Csepel.info

Index

Szóltak Kádár Jánosnak, hogy legyen szíves fogadni az SZKP KB főtitkárát a tököli szovjet katonai reptéren, mert Brezsnyev már a repülőn ül. A szovjet delegáció 40 éve öt napra Magyarországra jött, és úgy érkezett meg Ferihegyre, mintha nem is találkozott volna Kádárral Tökölön. A titkos értekezleten Brezsnyev állítólag átnyújtott egy listát azokról a reformpártiakról, akiket el kellett volna távolítani a vezetésből, amire Kádár azt mondta, hogy már csak az ő neve hiányzik róla. Akármi is történt, a beteg Brezsnyev remegő kézzel tűzte ki Kádár zakójára a Lenin-rendet.

Leonyid Iljics Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára 1972. november 27-én Magyarországra érkezett. A látogatás nem volt titkos, az OSA szerint az MTI már november 11-én megírta, hogy a hónap végére várható a szovjetek érkezése, amit aztán jól is dokumentáltak. A szovjet delegáció, aminek Andrej Gromiko külügyminiszter is a tagja volt, többek között megnézte a Csepel Műveket, utazott a metrón és Brezsnyev még egy kislánnyal is beszélgetett Barta Nádján, Kádár János tolmácsán keresztül.

Tudomásul vette

Brezsnyev, akiről a Time egy szindrómát is elnevezett a valószínűleg titokban tartott betegsége miatti furcsa viselkedése után – amiben nem kis szerepe lehetett mértéktelen vodkafogyasztásának –, 1972-ben már Kádár februári moszkvai látogatása óta el akart jönni Magyarországra, de háromszor is el kellett napolni a látogatást a betegeskedő főtitkár miatt. Most is csak nehezen, remegő kezzel tudta kitűzni a 60 éves Kádár János zakójára a Lenin születésének hatvanadik évfordulóján alapított Lenin-rendet.

A szovjeteket Kádár most úgy üdvözölte Ferihegyen – ahogy az a Szabad Európa Rádió adásából is kiderült, sortűzzel és a Budapestre vezető út mentén álló lelkes tömeggel –, mintha minden rendben lett volna. Pedig Brezsnyevvel nem volt valami jó viszonyban. Huszár Tibor Kádárról írt 2003-as életrajzi könyvéből kiderül, hogy már amikor Brezsnyev 1964-ben Hruscsov helyére került, és telefonon közölte a Hruscsovhoz hű Kádárral a fordulatot, miután a tolmács oroszul közölte Brezsnyevvel, hogy „Kádár elvtárs gratulál”, Kádár kijavította, hogy: „Nem azt mondottam, hogy gratulálok, hanem köszönöm az információt és tudomásul veszem.”

Lemondott a lemondásról

Brezsnyev keményvonalas kommunistaként a hruscsovi enyhülést elítélte, igyekezett Sztálint valamennyire rehabilitálni, és a hetvenes évek elején fellépett a párton belüli reformerek ellen. Az MSZMP vezetői is fennakadtak a szűrésen a hatvanas évek végén kezdett reformok miatt, amik az 1968-as új gazdasági mechanizmusban lettek átültetve a gyakorlatba, és Brezsnyev a balszárnyat, vagyis a Kádár ellen gyakorlatilag puccsra készülődő, dogmatista Biszku Bélát, Gáspár Sándort, Komócsin Zoltánt, Benke Valériát és Grósz Károlyt támogatta. Moszkvában tehát 1972 februárjában a reformok megbuktatását követelték, a reformerek viszont a kezdetleges piacosítás folytatását, míg Kádár a két oldal között egyensúlyozott.

Kádár, aki nehezen tudott a helyzettel mit kezdeni, meglebegtette a lemondását. „A rám bízott felelős munkát a jó ügy szolgálatának szándékával vállaltam, szeretném azt tisztességesen befejezni és másnak átadni” – írta 1972. május 10-én, pár héttel a 60. születésnapja előtt az MSZMP Politikai Bizottságának. Bár a kérését valószínűleg komolyan gondolta, a lépés talán inkább a balszárny elgáncsolásához kellett. Legalábbis nyolc nappal később ismertették az SZKP arról szóló határozatát, hogy Kádárt, a 16 éve többé-kevésbé stabil vezetőt kitüntetik a Lenin-renddel.

Négy nap múlva az MSZMP mindkét szárnya kiállt Kádár mellett, aki júniusban már azt mondta a PB zárt ülésén, hogy „nagy nyomatékkal kérném és ajánlanám, hogy a mai tárgyalás és határozathozatal után a kérdést mint olyat, le kell venni a napirendről”. Július 18-án Brezsnyev telefonon közölte vele, hogy nagyon örül a fejleményeknek, és elégedett.

De Brezsnyev problémája még nem oldódott meg. 1972. november 27-én Kádárnak a ferihegyi műsor előtt néhány órával a tököli szovjet katonai repülőtérre kellett sietnie, hogy titokban egyeztessen vele. A szovjet levéltárakból nem sok minden került ki, a találkozó naplóbejegyzésekből derült ki. Nem tudni, hogy ezen a titkos tárgyaláson is elcsattant-e a Brezsnyev-tripla, de a szovjet pártfőtitkár itt állítólag egy listát nyújtott át Kádár Jánosnak: ezen azoknak a reformer MSZMP-vezetőknek a nevei voltak, akiknek a távozását kérte. Miután Kádár megnézte a listát, állítólag ezt mondta: „Egy név hiányzik a listáról, az enyém.”

Nem kooperáció, hanem szocializmus

Akármiben is maradtak, pár évvel később mégis hullottak a fejek, de Kádár a helyén maradt. 1974-ben a szovjetek javaslatot tettek (tehát közölték), hogy Kádárnak a reformpártiak közül kiket kell eltávolítania. Brezsnyev elérte a célját, és Fock Jenőt, Aczél Györgyöt, Nyers Rezsőt és Fehér Lajost nyugdíjazták vagy áthelyezték. Kádár viszont, hogy megszilárdítsa a hatalmát, a keményvonalasok közül is több embert elbocsátott, mint például Pullai Árpádot vagy Biszku Bélát, akivel még a beszélő viszonyt is megszüntette. (Biszku úgy látszik, megbocsátott, Kádár 100. születésnapján ott volt az ünnepelt mellszobrának avatásán.)

Ahogy Kádár hatalma stabilizálódott, úgy nőtt az MSZMP központi magjának átlagéletkora is. Brezsnyev intelmei miatt viszont nemcsak a párttestületi döntések miatt változott a Politikai Bizottság és a Minisztertanács összetétele. Egyes ismert reformerek rejtélyes balesetek és öngyilkosságok áldozatai lettek: Dégen Imre, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke lemondatása után autóbalesetben hunyt el, Péter György, a KSH elnöke homályos embercsempészési ügybe keveredett, majd egy kórházban öngyilkos lett, Vályi Péter miniszterelnök-helyettes pedig üzemi balesetben halt meg, egy diósgyőri gyárlátogatáson belezuhant a kohó izzó öntőformáiba.

Kádár 1974 augusztusában egy krími látogatáson meg is mondta Brezsnyevnek, hogy ahogy azt a programnyilatkozat is írja, „nem kooperációt építünk, hanem szocializmust”. Brezsnyev szokatlanul élesen reagált, de Kádárnak már csak pár évet kellett kibírnia a haldokló Brezsnyev szolgálatában. Kevesen hitték volna akkor, hogy több mint nyolc év fog még eltelni addig.

Forrás: Index

This entry was posted on 2012. november 27. kedd at 23:01 and is filed under Társadalom, Történelem. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.