Jocha Press
Az ismert okok miatt néhány hónapos késéssel Hatos Gábornak átadott olimpiai bronzérem óhatatlanul ráirányította a figyelmet a magyar szabadfogású birkózásra, s annak legeredményesebb képviselőjére, Kovács Istvánra is. Az egykori csepeli kiválóság mindmáig az egyetlen magyar szabadfogású, aki világbajnoki címmel büszkélkedhet ebben a fogásnemben. Ráadásul az ő moszkvai bronzérme óta, harminckét év után most született ismét magyar dobogós helyezés.
„Korábban is lett volna esélye hasonló siker elérésére szabadfogású versenyzőnknek, de nem volt edző, aki kihozza belőle az eredményt” – summázott Kovács, aki azt is elárulta, az ugyancsak csepeli Ritter Árpádra gondol. „Az utolsó, igazán sikeres szabadfogású generáció az 1972-es, müncheni olimpián lépett szőnyegre, ahol hárman – Bajkó Károly, Csatári József és Klinga László is felléphetett a dobogó harmadik fokára.”
– Miután Ön 1979-ben, San Diegoban világbajnok lett, az olimpiai aranyérem is elérhetőnek tűnt. Miért kellett végül megelégednie a bronzéremmel?
„A világbajnokságon nekem minden kijött, az olimpián viszont elpártolt mellőlem a szerencse. Olyan sérülést szenvedtem el, hogy az adott helyzetben a harmadik helynek is nagyon örülnöm kellett. Bár már 1982-ben – öregedésre hivatkozva – le akartak állítani, még 1984-ben (ekkor már a Csepel Autó színeiben) is országos bajnok lettem. Edzőként folytattam: előbb az ifjúsági, majd a junior válogatott vezetője lettem, 1991-ben pedig a felnőtteket is rám bízták. Hat versenyzőm kvalifikált az 1992-es olimpiára, amikor a kaposvári Eb-n megkerülésemmel el akartak adni egy meccset egy jugoszláv versenyzőnek. Addig háborogtam, amíg le nem mondattak…”
– Edzőként ellehetetlenült, nemzetközi versenybíróként viszont egészen a 2000-es, Sydney-i olimpiáig menetelt.
„Onnan is el kellet tűnnöm! Ezután a nemzetközileg is elismert szőnyegeim révén maradt kapcsolatom a birkózással. Ezeket számos világversenyen használták, miután “White Raven” néven megkapták a FILA (Nemzetközi Birkózó Szövetség) legmagasabb minősítését. Ezeket 1999 óta gyártom, újabban a karatézók is mind gyakrabban vásárolják. Idén egyébként Litvániába, Csehországba, Szlovákiába, Görögországba és Romániába is szállítottam belőlük.”
– Elérkeztünk 2012-höz, Londonhoz, ahol a játékokon 32 év után ismét magyar szabadfogású éremnek örülhettünk.
„Hatos Gábort már gyermekkora óta ismerem, előttem nem volt kétség a tehetségét illetően. Szerencséje van, hogy éppen Szombathelyen kezdett el birkózni, mivel szerintem Veréb István személyében klubszinten az ország legjobb szabadfogású edzője irányítja a felkészülését. Már egészen fiatalon, még alacsonyabb súlycsoportban, hatalmas rivalizálásban volt Völler Gergővel, ami szintén jót tett neki. Mondhatom, jó helyre került a bronzérem. Annál is inkább, mivel Hatos 2008-ban egy, a legrosszabbkor jött középfül gyulladás miatt nem tudott Pekingben birkózni.”
– Mire tartja képesnek Hatost a következő világversenyeken?
„Gábor egy stabil, beérett versenyzővé lett az évek során. Miután tele van bronzérmekkel, a kérdés csak az lehet: jönnek-e a fényesebb medálok? Amennyiben tudatosul benne, hogy többre is képes és ennek eléréséért meg is tesz majd mindent, úgy reális esélye van a még nagyobb sikerek elérésére is.
Az egyetlen szabadfogású birkózó világbajnoknak, mint egykori csepeli sportolónak kívánok
eredményekben gazdag boldog újévet.
Sajnos a mai csepeliek közül egyre kevesebben becsülik meg értékeiket. Főként azokra, (arra), akikre mindenkor büszkék lehetünk. Íme a hozzászólások, bizonyságát adják.
Futószalagon megy egymás irányában a mérhetetlenül sok trágárság, amellyel bizonyítják önmaguknak, s a külvilágnak folyamatos leépülésüket, minden tekintetben.
Ez az emberiség vágya, jövője? (akiknek nem inge, ne vegye magára)