Mult-kor.hu
2008. május 15 és augusztus 4. között a XXI. kerületben, a csepeli szigetcsúcson, a Szabadkikötő út keleti oldalán, mintegy 3800 négyzetméternyi területen végzett kutatásokat a Budapesti Történeti Múzeum Ős-, és Népvándorlás kori Osztálya. A kutatásra a Központi Szennyvíztisztító projekt keretében került sor, ahol a 2004 óta az eddig feltárt, mintegy 130 ezer négyzetméternyi területen összességében 854 objektum került elő – számoltak be róla Endrődi Anna és Horváth M. Attila régészek.
A Duna fővárosi, átkelőhelyek létesítésére különösen alkalmas, szigetekkel tagolt szakasza már az őskor óta minden szempontból ideális feltételeket kínált a megtelepedéshez. A folyó a pliocén/pleisztocén korszakváltás idején, a levantei időszak elején jelent meg, nagyméretű kavicsdelták kialakítása kíséretében. A Duna völgyének többé-kevésbé a mai geomorfológiai viszonyoknak megfelelő átalakulása nagyjából az óholocén vége felé következhetett be, amelynek egyik fontos eredménye lett a soroksári Duna-ág kialakulása. Csepel-szigeten a szabadkikötőkől északra fekvő rész a magas ártérhez tartozik, de sűrűn szabdalják az alacsony ártérhez tartozó holtmeder-ágak, amelyeket a régészeti munkáink során is meg tudtunk figyelni.
A 2008-ban a létesítményhez csatlakozó út építését megelőző ásatáson feltárt Kr. e. harmadik évezred végéről és a második évezred első feléből származó, korabronzkori település jelenségek is különböző korú, sokszor régészeti leleteket is tartalmazó, áradásos rétegek alól kerültek elő. A korszak itt élő népcsoportjai (a Bécsi-medence és a cseh-morva vidék felől beáramló nyugat-európai eredetű – jellegzetes formájú, és díszítésű edényeiről elnevezett – Harangedény kultúra, és a délkelet európai eredetű Nagyrév kultúra), lakóhelyeiket általában a parthoz közeli részeken alakították ki, melyeket a Duna ismétlődő áradásai gyakran elöntöttek. Cölöpvázas házaik nyomát megőrző a földbe mélyített cölöpgödrök itt, a telep és a hozzá tartozó hulladék vagy tároló gödrök gyakori megújítása miatt csak ritkásan kerültek elő. Meglétüket azonban részben a területen szétmosódott, illetve planírozási gödrökbe eltemetett tapasztás maradványok is igazolják.
A majd száz itt előkerült objektum többsége hulladék-, vagy tároló gödör lehetett, azonban egy részükről joggal feltételezhetjük, hogy eredetileg agyagkitermelésre használhatták. A nagyméretű amorf beásásokban emellett sokszor lehet munkavégzésre utaló jeleket is találni. Az egyikből például egy kisméretű, kavicsos alapozású tűzhelyet és, annak kissé lemélyített, erősen hamus, faszenes betöltésű hamuzó gödrét sikerült feltárnunk. A hevenyészve kialakított, platni nélküli tűzhelyet nem használhatták túl hosszú ideig, mivel az alja és az alatta lévő talaj szinte egyáltalán nem volt átégve. Feltételezhetjük, hogy az eredetileg nagyméretű, több egymásba érő, különböző alakú-, és mélységű beásásokból összeálló gödöregyüttes, eredeti funkciójának megszűnése után vált alkalmassá a tűzrakásra. Csupán addig használták, amíg a következő áradás be nem töltötte, a telepen és környékén felgyűlt hulladékokkal (állatcsont-, és kerámia töredékek, illetve egyéb elkallódott használati tárgyak és maradványaik) teli iszaphordalékával.
Több mint valószínű, hogy az áradások nem túl nagy időközökkel követhették egymást, s alkalmanként 10-15 centiméternyi hordalékkal boríthatták el az egész települést. Az ott élők pedig újra és újra visszaköltöztek az ár visszahúzódása után, hogy újjáépítsék házaikat.
A település keleti szélén, a „sziget” partja mentén, először lankásan, majd egyre meredekebben mélyült, az altalajba egy árok, amely egykor minden bizonnyal egy folyóág természetes medre lehetett, de a későbbi emberi beavatkozás révén minden bizonnyal vízelvezető esetleg árvízvédelmi szerepe is lehetett.
Az árok metszetében jól megfigyelhető az újabb és újabb árhullámok okozta folyamatos betöltődés melynek során a víz nem csak iszapot, hanem számos, nem csak számunkra fontos leletet is odasodort.
A Csepel-sziget régészeti lelet gazdagságát számos korábban elvégzett feltárás bizonyítja. A terület mindkét partján kilométer hosszan megtalálhatók a különböző korú: ős-, népvándorlás-, és középkori települések láncolata és temetők. Az északi szigetcsúcsról ennek ellenére korábban csak szórványleletekről voltak ismereteink. A sziget északnyugati csúcsán jelenleg már épülő Szennyvíztisztító telep helyén előkerült leletek azonban új megvilágításba helyezték a területet.
A 2008-ban folytatott ásatások, régészeti kutatások legnagyobb jelentőségét is az adja, hogy a sziget észak-keleti partvidékén korábban még nem tudtunk hasonló típusú telepeket regisztrálni. Feltárásunk eredményei alapján feltételezhető, hogy a jelenlegi lelőhelytől délre elterülő, korábban még sohasem kutatott területeken is lehet hasonló leletekre számítani.
Forrás: Mult-kor.hu, Régészet Budapesten
Biztos azért mert az őskori Ferencváros betelepítgette a cigányait, így a csepeliek elmenekültek.