Nyelv és Tudomány
Húsvéti locsolkodás a 19. században (Forrás: Wikimedia commons)
Nem furcsa-e, hogy az egyház valamikori legnagyobb ünnepét éppen a hasunkra gondolva neveztük el? És hogy nevezik mások? Hol utal az ünnep neve a fontosságára, hol vallási jelentőségére, hol az események idejére és hol van pogány neve? Eközben kiderül ez-az erről a furcsa ünnepről.
A húsvét korábban a kereszténység legnagyobb ünnepe volt, hiszen ekkor történt a hívő keresztény számára legfontosabb esemény, Jézus feltámadása. A 20. században azonban inkább a karácsonyt kezdték a legfőbb ünnepnek tartani, ráadásul a húsvét is fura átalakuláson ment át. Eredetileg az ünnep vasárnapra esett, és csak az idők folyamán vált kétnapos ünneppé.
Ahogy a vallás egyre inkább vesztett szerepéből, egyre inkább a hétfő vált igazi ünneppé: a templomba nem járók számára a vasárnap ugyanolyan munkaszüneti nap, mint bármelyik másik, viszont a hétfő tényleg ünnep, mert az rendkívüli, hogy akkor nem kell dolgozni.
A húsvét különös történetét tükrözi a különböző nyelvekben található elnevezése is. Utánajártunk, hogyan nevezik a húsvétot a különböző európai nyelvekben.
A hús ünnepe
A húsvét magyar elnevezése, könnyen kitalálható, a hús (magunkhoz) vételére, azaz arra utal, hogy a negyven napos böjt után végre lehet húst fogyasztani. Az egyik legszakrálisabb ünnep elnevezése tehát meglehetősen földhözragadt, és az ünneppel kapcsolatos testi örömre utal.
A magyarhoz hasonló elnevezést egyedül az észtben sikerült találnunk, ott lihavõtt (szó szerint ‘húsvét’), ill. lihavõttepühad (szó szerint ‘húsvétünnepek’ néven él a népnyelvben, ahol egyébként más elnevezések (kevadpühad ‘tavaszünnepek’, munapühad ‘tojásünnepek’, kiigepühad ‘hintaünnepek’ – húsvétkor szokás volt hintát ácsolni és hintázni).
Szlovák húsvéti tál: ismerős (Forrás: Szlovák wikipédia)
A magyar szerkezetnek egy térben közelebbi, ám időben távolabbi párhuzama is van. Korábban a szerbben és a horvátban élt az ünnep vazam, szlovén nyelvjárásokban előfordul az ünnep vuzem elnevezése is, mely egy korábbi *męsovъzъmъ (kb. [menszovuzumu] alakból rövidült: ennek jelentése szó szerint ‘húsvét’, és feltehetően ez szolgált a magyar elnevezés alapjául is.
Bár a húst nem említi, a böjt végére utal a finn pääsiäinen elnevezés is, melyet Mikael Agricola alkotott a päästä ‘túljut’ igéből. Ennek tükörfordítása a számi (lapp) Beassážat.
A nagy ünnep
Különösen a szláv nyelvek sorában elterjedt, hogy a húsvét elnevezése egyszerűen ‘nagy nap/éjszaka’ jelentésű. A ‘nagy nap’ keleti szláv nyelvekben és a délszláv nyelvek keleti csoportjában elterjedt: a beloruszban (Вялікдзень, kb. [vjalikdzseny]), az ukránban (Великдень, kb. [velikdeny]), a bolgárban és a macedónban (bolgár helyesírás szerint Великден, macedón helyesírás szerint Велигден, kb. [velikden]). Ugyanezt az elnevezést találjuk a lettben is: Lieldienas.
Az északi szláv nyelvekre inkább a ‘nagy éjszaka’ jelentésű szerkezet jellemző: a lengyelben Wielkanoc (kb. [vjelkanoc]), a szlovákban Veľká noc, a csehben Velikonoce (kizárólag többes számban). Hasonló elnevezést találunk a legnyugatibb délszláv nyelvben, a szlovénban is: Velika noč [velika nocs].
Szalmával „hímzett” tojások a csehorszáhi Hanából (Forrás: Wikimedia commons / Jan Kameníček)
Nyelvrokonaink közül hasonló elnevezést használnak a a komi-zürjének (ыджыд лун kb. [idzsid lun]), komi-permjákok (ыджыт лун kb. [idzsit lun]), az udmurtok (быдӟым нунал, [biddzsim nunal]) a marik (кугече [kugecse] < кугу кече [kugu kecse]), az erzák (инеши, kb. [inyesi]) és a moksák (оцяжи ~ очижи, kb. [ocjuzsi] ~ [ocsuzsi]). Mindebből (illetve a belorusz és ukrán adatokból) arra következtethetünk, hogy korábban az oroszban is ilyen lehetett az általános elnevezés.
Itt kell megemlítenünk még az ünnep litván elnevezését: Velykos [velíkosz]. Ez ugyan litvánul nem jelent semmit, de a ‘nagy’ jelentésű szláv szó átvétele.
A feltámadás ünnepe
Természetesen vannak nyelvek, ahol az ünnep elnevezése a vallás szempontjából fontos eseményhez, a feltámadáshoz kötődik. Ez is elsősorban a szláv nyelvekre jellemző. Az ünnepet egyszerűen feltámadásnak hívják szerb-horvát-bosnyákul (Uskrs/Ускрс [uszkrsz], illetve Vaskrs/Васкрс [vaszkrsz] – az előbbi népi eredetű, az utóbbi az egyházi szlávból való átvétel, a horvátoknál, úgy tűnik, nem használatos, az előbbi alak viszont előfordul a szlovénoknál is. A bosnyákoknál az előbbi alak a katolikus, az utóbbi az ortodox húsvétot jelöli.
Krisztus feltámadása egy gotlandi freskón (Forrás: Wikimedia commons / Wolfgang Sauber)
Az oroszban az ünnep Воскресе́ние Христо́во (kb. [vaszkeszenyije hrisztóva], szó szerint ‘Krisztus feltámadása’) néven is ismert, a közönséges ‘feltámadás’ jelentésű szó némi alakmódosulással (воскресе́нье [vaszkreszenyje]) a ‘vasárnap’ jelentést vette fel.
Hasonló elnevezés ismeretes a lengyelben is: Zmartwychwstanie Pańskie (kb. [zmartvichvsztanye panyszkie], kb. ‘az Úr feltámadása’).
A szláv nyelveken kívül az elnevezés használatos az észtben is, az ünnep hivatalos elnevezése Ülestõusmispühad (szó szerint ‘feltámadásünnepek’).
Az ünnep ünnepe
A húsvét pikantériája, hogy azok az események, amelyekre az ünnep megemlékezik, éppen egy ünnep idején zajlottak, amelyek egy másik eseményre emlékeztek.
Pászka, a kovásztalan kenyér (Forrás: Wikimedia commons / Oren neu dag)
Jézus éppen a zsidó húsvétnak is nevezett pészah ünnepére érkezett Jeruzsálembe. Ezen az ünnepen az Egyiptomból való kivonulásra emlékeznek a zsidók. Az ünnep neve ‘kikerülés’-t, ‘elkerülés’-t, más források szerint inkább ‘lebegés’-t jelent, de mindkét esetben arra utal, hogy a tíz egyiptomi csapás a zsidókat nem érte: a bosszúálló angyalok elkerűlték őket, ill. védangyalok lebegtek felettük. Az előbbi értelmezésből ered az angol Passover, mely kizárólag a zsidó húsvétra vonatkozik.
Az ünnep neve azonban πάσχα [pászha] alakban átkerült a görögbe, onnan a latinba (pascha [pászka]), s onnan ilyen vagy olyan módon eljutott egy halom európai nyelvbe, ahol ma ezt használják a keresztény ünnep megnevezésére is. A latin alak megőrződött az újlatin nyelvekben: olasz pasqua [pászkua], spanyol pascua [pászkua], portugál páscoa [páskua], a franciában Pâques [pák] stb. A románban általában többes számban használatos: Paști [pasty], de előfordul egyes számban is (Paște [paste]). Ezt használják a germán nyelvek többségében is: fríz Peaske, holland Pasen [pászen], dán és norvég påske [pószke], svéd påsk [pószk], izlandi páskár [pászkár], az Easter mellett a szkóciai angolban Pace stb. A kelta nyelvekben szintén ez az elnevezés elterjedt: breton pask [pászk], velszi pasg [pászk], az írben és a gaelben viszont már nehezebb felismerni, mivel a szókezdő p ott [k]-vá vált: ír Cásca [kászka], gael Cáisc. Пасха [pászcha] az ünnep neve az oroszban, de a korábban említett elnevezések mellett használatos a beloruszban az ukránban, a bolgárban, a lengyelben, a csehben, a szlovákban is. Oroszország (ill. az egykori Szovjetunió) területén több kisebb-nagyobb nép nyelvébe is bekerült az orosz alak, így pl. az azeribe vagy a kazahba. Az albán elnevezés szintén a görögre vezethető vissza: pashka [páska] vagy paskë [páske]. A törökben a szó képzőt kapott: Paskalya [paszkalja].
Pászka: román–ukrán–dél-orosz húsvéti kalács (Forrás: Wikimedia commons / Loyna)
A magyarban az elnevezés az ünnep megjelölésére nem használatos, és a történetiségből is csak a pászkabárány ‘húsvéti bárány’ összetételből gyaníthatjuk, hogy lehetett ilyen jelentése is. Az alak azonban jelentheti a kovásztalan kenyeret, a maceszt. A pészahot a kovásztalan kenyér ünnepének is nevezik: ez az egyiptomi fogságban elszenvedett nélkülözésekre emlékeztet. Ez valószínűleg a pászkakenyér alakból rövidült. Van adat arra is, hogy a pászka húsvéti kalácsot jelent, és más nyelvekből is kimutatható, hogy az elnevezés valamilyen jellegzetes húsvéti ételre, általában kenyérre, kalácsra ragadt. Az oroszoknál édes túróból készített desszertet neveznek így.
Az orosz pászhai asztal elmaradhatatlan kelléke a pászha (Forrás: Wikimedia commons / Mitrius)
A wikipédia (forrásmegjelölés nélkül) említi, hogy Csíkmenaságon a húsvéti körmenetet kikerülésnek hívják. Ha ez igaz is, feltehető, hogy inkább a templom vagy a falu megkerülésére utal, mint a pészah eredeti jelentéséhez van köze.
Pogány ünnep
A húsvét nagyon sok pogány tavaszünnep nyomát őrizheti, a termékenységi kultuszok maradványa a nyúl és a tojás is. Azonban csak kevés nyelvben maradt fenn a pogány ünnep neve: köztük van viszont a Magyarországon legismertebb két nyelv, az angol és a német. Az angol Easter (kb. [íszte(r)]) és a német Ostern [ósztern] egyaránt egy germán istennő nevére vezethető vissza. A név az óangolban Ēostre (Northumbriában) vagy Ēastre (nyugati szász), az ófelnémetben Ôstarâ volt. Az ő neve a proto-indoeurópai *au̯es- ‘fénylik, süt, ragyog’ tőre vezethető vissza, ebből származik a görög és a latin hajnalistennő, Éosz és Aurora neve is. A germánoknál azonban a tavasz istennője volt, és az egyik (nagyjából áprilissal egybeeső) hónapot is róla nevezték el. Így kapta a nevét az ünnep, mely erre az időszakra esett.
Feltehetően erre vezethető vissza a húsvét kasub neve, a jastrë (kb. [jásztrö]) is.
