Mno.hu
A magyarokat tizedelő demográfiai katasztrófa a család-üzem válsága, amelyben mára a gyermek „veszélyeztetett fajjá” vált – fogalmazott a Magyar Nemzet Online-nak Bogár László. Mint mondta, teljes lét-mód váltásra, és egy új szemléleten alapuló nemzetstratégiára van szükség. Németh Erzsébet szociálpszichológus, illetve Farkas Péter szociológus is arról beszélt: a kilátástalanság, az elnyomorodás valós veszélye miatt a magyar fiatalok nem mernek gyermeket vállalni. Egyre kevesebb a tartós párkapcsolat, morzsolódik a társadalmi szolidaritás is.
A népesedési folyamatok egy társadalom általános állapotának hű tükörképét nyújtják – hívta fel a figyelmet Bogár László. Ha a nemzet demográfiai helyzete romló tendenciát mutat – folytatta –, amögött az egész humánreprodukciós rendszer átfogó zavarai húzódnak meg. A magyarság népesedési trendjei több mint fél évszázada egyre súlyosabb krízist jeleznek – tette hozzá a közgazdász, és mint mondta, a többnyire nem kellően átgondolt beavatkozások átmenetileg ugyan a javulás látszatát kelthették, de a helyzet kevéssel később gyorsulva romlott tovább. Úgy véli: nemcsak arról van szó, hogy Magyarország népessége 28 éve folyamatos fogyásban van, hanem arról is, hogy a népesség belső szerkezete ennek nyomán egyre inkább eltorzul, és egyre kevésbé alkalmas egészséges funkcióinak ellátására.
Kifullad a Ratkó-nemzedék
A Ratkó-nemzedék még – körülbelül – 250 ezres éves születési számot produkált, az unokák nemzedéke a 70-es években már körülbelül 80 ezerrel kevesebbet. Bogár elmondta: jelenleg a dédunokák nemzedéke újabb 80 ezerrel kevesebbet, így ma már alig több az éves születési szám 90 ezer főnél. Kérdés – fogalmazott Bogár –, „van-e merszünk újra 80 ezret kivonni a 90 ezerből, mert eszerint 30 év múlva egy újabb nemzedékkel később már alig születik gyerek”. A termékenységi ráta – ami kifejezi, hogy az adott születési ráták mellett egy nő átlagosan hány gyermeknek ad életet – a szükséges 2,2-t már 50 éve nem képes produkálni, és jelenleg 1,2 körül mozog. A csökkenő születésszám és a történelmi mélypontra süllyedő termékenységi mutató kétségtelenül nem kizárólag csak Magyarországot jellemzi – veti fel Bogár. A legtöbb nyugat-európai országban hasonló tendenciák játszódnak le, azzal a nem csekély különbséggel, hogy a hazánkban még a sorstárs kelet- és közép-európai országokhoz képest is igen magas halálozási arányok is súlyosbítják a helyzetet – mutat rá.
Feladatok tömkelegével állunk szemben – Lét-mód váltásra van szükség
Olyan átfogó nemzetstratégiára van tehát szükség – emeli ki Bogár László, amely képes a hosszú idő óta folyamatosan romló tendenciák visszafordítására. A közgazdászprofesszor szerint egy ilyen programhoz alapvető feltételeknek kell(ene) teljesülnie.
Kifejtette: „legelőször is fel kell építeni azt az értelmezési keretet, illetve fogalomkészletet, amelynek segítségével egyáltalán elbeszélhetővé válnak a lezajló folyamatok”. Szükség van tehát egy új „nyelvre” Bogár szerint, „mert az eddig használt megközelítési módok a jelek szerint nem képesek a valós helyzet visszatükrözésére”. Bogár úgy véli, hogy második lépésként ezen új nyelv birtokában arra van szükség, hogy „hozzálássunk egy átfogó számvetés elkészítéséhez, hogy pontos képünk legyen a helyzetről és megváltoztatásának feltételeiről”. Olyan „vagyonleltárra” van szükség, amely nemcsak az anyagi, hanem az ökológiai és humán javakat is képes pontosan nyilvántartani – tette hozzá a professzor, aki szerint a harmadik, vélhetően legkényesebb feladat, hogy „az új nyelv és az ezen megfogalmazott számvetés segítségével párbeszédet kezdjünk a nemzet egészével a teendőkről. A nehézséget az jelenti, hogy a súlyos demográfiai válságból való kilábaláshoz a nemzet egész lét-módjának meg kell változnia.”
Olyan gyökeres társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai változásokra van szükség – fejti ki a közgazdász, amelyeknek következményei nagyon eltérő módon érinthetik a különböző szereplőket – ellenállásokat és feszültségeket is kiváltva.
A változásoknak érinteniük kell a magyar társadalom mentális, morális, és spirituális állapotát meghatározó tényezőket, az anyagi és szimbolikus erőforrások áramlásának egész rendszerét – például a média, reklám –, valamint azt az uralmi szerkezetet, amely mindezt szervezeti-intézményi szempontból megalapozza. Ha azonban a változás csak egyes részterületekre terjed ki, akkor legfeljebb csak átmeneti és jelentéktelen javulás várható, és a válság tovább mélyül – figyelmeztet Bogár.
Válságban a család-üzem
A válság döntően a család intézményi válsága, pontosabban egy olyan lét-mód válság, amely a családot egyre inkább szétroncsolja anyagilag, erkölcsileg egyaránt – tér ki Bogár a család intézményére. És mivel a „gyermek nevű élőlény” természetes élőhelye a család, így ha ez az élőlény „veszélyeztetett fajjá” vált – mert valójában erről van szó! –, akkor ez az élőhelyét ért súlyos, roncsoló fenyegetés következménye. Az új nemzetstratégiának ezen a helyzeten kell változtatnia – mondta Bogár.
Ellentmondásos az attitűd
Nagyon fontos a demográfiai helyzettel kapcsolatban, hogy egy adott társadalom a gyermekekkel szemben milyen attitűdöt vall magáénak – mondta el az MNO-nak Németh Erzsébet. Mint a szociálpszichológus fogalmazott, a „magyar társadalom nagyon ellentmondásos helyzetben” van ezzel kapcsolatban, hiszen a fiatal párok a család és a gyermekek mellett teszik le a voksukat, ám nem merik vállalni a kockázatot. Mint mondta, ma már Magyarországon nem csupán az elszegényedést kockáztatja, aki gyermeket vállal, hanem az „elnyomorodást” is, hiszen ugyan van családtámogatás, ám annak a hatékonysága nem a legjobb.
A gyermekeken gondolkodó fiataloknak több rizikófaktorral is szembesülniük kell; egyik, hogy nagy a bizonytalanság – megmarad-e az állás, lesz-e lakás, lesz-e olyan a családtámogatási rendszer, amely lehetővé teszi a gyermek megfelelő szociális és lelki környezetben történő felnevelését. Mint Németh Erzsébet kifejtette, kevés a tartós kapcsolat is. Egyrészt vagy létre sem jönnek e kapcsolatok, vagy egyszerűen nem tartósak, vagy idő előtt felbomlanak. A szakember figyelmeztetett: a fogyatkozó népességszámmal jellemezhető demográfiai válságnak legalább akkora veszélyei vannak, mint a túlnépesedésnek, amely olykor éhínséget, szélsőséges esetben háborút is eredményezhet.
Megbomlott a szolidaritás minden szinten
Megbomlott a szolidaritás nemcsak a társadalmi rétegek, hanem a generációk között is – fogalmazott az MNO-nak Farkas Péter azzal kapcsolatban, hogy vajon milyen egyéb oka lehet Magyarország demográfiai válságának. A szociológus elmondta, a fiatalabbak egyre kevésbé támogatják az idősebbeket – megjegyezte, hogy nem anyagi segítségről van szó, és a szolidaritás inkább a szegényeket jellemzi. A generációk között megszakadt a kapcsolat, az idősebbek főleg apró falvakban vagy a városok – olykor – gettósodott részein laknak. Problémaként említette a szakember azt is, hogy a gyermekeknek mindössze 8 százaléka jut be a bölcsődébe. Nagyon kinyílt a szociális olló a társadalmi rétegek között – hívta fel a figyelmet Farkas Péter. Egyre jobban leszakad a középréteg, körülbelül 3,5 millió ember él a létminimumon, ebből közel másfél millió (1,4) ember pedig tartós mélyszegénységben tengeti az életét.
Mintegy 850 ezer gyermek a létminimumon, további 450 ezer pedig a mélyszegénységben tölti mindennapjait – emelte ki a szociológus, aki szerint egy restriktív gazdaságpolitika fennállásakor felettébb furcsa elvárás az öngondoskodás (köztudott: az öngondoskodás fogalma Kóka vesszőparipája – szerk.).
Egy komplex társadalompolitikára van szükség, amely a munkahelyteremtést, a családtámogatást helyezi előtérbe, emellett szükség lenne egymillió új munkavállalóra (erre esély sincs, tette hozzá), különben nem marad más, mint a bevándorlás. Emlékeztetett: a Kárpát-medence tartalékai kimerültek.
Ismeretes, hogy a múlt héten a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület (MPEE) ülésén Vizi E. Szilveszter úgy fogalmazott, Magyarország termelékenységi rátája Európában az egyik legrosszabb, a gyermekvállalási szándék csökkenését pedig a társadalmi szolidaritás lassú felőrlődése is okozza. Farkas Péter ezzel kapcsolatban megjegyezte: a fiatal magyar párok gyermekpártiak, legalább két gyerekben gondolkodnak, ám a praxis – a valóság – más (erre utalt Németh Erzsébet is fentebb – a szerk.). Ha a praxis és a vágy tartósan – 10-15 éven keresztül – szemben áll egymással, az olyan kórós demográfiai helyzetet idéz elő, amelyen már nem lehet változtatni.
Mindössze 7,5 millió magyar?
A már említett MPEE-ülésen elhangzott: a jelenlegi tendenciák 2050-re 7,5 milliós népességet eredményeznek. Ez be is következhet – kommentálta a szociológus, aki hozzátette, hogy ekkorra a 7,5 milliós lakosság 36 százaléka 60 év feletti, 50 százaléka pedig 50 feletti ember lesz. Ismert: Vizi E. Szilveszter arról is szólt, hogy az eltartók és az eltartottak aránya ma már kevesebb mint 1.
Belebetegszünk az irigységbe?
A magyarokat sújtó demográfiai csőd egyik lehetséges oka lehet – fogalmaz Farkas Péter – az individualizáció fokozódása is. A magyarok már az 1970–80-as években is meglehetősen individualisták voltak, a „felpuhuló diktatúra” ennek jó táptalajt biztosított. Mint mondta, jelenleg a magyar társadalom 50-60 százaléka „hajlandó tevőlegesen is tenni valamit” egymásért, ez az arány korábban 20 százalékkal magasabb volt. Gyakorlati példa az individualizációra: a szakmunkástanulók 14 százaléka hetente 29 ezer forintot „költ el” a játékgépekre.
Kopp Mária kutatására hivatkozva a szociológus megjegyezte, hogy 2002-ben hazánkban a depressziós betegek aránya 12,4, míg napjainkban – igen rövid idő alatt órási a növekedés! – 19 százalék felett van az arányuk. Mik az okok? – A magány, a kilátástalanság és – meglepő módon – az irigység vezet el a depresszióhoz. Farkas Péter hozzátette: ha nem sikerült megteremteni egy polgári ethoszt, ha nem sikerül dinamizálni a helyi közösségeket, a civil társadalmat, Magyarország rendkívül súlyos helyzetbe kerül.
Forrás: Mno.hu
És ezen még csak csodálkozni sem lehet. IDE, EBBEN A POLITIKAI-GAZDASÁGI HELYZETBEN ÉRTELMES, TISZTESSÉGES EMBEREKNEK NEM SZABAD SZÜLNI. Aki pedig nem ez a kategória, úgyis potyogtatja szana-szét a gyerekeit.
én: elment az eszed. Elvette a politikai gyűlölködés…
Szinte bármilyen politikai-gazdasági helyzetbe érdemes és KELL gyermeket vállalni. És nemcsak a “hazáért”, a “nemzetért”, hanem önmagunkért, a családunkért. És ha már ennyire önző vagy: hadd kérdezzem meg: téged ki fog eltartani évek-évtizedek múlva? És hajlandó vagy lemondani a gyerekek önfeledt öröméről, a vidám, erőt adó pillanatokról? Ember-e vagy?
Aki hagyja, hogy a politikai-gazdasági helyzet határozza meg az érzelmeit, családi életét, az inkább ne szaporodjon…
A liberális gazdaságpolitika az ön gondoskodást tűzte zászlajára (szerencsére ez a zászló már fél árbocra csúszott). A társadalmi szolidaritásnak sokat ártott az elmúlt néhány év. Nem az a gyűlölködő, aki keserű következtetéseket von le az “ámokfutás” korszakáról, hanem akik 100 éves vívmányokat néhány év alatt akartak szétverni (korosztályok egymásról gondoskodása)
Valószínűleg az agya bomlott meg annak, aki “család-üzem”-ről, “veszélyeztetett faj”-ról beszél. A félresiklás oka pedig, hogy vélhetőleg a Trianon utáni “nemzetmegmaradás” elméletek valamelyike került a kezébe. Leporolta és aktualizálta, mert ezzel gondolta a nemzeti eszmét megtámogatni. A leírtakkal szemben a történelmi tapasztalat az, hogy a gyermekvállalás az anyagi jóléttel ellentétesen szokott alakulni. A szegény rétegek és az elmaradott térségek járnak az élen, a módosabbak, gazdagabbak körében igen régóta az egyke a divat. Ennek semmi köze a szolidaritáshoz, ami különben sem alapvető jellemzője a kapitalizmusnak (piacgazdaságnak).
Vizi E. miért aggódik, ha ugymond:”az eltartók és az eltartottak aránya ma már kevesebb mint 1″? Sajnos téved a tudós! Kevesebb az eltartó, mint az eltartott! Ennyi az igazság a többi megállapítás körül is. Régen olvastam ennyi zagyvaságot, mint ezen a helyen.
A gyermekvállalás normális esetben nem politikai helyzet függvénye. Az biztos, hogy kiszámítható jövőre és nemzetstratégiára van szükség, és az jelenleg nem létezik. Szó sincs arról, hogy ezt csak ez vagy az az oldal tudja megalkotni, arról viszont nagyon is szó van, hogy nagyon nagy szükség van rá, mert katasztrofális népesedési helyzetben vagyunk.
“A Ratkó-nemzedék még – körülbelül – 250 ezres éves születési számot produkált, az unokák nemzedéke a 70-es években már körülbelül 80 ezerrel kevesebbet. Bogár elmondta: jelenleg a dédunokák nemzedéke újabb 80 ezerrel kevesebbet, így ma már alig több az éves születési szám 90 ezer főnél. Kérdés – fogalmazott Bogár –, „van-e merszünk újra 80 ezret kivonni a 90 ezerből, mert eszerint 30 év múlva egy újabb nemzedékkel később már alig születik gyerek”.
Kerics, szerintem nem olvastad el, mekkora a gáz.
Kedves Bubus! Elolvastam, csak nem hiszek a “tudósok”-nak, amint arra az idézett szarvas hibával rávilágítottam. A politika bizonyos szereplői a “rosszabbul élünk, mint…” depressziónövelő szövegtől eljutottak a nemzethalál víziójához. Ezzel lehet, hogy tönkre lehet zúzni a politikai ellenfelet, aztán büszkén virítani felette, de egyben hihetetlenül sokat ártunk is a nemzetnek. Nem tudunk már örülni semminek.
A demográfia nem számtan, inkább lélektan. Egy konszolidált, biztonságot sugárzó országban inkább vállalnák a fiatalok a gyermeknevelést, mint az acsarkodó, hamisságoktól hemzsegő, végletekig megosztott mostaniban.
Sajnos nem tudom a nemeteket, csak a nevetek alapján tippelek. Lexon első soraival egyet értek, de a konkrét véleményt is nehéz megfogalmazni.
ÉLETKEDVET A MAGYARNAK!
Völgyek mindig voltak a magyar társadalom életében, de ez most azért tényleg egy kicsit komolyabb. Tehát, most nincs háborús több tízezres férfi elesett, nincs járvány, nincs olyan nagy mértékben akadályozó dolog, amitől a babák száma kicsit ne nőhetne meg. Tisztességben, becsülettel lett nagyon sok gyermek nevelve, akik a nehézségek ellenére is köztünk vannak –
Megoldás kell(ene) de ehhez nem politika, nem szakemberek segítsége kell, csupán józan eszű emberek, és egy picit más mentalitás szükségeltetik, próbáljuk meg kerekebbnek látni a világot, és ne sarkosítsunk le úgy mindent!
Az a gond kerics, hogy még nem ébredtél fel a dübörög a gazdaság és ugrik a pannon puma álomvilágból. Pedig ideje volna, csak nézz körül. Csak nézd meg, hogy a Magyarország ma a középkorúak és a nyugdíjasok országa lett, de leginkább ak inaktvaké. Alig születik gyerek a dolgozó, aktív családokban. A nyugdíjasok meg ebben már nem tudnak segíteni, bármilyen aktív életet is éltek azelőtt. Ez a tény. és ha ez szerinted nem riasztó, akkor nagy baj van. De nem csak az országgal, de veled is.