A népbíróság halálra ítélte 1948-ban
Magyar Hírlap
A háborús bűnökkel gyanúsított egykori kassai rendőr, Csatáry László nem tudja, hogy miért ítélték halálra a világháború után
Újságban látták csak, de hivatalos okmányokat nem találtak a kanadai hatóságok arról, hogy halálra ítéltek Csehszlovákiában – állítja Csatáry László. A háborús bűnökkel gyanúsított, kilencvenhét éves férfi a lapunknak adott interjúban arról beszélt, amikor 1997-ben hazaért, mind a kanadai nyomozók, mind egy budapesti ügyvéd – aki kérésére kiterjedt vizsgálatot folytatott ügyében idehaza és külföldön – egyértelműen kijelentette, nem vádolható semmivel.
– Miért vonták vissza a kanadai állampolgárságát 1997-ben?
– Amikor 1949 márciusában Németország francia zónájából Kanadába mentünk, elhallgattam, hogy korábban rendőrként szolgáltam. Akkoriban ez kizáró oknak számított.
– Miért tette?
– Két gyermekem egészsége az élelemhiány miatt megrokkant, TBC-sek lettek, s az orvos azt mondta, ha nem kerülnek jobb körülmények közé, meghalnak.
– Miért használt idegen nevet?
– Ez nem igaz. Bizonyság erre ma is meglévő eredeti útlevelem. Ott így szerepelek: Csízik-Csatáry László.
– Hogy jön a képbe Csízik?
– Ő a nagyapám volt. Kanadában már mindenütt Csatáryként szerepeltem.
– Minek használt előnevet, ha nem volt mitől tartania?
– A mai, békés világban ezt nagyon nehéz, ha tetszik, lehetetlen fölfogni. A háborút követő magyar politikai viszonyok között mindenkit egyöntetűen bűnösnek tituláltak, aki így vagy úgy, de az előző rendszert szolgálta. Ágensek járták a hadifogolytáborokat, s szabályosan vadászták a tiszteket – függetlenül attól, hogy valóban bitangok vagy ártatlanok voltak. Ráadásul én az elszakított részen, Kassán szolgáltam, ami Csehszlovákiában, a magyarüldözés idején eleve egy plusz fekete pontnak számított.
– Soha nem keresték?
– Egyetlen ország sem akart kikérni, pedig a fogságom alatt megtehették volna. Eddig egyetlen ember sem tudott olyan, korabeli dokumentumot fölmutatni, amelyben a nevem a háborús bűnösök, a keresettek listáján szerepel. Pedig akkor, frissiben, a tragikus élmények hatása alatt könnyű volt ezeket összeállítani.
– Miért ítélték halálra Csehszlovákiában?
– Elképzelésem sincs. De erre a kanadai nyomozók sem találtak világos magyarázatot, pedig ők 1995-től két éven át kutakodtak a magyar és a csehszlovák levéltárakban. Mindössze egy újságcikkre bukkantak, s az alapján közölték velem is.
– Nem kérdezte őket a forrásról?
– Hogy a csudába ne faggattam volna őket! Ám ők sem tudtak többet mondani az említett írás állításainál. Pedig egy kanadai nyomozó – ezt elhihetik nekem – igen alapos ember. Ügyemet végül azzal zárták le, hogy bár a foglalkozásomat tekintve hazudtam, ám háborús bűncselekményben nem vettem részt. E papírok ma is a rendelkezésemre állnak.
– Visszatérve Kassára, mi volt ott a feladata?
– Rendőrségi fogalmazóként dolgoztam 1942 őszétől 1944. november 1-ig, amikor bizonyíthatóan Budapestre küldtek. E beosztás amúgy hadnagynak megfelelő rangot jelentene a honvédségnél. Tipikus közigazgatási munkát végeztem, útleveleket állítottam ki, s más efféléket.
– Hogy került kapcsolatba a németekkel?
– Március 17-én, 1944-ben Richter ezredes parancsnoksága alatt egy csapat német költözött az egyik kassai házba. Tíz nap múlva a főnököm, Horváth György rendőrtábornok az irodájába hívott. Ott ült az említett Richter és még másik három SS-tiszt. Felettesem bemutatott, s közölte, mivel a hivatalban én bírom legjobban a nyelvüket, összekötőként delegál hozzájuk. Ez annyit tett, ha volt valami óhajuk-sóhajuk, azt először velem közölték, s azt én továbbítottam a megfelelő helyre.
– Miért vállalta el?
– Ez egy határozott parancs volt. Aki szolgált bármilyen fegyveres testületnél, tudja, mivel jár ennek megtagadása. De miért álltam volna ellen? Nem gazemberségre, hanem fordításra utasítottak. Kérdem én, ezen az alapon ma minden, a kommunizmust szolgáló tolmácsot el lehetne-kellene ítélni? Amúgy pedig egyáltalán nem volt kellemes feladat.
– Mire gondol?
– Említek két, bizonyítható esetet, amely jól megvilágítja a rendőrség kassai szerepét, súlyát. Egy napon két civil ruhás nyomozó jelentette, a németek feltörik, fosztogatják a lezárt zsidó üzleteket. Ezt határozott törvény tiltotta – ám a hepciáskodó nyomozókat a németek letartóztatták, és elvitték. Zágony György kollégám és barátom pedig úgy került a börtöncellájukba, hogy az utcán néhány dehonesztáló megjegyzést tett Hitlerre, hozzátéve, a háborút biztos el fogja veszíteni. Richterék közölték, a foglyokat Dachauba szállítják. Akkor én elmentem az ezredeshez, és arra kértem, engedje el őket, mire azt felelte, majd gondolkodni fog az ügyön. Végül két nap múlva kijöhettek, ám mi azonnal leszereltük őket, nehogy megint bajuk essék. Még egy megjegyzésem lenne ezzel kapcsolatban: magam a téglagyári és a belvárosi gettónál mindössze kétszer-kétszer jártam. E két helyen bizonyíthatóan a németek parancsoltak, aki ennek az ellenkezőjét állítja, azaz engem mint magyart képzel a vezéri székbe, nem mond igazat.
– A zsidókért nem emelte föl a szavát?
– Ha bizonyos feladatok elszabotálása szóemelésnek számít, akkor igen.
– Azaz?
– Kassa mellett áll a Bankó-hegy, amelynek az oldala szabályosan ki volt lyuggatva. Ott bujkáló zsidók éltek. Bár a detektívek tudták, hogy ott vannak, mi nem engedtük őket oda, így ők megmenekültek, s később el tudtak jutni Szlovákiába.
Forrás: Magyar Hírlap
A népbíróság halálra ítélte 1948-ban
A történész szerint Csatáry több alkalommal is túllépte a hatáskörét
Balassa Zoltán kassai történész jól ismeri a Simon Wiesenthal Központ által „a legkeresettebb náci bűnösként” üldözött Csatáry László kassai tevékenységének levéltári dokumentumait. A történész lapunknak azt mondta, Csatáryt a kassai járási népbíróság 1948. június 8-án halálra ítélte. A kassai Állami Területi Levéltárban fellelhető a büntetőeljárás adatlapja, a vádirat és a bírósági tárgyalás jegyzőkönyve, amelyen szerepel, hogy az ítélet csatolva van. Az ítélet helyett azonban csak egy korabeli újságcikk, a Vychodoslovenská Pravda másnapi számában olvasható tudósítás található meg az iratok között.
Felvetésünkre, hogy az 1948 februárjában lezajlott csehszlovákiai kommunista puccs és hatalomátvétel után mennyire tekinthető hitelesnek egy akkori újságbeszámoló, a történész azt mondta, tény, hogy futószalagon ment az ítélkezés, és a dokumentumok alapján a bíróság tanácskozása is mindössze tíz percig tartott. Balassa Zoltán megjegyezte, a népbíróság az ítéletet tíz tanú vallomása alapján hozta meg. „Egyértelmű, hogy a kor rányomta bélyegét a népbírósági ítélkezésre, mai szemmel a tárgyalások közül több teljesen elfogadhatatlan. De a szemtanúktól későbbi visszaemlékezéseket olvasva, Csatáry esetében a vélemények alapvetően megegyeztek a vallomásokban elmondottakkal” – fejtegette. Noha Csatáry László utólag azt mondja, hogy parancsot teljesített, a történész szerint a tanúvallomások alapján a hatáskörét többször túllépte, ezért ez nem állja meg a helyét védekezésként.
„Csatáry 1944 májusa után kerülhetett a kassai téglagyárban kialakított lágerbe, de azt nem tudni, hogy milyen rendfokozatban, beosztásban, milyen hatáskörrel dolgozott ott” – folytatta, hozzátéve, nem lehet megállapítani, Csatárynak mekkora a felelőssége a 15 700 zsidó Kassáról Auschwitzba deportálásának megszervezésében, amelyről a mostani újságcikkek szólnak. Közölte, nem szabad elfelejteni, Kassán a Gestapo szervezte a dolgokat azokban az időkben.
Efraim Zuroff, a Wiesenthal Központ izraeli irodavezetőjének feljelentése nyomán a Budapesti Nyomozó Ügyészség 2011. szeptember 22-én rendelt el nyomozást Csatáry ellen, s a férfit szerdán házi őrizetbe helyezték törvénytelen kínzással megvalósított háborús bűntettel gyanúsítva.
Forrás: Magyar Hírlap
Mi hogyan is működött, ahhoz ezt el kell olvasni !
Wiesław Kielar
A 290. számú auschwitzi fogoly
„Az auschwitzi halálgyár rémtettei” címmel is megjelent:
http://moly.hu/konyvek/wieslaw-kielar-az-auschwitzi-halalgyar-remtettei
Ami ebben a pokoljárásban vonzó – különös, hát a borzalomnak is lehet bája? –, az maga a szerző személye, a vézna, szőke fiúé, aki öt esztendőt töltött a halál árnyékában. Tizenkilenc éves volt, amikor a 290-es számot kapta Auschwitzban, s az érkezéskor még azt kérdezte magától: „Auschwitz? Az ördög hallott róla. És milyen lehet egy koncentrációs tábor? Hamarosan megtudom.”
Ami azt illeti, alaposan megismerhette öt esztendő alatt. Megtanulta a túlélés művészetének minden „naprakész” csínját-bínját, a fogarany, a cigaretta, a krumpli csereértékét, illetve az emberélet értékének teljes semmibevételét.
És megismerte Kielar a halál minden fajtáját, mielőtt megismerhette volna a szerelmet, az életet. Alvilági útikalauz ez a fekete memoár; felsorol minden pokolbeli látnivalót, és mint minden jó útikalauz, végül a halál glosszáriumát is közli, azt a német társalgási nyelvet, amelyet rabok és rabtartók egyaránt beszéltek.
Az olvasót magával ragadja a szerző egyéni bája és egyéni látásmódja. S amit olyan sokszor elmondtunk már: a haláltáborok kora után született nemzedékek megismerhetik ebből a könyvből azt a világot, amely ugyan már távoli, de amelyről a haladó emberiség nem feledkezhetik meg soha.
kösz maket szeretem a science-fictiont, de inkább a jövőben játszódókat.
mesekönyvet meg már rég nem olvasok.
maket szerint:
2012. július 20., péntek – 09:59
…”Mi hogyan is működött, ahhoz ezt el kell olvasni !”…azt is lehet, de ha a keresődbe beírod, hogy “MR1 hangtár” és ott a déli ütköző című műsort meghallgatod, még több mindent megtudhatsz…
http://hangtar.radio.hu/kossuth
krapulax szerint:
2012. július 20., péntek – 15:17
kösz maket szeretem a science-fictiont, de inkább a jövőben játszódókat.
mesekönyvet meg már rég nem olvasok.
Nem mese ez gyermek!
Majd ha téged visznek, megtudod.
A zsidók két törvénye: szemet szemért! hetediziglen.. És roppant következetesek.
Nem informális, hogy hazug vallomásaik alapján temetőnyi embert végeztek ki.Mindenütt,
ahová a szocializmus keze betette a lábát ( a hamis tanúzást apám mondta el annak
kapcsán, miként örvendezett 3 banya egy katona halálos itéletén hamis tanúzásuk miatt.)
Saját maga hallotta!! Szegény Zuroff! Mi lesz ha Csatáry úr idő előtt meg talál halni!
Miből fog megélni, ha több bűnös magyart nem talál?!
Ajánlok egy könyvet: “Első kétszáz évem.”
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja száját hazudik, ha kinyújtja kezét lop.
Egy zsidó szava tíz gojéval ér fel! (Talmud) Ennyit az igazságról.
Zuroff úrnak minden évben fel kell mutatni valamit, hogy az alapítványa megkapja a támogatásokat a gazdag zsidóktól. Igaza van Karsainak, Zuroff megélhetési nácivadász!
Zuroff úr 2006-ban még nem tudta,hogy kit keres?Miért pont most állt elő ezzel az üggyel?Állítólag Csatáry 1941-ben Kecskeméten volt gyakornok.Akkor hogy lehetett Kassán is?Mindegy mik a tények ,csak lehessen a hazánkat szidni?Mert ez az ügy nem erről a 97 éves emberről szól,nem is az áldozatokról.
Remélem, hogy Biszku Bélát is ilyen szinten fogják meghurcolni…
Zuroff úr egy megélhetési nácivadász, Karsai szerint is. Ahhoz hogy az alapítványa megkapja a gazdag zsidóktól a apanázst, amiből saját maga is él, évente fel kell mutatnia valamit. Ehhez talál itt készséges seggnyalókat, büszkébb nemzetek már rég elhajtották volna, itt meg hason csúsznak előtte! Egy önkijelölt mocskos szarházi, aki életében csak Izraelben találkozott nácival (telepesek), de mégis ebből él.