Csepel.hu, Youtube
Szemrebbenés nélkül hallgatták az ítéletet
Az elítéltek a bíróság indoklása közben (fotó: Halászi Vilmos)
Csütörtökön már több tudósítással is beszámoltunk a csepeli kettős gyilkosság utolsó tárgyalási napjáról, a bíróság által meghozott ítéletekről. Most a Csepel.hu-n megjelent cikket és az ítelethozatal pillanatait mutatjuk be.
K. Tamást és Deme Gábort életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte a Fővárosi Törvényszék csütörtökön a három és fél éve történt kettős gyilkosság ügyében. K. Tamás legkorábban 40, Deme Gábor pedig 32 év múlva szabadulhat feltételesen. Az elítélteknek fegyházban kell letölteniük büntetésüket.
Nem a megszokott teremben, hanem a Fővárosi Törvényszék nagytanácstermében tartották meg az utolsó tárgyalást, mert nagy volt az érdeklődés, s a helyiségbe így is alig lehetett beférni. Az utolsó szó jogán először K. Tamás beszélt, aki egy órán át sorolta, hogy szerinte miért megalapozatlan a vád ellene. Szerinte mindaz, amit vele kapcsolatban felhoztak, csupán „mese”, és semmi nem bizonyítja, hogy ő követte el a gyilkosságot. „Egy áratlan ember áll a bíróság előtt” – közölte patetikusan, de ettől senki nem érzékenyült el. Aztán Deme Gábor következett az utolsó szó jogán, aki főként az érzelmekre próbált hatni. Vehemensen bizonygatta, hogy semmi bizonyíték vagy jel sincsen az emberölésben betöltött szerepére, amivel megvádolták. Újra előhozakodott azzal, hogy a gyilkosság perceiről készült hangfelvételt szerinte megmanipulálták, bizonyos részek hiányoznak belőle. Sőt, szerinte van benne egy olyan mondat, amelyet nem is ő mondott, noha a hang hasonlít az övére. Beszédének végén K. Tamáshoz hasonlóan, ártatlan képet mutatva közölte: „Most azért állok itt, mert nem haltam meg. Bárcsak én haltam volna meg!” Ehhez az utolsó megjegyzéséhez csak annyit érdemes hozzáfűzni, hogy korábban ennek éppen az ellenkezőjét hangoztatta, vagyis azt, hogy „szerencséjére életben maradt, s ennek örül a legjobban”.
Részlet az ítélet indoklásából
Részlet az ítélet indoklásából (Deme Gábor)
„Hidegvérű kivégzés történt”
Ezt követően a bíróság szünetet rendelt el és tanácskozásra visszavonult.
Izzott a levegő, amikor nem sokkal 13 óra előtt újra megtelt a nagytanácsterem az ítélethirdetésre. Deme Gábor elsápadt, K. Tamás szinte lecsúszott a vádlottak padjáról meglepetésében, amikor Németh Nándor bíró kihirdette az ítéletet. Takács József intézményvezető felesége, aki a férjét gyászolja, elsírta magát. A másik áldozat, Papp László tanár rokonai szintén könnyekben törtek ki.
A harmadrendű vádlott K. Ildikó két év felfüggesztett börtönbüntetést kapott a pénzügyi visszaélések miatt. A bíró kötelezte Demét és K. Ildikót, hogy fele-fele arányban térítsék meg a vagyon elleni bűncselekmény miatt általuk okozott mintegy hat és félmillió forint kárt. Ezen túl mind a három elítélt köteles kifizetni a több millió forintot elérő perköltségeket.
Németh Nándor bíró ezután bő három órán át részletesen megindokolta az ítéletet. Emlékeztetett arra, hogy a magyar kriminalisztika történetében páratlan módon egy diktafon rögzítette a gyilkosság perceit, amely nagyban hozzájárult a vádlottak lebukásához. A hangfelvétel, és az a momentum, hogy K. Tamás véletlenül meglőtte a kezét, felborította Deméék tervét az előre kigondolt gyilkosság tökéletesnek hitt elkövetésében. A bíró nem hagyott kétséget afelől, hogy a törvényszék szerint előre eltervelten hajtották végre a brutális emberölést. Ennek minősített esete az aljasság, amely szintén megállja a helyét. Aljas indoknak számít a bosszúállás, valamint az, hogy a vádlottak nem kímélték Papp László életét sem, aki az intézményvezetőt kísérte el a megbeszélésre. „Ami történt, hidegvérű kivégzés volt” – mondta a bíró. A hangfelvétel, és minden más bizonyíték arra utal, hogy a gyilkosságokat K. Tamás és Deme Gábor követte el, a helyszínen semmiféle „csuklyás” személy nem volt. A tényleges gyilkos K. Tamás, tette hozzá a bíró, majd feltette a kérdést: vajon milyen motivációja lehetett? „Semmilyen!” – adta meg a választ Németh Nándor, s ezt azzal egészítette ki, hogy a motiváció maga Deme volt.
A hallgatók beszóltak K. Tamásnak
A „rettenetesen” félő Deme nem azért aggódott a helyszínen, hogy esetleg őt is lelövik, hanem azért, mert K. véletlenül meglőtte magát, s ez kizökkentette nyugalmából. A kézlövést ugyanis nem kalkulálták be előre, s hirtelen változtatniuk kellett a terven, el kellett tüntetniük minden nyomot. „Már önmagában az a cselekvéssor, amelyet Deme a helyszínen végbevitt, kizárja, hogy csupán bűnpártoló lett volna” – magyarázta a bíró. Demét végül bűnsegédként ítélték el, amiről ezt mondta a bíró: „Ez a maximum, amit meg lehetett állapítani, és a minimum, amit meg kellett állapítani”. Az emberölésre egyedül Demének volt indoka, s ő vehette rá K. Tamást a gyilkosságra. A felbujtásra azonban nincsen konkrét bizonyíték. A bíró ezért K. Tamásnak címezve közölte: „Saját érdekében jó lenne, ha tényszerű, kétségeket kizáró bizonyítékokkal állna elő”.
Az ítélet ellen mind a három vádlott és védője fellebbezett, ezért az nem jogerős.
Már befejezték a tárgyalást, amikor a korábbi perek során olykor nevetgélő K. Tamásnak odaszóltak a hallgatóság soraiból: „Most röhögj, te k.cs.g!” Mások Demének is hasonló tartalmú hangos megjegyzést tettek. Az elítéltek az őket vezető őrök mögé bújva morogtak: K. Tamás egykedvűnek látszott, Deme pedig lesújtottnak attól, hogy a következő minimum 32 évet fegyházban kell letöltenie. Az újságíróknak máskor mindig szolgálatkész Ruttner György ügyvéd gyorsan elinalt a tárgyalóteremből, senkinek nem nyilatkozott.
A hallgatóság, az áldozatok hozzátartozói megkönnyebbülten fogadták az ítéletet. Igazság született jogi értelemben, noha ami megtörtént, soha el nem múló fájdalom.
Forrás: Csepel.hu
“Az emberölésre egyedül Demének volt indoka, s ő vehette rá K. Tamást a gyilkosságra.”
Valahol olvastam már, hogy már előzőleg mindenki tudott mindenről! 🙂
Az áldozat is mindenkinél járt.
Újból jöhetnek az álmatlan éjszakák és a gyötrődések azoknak, akiknek. – A feljebbviteli tárgyalásokig, mert deme megígérte, hogy majd Ő megmondja.
A Fater nem érti Ruttner vajon mire, alapozta azt a kijelentését, hogy „nem voltak szentek az áldozatok és a haláluk sem teszi őket azzá, de szerethető emberek voltak”
A mai napig érthetetlen a Faterom számára, hogy a szegény áldozatnak – Takácsnak, ha meggyőződött a lopásról, sikkasztásról, miért kellett engedélyt kérni azoktól, akiktől, – akiknél járt a táskában őrzött anyaggal. 🙂
Hiszen a rendőrségen is járt, – úgy tudom a sajtóból. – „Bort is vitt a zsuga partnernak.”
Érdekes, egyik elkövető se fogyott egy grammot se a 3,5 év alatt. Ilyen jó a koszt vagy ilyen jók az idegeik?:)
Még Papp Lászlónak sem kegyelmeztek, én még feltételesen sem engedném ki őket!
Mangó, én kicserélném a börtönkosztot a kórházi koszttal. Rögtön nem lenne annyi kövér ember a rácsok mögött. Nem is értem, hogy miért nem tették meg ezt eddig.
Lehet, hogy ők is kóser kaján vannak, mint Tasnádi!
Nincs vmi rendes kőbányánk, ahol lemozoghatná…:)
Vátesz: Ritkán értek veled egyet, de most abszolút igen.
földhözragadva: Viktoréknak nem volt?:)
majd most lefogynak, legalábbis deme.
ahogy elnézem, a legalja népségben lesz a sitten, sokat fog szopni, csicska lesz és köcsög egyben. bár már lehet hogy most is az.
nem adok neki 5 évet és felköti magát. az biztos hogy onnan már nem jön ki élve.
elképzelem ahogy megjelenik ezek az arcok között:
http://spottr.hu/2010/08/14/portrek-a-vaci-fegyhazbol/
a másik, a kun az ki fogja bírni, még az is lehet hogy ez a deme lesz a csicskája.
Deme és Kun már köcsögök.
Igazságos ítélet született, a sitten rohadjanak meg, akik két ártatlan ember életét elvették !