Csepel.info

A szívükhöz kaptak az egyiptomi turizmusban érdekeltek, amikor az egyik televízióban a szalafisták egyik vezetője arról értekezett, hogy le kell rombolni a gízai piramisokat és a szfinxet, mert ezek pogány szobrok, amelyeknek az imádata ellentétes az iszlám jogrenddel, a saríával. Murgan Szálem al-Guharinak komoly referenciái vannak ősi “bálványképek” megsemmisítésében, hiszen 2001-ben maga is részt vett az afganisztáni tálibokkal a Bámiján tartományban található ókori Buddha-szobrok lerombolásában, így kevesen kételkednek abban, hogy ha lehetősége adódik rá, megvalósítja az egyelőre csak beharangozott tervet. Az pedig első látásra csak növeli az esélyt arra, hogy a terv megvalósuljon, hogy a szalafistáké a második legerősebb párt az egyiptomi parlamentben a júniusi választásokon győztes Muszlim Testvériség után.

Az egyiptomi turizmusnak már a Hoszni Mubarakot megbuktató forradalom sem tett túl jót, és bár a piramisok lerombolásának terve rövid távon biztosan felpörgetné a szektort, hiszen sokan szeretnék majd még utoljára látni a világ hét csodájának egyikét, hosszú távon nyilvánvalóan lenullázná az ágazatot. Ettől tartva az egyik turisztikai szervezet kilátásba helyezte, hogy beperli az egyiptomi elnököt, a miniszterelnököt és a minisztereket, mert nem ítélték el határozottan és gyorsan hivatalos válaszban al-Guhari kirohanását. Az egyiptomi rendőrség mindenesetre megerősítette a piramisok és a szfinx védelmét, belügyminisztériumi források szerint pedig komolyan veszik a fenyegetést.

Al-Guhari egyébként már a tavaly megdöntött Mubarak-rezsim idején kampányolt az ókori építmények megsemmisítésért, de akkor ezt nem tehette meg következmények nélkül. Életfogytiglani büntetésre ítélték, azonban jó ütemérzékkel Afganisztánba menekült a büntetés elől. Amikor 2007-ben Szíriába utazott, Damaszkusz kiadta Egyiptomnak. Mubarak bukása azonban az ő életében is fordulatot hozott, hiszen szabadlábra helyezték, így nyugodtan folytathatja azt, amit korábban elkezdett.

“Bárki engedte is ki ezeket az embereket a barlangból, és hagyta beszélni a médiában, elérte, hogy mindannyian megijedjünk. Az üzenet célba ért” – reagált az egyik legnépszerűbb kairói blogger al-Guhari tévés szereplésére. A Zeinobia néven posztoló blogger szerint mindenekelőtt az aggasztó, hogy al-Guhari nem magányos harcos, aki az őrült ötleteivel végighaknizza a tévéket, hanem tömegek igényének ad hangot. Ezek a tömegek pedig az al-Núr pártnak köszönhetően már az egyiptomi parlamentben is képviselettel rendelkeznek.

Amikor Al-Guharit a televíziós műsorban tunéziai beszélgetőtársa azzal szembesítette, hogy Egyiptom muszlim hódítói már évszázadokkal ezelőtt is békén hagyták az ókori építményeket, nem kis megdöbbenést keltve azt mondta, csak azért nem rombolták le a piramisokat, mert nem voltak megfelelő eszközeik hozzá. Az ő logikája szerint ezeket az építményeket és szobrokat imádták a múltban, és fennáll a veszélye annak, hogy a jövőben is bálványimádat tárgyai lesznek. “Nekünk vagy valaki másnak le kell rombolni” – jelentette ki a televízióban, nem sok alternatívának hagyva helyet.

Az egyiptomiak egyébként nem most hallják először, hogy szükség lenne az ókori építmények és szobrok lerombolására. A CNN annak a túlbuzgó muszlimnak a példáját hozza fel, aki 1378-ban maga esett neki a szfinxnek. Arról már homályos emlékek vannak, hogy végül mi lett a vállalkozás a vége. Egyes beszámolók szerint hirtelen árvíz követte a tettét, és a fáraók bosszújától tartó falusiak példás gyorsasággal meglincselték. Más beszámolók szerint vandalizmussal vádolták meg, és kivégezték.

A szalafisták előszeretettel nyúlnak vissza Mohamed próféta társának, Amr bin al-Asz hadvezérnek a példájához, aki 640-ben a muszlimok élén meghódította Egyiptomot, majd azonnal nekilátott az ókori kincsek megsemmisítésének arra hivatkozva, hogy ezek a hitetlenség ereklyéi. Ennek a hitbuzgalomnak esett áldozatul az alexandriai könyvtár több ókori könyve, mert nem állt összhangban a Korán tanításaival, a piramisok és a szfinx azonban túlélte a hadjáratot.

A több észak-afrikai és közel-keleti országban népszerű szalafisták legfontosabb üzenetét az Economist című lap szerint úgy lehet összegezni, hogy az iszlámot meg kell szabadítani az évszázadok során összegyűlt “intellektuális csomagtól”, és a muszlim hívőknek vissza kell térniük őseik életviteléhez, és mindenekelőtt Mohamed próféta tanítása szerint kell élniük. Így aztán olyan 1400 éves útmutatásokból válogatnak, amelyek előírják például, hogy csak jobb kézzel lehet enni, a férfiaknak szakállt kell növeszteni, a nőknek pedig tetőtől talpig el kell takarniuk magukat.

A szalafisták egyik imámja pedig a napokban az internetet nevezte meg a legsúlyosabb bűnnek, amely veszélyt jelent a muszlim társadalmakra. Gyújtó hangú beszédében a Nyugatot vádolta meg azzal, hogy szándékosan használja fel az internetet arra, hogy pornót exportáljon az arab országokba. A probléma megoldása érdekében a szalafista imám fatvát, vallási rendeletet adott ki az internet ellen. Igaz, a pornóoldalak ellen az egyiptomi hatóságok világi eszközökkel is harcolni próbálnak, legutóbb az egyiptomi főügyész tiltotta be ezeket, bár ha az egyiptomiak kattintással szavazhatnának, a pornó biztos nyerésre állna, hiszen statisztikák szerint a Google szexhez kapcsolódó kereséseinek listáján Egyiptom az előkelő második helyen van.

Az Economist szerint a tavaly megalakult, szalafista irányvonalat képviselő Núr párt választási sikere sokkolta ugyan a városlakó, iskolázott egyiptomiakat, a népszerűségükre azonban több magyarázat is van: nemcsak vonzó weboldalakat és húsznál is több tévécsatornát indítottak, hanem különböző jótékonysági szervezeteket is létrehoztak, amelyekkel jó pontokat gyűjtöttek a szegények körében.

A szalafisták önbizalmának annyira jót tett a meglepő választási siker, hogy többen fegyveres felkelést helyeztek kilátásba arra az estre, ha a most készülő új egyiptomi alkotmány nem lesz eléggé “iszlám”. A szalafisták nyilvános szerepléseinek a hátterében éppen ezért nem annyira vallási, mint inkább politikai okok szerepelnek, a forradalom és a demokratikus választások után a tét ugyanis az, hogy mi lesz majd az új egyiptomi alkotmányban. Jelenleg egy száztagú bizottság dolgozik az új alkotmány szövegezésén, amellyel az év végéig kellene végezniük, hogy aztán jövőre népszavazáson döntsenek róla az egyiptomiak.

Bár a választások egyértelműen az iszlamisták előretörését hozták, az új alkotmányról nincs egyetértés közöttük. Míg a Muszlim Testvériség képviselői inkább csak a saría elveit tekintenék alapnak, ami azért lényegesen nagyobb mozgásteret ad a törvényalkotóknak, addig a szalafisták szó szerint ragaszkodnának az iszlám törvényekhez.

Ennek érdekében nemrég a tavalyi tüntetések legendás helyszínén, a kairói Tahrír téren több tízezren gyűltek össze. “Velünk született jogunk, hogy olyan társadalomban éljünk, amelyet Allah törvényei irányítanak” – mondta az egyik tüntető az Új Kína hírügynökségnek. A szalafista Ahmed Dzsihád nem dől be azoknak a riogatásoknak, hogy a saría által irányított Egyiptomba nem teszik be a lábukat a turisták a jövőben, mert szerinte úgyis a látnivalókért jönnek, és nem a bikinis lányokért a tengerparton vagy a koktélokért a bárokban. Szerinte a több évtizedes korrupció után a saría rendet tenne az országban, és megtisztítaná. Ezt a rend utáni vágyat sok egyiptomi osztja.

Az új egyiptomi vezetés ugyanakkor nagyon is tisztában van azzal, hogy az ország teljes bevételének a harminc-negyven százalékát a turizmus adja – mondta az [origo]-nak N. Rózsa Erzsébet, a Magyar Külügyi Intézet munkatársa. Szerinte a piramisok és a szfinx lerombolásának a felvetése inkább egyéni, mint tömeges igényt tükröz, és így közvetlen veszélyt nem is jelent az ókori építményekre, bár azt nem lehet garantálni, hogy valakinek vérmesebb hangulatában nem jutna eszébe ilyesmit elkövetni, de nem véletlenül van komoly biztonsági jelenlét ezeknél a turisztikai csomópontoknál. Bármekkora vonzereje van is a szalafisták politikai mozgalmának, azt nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Egyiptomban rengetegen a turizmusból, és így a piramisokból és a szfinxből élnek, vagyis a megélhetésüket aligha tennék kockára.

A radikális iszlamisták több esetben nemcsak tervezgették a pogánynak vagy szentségtörőnek vélt műalkotások és épületek lerombolását, hanem meg is valósították a tervet. 2001 márciusában szinte az egész világ élőben láthatta, ahogy a tálibok felrobbantják a 6. századi hatalmas Buddha-szobrokat. Az afganisztáni tálibok szellemi vezetője, Omar molla szerint az akcióra a világ minden muszlimja büszke lehetett, a bálványok ledöntése ugyanis Allahnak tetsző cselekedet volt.

Hasonló lelkesedéssel verték szét az UNESCO által a világörökség részeként számon tartott ősi síremlékeket Timbuktuban. Az al-Kaida nemzetközi terrorszervezettel jó kapcsolatokat ápoló szélsőséges Anszar Dín (A Hit Védelmezői) elnevezésű szalafista csoport szóvivője a Maliban zajló akcióról azt mondta: a rombolás isteni rendelésre történt.