérzivataros évtizedeket mutatnak be, de sokkal intenzívebb élmény a háború poklát egy autentikus helyszínen, lelkesen mesélő, szellemileg abszolút fitt nyugdíjasoktól hallani, mint a száraz törikönyvekből megismerni.
A Weiss Manfréd Művek területén összesen több mint 150 óvóhely épült ki 1944-re, mmire a szövetségesek elkezdték Budapest bombázását. Ezek papíron már kb. 40 000 embert tudtak befogadni, de igazán biztos védelem csak 20 000 munkásnak jutott. Őket az igazán erős, úgynevezett BGS, azaz bomba-, gáz- és szilánkbiztos óvóhelyeken tudtak elhelyezni.
Betonba fagyott kommunizmus
A csepeli 2-es számú légoltalmi betonkocka 1943-ra készült el. 1,8 méteres falvastagságával és az utólag megerősített födémszerkezetével kibírta a szövetséges erők Liberator bombázóinak támadását, egy-egy bombázás alatt 400 ember életét megmentve ezzel, a hidegháborús évtizedek rettegett atomcsapása ellen viszont már nem tudott volna védelmet nyújtani. Ettől függetlenül persze évtizedeken át tele volt az épület gázálarcokkal, sugárzásmérőkkel, fekete telefonokkal és szocialista propagandaanyaggal, mert a 70-es évektől ez lett a Csepel Művek Polgári Védelmi szervezetének törzsparancsnoki óvóhelye.
Kiemelt fontossága miatt a 2-es bunkert az üzemi naplók tanulsága szerint egészen 1996-ig rendszeresen karban tartották, így ma az urbanisták, a háborúőrültek és a Fallout-rajongók legnagyobb örömére időkapszulaként őrizte meg a 40-es évek és a szocializmus évtizedeinek jellegzetes dizájn- és tárgykultúráját.
Akármennyire is alaposan dokumentált egy kutatómunka, és bármennyire is érdekes a XX. századi háborúkat testközelből túlélő dédnagypapák visszaemlékezése, semmi sem adja vissza jobban az adott korszak hangulatát, mint egy “Támadás ideje alatt a falhoz támaszkodni tilos és életveszélyes”-felirat vagy egy kötszercsomag, amire azt írták: “Felemelt ötéves tervvel a békéért”. A túraszervezőnk természetesen tisztában volt ezzel, ezért jó érzékkel mindig akkor dobta be az interaktív játékokat, amikor épp lankadt volna a figyelem. A látogatók így maguk is kipróbálhatták, milyen nyomasztó érzés vaksötétben bebotorkálni egy óvóhely mélyére, miután felnyílt a masszív,“Támadás alatt csukva tartandó” feliratú vasajtó. Külön játszószobákban lehetett ráfeküdni a hordágyra, megtekerni a légoltalmi szirénát és légszűrő berendezést, vagy épp gázálarcban és Az SZKP XX. kongresszusa című kötet mellett tárolt, német rohamsisakban fotózgatni a haverokat.
Pucér csajok és Fallout-hangulat
A szórakoztatva tanító bunkerben külön szobát kaptak az óvóhely operatív csoportjai és a polgári védelmi parancsnok. A 70-es évekből ittragadt íróasztalokon tárcsás telefonok, Erika-írógépek, térképek és gondosan mappába rendezett iratok hevertek életszerűen kaotikus összevisszaságban. A sarokban Lehel hűtő, rajta alumíniumtálca menzai üvegpoharakkal, egy Kiváló Áruk Fóruma-logós, megbontott ásványvizes palackkal és egy üveg skót whiskyvel. Az ember itt szinte úgy érzi, mindjárt betoppan a bunker törzsparancsnoka, hogy igyon belőle, és közben amiatt morogjon, hogy az egyik üzem már megint szabályellenesen használta raktárnak az óvóhelyeiket.
És hogy a parancsnokhelyettes se unja magát halálra, amíg sokadszorra is végigolvassa a riasztóan vastag “Megelőző műszaki-technikai védelem” című kézikönyveket, akadt itt melósöltözőket idéző fotó is, dauerolt hajú, egy szál semmiben terpesztő nővel, amit valószínűleg egy Svédországból becsempészett szexlapból vágtak ki.
Hátborzongató volt nézni, ahogy a bunkerben megtalált, eredeti gázálarcok, szakkönyvek, vízfertőtlenítő tabletták és pottyantós-kislapátos tőzegvécék az eklektikusságuk ellenére is kerek egészet alkotnak a Somogyi Levente magángyűjteményéből való, hidegháborús propagandaplakátokkal, sugárzásmérő műszerekkel és egészségügyi felszereléssel. A falakra aggatott, nyomasztó hangulatú dekoráció a gázálarc helyes tárolását és karbantartását, vagy épp a DP-11-A Béta-Gamma sugárfertőzésmérő működését magyarázta el. Egy szájbarágós propagandaplakáton a Fallout-játékok Vault Boy-át, idéző rajzolt figura figyelmeztet: “Magatartás sugárszenyezett területen: Csak a hatóság által kijelölt úton közlekedjen!”. A másik zseniális táblán pisáló, fal mellett heverésző, gázálarcos figurák mutatták be: “Sugárszennyezett területen nem szabad enni, inni, dohányozni, term. szüks. végezni, lefeküdni, védőfelszerelést levenni, port felverni, tárgyakhoz feleslegesen nyúlni!”
A legdurvább a bombázásszimulátor
Mivel a 40-es évekből kevesebb tárgyi emlék maradt meg, mint a szocializmusból, a szervező más interaktív elemekkel próbálta kiegészíteni a kiállítást. A túra legtorokszorítóbb, de egyben legemlékezetesebb része így éppen az volt, amikor a látogatók teljes sötétségben, az egyik, szakzsargonban tartózkodótérbe terelve ültek néhány padon. Miközben a tablettel összekötött hangládák és mélynyomók dübörgése beremegtette az egész bunkert, ízelítőt adva a 44-es bombázások legszörnyűbb éjszakáiból.
De hogy a 3500 forintos séta mégse ilyen extrém nyomasztó élményekkel érjen véget, Somogyi Levente a gyárkapuhoz kifelé menet megmutatott még néhányat az egyébként kimondottan unalmas Polgári Védelem magazin gyöngyszemeiből, a Ludas Matyit idéző, viccesen hímsoviniszta karikatúrákból. Csoda, ha az ember ezek után újabb 3 órát akar bolyongani a júlusban is csak 17 fokos bunkerben?
Konzervgyárból Vörös Csepel
A köznyelvben csak Csepel Művekként emlegetett Weiss Manfréd Acél- és Fémművek egy Lövölde téri konzervgyárként kezdte még 1882-ben, de az alapító Weiss Manfréd és a bátyja, Weiss Bertold hamar átálltak a sokkal jövedelmezőbb lőszergyártásra. Így az első világháború idejére a gyár az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb hadiipari üzemévé nőtte ki magát. 1892-ben egy üzemi robbanás miatt a pesti városvezetés biztonsági okokból az egész gyárat átzavarta az akkor még teljesen néptelen, vadregényes Csepel-szigetre.
Az első világháborút követően az üzemnek profilt kellett váltania: lőszer helyett békebeli termékeket, háztartási gépeket, motorkerékpárokat gyártottak, nyugati autókat másoltak le (be is perelték miatta a gyárat), és természetesen ekkor indult el a Csepel biciklik máig tartó diadalútja is. Magyarország 1944-es német megszálláskor a Weiss Manfréd Művek irányítását a 25 évre az SS kapta meg, cserébe a Weiss család tagjait a munkatáborok helyett Svájcba és Portugáliába vitték a nem árja származásuk miatt.
A háború után a kommunisták ezt a gyárat is államosították: a munkásmozgalmi dalokban is megénekelt Vörös Csepelnek kiemelt propagandaszerepet szántak a vas és acél országában. Ennek jegyében a Weiss Manfréd Művek 1950 és 56 között Rákosi Mátyás Vas- és Fémművekre lett átkeresztelve, a főkapu előtt pedig egészen a rendszerváltásig egy hatalmas Lenin szobor mutatta tenyerével a munkásoknak az ideológiailag helyes utat (a jól ismert történet szerint a 68-as áremeléskor ebbe a tenyérbe tettek a csepeli munkások zsíroskenyeret). Bár a Csepel Művek nyugati exportra is termelt, a sikeres évtizedek ellenére az erőltetett iparosítás és a szocialista tervgazdaság 80-as évekre teljesen kivéreztette a gyárat, amit végül a rendszerváltás végzett ki. Jelenleg egyetlen húzóágazat, a kerékpárgyártás virágzik, bár a telepen lévő cégek ma már csak a Távol-Keleten gyártot alkatrészeket szerelik össze.
A csepeli bunkertúrák péntek esténként 7 órakor, szombat délelőttönként 11-kor indulnak. További érdekességek a BudapestScenes blogján.
Forrás: Index
Azt írja a bevezető részben a fenti bejegyzést író szerencsétlen majom, hogy:
“…. mászkáltunk a Csepel Művek területén és az ipartelep 2-es számú légókockájában, a betonba fagyott szocializmus mauzóleumában”!
A “betonba fagyott szocializmus mauzóleumának” nevezi a szerencsétlen az 1882-ben alapított, majd 1892-ben Csepelre települt Weisz Manfréd Műveket, valamint a II. világháború alatt épült 2. sz. légókockát, miközben a “Betonba fagyott kommunizmus” alcím után maga is leírta, hogy “A csepeli 2-es számú légoltalmi betonkocka 1943-ra készült el”!
A nagyobb durranás érdekében emlegeti a majom a “szocializmust” és a soha nem létező “kommunizmust”, pedig a fenti írása azt bizonyítja, hogy hírből sem ismeri annak a kornak és Csepel Műveknek a történetét!
Ilyen baromságoknak a közlése a csepel.infosokat is minősíti!
?!, kedves Főmajom!
Vitán felül áll, hogy a médiában szükséges a parasztvakítás. A címre rá lehet ezt mondani, de a cikk egyébként remekül meg van írva, Önnek pedig felesleges kiröhögtetnie magát ilyen gondolatokkal, hogy “a WM 1892-ben költözött Csepelre, a bunker 1943-ban épült, tehát a CsM-hez köze nem volt a kommunizmusnak”. Az igazi klasszikus paranoid éra pont a kommunista hideghborús időszaka alatt volt, az pedig tény, hogy a bizonyos szempontokból egy idő után életképtelen CsM csak a kommunizmus/szocializmus támogatása miatthúzta viszonylag sokág.
Higgadjon le egy kicsit, vagy éppen jó szórakozást a további névtelen fikázáshoz.
Üdvözlettel:
Somogyi Levente
/BudapestScenes bunkertúra szervező/
Hátha még tudná is Somogyi Levente, hogy írásjel mennyire hasonlít egy majomra 😀 😀
Kedves bunkertúra szervező majdnem emberszabású Somogyi Levente!
Látom, hogy a jogos kritika megszívlelése helyett, szörnyen felháborodtál a 11:39-kor elküldött hozzászólásomban leírt jogos kritikán, ezért javaslom, hogy nyugtató helyett “vegyél be valamit” (méghozzá jó nagyot)!
Azt is látom, hogy az agyadban lévő sötétséget csak pofátlanságod mérete múlja felül, és ennek köszönhetően volt pofád azt leírni, hogy “Önnek pedig felesleges kiröhögtetnie magát ilyen gondolatokkal, hogy a WM 1892-ben költözött Csepelre, a bunker 1943-ban épült, tehát a CsM-hez köze nem volt a kommunizmusnak”.
Figyelj majmocskám!
Ha a szerinted olyan remekül megírt cikket elolvastad volna, akkor ebből a “remek” cikkből is megtudhattad volna, hogy a Weisz testvérek tényleg 1892-ben költöztették a gyárukat Csepelre, továbbá azt is tudhatnád, hogy a bunkereket kivétel nélkül mind a II. világháború alatt építették, ezért a Horthy-korszakban épült bunkereknek semmi köze nincs sem az 1950-es évektől létező úgynevezett szocializmushoz!
Azt meg még a legsötétebb agyú “túró”-szervezőnek is illene tudni, hogy a CsM-nek, és a területén található II. világháborús légóbunkereknek azért nem lehetett köze a kommunizmushoz, mert Magyarországon soha nem létezett kommunizmus!
Ha valami még ez után sem világos számodra, akkor kérdezz!
Szívesen segítek megvilágítani a nagyon sötét agyadat, amelyben legalább olyan sötét van, mint a 2. számú bunkerben szokott lenni éjszaka és áramellátási probléma esetén.
Az a helyzet Lajoska, hogy ezek a bunkerek 1945-től 1990-ig a kommunista államhatalom védelmi rendszerének részei voltak. Éppen úgy, ahogy katonaként te is Lajoska.
Úgyhogy majmot is csak cocialista állatkertből vegyél, mert csak az lehet az elvtársad.
Kedves bugris “Bugi”!
Nem téveszd össze a tükörben általad rendszeresem látott majmot velem!
Ja!
Még azt kérdezem kedves bugris “Bugi”, hogy Te minek a része voltál 1990. előtt?
A Fővárosi Állatkert állatállományának, vagy az Állatkert trágyadombjának a része?
Más nyilván nem lehettél, mert Te csak ezek valamelyikének voltál alkalmas.
Te műveletlen, bolsiszocializált ?! Legalább annak add meg a tiszteletet, aki Téged
emberhez méltón szólít meg! Lehet helyreigazítani, kiegészíteni, vitatkozni: de ilyen
proli tempó szégyen a civilizációra. Lehet, hogy tagadod, de olyan elvetemült komcsi
tempót használsz, mint egy részeg munkásőr. Levente barátunk biztos tud annyit, hogy
ha megnézed, fogsz újat tanulni. Már ha képes leszel felfogni. Most pedig mártsd be
az ujjadat bélsárba, és döntsd rám bűzhödt szótáradat! Üdvözöllek, kedves ???!!!
Lajos, nem én mentem hivatásos katonának, hanem te. A kommunista uralom megvédésére esküdtél fel, és a te kommunista elveid – persze képletesen – éppen úgy betonba vannak fagyva, mint a kommuniszmus kísértete a cikkben.
Persze csak képletesen, mert valójában egy majom agressziójával rendelkezel, igazi komcsi majoméval, nem pedig a kifinomultabb imperialistáéval. 😉
…Aztán meg senki nem zavarta Csepelre a Weis testvéreket. A Máriássy utcai konzervgyárban, ahol mellékesen lőszer felújítást is végeztek, 1990.-ben robbanás történt. A Budapesti Előljáróság a lőszergyártást akkortiltotta ki Budapest területéről, de sem Weiséket, sem a lőszergyárat nem “zavarta” Csepelre. A csepeli telephelyet Weisék keresték meg, és találták alkalmasnak lőszergyár helyének, mivel az mezőgazdasági termelésre alkalmatlan, lakott területen kívüli homokbucka volt.
Ami a betonbunkerokat illeti, azok – ahogy “?” is írta, a háború alatt, 1943.-ban készültek. A hadiüzemeket kötelezték légvédelmi bunkerek építésére, a költségeket levonhatták az adóalapjukból. Egyébként nem csak ezek a nagy betonkocka bunkerek készültek. A Hengerdomb alá is épült olyan bombabiztosnak készült bunker, ahova szükség esetén a lőszer alapanyagot gyártó régi szalaghengerdét, régi cső és rúdúzó üzem fontosabb gépeit be lehetett volna telepíteni. Ezek a bunkerok olyan erős betonból készültek, hogy amikor a ’70-es években ezeknek a bukeroknak a falára polcokat akartak szerelni, a szögbelövő nem tudta a szöget a betonfalba belőni.
Minden esetre, ha valaki ilyen “bunkertúrát,” vagy más, történelmi tárgyú témáról tart a népnek előadást, ne tévessze össze a kocsiszínt a tejszínnel, ne csúsztasson össze történeti időszakokat. A CsM területén 1943.-ban – ismétlem, egyezerkilencszáznegyvenháromban, a II. világháború idején építették a bunkerokat, amikor Horthy Miklós volt Magyarország kormányzója és legfelsőbb hadura. Az úgynevezett “szocializmus építését” öt évvel később, 1948.-ban, az úgynevezett “fordulat évében” határozta el a hatalomra került, Rákosi vezette MDP. Tehát a bunkerépítéshez a szocialista rendszernek semmi köze sem volt.
Frappáns szlogen a “betonba fagyott kommunizmus, de hogy mindenkit felvilágosítsak, a kommunizmus nem fagyott bele a betonba. A Lenin szobor pedig jelenleg megtekinthető a kamaraerdei szoborparkban.
De szépen összefogtatok kedves “bonifác”, és kedves bugris “Bugi”!!
Ha tudtok még a fenti förmedvényeitekben leírtakhoz hasonló baromságokat írni, akkor ne hagyjátok ki az alkalmat, hanem írjátok meg, és gyarapítsátok a műveltségemet!
Szeretném megtudni tőletek, mint narancsos “bolsik”-tól, hogy mi a lényege a “bonifác” által emlegetett rám jellemző bolsiszocializáltságnak?!
Szerintetek talán ugyanaz a titeket jellemző tulajdonság jellemző rám is, hogy:
– minden más véleményen lévőt azonnal lekomcsiztok akkor is ha az illető sokkal jobboldalibb beállítottságú mint Ti, és soha nem lépett be egyik volt KISZ-titkár által vezetett jelenlegi maffia pártba sem;
– talán Ti azt tekintitek emberhez méltó megszólításnak és a tisztelet megadásának, ha valakit összetévesztetek a narancsos-bolsi főnökkel és “főmajom”-nak szólítjátok;
– vagy azért neveztek tolvajnak és komcsinak minden más véleményen lévőt, mert nálatok örökölt családi vonás, hogy kleptomániában szenvedő komcsik voltatok, és az örökölt tolvaj hajlamotoktól soha nem tudtok megszabadulni?
Meséljetek kedves volt komcsi és valószínűleg volt munkásőr narancsos-bolsi “bonifác” és bugris Bugi!
Könnyítsetek a lelketeken és valljátok be a komcsi és munkásőr múltatokat is, úgy ahogy én bevallottam korábban, hogy 1956. november 4-én egy szintén katonai középiskolás barátommal azért csatlakoztunk a Corvin-köziekhez, és a november 5-én kora délután indult szovjet tüzérségi támadásig az Üllői út és a Kisfaludy utca sarkán lévő épületből azért lőttük a szovjet katonákat, mert olyan balgák voltunk, hogy elhittük Nagy Imrének azt a rádióban elmondott hazugságát, hogy “Csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van”?
Ha már akkor sem hittem volna a szájhős és hazug politikusoknak, akkor most nem terhelné a lelkemet jó néhány szovjet katona értelmetlen lelövése.
De nem folytatom, mert ez úgyis magas nektek és az itt hőbörgő hazug társaitoknak.
“Önnek pedig felesleges kiröhögtetnie magát ilyen gondolatokkal, hogy “a WM 1892-ben költözött Csepelre, a bunker 1943-ban épült, tehát a CsM-hez köze nem volt a kommunizmusnak”. Ezt írtam én, ezt nem sikerült 2 embernek sem megértenie.
?!, te azt írtad, hogy mekkora f*szság ez, hogy a kommunizmus van belefagyva a bunkerbe, holott az 1943-as építésű. A 2-es bunker tartalék vezetési pont, majd törzsparancsnoki óvóhely volt az 1-es szétrohadása után (hogy ne legyen félreértés, a háború és a “rendszerváltás” közötti időszakban), tökig be volt rendezve, ezért írja a srác, hogy lehet érezni a kommunista szellemiséget, mert az akkori korszakból ragadtak ott cuccok.
lucifer írására (kritikájára) reagálva
“Minden esetre, ha valaki ilyen “bunkertúrát,” vagy más, történelmi tárgyú témáról tart a népnek előadást, ne tévessze össze a kocsiszínt a tejszínnel, ne csúsztasson össze történeti időszakokat. A CsM területén 1943.-ban – ismétlem, egyezerkilencszáznegyvenháromban, a II. világháború idején építették a bunkerokat, amikor Horthy Miklós volt Magyarország kormányzója és legfelsőbb hadura. Az úgynevezett “szocializmus építését” öt évvel később, 1948.-ban, az úgynevezett “fordulat évében” határozta el a hatalomra került, Rákosi vezette MDP. Tehát a bunkerépítéshez a szocialista rendszernek semmi köze sem volt.” írod.
Úgy látom, te is “csak” ugyanígy nem értetted meg a mondatot, amit írtam, de ?!-nél némileg kulturáltabban fejezted ki magad legalább. A bunkerek építésével kapcsolatban: itt van a gépemen több WM bunker eredeti papírja alaprajzokkal, keresztmetszetekkel, helyszínrajzokkal, befogadóképességgel, dátumokkal stb, így valószínűtlen,hogy ne tudnám az építés idejét. Ahogy följebb is írtam, nem azt jelentettem ki, hogy a bunkerépítés a háború után történt, hanem hogy mivel a háború után is használták őket, benne ragadtak tárgyi emlékek a későbbi korból és így ma nem a háború, hanem a hidegháború atmoszférája érezhetőbb benne.
Részemről ennyi, a https://www.facebook.com/budapestscenes/events linken megtalálhatók a túraidőpontok, akár ott, akár máskor a CsM-ben össze is tudunk futni, hogy személyesen vitassuk meg a kérdést, az info@budapestscenes.com címen vagy a 06 20 524 0547-es számon elér, aki akar. ?!, rád különösen kíváncsi lennék, de gondolom, az inkongnitó nem véletlen.
Sajnos hozzászólást szerkeszteni nem lehet, így csak annyit javaslok még egy esetleges további vitához, hogy kevesebb rugózás legyena konkrét kifejezéseken (kommunizmus/nem kommunizmus, belefagyva/nem belefagyva), ezek viszik vakvágányra az egészet.
Még ?! és lucifer írására reagálva pedig: ha megnézitek a http://index.hu/kultur/2013/07/07/csepelbunker/ linken az Index cikkét, még ott is láthatjátok a harmadik képen nagyjából kivehetően, ahogy mutatom a térképen általam felrajzolt bunkereket: 1943-tól 1944-ig épültek a BGS bunkerek az addigi TGS-ek helyett, tehát erősen komolytalan azt írni, hogy “ha valaki ilyen “bunkertúrát,” vagy más, történelmi tárgyú témáról tart a népnek előadást, ne tévessze össze a kocsiszínt a tejszínnel, ne csúsztasson össze történeti időszakokat.”
?! Nagyon örülök, hogy elővetted kissé megkopott stílusodat, és emberhez méltón válaszoltál. Én valószínűleg sokkal fiatalabb vagyok mint Te, és sohasem voltam munkásőr.
De ez a stílus, amivel írtál, a műveletlenség csúcsa volt. Látod, hatásos volt, amit írtam:
tudsz Te értelmesen írni. Ne indulatból, szellemből írj. És az sem baj, hogy másként
gondolkodsz. Szia!
A bunkerhez nem tudok hozzászólni, de valószínű, hogy megnézem.
Bugi, 2004 november 3-ig, minden katona az alkotmányra és a haza védelmére esküdött fel. Ön nem. Mivel minden sorállományú katona felesküdött az alkotmányra, ami megszünt 2013. december 31. 23:59:59-kor, most kik is mozgósíthatók? 😉
Somogyi Úr, ne vegye szemtelen tolakodásnak, de elárulná a korát? Én igen, 63.
El, 28 év.