Csepel.info
„KOLÓ!! Köszönöm, köszönjük NEKED ezt a mai aranyat és főleg a bronzot!! Vajda Attilának első szava az volt, hogy “köszönöm Koló”, látszott. TE vele voltál! És Kozzmann Gyuriék tényleg kenu hármasban mentek, ahogy az m1 pekingi stúdiójában mondták, velük voltál, velünk voltál és velünk is maradsz!! Nagyon fáj, hogy testben már nem vagy itt velünk, de lélekben mindigis itt leszel, tudom, érzem!!!” – írja Rózsa az emlékezők között Kolonics György blogján.
“Végre itthon!” Ezzel a bejegyzéssel végződik Koló blogja. A honlapot a kenukirály 2007. júniusában kezdte el írni, és – valószínűleg a versenyek és a felkészülés miatt – röviddel később már nem tudta folytatni. 2007. augusztus 29-i az utolsó bejegyzés, ahol Koló így ír: „megjártuk Pekinget, amiről természetsen írok később.”
Erre azonban már nem került sor, az egy évvel későbbi pekingi olimpiára pedig, mint tudjuk, Csepel és az ország egyik legjobban szeretett sportembere már nem tudott elmenni. Nehéz is úgy olvasni a kétszeres olimpiai bajnok írását és a hozzászólásokat, hogy ne szökjön könnycsepp a szemünkbe. Mert bár Koló már nem írt többé, az őt szerető sportbarátok nem felejtettek el megemlékezni róla.
Ahogy egy név nélküli sportbarát fogalmazott:
„Drága Kolo!
Te vagy a legfényesebb csillag, a kenusok KIRÁLYA!
Amit a fiúk megcsináltak az valami őrület,valami elképesztő teljesítmény.Nem is találok rá szavakat.Ez csak Veled együtt sikerülhetett.:)Te értük, Ők érted tólták azt a hajót.Nem is kérdés hogy ott voltál,éreztük a szívünkben.Kozmann Gyuri a legjobbik feled, a legjobb igaz barát, a legjobb ember.Nagyon fáj neki, hogy elveszített Téged.Minden erejét összeszedte ,hihetetlen tartással (pedig legtöbbször a sírás kerülgette)nagyon nagy akarattal, a Te segítségeddel, na és nem utolsósorban Kiss Tomival aki a lelkét is kilapátolta, hogy méltón helyettesítsen Téged és akinek a példaképe vagy Kozival együtt, értétek el a számunkra legaranyosabban csillogó Bronzérmet ami a leges legszebb az egész Olimpián!
Köszönjük, Köszönjük, köszönjük!
Kolo, Te itt vagy velünk és itt is maradsz örökké a szívünkben.
Remélem olvasod ezeket a sorokat és érzed a szeretetet ami a szívünkből árad!”
Csepel.info
Kolonics György kétszeres olimpiai bajnok kenus blogja
“Most azonban kellemesebb programot csináltunk a világverseny előtti hétvégén, és Andival a Kis-Duna soroksári oldalán ebédeltünk egy vízparti kisvendéglőben. Jót ettünk, majd sétáltunk a parton, és most döbbentem rá, hiába kenuzok erre naponta akár négyszer, észre sem veszem, milyen csodálatos környezetben dolgozom…”
Bubus!
Addi mig jó az ídő és meg van a Kis Duna part csináldvégig azt a kellemes ídőtőltést és érezd magad jól. Kár, hogy elrontom az örömöd. Salynos a polgármester és társai nem sokára meg akadályoznak ebben.
Remélem, hogy nem fog sikerülni nekik.
Koló!
Nélküled üres a Kis-Duna, pedig csodálatosan szép…én augusztus 20.-án jártam végig a párommal indiánkenuval azokat a helyeket, amerre nap mint nap eveztél. Előtte sosem vetemedtem erre, mert víziszonyom van/volt/. Délben kikötöttünk a Zöld Békánál, megebédeltünk és Rád emlékeztünk. Aztán visszaeveztünk Csepelre és kikötöttünk. Meggyújtottunk egy mécsest a stégen, ahol meghaltál.
Nyugodj békében!
Kedves Papi!
Bubus Koló szavait idézte…
Remélem a Kis Duna olyan marad amilyen eddig is volt!