Csepel.hu
A Lengyel – Magyar Barátság Napja alkalmából március 22-én leplezték le a két nép közötti barátság emléktábláját a Szent Imre téren, a polgármesteri hivatal épületének falán. Az emléktáblán magyar és lengyel nyelven olvasható az a szöveg, mely így kezdődik: Tisztelettel adózva a magyar nemzetnek.
Az ünnepségen Németh Szilárd polgármester köszöntötte a helyszínre érkező Bronislaw Komorowskit, a Lengyel Köztársaság elnökét és Schmitt Pált, Magyarország köztársasági elnökét. A vendégek között megjelent Andrzej Krisztof Kunert lengyel miniszter, Kielce, Szczecin és Wolomin települések képviselői, valamint Csepel elöljárói. A vendégeket szép számú közönség üdvözölte a téren.
Németh Szilárd beszédében arra emlékeztetett, hogy a magára hagyott lengyel nép 1920 nyarán vívta hősies harcát a szovjet bolsevik hadsereg ellen, s Magyarország volt az, amely a lengyelek segítségére sietett. A visztulai csodaként számon tartott ütközetben Jozef Pilsudsky tábornok csapatai fényes győzelmet arattak. A harcokban civilek is fegyvert fogtak a katonák mellett. Németh Szilárd beszélt arról is, hogy az akkori esemény fontos üzenete a mának is szól. A két nép összefogása különösen napjainkban nagy jelentőséggel bír.
Ezt követően a két államfő leleplezte az emléktáblát, amelyet Kispál György római katolikus lelkész, a Csepeli Lelkészi Kör elnöke szentelt fel. A koszorúk elhelyezése után Németh Szilárd polgármester átadta Csepel ajándékát a két köztársasági elnöknek.
A Szent Imre téri ünnepség után kerületünk elöljárói és a lengyel települések képviselői a mártírhalált halt Popiełuszko emlékére készülő harangláb alapkövét helyezték el a Hollandi úti ifjúsági táborban. Kispál György plébános a boldoggá avatott lengyel papról elmondta, hogy Popiełuszko a nyolcvanas években a munkások lelkipásztora volt. Lengyelország és az egész világ számára tanúskodott olyan erényekről, mint a bátorság, az Istenhez, az evangéliumokhoz és a hazához való hűség.
A földbe tett kapszulába különféle tárgyakat – például lengyel és magyar újságok, aláírt dokumentum – helyeztek el.
Forrás: Csepel.hu
A felső képen, mintha csak Usain Boltot, a 100 és 200 méteres síkfutás rekorderét látnám egy győztes futás után. Csak még a kéztartás nem tökéletes, de fog ez menni.
A féligazságok nagy hazugságok, avagy a „visztulai csoda” elemzése, a történelmi tények figyelembevételével!
A lengyel-magyar barátság napja alkalmából a csepeli polgármesteri hivatal homlokzatán elhelyezett emléktábla leleplezése előtt elhangzott beszédből megtudhattuk az alábbiakat:
„A visztulai csoda megtörténte előtt a lengyel csapatok folyamatosan hátráltak a bolsevik csapatok előtt, de amikor a 1920. augusztus 15.-én 80 vagonban megérkezett a csepeli Weiss Manfréd Művekben gyártott 22 millió lőszer, azt követően a lengyelek súlyos vereséget mértek a Tuhacsevszkij által vezetett bolsevik csapatokra”.
Az idézett szöveggel szemben a történelmi tények az alábbiak:
Az 1795. és 1918. november között nem létező lengyel állam, 123 év szünet után 1918. november 11.-én jött létre ismét, a volt Orosz-Lengyelország, Galicia, a volt Porosz-Lengyelország egy része, Felső Szilézia egy része, fehérorosz és ukrán területek, valamint a mai Litvánia területének egy részén.
Az új lengyel állam vezetői azonban – a nagyhatalmi vágyaik miatt – nem elégedtek meg a felsorolt területekkel, ezért az 1918. november 11.-én történt függetlenné válás, és az 1921. márciusban történt rigai békekötésig eltelt nem egészen két és fél év alatt, hat területszerző hódító háborút indítottak a környező országok ellen.
1919-ben már a lengyel hadsereg ellenőrizte Nyugat-Ukrajna nagy részét.
1920. áprilisában pedig a lengyel csapatok betörtek a Szovjet-Oroszország részét képező Ukrajnába, és 1920. május 7.-én elfoglalták Kievet.
Ezt követően nagy erejű orosz ellentámadásokra került sor, és az agresszor lengyel csapatokat kiverték Ukrajnából, és visszaszorították a saját területükre, a Visztula mögé.
1920. augusztus közepén az orosz csapatok már Varsó bevételére készültek, és erre csak azért nem került sor, mert a lengyel hírszerzésnek sikerült megfejtenie az orosz hadsereg rejtjelezett üzeneteit, és Pilsudski tábornok augusztus 14.-én villámgyorsan átcsoportosította az akkor már közel 850 ezer főt számláló lengyel erőket, majd ellentámadásba lendült és fölényes győzelmet aratott az oroszok felett.
Önmagában már a lengyel agresszió elhallgatása is durva történelemhamisításnak minősül, de az ehhez az időszakhoz kapcsolódó magyar szerep hitelességét is beárnyékolják az alább ismertetett magyar történelmi tények:
A román megszálló csapatok 1919 végén úgy vonultak ki Budapestről, hogy a csepeli Weiss Manfréd Művekben található összes termelőeszközt és anyagot magukkal vitték.
Ezen kívül a háborút lezáró béke-egyezmény arra kötelezte a Weiss Manfréd Műveket, hogy a hadiipari termékek előállítását szüntesse meg, és térjen át polgári termékek előállítására.
Tehát 1920 júliusában a WM Művek nem rendelkezett sem jelentős lőszerkészlettel, sem jelentős termelő kapacitással.
1920. június 4.-én írták alá a Magyarországra vonatkozó trianoni diktátumot, ezért a haderővel nem rendelkező akkori magyar kormánynak a legkisebb gondja is nagyobb volt annál mint, hogy a lengyeleket 80 vagon lőszerrel lássa el.
A táblaavatás kapcsán előadott történet szerint, a Csepelről állítólag 1920. júliusban elindított 80 vagonban szállított 22 millió db lőszer állítólag Románián keresztül érkezett meg Varsó környékére 1920. augusztus 15.-én, de ennek a történetnek a hitelessége is több ok miatt megkérdőjelezhető.
Először azért, mert Magyarország akkor sem rendelkezett Lengyelországgal közös határral. Így a szállítmányt csak Csehszlovákián keresztül juttathatta volna el Lengyelországba, de a csehek nem támogatták a lengyeleket, ezért ez az útvonal szóba sem jöhetett.
Másodszor azért, mert ez a táblaavatást megalapozó történet először Schmitt Pál köztársasági elnök 2011. március 27.-én lebonyolított lengyelországi látogatásakor látott napvilágot, ezért a fent ismertetett történelmi tények miatt valószínűnek tartom, hogy vagy kitalált történetről van szó, vagy egy olyan félreértésről, hogy a lengyeleket támogató franciák kérésére, a franciákkal szövetséges románok olyan Csepelről származó lőszerszállítmányt adtak át a lengyeleknek, amelyet a Magyaroszágról történt kivonulásukkor hurcoltak el a csepeli Weiss Manfréd Művekből, és ezt ma az akkori teljesen tehetetlen magyar bábkormány segítségnyújtásának tulajdonítják.
Jogos kérdésként merül fel az is, hogy a románok által teljesen kifosztott Magyarország akkori kormánya vajon miből tudta volna finanszírozni a 80 vagon lőszer legyártatását a románok által lerabolt Weiss Manfréd Művekben, amikor saját hadsereg fenntartására sem volt pénze?
Tehát több sebből vérzik ez a történet az apróbb ellentmondások boncolása nélkül is, ezért a történet előadásakor szem előtt kellett volna tartani Orbán Viktornak azt a március 15.-én elhangzott intelmét, hogy „önmagunknak sem hazudhatunk”!
Ha már a lengyelek “hódításról” írogat valaki, akkor nézze már meg a 18. századi lengyel határokat.
http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:Partitions_of_Poland.png&filetimestamp=20090313075731
Utána vissza lehet jönni okoskodni.
Okoskodó sértett ember nem olvassa a Múlt-kor c. történelmi portált.
Okoskodónk azt hazudja: nem is biztos hogy volt magyar segítség.
(“ennek a történetnek a hitelessége is több ok miatt megkérdőjelezhető”)
Nézzük mit ír erről a szakirodalom!:
“Csehszlovákia azonban augusztus 9-én kinyilvánította semlegességét a lengyel-bolsevik konfliktusban, és kereken megtagadta, hogy a lengyelek által kért és a magyar kormány által megígért honvédség átvonuljon területén.
Még a lőszerszállítmányok vonatszerelvényét is visszatartották. Sem Maurice Paleologue francia külügyminiszternek, sem Lloyd George angol miniszterelnöknek nem sikerült jobb belátásra bírnia Edvard Benes csehszlovák külügyminisztert. Az egyetlen kerülőút Románián át vezetett, amelynek silány vasúti hálózata volt, és amely megbízhatatlan szövetséges hírében állt. Magyarország mégis vállalta, hogy Románián keresztül juttatja el a magyar és francia lőszerszállítmányokat.
A magyar kormány július 8-án utasította a lőszergyártó csepeli Weiss Manfréd Műveket, hogy minden készletét tartalékolja Lengyelország számára. Két hét múlva Csepelen már csak a lengyelek számára gyártottak lőszert. A magyar segítség fontosságát kiemeli az a tény, hogy a bolsevik propaganda és az európai baloldali pártok nyomására 1920. július 10. és augusztus 25. között Lengyelország csak a magyarországi és a magyar közvetítéssel továbbszállított francia lőszerre számíthatott. Ausztria, Olaszország, Németország, Csehszlovákia és Danzig szabad város nem engedte át a hadianyag-szállítmányokat, a Szocialista Internacionálé pedig teljes szállítási bojkottot hirdetett Lengyelország ellen.”
(…)
“A még júliusban elindított 80 vagonnyi, 22 millió darabos, karabélyokhoz és tüzérségi fegyverekhez való magyar lőszerszállítmány végül Románián keresztül augusztus 15-én érkezett meg a Varsó melletti Skierniewice vasútállomására, onnan vitték egyenesen a harcoló egységekhez. A transzport egyik kísérője az Árva megyében született fiatal történész, a Varsói Egyetem későbbi első magyar lektora, Divéky Adorján volt, akinek abban is volt némi szerepe, hogy a trianoni békeszerződésben Árva megye északi része ne Csehszlovákiához, hanem Lengyelországhoz kerüljön, Észak-Szepességgel együtt.”
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?id=32372
Szegény sértődött “?!” nem olvas szakirodalmat, csak okoskodik. 😀
Hiába no, a harag rossz tanácsadó.
Kedves mindentudó “?!”
Csak tudnám egyszer végre fölfogni azt a perverz képtelenséget, hogy miféle triumfáló élvezetet és epeömlős elégtételt okoz annyi meg annyi jobb sorsra érdemes magyarnak a permanens önmocskolás, önalázás, öngyalázás, öngyűlölet! Azt hiszi: ő több lesz ezáltal?
1611-1612-ben a lengyelek éppen megszállva tartották Moszkvát, na akkor hódítottak. Amógy az 1500-1600-as években Lengyelország a Krímig ért, ahol török csatlósállam volt. Hódítani aztán az oroszok kezdtek, amely végül elvezetett Lengyelország felosztásához. Kár lenézni a lengyeleket, mert a magyarokhoz hasonlóan szabadságszerető nép.
Régen volt Csepelnek ilyen vendége. Gratulálok a szervezőknek!
A többi képet hol lehet megnézni?
Képek itt: http://www.csepel.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2957:csepelen-jart-a-lengyel-es-a-magyar-allamfo&catid=1:helyi-hirek
“A Lengyel – Magyar Barátság Napja alkalmából március 22-én leplezték le a két nép közötti barátság emléktábláját a Szent Imre téren, a polgármesteri hivatal épületének falán. Az emléktáblán magyar és lengyel nyelven olvasható az a szöveg, mely így kezdődik: Tisztelettel adózva a magyar nemzetnek.”
Miért fáj a mondatjeles idiótának az, hogy a két nép barátsága őszinte!
Bár ki próbára teheti ezt az igazságot.
Ha az utcán az egyszerű Lengyelt vagy a Magyart megkérdezed a két nép viszonyáról, akkor a válasz először a mosoly csal ki, már a kérdés is, az egyszerű emberek arcára. Majd… „Ők az egyetlen barátaink itt Európában” hangzik a válasz.
Bárhol a világban, ha két nép fiai találkoznak büszkén, őszinte barátsággal közelednek egymáshoz.
…..”háború győzelmes befejezése és a rigai békeszerződés megkötése után a lengyel törvényhozás, a szejm elutasította a trianoni békeszerződés aláírását, ami azt jelentette, hogy jogi értelemben Lengyelország nem ismerte el a történelmi Magyarország feldarabolását. A kimerült és nyugati szövetségesei által magára hagyott Lengyelország részéről ez bátor tett volt, annak bizonyítéka, hogy a politikában nem mindig csak a pragmatizmus, konjunktúra és az érdekek diktálnak.”
Csak azt nem értem hogy azt a sok iskolás gyereket miért kellett kirendelni. Mint a régi szép időkben? Na mindegy talán majd erről is leszokunk egyszer. Nagy dolog hogy ilyen nagy emberek jöttek csepelre, és jó is. Az egyetlen ami miatt egy picit bosszankodtam hogy pont a délutáni csúcsforgalomban indultak vissza a városba és ezért volt egy csepp dugó.
Nagyon szép volt a tegnapi lengyel-magyar barátságra épült ünnepelés. Régen volt (vagy talán még soha) Csepelnek ilyen magas vendége, akik megtisztelték kerületünket.
A szervezőknek gratulálunk ! Vannak akik mindent szeretnek kiforgatni, félremagyarázni, leírják, hogy ők milyen nagy történelmi tudással, látókörrel rendelkeznek és minden szépet, két nép közötti barátságot ledekralálnak, ő ebben mindig kimagaslik, mert ő mindenkinél -az itt irogatóknál – intelligensebbnek, műveltebbnek tartja magát. ( “?!” ) A két nép barátságát nem kellene megkérdőjelezni, félremagyarázni. Hatalmas tapssal köszöntötték a március 15-én felvonuló, az ünnepelőkkel és kormányunkkal. Orbán Viktor miniszterelnökünkkel szimpatizáló lengyel barátainkat.
“magyar baka szerint:
2012. március 22., csütörtök – 23:15”
T. magyar baka!
-2008-9-10-ben az általa írtakat, ha visszaolvasnák, az mszp-szdsz-ről. Országosan, de különösen a csepeli szervezetekről, azokat a jelzőket, amivel a szervezeteket, személyeket illette kivétel nélkül, hát az nem volt semmi!
Ma még csak a szélkakas módjára előkészített pálfordulását olvashatják már jó ideje.
T. magyar baka!
-Egyébként sokan vagyunk azzal a véleményével, amelyet frappánsan leírt.
-Tudja a gyűlölet sivatagában, oázis a közöny.
-Sajnos ő egy ilyen idióta, a nagy baj, hogy ő ezt nem tudja, ugyanis kezelhetetlen minden tekintetben.
-Azt viszont nem értem, hogy miért tűrik el oly sokan az általa embereket gyakran megalátó, személyes sértéseket tartalmazó írásait.
-Azt meg különösen nem értem, hogy miért nem tíltják ADMINÉK le, amelyet emlékezetem szerint már többször megtettek.
-Ugyanis amit tesz, az embertől életidegen, tehát nincsen itt keresni valója, amíg meg nem gyógyul.
Ezt szinte naponta, tapasztalhatja, olvashatja mindenki, amely rendkivül demoralizáló mindenki számára, különösen sértő a HÖLGYEK TEKINTETÉBEN.
-T. ADMIN tisztelettel kérem sziveskedjen hathatós intézkedés eszközölni, nevezettel szemben, hiszen ez sokaknak óhaja!
Ami a magyar-lengyel népek baráságát illeti, szerintem kevés olyan két baráti ország létezik, akik oly “önzetlenül” tisztelik, szeretik és keresik egymás barátságát mint e két nemzet. Sok tekintetben nem is kevesen, sajnálatos módon, ezt irigylik is tőlünk.
Ők a sátánok táborának oszlopai!
megalázó
T. ADMIN!
szeretném kérdezni, hogy közvetlenül előttem lévő VÁTESZ írásának, mi indokolta a törlését, amelyben a “?!”-nek válaszolt a magyar-lengyel barátságot illetően? (ma reggeli írás volt)
Kérem, ha lehetséges sziveskedjenek visszamásolni! Nem volt benne semmi olyan, amely a törlést indokolta volna.
Hetek óta érzékelhető szinte minden információs területről, milyen tisztelettel, szeretettel van, – az új generáció is, ahogyan igaz barátként közeledik és ápolja kapcsolatát.- egymás iránt. Már-már testvéri szeretetként.
-Mégis, vannak az örökös gyűlölködők, akiknek semmei sem jó. Kétségkívül igen nehéz napokat élünk meg nap mint nap, de ez nem jogosít fel bennünket arra, hogy az oltani hivatott tüzet még tovább, fokozotan életben tartsuk, vagy még nagyobbakat keletkeztessünk. Ezen is illene elgondolkodni, mindannyiunknak.
Kedves GONDOLKODÓ!
Nem töröltük Vátesz hozzászólását.
Az általad keresett komment vélhetően egy másik bejegyzésnél található.
Nagyon-nagyon kell vigyáznunk erre a barátságra, mert nekünk rajtuk kívül senkik nincsen, csak akkor, ha támadni kell!
Gratulálok !
Jól mondod, Tóth Mária!
Nektek nem is lesz több barátotok!
EZÉRT KELL ELHÚZNOTOK!
:-)))))
Csepel hosszú idő után végre magas rangú vendéget köszönthetett. Ez elismerés a kerületnek. Gratulálok a szervezőknek!
CsepeliNoéknak meg egy barátjuk sincs, csak üzlettársaik.
Ezért kellett elhúzniuk! 🙂
Csak a “testvéri” Szovjetúnió volt egyedül.
Most mehetnek a francba Phenjanba. 🙂
http://archivnet.hu/politika/magyar_orvosok_koreaban_19501957.html
A komcsik csak lopni tudtak. Most meg csak mocskolódni. Ennyi a tudományuk.
Rákosi Mátyás kórház:
http://magyaremlek.nolblog.hu/archives/2010/03/01/Magyar_krhz__Korea/
🙂
És Gyurcsány-kórház Indonéziában:
http://nemzetihirhalo.fw.hu/htmlkeret/dobrev-gyurcsany-indoneziaban.jpg
Lehet óbégatni komcsik:”mibul”?? 🙂
Ezeknek a ganyéhajtó komcsiknak semmi sem szent!
T. ADMIN!
Köszönöm a visszajelzést, valóban.
További képek az alábbi linken:
http://www.fidesz.hu/index.php?Cikk=179025
Vannak még Kielce település honlapján is fotók
Kedves ellenem hőbörgő bértollnokok és más rövideszűek!
Vegyétek már észre, hogy a március 22.-én 22:01-kor elküldött hozzászólásomban, nem a magyar-lengyel barátság kritikájáról, vagy a két ország bármelyike elleni fellépésemről van szó!
Milyen emberek vagytok Ti, hogy nem a hazugságok ellen, hanem az általam leírt igazság és történelmi tények ellen méltatlankodtok, de arra képtelenek vagytok, hogy megindokoljátok az általam leírtakkal szemben felmerült konkrét kifogásaitokat.
Csak az a megrögzötten magyarellenes „Gordon” próbálkozott cáfolattal, aki ezen a fórumon is több alkalommal elítélte Magyarországot azért, mert a II. világháború alatt, részt vett a Szovjetunió elleni háborúban, továbbá azt állította, hogy az oroszok 1945-ben jogosan foglalták el Magyarországot.
Ez a rendszerint hamisan szóló “Gordonka”, most úgy próbálja beállítani ezt a témát, mintha 1920. augusztus közepén, nem azért kellett volna a lengyeleknek Varsót megvédeni az oroszok ellen, mert 1919-ben a lengyelek területszerző hódító háborúk sorát indították el, amelyek keretében elfoglalták a mai Litvánia és Fehér-Oroszország területét, 1920 tavaszán pedig bevonultak az akkor Szovjet-Oroszországhoz tartozó Ukrajnába és 1920. május 7.-én elfoglalták az ukrán fővárost, Kievet is.
Miközben „Gordonka” korábban pofátlanul többször is leírta, hogy 1945-ben, az ostrom elkerülése érdekében harc nélkül kellett volna átadni az oroszoknak Budapestet, most kettős mércét alkalmazva, dicsőséges haditettnek minősíti, hogy amikor az oroszok „visszaütöttek” a lengyel támadásért, és Varsó elfoglalására készültek, akkor a háborút kezdeményező lengyelek, 1920. augusztus közepén szembeszálltak a fővárosukat fenyegető orosz ELLENtámadással, és megvédték a fővárosukat, Varsót!
A többi okostojásnak, még ennyire sem futotta a tehetségéből mint Gordonkának, és konkrét észrevételek nélkül, csak személyeskedve intéztek támadásokat ellenem, ezért azt kérem a személyeskedő okostojásoktól, hogy írják le, hogy szerintük Schmitt Pál köztársasági elnök 2011. március 27-én tett lengyelországi látogatása előtt, hol jelentek meg olyan hiteles írások, amelyek a március 22.-i ünnepségen elhangzott állításokat alátámasztják, továbbá azt is írják meg, hogy mi nem igaz a 2012. március 22.-én 22:01-kor elküldött hozzászólásomban!!!
Egyébként eddig nem azért nem válaszoltam a március 22.-én 22:01-kor elküldött hozzászólásomat és a személyemet támadó írásokra, mert nem tudtam mit válaszolni a „Gordonka” által leírt baromságokra, valamint a Kádár „elvtárs” seggének többórás nyalása közben megnyúlt nyelvű „GONDOLKODÓ” által, és mások által írt sületlenségekre, hanem azért, mert tegnap (a Lengyel-Magyar Barátság Napján) egész nap ünnepeltünk.
Hende Csaba honvédelmi miniszter úrnak, és az USA katonai attaséjának, továbbá a Honvéd Vezérkar több tábornokának a részvételével egész napos ünnepség keretében ünnepeltük, a NATO-ban Hungarian Speciál Forces néven jegyzett Magyar Különleges Erők bázisán, a Magyar Ejtőernyős és Különleges Műveleti Katonák Napját.
Ünnepi beszédében a miniszter úr elmondta, hogy ma egy olyan közösséget ünneplünk, amely mindig nagyon kemény munkával, és súlyos áldozatokat hozva védte a hazát azóta, hogy 1918. március 23-án sor került az első magyar ejtőernyős ugrás végrehajtására.
Külön szólt az Afganisztánból most hazatért ejtőrnyős különleges műveleti csoport tagjairól és elmondta, hogy „Ők a mi hőseink. Csatákban kipróbált nagyszerű harcosok, akik mindig győztek és a kemény ütközetekben sok amerikai katona életét mentették meg. Nemzetközi viszonylatban is kimagaslóan teljesítettek, amit az amerikai Különleges Erők parancsnoka is kitüntetéssel ismert el”.
„Szavakkal ki nem mondható, pénzzel meg nem fizethető teljesítményt nyújtottak”- mondta a miniszter, majd a csoport állományából tizenhárom főnek – tűzharcban tanúsított különleges helytállásért – kardokkal ékesített kitüntetést adományozott.
Beszédében kijelentette, hogy rájuk ismét joggal mondhatják az ellenségeink, hogy „a magyarok nyilaitól ments meg minket Isten!”
Az ünnepélyes állománygyűlés után, a Magyar Különleges Erők, valamint a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége által közösen szervezett eseményen, az egykoron az alakulatoknál szolgált meghívott veterán ejtőernyősök és az alakulat katonái megkoszorúzták a szolgálat közben életüket vesztett ejtőernyősök emlékfalát, majd a nap további részében a meghívottak (közöttük Hende Csaba miniszter úr) különféle magas színvonalú bemutatókat (technikai bemutatókat, ejtőernyős ugrásokat, közelharc bemutatókat) tekintettek meg.
Remek politikamentes nap volt, mert mindnyájunk magatartását az egymás iránti szeretet és megbecsülés, továbbá az összetartozás és bajtársiasság, valamint a haza mindhalálig való fegyveres védelmére irányuló közös szándék jellemezte!
Sajnálhatjátok, hogy nektek ilyen az élményben nem lehet részetek, mert Ti a gyűlölködés miatt nem láttok tovább az orrotoknál, a tényeket is képtelenek vagytok elfogadni, és képtelenek vagytok tárgyilagosan gondolkodni!
Megjegyzem, hogy ezen a rendezvényen Hende Csaba miniszter úr körül nem rajzottak a biztonsági emberek, mint március 22.-én Csepelen a POHI előtt, mert közöttünk a miniszter úr nagyobb biztonságban volt mint akármennyi biztonsági ember gyűrűjében!
Még egy adalék a “visztulai csoda” néven emlegetett témához:
Kedves ellenem hőbörgő bértollnokok és más rövideszűek!
A kifogásaitok megírásához figyelmetekbe ajánlom Lengyelország történelmének azt a lengyelek által megírt magyarnyelvű változatát, amelyet Lengyelország budapesti nagykövetségének a honlapján olvashattok, és amely megegyezik valamennyi lengyel nagykövetség honlapján, a fogadó ország nyelvén közzétett lengyel történelemmel!
Ezen belül is figyelmetekbe ajánlom ennek a “Lengyelország történelme” című írásnak a „Harc a határokért” című alább idézett 9. fejezetét, valamint a „Remények és kudarcok, Lengyelország felosztása” című alábbi 15. fejezetét!
9. rész: Remények és kudarcok, Lengyelország felosztása
A Poroszország, Oroszország és Ausztria által 1795-ben aláírt dokumentumban szerepel többek között a következő mondat: “A Lengyel Királyság neve örök időre letöröltetett Európa térképéről”
Az első felosztás oka a Rzeczypospolita gyengesége és szomszédaik növekvő ambíciói voltak, a második, de különösen a harmadik, már olyan időpontban következett be, amikor az ország a reformok útján haladt, ugyan, de még nem volt elég ereje hozzá, hogy kivédje a hatalmi súlyukat Lengyelország rovására eredményesen erősítő szomszédainak támadásait.
A felosztások során a Rzeczpospolita legnagyobb része, területének közel 60 %-a (471 ezer km2, 6 millió lakossal) Oroszországhoz került. Itt etnikaliag a lakosságnak csak 10 %-a volt lengyel.
Habsburg uralom alá került Galícia és Lodomeria, (129 ezer km2) 3,8 millió lakossal, amelynek 36%-a volt lengyel, a többi ukrán és más nemzetiségű.
A lengyelség 54%-a, 148 ezer km2, 2,7 millió lakossal Poroszországot gazdagította.”
(Tehát Lengyelország feldarabolásakor, az Oroszországhoz csatolt területen a lakosságnak csak a 10 %-a volt lengyel, és az Ausztriához csatol területen is csak 36 %-ot képviseltek a lengyelek.
(Azaz: a kis létszámú lengyel lakosság, nagy létszámú más nemzetiségű lakosságon uralkodott, ezért nem beszélhetünk igazságtalan elcsatolásokról.)
15. Harc a határokért
„Az I. világháború után, Lengyelország nyugati határairól a versailles-i békeszerződés döntött: megkapta a Tengermellék egy részét, Gdańsk szabad város lett.
Kelet Poroszország és Felső Szilézia sorsát népszavazás, illetve az ott élők felkelései döntötték el.
Cieszyn-vidék lengyel részét a csehek elfoglalták.
Az új állam legsúlyosabb problémája a határok kérdése volt.
A nyugati határok vonatkozásában a versaillesi békeszerződés mondta ki az utolsó szót, bár a lakosság magatartása módosíthatta azt; a nagy-lengyelországi felkelés 1918 decemberében a poznani terület csatolásához vezetett; a három felsősziléziai felkelés (1920-1921) hozadéka Katowice és vidéke elnyerése lett.
Délen, a Tesseni Szilézia lengyelek lakta területeit a csehek foglalták el, ami a két ország kibékíthetetlennek tűnő ellentétéhez és az 1938-as konfliktushoz vezetett. Gdańsk, a nagyhatalmak döntése értelmében mint szabad város, Lengyelország határain kívül maradt.
A keleti határok vonatkozásában most már nem a volt megszállókkal ütközött az új állam, hanem a saját nemzeti létükért küzdő etnikumokkal.
Lvovban már 1918 őszén polgárháborúra került sor az ukrán és a lengyel erők között.
A piłsudskisták elképzelése az volt – ami ellen Dmowskiék határozottan tiltakoztak-, hogy többek között Litvánia és Belorusszia részvételével egy Lengyelországgal szövetségben álló föderáció alakuljon.
Az államoknak ez az övezete kelet felé tolta volna Oroszország határait.
Piłsudski ennek rendelte alá a Vilna birtoklásáért folyó litván-lengyel vitát, ezt lett volna hivatva biztosítani a Semen Petljurával szövetségben folytatott ukrán hadjárat, 1920 májusában Kijevet is elfoglalták, ami a szovjet-lengyel háború kiszélesedését hozta.
A Tuhacsevszkij vezette Vörös Hadsereg ellentámadása 1920. augusztusában megközelítette Varsót és veszélybe sodorta a független lengyel államot.
A lengyel nemzet eddig nem tapasztalt nemzeti összefogásának, a sikeres katonai stratégia eredményének köszönhetően sikerült a lengyeleknek felülkerekedniük és az 1921 tavaszán lezajlott rigai béketárgyalásokon sikerült elérniük jelentős területek Lengyelországhoz csatolását.”
(Ha a lengyelek által írt fenti történelmi tények alapján igazolni tudjátok a velem szembeni kritikátokat, akkor bocsánatot fogok kérni, de addig fentartom a március 22.-én 22:01-kor küldött hozzászólásomban leírtakat.
„Vátesz” március 22.-én 23:22-kor írt hozzászólásában leírtakkal kapcsolatban, kijelenthetjük, hogy Lengyelország azzal a „Vátesz” által említett akcióval is maga ellen hangolta az oroszokat, hogy 1611–ben elfoglalta és két évig megszállva tartotta az oroszok fővárosát, Moszkvát is.
Kérdezem, hogy lehet-e vajon ilyen hódító lengyel magatartás után azon csodálkozni, hogy később az oroszok sem bántak kesztyűs kézzel Lengyelországgal?!)
?! A szlávok vonatkozásában nem lehet világosan különbséget tenni a különféle etnikumok között, a nyelvek között alig van különbség, leginkább a vallás alapján dönthető el ki kicsoda. Katolikus akkor lengyel, pravoszláv akkor orosz. Az ukránok meg pravoszlávok vagy görögkatolikusok. A területek gyakran cseréltek gazdát a történelem folyamán, a keleti részeken meg az úri családok voltak katolikusok, azaz lengyelek, a jobbágyok meg pravoszlávok, azaz látszólag oroszok, ukránok vagy belorusszok. ?! te még nem hallottál magyar vonatkozásban az “cuius regio eius religio” mondásról? Akié a terület, azé a vallás! Nálunk a jobbágyoknak többé-kevésbé követni kellett a földesúr vallását. A keleti területeken ez nem volt bevett szokás, így aztán a sokévszázadon keresztül lengyel területek a modern korban a jobbágyok vallása szerint lettek országba sorolva, hiszen a szlávoknál nem a nyelv a meghatározó.
?! mielőtt minősíted a lengyeleket, gondold már végig, az oroszok hány népet kényszerítettek bele a birodalmukba, kezdve amikor Rettegett Iván kiadta a parancsot Kazány visszafoglalására, amely azelőtt sohasem volt orosz, hiszen a tatárok előtt a volgai bolgárok fővárosa volt. Keleten a hódításra képes népek alkottak mindig birodalmat, s ebben az oroszok egy cseppel sem voltak erkölcsösebbek mint a lengyelek. Mindkettő egy nagy nép, s a sors hozhatta volna úgy is, hogy keleten nem a száznyolcvan milliós Oroszország, hanem Lengyelország van, nem pravoszláv, hanem katolikus népeséggel. Ehhez csak annyi kellett volna, hogy Svédország ne Lengyelországot támadja, hanem Oroszországot.
Na és, ezekre elfelejtett válaszolni, a mindentudó gerinctelen kérdőjel, “?!”
-“.Okoskodó sértett ember nem olvassa a Múlt-kor c. történelmi portált.
Okoskodónk azt hazudja: nem is biztos hogy volt magyar segítség.
(“ennek a történetnek a hitelessége is több ok miatt megkérdőjelezhető”) (csüt. 22:45)
-“Miért fáj a mondatjeles idiótának az, hogy a két nép barátsága őszinte!” (péntek 7:23)
Az alanti magyar baka által leírtak, maga a tökély! hű jellemzése a “?!”-nek.
-“magyar baka szerint:
2012. március 22., csütörtök – 23:15
Kedves mindentudó “?!”
Csak tudnám egyszer végre fölfogni azt a perverz képtelenséget, hogy miféle triumfáló élvezetet és epeömlős elégtételt okoz annyi meg annyi jobb sorsra érdemes magyarnak a permanens önmocskolás, önalázás, öngyalázás, öngyűlölet! Azt hiszi: ő több lesz ezáltal?”
-“Sajnos ő egy ilyen idióta, a nagy baj, hogy ő ezt nem tudja, ugyanis kezelhetetlen minden tekintetben.” (péntek 7:56)
Ez utóbbi írásban, a “?!”-re valóságos emlékeztető, az Ő személyére tökéletes, de csak töredéke annak, amit az elmúlt évek során állati ösztönökkel vezérelve kifejtett. (bocsánat a valóságos állatoktól)
-“Vannak akik mindent szeretnek kiforgatni, félremagyarázni, leírják, hogy ők milyen nagy történelmi tudással, látókörrel rendelkeznek és minden szépet, két nép közötti barátságot ledekralálnak, ő ebben mindig kimagaslik, mert ő mindenkinél -az itt irogatóknál – intelligensebbnek, műveltebbnek tartja magát. ( “?!” ) A két nép barátságát nem kellene megkérdőjelezni, félremagyarázni.” (péntek 7:54)
-Tökéletesen ráillik, de sajnos ő ezt képtelen értelmezni, hiszen lényéből fakadó, gyökeredző tujdonságai révén…….: “A GYÜLÖLET SIVATAGÁBAN OÁZIS A KÖZÖNY!!!”
Kedves „Vátesz”!
Lehet, hogy bennem van a hiba, mert fentebb nem elég világosan fejtettem ki a véleményemet a „visztulai csoda”-ként ünnepelt eseménnyel kapcsolatban, ezért az alábbiakban megpróbálom röviden összefoglalni a véleményem lényegét:
1.) Soha nem volt bennem ellenséges érzés a lengyelekkel szemben, de arra sem látok okot, hogy túlzásokba essünk a “legendás” lengyel-magyar barátság megítélésében, mert a legendáktól eltekintve, semmivel nem kaptunk tőlük több barátságot, mint néhány más európai néptől, és sokkal kevesebbet kaptunk tőlük, mint amit mi adtunk.
2.) Hozzászólásaimban nem a lengyeleket minősítettem (mint ahogy Te írtad), hanem csak a 2011. március óta „visztulai csoda”-ként emlegetett eseményeket próbáltam a történelmi tények alapján a helyükre tenni.
3.) A témával kapcsolatban az késztetett megszólalásra, hogy az emléktábla avatáson elhangzott ünnepi beszédben az 1920-ban történt eseményeknek egy teljesen eltorzított változatát hallhattuk.
Szószerinti idézet a beszédből:
„1920. augusztus 15-én, az addig folyamatos hátrálásban lévő lengyel hadsereg megfordította a lengyel-orosz háború kimenetelét. Pilsudski marsall gyakorlatilag tönkre verte az elbizakodott Tuhacsevszkij vezetette bolsevik sereget. ….A lengyel katonák mellett fegyvert fogtak a civilek is. Diákok, papok, munkások mutatták meg a világnak, hogy nem kérnek a szovjet kommunizmusból, hogy a lengyeleknek van saját elképzelésük jövőjükről, s ez nem más, mint az egységes, nemzeti Lengyelország.”
Az idézett szöveg azt a hamis látszatot kelti, hogy a gaz bolsevikok a kommunizmus terjesztése céljából rátámadtak a békés lengyelekre, akik folyamatos hátrálás után, 1920. augusztus közepén megállították és tönkreverték a bolsevikokat, mert nem kértek a szovjet kommunizmusból.
Ennek a hamis beállításnak a korrigálása céljából ismertettem azokat a történelmi tényeket, miszerint az 1918. november 11.-én függetlenné vált új lengyel állam vezetői nem elégedtek meg az I. világháborúban győztes nagyhatalmak által megállapított határokkal, ezért – a nagyhatalmi vágyaik által vezérelve – az 1918. november 11.-én történt függetlenné válás, és az 1921. márciusban történt rigai békekötésig eltelt nem egészen két és fél év alatt, hat területszerző hódító háborút indítottak a környező országok ellen.
1919-ben elfoglalták Litvánia és Fehér-Oroszország területét.
1920 áprilisában pedig a lengyel csapatok betörtek a Szovjet-Oroszországhoz tartozó Ukrajnába, és 1920. május 7.-én elfoglalták Kievet is.
Erre adott válaszlépés volt az a nagy erejű orosz ellentámadás-sorozat, amelynek az eredményeként a hódító lengyel csapatokat kiverték Ukrajnából, és visszaszorították a saját területükre a Visztula mögé.
Így állt elő az a helyzet, hogy 1920. augusztus közepén az orosz csapatok már Varsó bevételére készültek.
Tehát az 1920. augusztus közepén kialakult Varsó környéki katonai helyzet nem a bolsevizmusnak a Lengyelországi exportálására irányuló szándék miatt jött létre, hanem az akkori lengyel vezetők területszerző agresszív politikájának volt a következménye. (Aki mást állít, az nem mond igazat!)
Ami pedig a katonai helyzetet befolyásoló állítólagos magyar fegyverszállítást illeti, tényként állapítható meg az, hogy Schmitt Pál köztársasági elnök 2011. március 27.-i lengyelországi látogatása előtt, sem a magyar, sem a lengyel történetírásban nem esett szó arról, hogy a Magyarországot sújtó trianoni diktátum 1920. június 4.-én történt aláírása után néhány héttel, az 1920. július 19-én lemondott Simonyi-Semadan Sándor miniszterelnöknek és kormányának a lemondás napjaiban az lett volna a legfőbb gondja, hogy a megcsonkított országunkkal közös határral nem rendelkező Lengyelországba 80 vagon lőszert küldjön a csepeli Weiss Manfréd Művekből.
Befejezésként még annyit jegyzek meg, hogy pitiáner hazugság egyeseknek az az állítása is, hogy Lengyelország azért nem írta soha alá a trianoni szerződést, mert nem értett egyet Magyarország megcsonkításával.
A valóság az, hogy a lengyel szejm csupán azért döntött úgy 1921-ben, hogy nem írják alá trianoni szerződést, mert nem voltak hajlandók elfogadni az I. világháború győztes hatalmai által megállapított lengyel határokat. Ezek helyett a határok helyett, a rigai békeszerződés során az oroszokkal kialkudott határokhoz ragaszkodtak.
Remélem kedves „Vátesz”, hogy így már világos, hogy nekem nem a lengyelekkel van bajom, hanem csak a történelmi események és a valós tények eltorzítását nem fogadom el senkitől, mert zavar, ha hülyének néznek!
Egyre mélyebbre süllyed ez a sértett ?! nevű alak.
Amit itt művel az szánalmas,
szégyen,
és…
gyalázat.
“Magyarország és Lengyelország két örökéletű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódtak és láthatatlanul egybefonódtak. Ezért egyik léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele.”
Stanislaw Worcell (1849)
http://www.youtube.com/watch?v=_YJVO6jPaR0&feature=related
Jó látni, hogy Európa történelmének két meghatározó birodalmának (ma országnak mondják) politikai és kulturális elitje, valamint a két nemzet polgárai ismét keresik egymással a kapcsolatot.
Kedves “Perspektíva?”!
Csak azért válaszolok a ma 01:22- küldött hozzászólásodra, hogy gondold azt, hogy levegőnek nézlek.
Írtad, hogy:
“Na és, ezekre elfelejtett válaszolni, a mindentudó gerinctelen kérdőjel,”.
Válaszként közlöm az alábbiakat:
– Gerinctelen az aki téged a világra hozott, és az Ő leszármazottja.
– Te egy olyan buta gerinctelen véglény vagy, aki azt sem képes megállapítani, hogy a nick nevem két írásjelből, egy kérdőjelből és egy felkiáltójelből áll.
– Soha nem tartottam magam mindent tudónak, sőt még azt sem zárom ki, hogy van amit gerinctelen véglény létedre, Te is jobban tudsz nálam.
– A butaságod bizonyítéka az is, hogy saját gondolatod sincs, ezért más hozzád hasonló idióták ostoba szöveginek a megválaszolását kérted számon rajtam.
Ettől függetlenül, röviden reagálok az általad másoktól idézett baromságokra is:
Idézted, hogy:
”Okoskodó sértett ember nem olvassa a Múlt-kor c. történelmi portált.”
Válasz:
Elkerülte a figyelmed Te gerinctelen véglény, hogy hivatkoztam arra is, hogy ez a “visztulai csodához kapcsolt csepeli lőszerszállítási történet” Schmitt Pál 2011. márciusi lengyelországi látogatása kapcsán, a magát “Múlt-kor történelmi portál”-nak nevező társaság honlapján jelent meg először, de a “Múlt-kor”-ék által leírtakra sem a magyar, sem a lengyel történetírásban nincs bizonyíték.
Idézted, hogy:
-”Miért fáj a mondatjeles idiótának az, hogy a két nép barátsága őszinte!”
Válasz:
Nekem soha nem fájt a népek közötti barátság, de az idézett kérdést feltevő idióta baromnak, és neked is felhívom a figyelmeteket arra, hogy “két nép közötti őszinte barátság” nem egyéb mint kitalált szlogen.
Jó ha tudjátok, hogy két ország sok milliós lakosságán belül, nem mindenki ugyanazzal a szomszédos vagy nem szomszédos a néppel szimpatizál.
Sokan vannak ebben az országban akik a németekkel, vagy az oroszokkal fennálló barátságot sorolják első helyre.
Nekem azonban ez sem fáj mindaddig, ameddig a hozzád hasonló idióták nem akarják hazugságokkal rám kényszeríteni azt, hogy melyik népet tekintsem barátnak és melyiket tekintsem ellenségnek!
Idézted ”magyar baká”-tól:
“Csak tudnám egyszer végre fölfogni azt a perverz képtelenséget, hogy miféle triumfáló élvezetet és epeömlős elégtételt okoz annyi meg annyi jobb sorsra érdemes magyarnak a permanens önmocskolás, önalázás, öngyalázás, öngyűlölet! Azt hiszi: ő több lesz ezáltal?”
Válasz:
Ezzel az idézettel nagyon melléfogtál Te majom, mert Tőlem még nem olvashattál önmocskolást, önalázást, öngyalázást, öngyűlöletet sem a HAZÁM, sem a NEMZETEM, sem magam ellen.
Nem is értem, hogy “magyar baka”, hogy keverte ide ezeket a marhaságokat, Te pedig, hogy lehetsz annyira idióta, hogy ezeket velem összefüggésben idézted!
Az általad idézett többi személyes mocskolódásra felesleges részletesen válaszolnom, mert azokat olyan személyek írták, akik a tükör elé álltak és leírták azt amit a tükörben láttak!
Például, mint a magát nagyképűen “GONDOLKODÓ”-nak kinevező idióta, aki régebben saját bevallása szerint is Kádár “elvtárs” seggének nyalásában jeleskedett, és csak annyiban illik rá a “GONDOLKODÓ” nick név, hogy akármennyit gondolkodik, akkor sem jut eszébe semmi értelmes gondolat.
“GONDOLKODÓ”-tól idézted, hogy:
“A GYÜLÖLET SIVATAGÁBAN OÁZIS A KÖZÖNY!!!”
Válaszom:
Tájékoztatlak, hogy soha nem gyűlöltem senkit. Még azokat sem, akiket parancsra szemrebbenés nélkül megöltem volna. Az általad idézett írások szerzőit és téged pedig azért sem tudnálak gyűlölni, mert Ti annyira pitiáner alakok vagytok, hogy veletek szemben csak közönyt és megvetést érzek, amely szerintetek is “oázis a részetekről megnyilvánuló gyűlölet sivatagában”.
A fenti dicsérő szavaim után további kellemes hétvégét kívánok részedre! Üdv.: “?!”
Minden mondatod fröcsög a gyűlölettől.
Oké, hogy vasárnap van, de még csak délután 3.
Ki visz haza este? 😀
Egyébként van még magyar-finn és magyar-török barátság is.
Csak azért írom, hogy ?!-nek legyen még kit mocskolni estig.
Kedves “Gordon”, Te rendszerint hamisan szóló nagybőgő!
Stanislaw Worcell-től idézted 1849-ből:
“Magyarország és Lengyelország két örökéletű tölgy, melyek külön törzset növesztettek, de gyökereik a föld alatt messze futnak, összekapcsolódtak és láthatatlanul egybefonódtak. Ezért egyik léte és erőteljessége a másik életének és egészségének feltétele.”
Ennek a szép hangzatos szövegnek az a szépséghibája, hogy amikor Worcell írta, akkor a lengyel állam éppen nem is létezett, a magyarság pedig éppen a függetlenségéért harcolt és sajnos akkor elbukott.
Azzal viszont egyetértek, hogy “Jó látni, hogy Európa történelmének két meghatározó birodalmának (ma országnak mondják) politikai és kulturális elitje, valamint a két nemzet polgárai ismét keresik egymással a kapcsolatot.”
Ehhez csupán annyi a megjegyzésem, hogy a kapcsolatot nem legendákra alapozott légvárként kell felépíteni, hanem az igazságra és valós tényekre kell alapozni!
A 13:54-es írásodhoz pedig annyit jegyzek meg, hogy vagy azért látod úgy, hogy minden mondatom fröcsög a gyűlölettől, mert elfogult bértollnokként már elvesztetted a józan ítélőképességedet, vagy azért, mert azt amit a tükörben látsz, azt összetéveszted velem!
Ami pedig azt a kérdésedet illeti, hogy engem “ki visz haza este”, megnyugtatlak, hogy engem nem kell haza hozni, mert én itthon vagyok. Nem úgy mint Te, hogy a bértollnoki ügyeletből este majd haza kell jutnod!
A gyűlölködő fröcsögésed ellenére, további kellemes hétvégét kívánok részedre!
Üdv.: “?!”
Csepel Mindentudójának, gyűlölettől vezérelt, betegségét fel nem ismerő mindenkit gátlás nélkül megalázó nyilatkozó (“?!”
Azaz, gerinctelen kérdőjel, ugye nem tudod értelmezni, saját jellemed, írásjeledet, ez is bizonyítja, hogy nem rendelkezel abbéli képességgel, hogy betegségtudattal felismerhesd, saját súlyos betegségedet.
Javaslom, mielőbb kérj a közvetlen környezetedtől segítséget.
Ezek után, -sőt már régóta,- teljesen mindegy már, hogy mit ír, nem veszi észre, Ön szinte közellenséggé vált, azaz számkivetetté vált nagyon sokak számára.
Egyszerűen annyira szánalmassá vált, miközben az alapvető emberi tulajdonságok bírtoklásával sem rendelkezik, a FELISMERÉS-sel, ami saját maga súlyos betegségét
képtelen felismerni. Ennyire magára maradt a környezetében, miszerint már ők sem tudnak, v. nem akarnak már neked segíteni?
Ez is indokolja a mielőbbi operatív orvosi beavatkozást személyedre vonatkozóan, mert ilyen súlyos gyűlölettől stb. vezérelt nyilatkozatok, emberek irányában aligha fogalmazódtak(nak) meg, mint általában és gyakran, a Te részedről.
Mondd, Te tényleg ezt élvezed? Érted, hogy miről írok, s mit kérdezek?
Nem hiszem, az írásaid és nagyon sokak véleménye már régen kiállította diagnózisodat!
Kedves “Pesrspektíva?”!
Csak ennyire futotta a képességedből?
Ha érdemi konkrét kifogást nem tudsz felhozni az általam leírtakkal szemben, akkor legalább pár tucat dehonesztáló jelzővel még színesíthetted volna a 15:56-os barátságos üzenetedet.
Továbbá, ha annyira biztos vagy benne, hogy nekem orvoshoz kellene fordulnom, akkor igazán közölhetted volna néhány olyan orvosnak és intézménynek a címét, ahol Téged korábban kezeltek, és mostanában kezelni szoktak!
Egyébként javaslom, hogy ne hanyagold el a kezeléseken való részvételt, mert ha figyelmesen elolvasod a 15:56-kor általad leírtakat, akkor magad is látni fogod, hogy komoly aggodalomra ad okot a jelenlegi ideg- és elmeállapotod!
Különösen súlyos tünetről árulkodik az utolsó mondatod, de azért ne keseredj el, mert nincs kizárva, hogy tudnak még rajtad segíteni!
Akkor meg különösen nincs okod az elkeseredésre, ha hozzászólásodat részegen írtad, mert előbb vagy utóbb ki fog józanodni, és akkor belátod, hogy nekem van igazam.
Te tényleg nem veszed észre, hogy saját magad vagy, magadnak a legnagyobb ellensége?
Mióta vivódsz, vergődsz, fetrengsz a mocsárban, s számodra már kapaszkodó, nincsen.
Igazán szánalmas vagy.
Kedves “Perspektíva?”!
A 17:28-as üzeneted hozzád méltó szép monológ volt.
Gratulálok a fejlődéshez! Üdv.:”?!”