Csepel.hu
Fotó: Tv2.hu
„Nem könnyű embert ölni” – mondja Végh József, az ismert bűnügyi pszichológus, akit a közvélemény túsztárgyalóként is számon tart.
A rendőröknek tréningeket tartó, külföldön is gyakran megforduló és nem mellesleg Csepelen élő szakember a Sétáló utcai könyvtárban beszélgetett az érdeklődőkkel arról, hogy mit lehet tenni vészhelyzetben, szemtől szemben a bűnözővel.
– Hogy érti azt, hogy nem könnyű embert ölni?
– Adatok bizonyítják, hogy a férfiaknak legfeljebb a két százaléka képes megölni egy másik embert. Közülük a fele pszichopata, a másik része pedig hivatásból teszi ezt, mert például katona. De bennük is azt tudatosítják, hogy jogosan használja a fegyverét, mert ellenséggel áll szemben, s meg kell védenie a hazáját, családját. Gyakorlatilag mindenkiben létezik egy erős belső gát, hogy embert nem ölhet! Ez a belénk vésett elv pedig működik, és ez így van rendjén.
– Hogyan értelmezhető akkor az a helyzet, amikor fegyverrel támadnak valakire?
– A fegyveres bűnözőnél általában azért van fegyver, hogy nyomatékot adjon szándékának, vagyis azt várja el: vegyék őt komolyan. Nem ölni, hanem rabolni akar. Tudni kell, hogy a bűnöző is stresszes állapotban van a bűncselekmény elkövetésekor, ezért azt kell tenni, amit mond. De sem többet, sem kevesebbet! Nem szabad hirtelen mozdulatot tenni, a legjobb, ha a sértett meg sem moccan. Tanácsos megőrizni a lélekjelenlétet, s ebben a kritikus helyzetben is emberi tartást mutatni, hogy nem puszta tárgyak vagyunk. Ez bizonyos tiszteletet vált ki a bűnözőből.
– Visszatartó lehet-e, ha a bűnöző tudja, hogy maga is pórul járhat, mert a sértett akár támadhat is, például egy betöréskor lelőheti a támadót?
– Ez nem riasztja vissza a betörőt! A bűnözők egy része ugyanis eleve úgy él, hogy bekalkulálja a kockázatot. Úgy gondolja, hogy ha lebukik, legfeljebb leüli a büntetését. A sértett viszont, aki esetleg önvédelemből gyilkolt, lelkileg tönkremehet abba, amit tett, mert nem tud elszámolni a lelkiismeretével… Tehát nem javaslom, hogy fegyverrel toroljuk meg a támadást, ezt bízzuk a rendőrségre!
– Mit tanácsol, ha valakinek a lakásába betörnek, vagy az utcán megtámadják?
– Lakásba, házba való betörés előtt a bűnözők felmérik a terepet. Jellemző módon nem törnek be oda, ahol otthon tartózkodnak a háziak. Visszatartó lehet, ha látják, hogy a ház vagy lakás jeladóval, riasztóval van ellátva. A feltűnően túlbiztosított ház azonban felkeltheti a bűnözők figyelmét, mert arra gyanakodhatnak, hogy biztosan nagy értékek lehetnek ott. Ha a betörő éppen a kiszemelt házba igyekszik, tegyünk úgy, mintha máris a rendőrségre telefonálnánk: jó hangosan, hogy a betörő is hallja, közöljük, hogy betörtek hozzánk és várjuk a rendőröket… Ez többnyire elriasztja a betörőket, akik ilyenkor inkább elállnak a szándékuktól. Utcai támadás esetén azt érdemes sugározni magunkról, hogy nem félünk – még akkor sem, ha egyébként „be vagyunk rezelve”. A támadó ugyanis metakommunikációs úton és testszagon keresztül érzékeli, hogy a kiszemelt áldozat „legyűrhető-e” vagy képes akár fizikailag is megvédeni magát. A sértett belső nyugalma, békéje eltántoríthatja a bűnözőt. Esetleges áldozatként előre elképzelhetjük, hogyan viselkednénk egy kiélezett szituációban; ez pedig máris segíthet abban, hogy éles helyzetben ne blokkoljunk le és lehetőség szerint jól reagáljunk. Olyan praktikus tanácsok is adhatók, hogy ne tartsunk magunknál sok pénzt, ne viseljünk feltűnő ékszereket. Az idősebbek, akik könnyebben válhatnak áldozattá, fogjanak össze, s inkább ne egyedül menjenek ügyeiket intézni, hanem kérjék meg rokonaikat, ismerőseiket: ha többen vannak, csökkenthető a rablás veszélye. Ha pedig mégis megtörténik a támadás, érdemes hangosan felhívni magunkra a figyelmet, lehet sikítozni, segítségért kiáltani.
– Általában kik azok, akiket a bűnözők áldozatnak kiszemelnek az utcán?
– Többnyire a gyengének látszó emberekre vadásznak, tehát leginkább a fiatalok és az idősebbek válnak célponttá. A gyengeséget jelezheti a félénk testtartás is, ellenben a magabiztos, természetes járás erőt sugározhat. A testen hordott ékszerek, és azok elhelyezése is felkelthetik a rossz szándékúak érdeklődését.
– Lelkileg mivel magyarázható, hogy bizonyos emberek az átlagosnál gyakrabban válnak bűncselekmények áldozatává?
– Vannak emberek, akiknek az élettörténetében tetten érhető: olyan formában hívják fel magukra a figyelmet, hogy támadást szenvednek el. Ez nem tudatos törekvés, hanem a lélek mélyén, a tudat alatt lejátszódó folyamat. Figyelmet akarnak elérni maguk iránt, amit a szeretet jeleként élnek meg, noha az igazi szeretet nem ez. Ezek az emberek akkor érzik magukat fontosnak és jelentősnek, ha valamiképpen felfigyelnek rájuk, akár olyan módon is, hogy bűncselekmények áldozatává válnak többször is.
Csarnai Attila- csepel.hu
Hát én valahogy mégis összehugyoztam magam mikor két cigány bekóstolt, könnyű beszélni erről Végh úr, mintsem cselekedni ilyen helyzetben….
Nagy szakértő, nagy koponya, minden elismerésem, ez frankó, DE!!!
Azt elfelejtette közölni az ottülőkkel, hogy mi emberek, akiknek a fejében mégcsak humoros formában sem jelenik meg a bűnözés, mint életkép, azon emberek inkább a maguk köré felépített “biztonségban” élnek….
Fordítottan: akkor most gondoljon mindenki minden nap felkeléskor arra, hogy nahh…ha betámadnak akkor nyugiba maradok…. hogyan is lehet az ember erre felkészülve???? ugyanmár….. igenis fegyvert kell lassan már magunknál tartani, mert olyan a közbiztonság, és a norvágok is megszaporodtak….