Csepel.hu
Két kis videó az internetről
Egy nyolcéves kisfiú vonta magára a nézők figyelmét február 22-én, a mezőbaji református templom megsegítésére szervezett jótékonysági esten. Perendi Kristóf három és fél éve táncol a Csepeli Freetime Táncsport Egyesület kötelékében.
Az ország 13. legjobb táncegyesülete az utóbbi hónapokban sorra aratja sikereit a legnagyobb hazai és nemzetközi táncversenyek parkettjein. Turcsány Gergely táncpedagógust a versenyzők felkészítéséről, az egyesület életéről kérdeztük.
Beszélgetésünk idején Turcsány Gergely nem lát ki a tennivalókból: másnap jótékonysági gálaesten mutatja be tudását a Csepeli Freetime Táncsport Egyesület 12 párja. Sem a fellépés, sem a megmérettetés nem idegen a fiataloktól, az izgalom mégis érthető: tudásuk bemutatásával kérnek segítséget az egyesület számára. „Nálunk javarészt versenyzők vannak. Kifejezetten a versenyeken való eredményes szereplés van a fókuszban. Nincsenek felnőtt-, kezdő-, hobbicsoportok, a többi egyesülettől eltérően” – mutatja be csapatát Turcsány Gergely alapító, táncpedagógus, versenytáncos. Kiemeli: a komoly, professzionális felkészítés ellenére családias a hangulat. „Nem hiszek abban, hogy a versenysportot tömegesen lehetne tanítani, ezért nincs is sok tagunk” – emeli ki a fiatal tanár, aki maga is jól ismeri a versenyek világát: a világ 200 legjobb táncosának egyike. Azt mondja: a mennyiség előbb-utóbb a minőség rovására megy, a következetes munkához szükség van a személyes kapcsolatra, a személyreszabott edzéstervre. „Ismerem az időbeosztásukat, a bizonyítványukat, az életüket. Ennyi gyerekért tudok felelősséget vállalni.”
Kemény munka
Az egyesület 2009-ben alakult, azóta patronálja a Nagy Imre ÁMK Alapfokú Művészeti Iskola legtehetségesebb táncosait. De nem csak őket, mára több jó nevű egyesületből érkeznek olyan fiatalok, akik a versenysportban szeretnék kipróbálni magukat. A pedagógus nem kertel: kemény munkáról, megfeszített tempóról, szülői következetességről beszél. „Eleinte az volt a szlogenünk: Töltsd velünk a szabadidőd! Sokszor látom, hogy a fiatalok elpazarolják az idejüket, a számítógép előtt ülnek, rosszabb esetben bandáznak, rossz társaságba keverednek. Főleg az általános iskolából kikerülve jellemző, hogy a gyerekek nem tudnak mit kezdeni az idejükkel. Aki táncol, sportol, az megtanulja a következetességet” – állítja. A szülők pedig hálásak a törődésért: valaki tükröt szerez a táncterembe, valaki a szállításban segít. „Egy olyan közösségnek lehetek a tagja, ami szinte a második családomként működik. Ez megfizethetetlen.” Turcsány Gergely kiemeli: az iskolai tanulmányok nem sikkadhatnak el a versenysport mellett: volt, hogy a szülő kérte meg, beszéljen az iskolában gyengébben teljesítő tanítványával.
„Az időnek értéke van”
Másnap délután nyüzsgő tömeg népesíti be a Nagy Imre ÁMK tornacsarnokát. A folyosóról nyíló öltözőkből flitteres ruhákba öltözött gyerekek és fiatalok kutatják a kifüggesztett műsort. Izgalomnak nyoma sincs, az egyesület tagjai ezúttal nem a jó helyezésért, hanem az elismerő pillantásokért örömtáncolnak. A mezőbaji református templom megsegítésére rendezett jótékonysági műsor emlékezetes fellépőivel, Perendi Kristóffal és táncpartnerével, a tízéves Hutka Lili Mandulával beszélgetek. Kristóf idén lesz nyolcéves, de már három és fél éve táncol. Ma délután szambát, rumbát, csacsacsát és jive-ot adnak elő. A nézők nem akármilyen produkciót láthatnak: Lili és Kristóf a legutóbbi Budapest Bajnokságon a dobogó legmagasabb fokára állhattak fel. Mindketten azt mondják: Gergő nem szigorú, de azért megmondja, ha valami nem jó. Megmutatja a mozdulatot, ők megismétlik, szerintük ez „egyszerű és nem fárasztó”. Kristóf a szambáról, Lili a rumbáról mesél életkorukat meghazudtolóan lelkesen, felkészülten. „Azért jó ide járni, mert barátokat lehet szerezni, és jól érezzük magunkat” – mondja Lili. Kristóf szinte beleszületett a versenytáncba, hiszen mindkét idősebb testvére az egyesület tagja – tudom meg édesanyjától. „A Freetime egy nagyon összetartó közösség, rendkívüli pedagógusokkal” – mondja Perendi Ildikó, aki szerint a versenysport nem veszélyezteti az iskolai előmenetelt, hanem támogatja azt. „A nap minden perce be van osztva. Ők már annyira edzettek ebből a szempontból, hogy pontosan tudják, mikor mire van idejük. Jól alkalmazkodnak, eredményesen tanulnak. Az életben óriási előny, ha megtanulnak egy napra, egy hétre és még hosszabb távra tervezni” – mondja. Turcsány Gergely előző napi szavai jutnak eszembe: „A versenyzők nem egyik napról a másikra élnek. Az időnek értéke van számukra.”
A gálaműsor óriási siker, a szülők, hozzátartozók, érdeklődők elismerően nézik a látványos produkciókat. Megérte hetente többször egyéni és csoportos órákon részt venni, szigorú diétát tartani, tánccipőt kérni karácsonyra.
Forrás: Csepel.hu
