Csepel.hu
A Csepeli Rendőrkapitányság rablás bűntettének megalapozott gyanúja miatt eljárást folytat egy előzetes letartóztatásban lévő, 31 éves szigetszentmiklósi lakos ellen.
A rendelkezésre álló adatok alapján a férfi Budapest és Pest-megye több településén nagy számú bűncselekményt követett el, úgy, hogy az általa használt sötét színű személygépkocsival a gyalogosan haladó személyek mellé ment és a gépkocsi ablakán kinyúlva a kezükben vagy a vállukon lévő táskát nagy erővel kitépte, majd a helyszínről elhajtott. A nyomozás során a megállapították, hogy a szigetszentmiklósi férfi olyan személyek sérelmére is követett el bűncselekményt, akik a rendőrségen nem tettek feljelentést.
A Csepeli Rendőrkapitányság kéri azon személyek jelentkezését, akik hasonló bűncselekmény áldozatává váltak és hatóságunknál feljelentést nem tettek, hogy jelentkezzenek személyesen a BRFK XXI. kerületi Rendőrkapitányságon, vagy hívják a 06-1-427-46-13 telefonszámot, illetve a 112-es segélyhívó számot.
Forrás: Csepel.hu
Megtörtént eset, egy rendör leirásában!
Itt áll Magyarország!
Barátnommel és két barátommal a Nyugati
mellett, a Patkó sörözoben
beszélgettünk, majd éjfél körül indultunk bulizni a
Bahnhof-ba, ami a pályaudvar
másik oldalán van. Idoközben barátnom valami csajtól kapott,
félreértheto SMS-en
megsértodött, bevágta a néma durcát, amire útközben valahol a
Nyugati
aluljáróban ráuntam, és közöltem, hogy akkor én elmegyek
haza. Elköszöntem tole
és a két havertól, majd elidultam fölfelé a lépcson. Mire
fölértem, már csöngött
is a mobilom, haverom hívott, hogy ne legyek már ilyen,
beszéljük inkább meg, és
menjek bulizni, stb. Végül is elindultam visszafelé. Leértem
a lépcson, indultam
keresztül az aluljárón. Ok valahol a legvégén, a lépcsok
aljánál jártak már, míg
én az aluljáró közepén elhaladtam egy kb. 15 fos cigánybanda
mellett. Azok
elkezdtek méregetni, majd kötekedni kezdtek. Eloször a
szokásos “mit nézel
köcsög, gyere ide szétbaszlak” kategóriájú beszólogatások
mentek, aztán
elkezdtek keménykedni. Én hátranéztem, mire hárman-négyen
utánam eredtek.
Egyikük ledobta a dzsekijét és kést vett elo. Haverjaim
látták, hogy balhé van,
egybol indultak vissza, hogy mellém álljanak, mégse legyek
teljesen egyedül 15
cigánnyal szemben. Amelyik eloször megindult, újból
fenyegetozött valamit, de
ekkor már az egész banda jött felém. Éreztem, hogy itt most
kurva nagy balhé
lesz, elkerülni már nem tudom, úgyhogy gondoltam, ideje
kicsit kiegyenlíteni az
eroviszonyokat. Engedéllyel tartott fegyver elo, csore
húztam, és közöltem, hogy
nem akarok balhét, úgyhogy ne jöjjenek közelebb. Hátra arc,
és felejtsük el
egymást. Eloször megijedtek talán, vagy legalábbis
megtorpantak, gondolom,
nincsenek hozzászokva, hogy akibe belekötnek, fegyvert fogjon
rájuk. Valóban nem
akartam balhét, így elkezdtem hátrálni, közben rájuk tarva a
fegyvert. Barátaim
látták hogy ez már nem egy hétköznapi balhé, amikor meglátták
a pisztolyt a
kezemben, érezték, hogy itt ok már nem sokat nyomnak a
latban, vagy vissza tudom
tartani oket és lelépünk, vagy nem, de akkor végünk.
Barátnomnek közben sikerült
elmenekülnie, így hárman maradtunk. Hirtelen megint
felbátorodtak a cigányok,
látván, hogy tényleg nem akarok loni, újra megindultak
felénk. Azt hitték nem
merek loni, a legnagyobb hangú – mint késobb megtudtam, a
neve Puporka Richárd –
folyamatosan óbégatott:
– Na mi van, geci, há’ ilyen kemény csávó vagy, há’ lojé’ le,
gyere, lojé’ le,
te köcsög, szétbasszuk a fejedet is, te buzi, ide, ide lojé’
bazmeg! – és
hasonlók.
Ekkor már tudtam, hogy puszta fenyegetéssel nem tudom
megállítani oket. Már vagy
harminc métert hátráltam, ok meg követtek, próbáltak
cigánymódra körbevenni.
Utoljára szóltam, hogy álljanak meg, mire az egyik, aki a
legközelebb volt,
hirtelen felém rontott. Abban a pillanatban lottem. A csávó
kb. két métert
repült, összeesett. Ebben a pillanatban az egész banda
egyszerre rontott nekem.
Kettot még sikerült leszednem, de kiürült a tár. Eldobtam a
pisztolyt, és
próbáltam még védeni magam. Az egyiket még sikerült alaposan
megrúgni, de többre
már nem volt lehetoségem, csak azt éreztem, hogy nincs már
alattam a lábam. A
földre kerültem, tudtam hogy esélytelen már a küzdelem. A
fejemet próbáltam
védeni, mint a képeken is látszik, nem túl sok sikerrel.
A földön fekve kb nyolcan rugdostak össze, többször fejbe
illetve bordán rúgtak,
vascsovel ütöttek, lényegében ahol értek. Ez szerencsére nem
tartott sokáig,
csak amíg barátaim oda nem értek, ok szedték le rólam a
cigányokat. A rugdosás
közben kicsúszott a farzsebembol a szolgálati igazolványom,
és a fényképes
felülettel, jelvénnyel fölfelé nyitva esett a földre. Ekkor
hirtelen
meghátráltak a romák, elkezdtek óbégatni, hogy “Rendor vagy
te geci? Há’
mocskos zsaru vagy te köcsög?” Míg a saját sérültjeikre
figyeltek, én
föltápászkodtam, közben ketten újra nekem támadtak, de két
barátom közénk állt,
és elkezdtek rángatni, hogy addig tunjünk el innen, amíg
lehet. A pillanatnyi
esélyt kihasználva megléptünk az aluljáróból. A pályaudvar
mögé érve próbáltuk
felfogni, hogy mi is történt, de tudtuk, hogy ezek
pillanatokon belül itt
lesznek fönt, és akkor nekünk végünk van.
Épp akkor fordult be a sarkon egy rendorautó, azt hittük,
hozzánk jön. De nem.
Elmentek mellettünk. Mondtam a srácoknak, nem tudom mi lesz,
de bármi legyen is,
én szólok a rendoröknek, mielott még ezek fölérnek. El is
indultam a járorkocsi
felé, ami közben alaposan eltávolodott tolünk. De már nem
volt idom elérni,
jöttek fölfelé a cigányok. Kurva sokan! Na, mondom, itt most
végünk van, itt
döglünk meg mindhárman… Odaálltam haverjaim mellé, most már
jöjjön, aminek
jönnie kell. 10-15 cigánnyal szemben nem sok esélyünk van, de
legalább
felvesszük a kesztyut. Vártuk, hogy nekünk jönnek. És nem!
Megálltak. Nem
értettük mi van, amikor egyszerre kilépett közülük és
elindult felénk három
férfi. Az lepett meg, hogy ezeket még lent nem láttam, nem is
cigányok voltak.
Kiderült, hogy civil ruhás rendorök, akik épp erre jártak.
Hallották a
lövéseket, és azért rohantak oda. Megkezdodött az intézkedés,
elokerült a
járorautó, megjöttek az akciósok is, a banda és közénk
álltak, a civil ruhások
pedig elkezdték kérdezgetni, hogy mi is történt
tulajdonképpen. Mi próbáltuk
elmondani a történteket. Amikor megkérdezték, hogy hol a
fegyverem, mondtam,
hogy nem tudom, amikor kiürült, a földre dobtam, azóta nem
láttam, nem tudom
hová lett. Ezt csak az hallotta, akivel beszélgettem, akik a
bandára figyeltek,
nem.
Egyszer csak rohant föl az aluljáróból két cigány, akik addig
még lent voltak,
és az egyiknek ott a kezében a pisztolyom! A rendorök nem
tudták, hogy milyen
fegyver az, kié, töltve van-e, stb, egyszerre kaptak mind a
fegyvereik után,
csore rántották, és üvöltöttek a cigányra, hogy azonnal dobja
el. Na, az persze
megijedt, hogy ezek menten lelövik, el is dobta a pisztolyt
nagy méltatlankodva.
Rohantak oda a rendorök, hogy elfogják oket, mire az egyik,
már lefogott
haverjuk egyszerre a köztünk álló rendoröknek rontott, alig
tudták lefogni.
Ekkor mondták a zsaruk, hogy így nem igazán tudjuk tisztázni
a helyzetet,
úgyhogy majd bent, az örsön folytatjuk. Minket az egyik
irányba, a bandát a
másik irányba vezették el, majd a Nyugati rendorörsön lettünk
eloállítva. Mi
hárman, a 15 cigányból pedig érdekes módon csak ketten… A
nyomozók
megkérdezték a Westend biztonsági oreit is, akik alig ötven
méterre voltak, hogy
mit láttak, mire azok elmondták, hogy semmit, csak valami
durrogást hallottak,
de nem is figyeltek rá.
Bent kikérdeztek minket, hogy mi is történt az aluljáróban.
Felvették az
adatokat, majd közölték, hogy hívnak hozzám egy mentot, mert
meg kell nézetni a
fejemet, elég szarul nézek ki. Hamarosan meg is jött. Engem
bilincsbe verve,
vezetoszíjon, rendori kisérettel vittek be a Balesetibe, ahol
megcsinálták a
vizsgálatokat, leápolták az arcomat, megröntgenezték a
fejemet, aztán
megállapították, hogy élek… Az orvosok elmondták, hogy
nagyon szerencsés
vagyok, mert már több fiatalt hoztak be hozzájuk, akiket ez a
banda megtámadott,
egyikük például hetekig lebegett élet és halál között az
intenzív osztályon, úgy
összeszurkálták. Végül megállapították, hogy nagyon súlyos
bajom nincsen, de a
jobb szemem látóidege megsérült, és ez valószínuleg örök
életemre így marad. Ha
még egyszer megütik ezt a szemem, meg is vakulhatok.
Barátaimat már
hajnalban kiengedték, oket tanúként hallgatták ki, engem
pedig gyanúsítottként,
rabszállítóval, megbilincselve vittek be a VI. kerületi
kapitányságra, ahol
csoportosan elkövetett garázdaság, testi sértés és fegyverrel
való visszaélés
megalapozott gyanújával vettek elozetes letartóztatásba. A
cigányok ellen
pusztán garázdaság gyanúja miatt indul eljárás, még könnyu
testi sértés miatt
sem, ugyanis a szétrúgott arcomra, bevérzett szememre
közölték, hogy 8 napon
belül gyógyuló sérülés… Csoportosan elkövetett gyilkossági
kísérlet? Ugyan…
Az éjszaka további részét az eloállítóban töltöttem, egy
széken ülve, bár a
rendorök mind baromi rendesek voltak, miután megtudták mi
történt, egy emberként
álltak ki mellettem. Sajnos ok nem sokat tehettek az
érdekemben, de jó volt
tudni, hogy legalább hisznek nekünk. Másnap 10 óra körül
került sor a
kihallgatásra.
Vallomástételemet követoen rabosításra vittek, tenyér- és
ujjlenyomatot vettek,
majd fényképes nyilvántartásba kerültem rabszámmal a
nyakamban, mint valami
köztörvényes bunözo. Ezt követoen aláíratták velem a
jegyzokönyvet és a
lefoglalási határozatot, miszerint tudomásul veszem, hogy a
vizsgálati idoszakra
a a fegyveremet és a helyszínelés során az aluljáróban talált
töltényhüvelyeket
bizonyítékként lefoglalják, és szinte mellékesen jegyezték
meg, hogy mivel
gyanúsított vagyok, az ügyben, az adataimat “sajnos” nem
tudják zártan kezelni.
Így a nevemtol kezdve a címemen át az összes adatomhoz
hozzáférhetnek az ügy
többi szereploi, és azok ügyvédjei. Vagyis magyarán menjek
haza nyugodtan
fegyver nélkül, és bízzak benne, hogy álmomban nem vágják át
a torkomat, de csak
azért mert az “ritkán fordul elo.”
Végül, miután mindenen túlvoltunk, 24 órás elozetes
letartóztatás után
kiengedtek, érdekes módon egyszerre a két letartóztatott
cigánnyal, akiket már a
kapitányság elott várt a fél banda, akiket azóta sem tudom,
miért nem állítottak
elo velünk együtt. Még idoben jeleztem a rendoröknek, hogy
egyáltalán semmi
garanciát nem látok rá, hogy ha egyszerre engednek ki minket
a két kapun, nem
fog megismétlodni az egész a rendorség elott is, úgyhogy
végül kaptam magam
mellé egy rendort, aki kikisért az épületbol, hátha így nem
lesz balhé. Ennyit
tudtak tenni a béke érdekében, köszönjük. A 15 fos banda,
amely ránk támadt,
azóta is szabadlábon van, ott dekkolnak a Nyugati
aluljáróban, és nyilván
továbbra sem fogják vissza magukat, pedig a rendorök
elmondása alapján lopástól
a testi sértésen át a rablásig minden miatt voltak már
eloállítva. De hát ez
Magyarország, ahol nem ok a bunözok, hanem én és a barátaim,
akiknek volt
pofájuk megvédeni magukat 15 cigánnyal szemben. Az ügy
érdekessége, hogy a
cigányok kihallgatásuk során említettek azt hazudták, hogy ok
a sértettek,
akikre én ok nélkül fegyverrel rájuk támadtam, miközben azt
kiabáltam, hogy
“meghaltok büdös cigányok”. Így az ügyet a továbbiakban
rasszista indokkal
elkövetett fegyveres támadásként kezelik. A konzekvenciát
szerintem mindenki
vonja le maga: ez Budapest, ez Magyarország, ez a
jogrendszerünk, ebben élünk.
Mivel az ügy sajtónyilvánosság elé kerülésére gyakorlatilag
semmi esély,
kérem a kedves Olvasókat, terjesszék ezt a cikket e-mailben
és online fórumokon.
A Nyugati aluljáróban pedig csak páncélautóval közlekedjetek
sötétedés után,
mert a jelek szerint már a fegyver, a küzdosportos múlt és a
polgáror-igazolvány
sem nyújt elég védelmet, ha néhány szegény, kirekesztett
cigányember
nekikeseredik a sorsnak.