MTI, Mno,hu
A 2012-es költségvetés 1,5 százalékos GDP-növekedésre épül 2,5 százalékos államháztartási hiánycél mellett – mondta Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a pénteki kormányszóvivői tájékoztatón. A jövő évben 300 milliárdos tartalékot kíván képezni a kabinet – tette hozzá. A 25 százalékos áfát 27 százalékra emeli a kormány.
„A költségvetési tervezetet a mai napon megküldte a kormány a Költségvetési Tanácsnak, s a testület javaslatait figyelembe véve módosít, ha szüksége, s a törvénytervezete szeptember 30-án az Országgyűlés elé terjeszti” – fogalmazott a nemzetgazdasági miniszter. Matolcsy közölte: a tervezett infláció jövőre 4,2 százalék, a GDP arányos államháztartási hiány a jövő év végére 72 százalékra csökken a 2011. decemberi 73 százalékról. Hozzátette azt is a GDP arányos kamatkiadás az idei 3,8 százalékról jövőre 3,6 százalékra csökken. A tervezett makrogazdasági adatok szerint a lakossági fogyasztás 0,2 százalékkal nő, a beruházások 3,7 százalékkal bővülnek. Jövőre javul az ország külső egyensúlya – jelezte Matolcsy, a folyó fizetés mérlegtöbblet a GDP 3 százaléka lesz.
A foglalkoztatás 1,5 százalékkal nő, a munkanélküliségi ráta a jelenlegi 11 százalék feletti arányról 10-11 százalékra mérséklődik. Ismertetése szerint az államháztartás egyenlege 750 milliárd forinttal javul a 2012. évi Országvédelmi Költségvetésben, amelynek keretében összesen 300 milliárd forintos tartalékot képez a kormány. Ebből 150 milliárd forint kerül az Országvédelmi Alapba, ez a 25 százalékos áfa-kulcs 27 százalékra való emeléséből származik – tette hozzá. A 300 milliárd forintos tartalék másik két tétele a 100 milliárd forintos általános tartalék és az 50 milliárdos kamatkockázati tartalék.
Két részből áll az egyenlegjavulás
A 750 milliárd forintos egyenlegjavulás két összetevőből áll: a bevételek 445-450 milliárddal nőnek, a kiadások pedig 300 milliárddal csökkennek. A miniszter jelezte, hogy eredetileg 2012-re a Száll Kálmán-tervben 550 milliárd forintos egyenlegjavításra vállalkozott a kormány, ez az összeg most 750 milliárdra emelkedik. Matolcsy elmondta: jövőre a kormány egyszerre vezeti ki a félszuperbruttósítást és az adójóváírást az szja rendszerből, az előbbi az adóbevétel csökkenésével az utóbbi a bevétel növelésével jár, s a két tétel közel azonos nagyságrendet képvisel. A lényeg, hogy kialakul a 16 százalékos arányos szja rendszer.
A 25 százalékos áfa-kulcs 27 százalékra emelése mellett megmarad a kedvezményes 5 százalékos, illetve 18 százalékos kulcs is. Kérdésre válaszolva Matolcsy elmondta, az Európai Unió szabályozása nem zárja ki a 25 százaléknál magasabb kulcsot. A munkaadói egészségügyi járulék 1,5 százalékponttal emelkedik 2012-ben. A járulék alapja a munkabér, de a munkaadó köteles legalább a minimálbér 1,5-szerese után fizetni. Emellett egy százalékponttal emelkedik a munkavállalói egészségügyi biztosítási járulék. Jövőre baleseti különadót fizetnek a biztosítók, 40 százalékkal emelkedik a cégautó után fizetendő adó, függően a környezetvédelmi besorolástól, 2012-től az on-line szerencsejátékra is adót vet ki a kormány – tette hozzá a miniszter
Öt fő célt tűztek ki
A 300 milliárd forintos kiadáscsökkenés alapvetően hatékonyság javulásból származik, amelynek hátterében a központi költségvetési szervek fejezeti előirányzatainál elérendő 200-250 milliárd forintos megtakarítást kíván elérni a kormány. A központi igazgatásban foglalkoztatott 66 ezer emberből 5200 úgynevezett köztisztviselői keretbe kerül, s ha onnan el tudnak helyezkedni a piacon, akkor „az őket foglalkoztatók 50 százalékos munkáltatói adókedvezményben részesülnek” – magyarázta a miniszter.
A 2012. évi országvédelmi költségvetés öt fő célt tűzött maga elé jelezte a miniszter: álljon saját lábra a nyugdíjrendszer, azaz egyensúlyi legyen, kezdődjön meg az egészségügyi alap saját lábra állítása, épüljön ki a 16 százalékos, arányos egykulcsos adórendszer. Emellett a költségvetés, illetve az adórendszer célja, hogy zárja be az adóelkerülésére szolgáló kiskapukat. További cél a foglalkoztatási helyzet érezhető javulása. Ötödik pontként a költségvetés céljaként azt jelölte meg Matolcsy, hogy az védje meg az országot.
Vegyesek a vélemények
A magyar elemzők vegyesen ítélték meg a jövő évi költségvetés tervét. Kondrát Zsolt, az MKB Bank Zrt. vezető elemzője aláhúzta: jó irányt mutat a jövő évi költségvetés. A kabinet a biztosabban kalkulálható tételekkel, biztosabb megoldásokkal számol; rövid távon, a meglévő kockázatok mellett választott megoldások jók, visszahozzák a reményt, hogy tartható lesz a jövő év, amely így is feszített lesz.
Barcza György, a K and H Bank vezető elemzője szerint csalódást keltő, hogy a költségvetési konszolidáció bevételtúlsúlyos, a „hagyományoknak megfelelően” most is jelentős túlsúlyt kapnak az adóemelések. Úgy vélekedett, hogy jobb lett volna a kiadáscsökkentésben nagyobbat lépni, és megkerülni az áfaemelést.
Török Zoltán, a Raiffeisen Bank elemzője azt mondta, pozitívum, hogy a kabinet felismerte, még alacsonyabb növekedéssel kell számolni, de a kiigazítási szükségletnek csupán a háromnegyedét fedi le a kormány, annak legalább 1000 milliárd forintnyinak kellett volna lennie.
Az ellenzéki pártok szerint megszorító költségvetés lesz a jövő évi büdzsé. Az MSZP a növekvő árak és a szegénység költségvetésének, a Jobbik egy újabb gazdasági megszorító csomagnak, míg az LMP az elmúlt húsz év legnagyobb megszorító csomagjának nevezte a büdzsét.
Forrás: MTI, Mno.hu
Lassan mondom, hogy mindenki megértse:
N e m l e s z a d ó e m e l é s ! 🙂
Kisebb adó és jövedelem átstrukturálásra számítani lehet ugyan, de az csak életszínvonal csökkenést okoz!
Nálatok ! 🙂
A 16 %-os adókulcs terheit le kell verni valahogy a néptömegeken.
Recept : adóemelés, adóemelés, adóemelés.
“Szijjártó Péter egyértelműen kijelentette, hogy a Fidesz nem támogat olyan intézkedést, amely az emberek terheinek növekedésével járna. “Semmilyen adóemeléshez nem vagyunk hajlandóak asszisztálni, mert nem erről volt szó a választások előtt” – tette hozzá. Igaz, akkor még nem a miniszterelnök szóvivője volt, az idézet ugyanis 2006 júniusából származik.”
http://www.origo.hu/itthon/20110917-blikk-orban-viktor-vegtorlesztette-otmillios-svajcifrank-hitelet.html
Feri!
Csak Ő még nem 180 forintos rögzített árfolyamon, hisz a törvényjavaslat még a parlament előtt van megszavazásra!
Vagy mint a zÁtkosban, mikor a párttagok előbb tudtak a hétfői áremelésről és még pénteken bevásároltak?! 🙂
Ez az orbán úr mutassunk példát : ” Orbán már végtörlesztette ötmilliós frankhitelét ” “Két hónapja fizette vissza frankhitelét Orbán Viktor miniszterelnök – derül ki a Blikknek adott interjújából. Orbán szerint minden képviselőnek joga van élni a 180 forintos végtörlesztés lehetőségével, a kormány pedig a fiókban őrzi a terveket arra az esetre, ha a bankok nemzetközi bíróságon lendülnének ellentámadásba.” Egy kérdés : A kormány 180 Ft-os végtörlesztési kormány javaslata két hónapja ,megszavaztatott ,már jogerőre emelkedett? (Ezzel már egyesek élhettek?)
Úgy látom Ferivel egy időben ,jöttek a gondolataink , a 180 ft- os végtörlesztésről.Igen ,oda akartam írni,hogy viktor még a csúcs formában lévő Franki árfolyamon tette ezt?
MEGSZORÍTÁS??
Á dehogy!
🙂
“akinek nincs semmije az annyit is ér”
jegyében
“Most egy minimálbéres havi 60.600 forintot kap kézhez. (A minimálbér havi bruttó 78.000 forint.) Ha jövőre nem változna a minimálbér, akkor az [origo] számításai szerint csak az szja-rendszer változása miatt nettó bére 8730 forinttal lesz kevesebb, 51870 forintot kap kézhez. Ezzel a nettó bérének 14,4 százalékáról lesz kénytelen lemondani.
Havi bruttó 100 ezer forintos keresettel rendelkező személy most 74280 forintot visz haza, jövőre ennél 7780 forinttal kap kevesebbet, nettó bére 10,5 százaléka csökken.
Ma 210 ezer forint a bruttó átlagbér Magyarországon. Ebből 138.174 forint marad nettóban. Jövőre ugyanekkora bruttó bér mellett 1476 forinttal több marad, vagyis az átlagbér alattiak rosszabbul járnak az szja változtatásával, az átlagbér felettiek jobban, és minél magasabb a kereset, annál nagyobb a haszon.
Minden alkalmazottat azonban egyöntetűen sújt a munkavállalói egészségbiztosítási járulék egy százalékpontos emelése. Ez azt jelenti, hogy a minimálbéren foglalkoztatottak további 780 forinttal kapnak kevesebbet, az átlagbéres szintjén pedig negatívba fordul a közteherváltozások mérlege, mert a járulékemelés 2100 forintot vesz ki a zsebéből, ez pedig meghaladja az szja-változással nyert 1476 forintot.”
a teljes cikk:
http://vallalkozoi.negyed.hu/vnegyed/20110916-az-atlagber-alattiaknal-nagy-ervagas-a-matolcsycsomag.html
T. Béla bátyám! Kis korrigálás: Ez a számítás a gyermektelen minimálbéresekre vonatkozik, és azokra akiknek a munkáltatója nem korrigálta az egykulcsos adó bevezetéséből adódó veszteségét a munkavállalónak. Az eltartott gyerekek számától függően, változnak a számok. A hozászolása amúgy korrekt,és sajnos nagyon fájdalmas,kínzó érzéseket kelt mind annyiunkban.
Orbán Viktor szerint Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott az elmúlt három hónapban az euróválság miatt, ezért az ősz nehéz, a szuverenitásért folytatott küzdelemmel teli időszak lesz.
A kormány gazdaságpolitikája abban a reményben fogalmazódott meg, hogy a három évvel ezelőtt berobbant világ pénzpiaci válság múlóban van. Az Egyesült Államok államadósság válsága Európában is éreztette hatását, majd a görög államcsőd gyengítette az eurót. A miniszterelnök említette euróválság elsősorban adósságválság. Ebbe rokkant bele Magyarország is. Kezdve a Kádár-időktől, az ország többet költött, mint termelt.
„A déleurópai országok azért adósodtak el ennyire, mert az euró alacsony banki kamatokat és biztonságot eredményezett, vagyis könnyen és büntetlenül vehettek fel óriási hiteleket. Ez Görögországban és Portugáliában államháztartási fegyelmezetlenséghez, Spanyolországban és Írországban nagy ingatlanpiaci buborékokhoz, és végül pánikhoz vezetett. Olaszország már évtizedek óta krónikusan verseny- és reformképtelen, amit az euró jelentette biztonság egy időre elfedett, de bohóc, alkalmatlan és korrupt miniszterelnökének kormányzása alatt válsága csak tovább mélyült (az Economist szerint az elmúlt tíz évben átlagosan 0,25 százalékos gazdasági növekedést produkált évente, aminél rosszabb teljesítményt az egész világon csak Haiti és Zimbabwe tudott felmutatni). Az alacsonyan tartott banki kamatok, a beáramló kínai tőke, Amerikában is elősegítette a felelőtlen hitelfölvételt, megkönnyítette az ingatlanpiaci buborék kialakulását, majd a pánikot. Amerika és Európa dolgát is megnehezíti, hogy nagy szociális rendszereik és elöregedő népességük kolosszális költségeket rónak rájuk; illetve láthatólag mind Amerikának, mind az Európai Uniónak komoly nehézséget okoz, hogy egy-két napnál előrébb gondolkozzon, és így intelligens megoldást leljen a problémára.” – Így elemzi Szlankó Bálint (Origo).
Hogy lehet az, hogy most a gazdaságilag legfejlettebb régiók kerültek válságba. Jámbor Gyula ad erre tömör választ egy írásában:
„Magát a globalizációt leegyszerűsítve úgy jellemezhetnénk, hogy a fejlett világ hatalmai erőnek erejével lebontották azokat a jogi és pénzügyi akadályokat, amelyek az egyes államok piacait védték, hogy akadálytalanul folyhasson a kereskedelem, és növekedhessen a profit. A számításokba azonban hiba csúszhatott. A szabad pálya váratlanul nemcsak a nagy világcégeknek volt kedvező, de a szegény, így rendkívül olcsó munkaerővel rendelkező árutermelőknek is. A jól fizetett, betegbiztosítással, nyugdíjjal, sztrájkjoggal kényeztetett európai munkaerővel előállított termékek óhatatlanul drágábbak, mint a félvad körülmények között termelt tengerentúliak. A bordeaux-i bor nem rúg labdába a dél-afrikai mellett. A brazil nádcukor még hajóra rakva is olcsóbb, mint az itteni répacukor. Mind ennek váratlan következményei lettek a pénzpiacokon, amelyek, az internetes kereskedelemnek hála, a leggyorsabban reagáló gazdasági tereppé váltak az utóbbi tíz-húsz évben. Korábban elképzelhetetlen, földrengésszerű változások indultak az amerikai banki szférában 2007–2008-ban. Nemzeti intézmények mentek csődbe, óriásbankok omlottak a porba, előbb az Egyesült Államokban, majd Európában. A kataklizmák nem maradtak meg a pénzügyi területen, zuhantak a gazdasági mutatók is. Érdekes módon ezek a bajok kevésbé érintették a távol-keleti, dél-amerikai gazdaságokat, amelyek minden megrázkódtatás után egyre erősebbnek tűnnek. Kína felemelkedése már nem csak jóslat; a XXI. századi dollárpapa jüannal fizet.”
Ami Magyarországot illeti, Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék volt elnöke szerint évente csak kamatra kétezermilliárd forintot fizet ki az ország. Ezt mi innét nehezen érzékeljük. Gyors számítással ez 40 ezer átlag árú családi kocsi ára, vagy 10 ezer kétszobás (50–60 négyzetméteres) lakás ára Bp-en. amibe Esztergom város teljes lakossága beköltözhetne. Évente egy Esztergom csak a kamat! A nemzeti kormány törlesztésre is elkötelezte magát. A sok fizetnivaló miatt Magyarország nem tud fejlesztésre költeni, munkahelyeket létrehozni, oktatási rendszerét átállítani az állandóan változó, fejlődő technológia részére, mert Magyarországnak nincs módja a fejlődés vállalatainak létrehozására. Az eladósítás nemzetközi intézményei (mint például a Nemzetközi Valutaalap) a fennálló világpolitikai rendben államok feletti hatalmat gyakorolnak. Előírják az országok részére, milyen gazdasági rendszerben éljék életüket. Mindez a globalizáció menetében az Amerikából erőszakolt neoliberális gazdasági tanok szerint történik. Amelyik ország ellenszegül, azt anyagilag tönkreteszik. Amelyik engedelmeskedik, eladósodása során jut kamatrabszolgaságra.
Érdemes elolvasni Farkas Péter tanulmányát (A világ kényszerpályán fut) és felismerni benne Magyarország vergődését. A Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézete tudományos főmunkatársa tanulmányából egy részlet:
„A neoliberális eszméktől maguk a legfejlettebb országok térnek el a gyakorlatukban, miközben a gyengébben fejlettektől szinte változatlanul a neoliberális Washingtoni Konszenzus elveit kérik számon (pl. az adósságok kezeléséért cserébe). Az eladósodott szegény és közepesen fejlett országoktól továbbra is a visszafogás, a restrikció politikáját várják el, még akkor is, ha azok államadósságának színje a GDP arányában nem is magasabb, mint sok fejlett országé! Ez bizony – a meztelen gazdasági érdekekből adódó – kettős mérce és a fejlett országok, a hitelező bankok egyoldalú gazdasági-piaci-hatalmi érdekeit fejezi ki. A liberalizmus-neoliberalizmus az erősek, az alávetés érdekeinek ideológiája – ezt már a XIX. század második felétől tudjuk Friedrich Listtől, az akkoriban feltörekvő Németország neves közgazdászától.”
Ebből a kelepcéből akarja kivezetni az országot Orbán Viktor. A miniszterelnök az augusztus végén megtartott külképviselet-vezetői értekezleten azt mondta: folytatni kell a több mint egy évvel ezelőtt megkezdett változtatásokat, különben Magyarország visszasodródik a görög útra, és pénzügyi spekulánsok miatt elveszti szuverenitását. A Görögország jövőjét meghatározó döntéseket már nem Görögország hozza, Magyarországnak ezt az utat mindenképpen el kell kerülnie.
A miniszterelnök arra hívta fel a külképviseleti vezetők figyelmét, hogy a következő 15–20 év a szövetségkötések versenyéről fog szólni. A külföldön dolgozó magyar diplomaták budapesti értekezletén azt mondta, az a jó külpolitika, amely nem kérdőjelezi meg a transzatlanti elkötelezettséget, de emellett a lehető legintenzívebb együttműködésre törekszik Kínával, Oroszországgal, az arab világgal vagy a felemelkedő közép-ázsiai térséggel. A kormányfő álláspontja szerint az új szövetségek megkötésénél versenyfutás van, s aki erről lemond, kárt okoz saját hazájának. Megerősítette, a közeljövőben magyar delegáció látogat Szaúd-Arábiába.
A miniszterelnök szerint arra kell felkészülni, hogy az euróválság, és az ahhoz kapcsolódó reálgazdasági válság, nem múlik el a következő néhány hónapban, évben. Értékelése szerint a kormány korábban hevesen bírált gazdasági intézkedései ma „mainstreammé”, bevetté váltak Európában. Bár a bankadó miatt „kis híján keresztre feszítettek minket”, mára tizenkét európai állam vezetett be bankadót, bár a különadók miatt perben áll Magyarország, egyre több európai állam ró ki különadót egyes ágazatokra.
A kormányfő szerint minden olyan törekvést meg kell próbálni visszaverni, ami az egységes európai adózás irányába mutat. Ezt azzal indokolta, hogy az adózással összefüggésben az európai egységesülés ellentétes a magyar érdekekkel. A miniszterelnök beszédében hangsúlyozta: Magyarország folytatja az államadósság-csökkentés politikáját. Amíg annak mértékét nem tudja a GDP 70, majd 60 százaléka alá vinni, addig az ország nem távolodik el a veszélyzóna centrumától. A kormány minden eszközzel tartani fogja a 3 százalékos költségvetési hiányt is, csakúgy mint a tíz év alatt egymillió munkahely teremtésének politikáját – mondta Orbán Viktor, megjegyezve, hogy reményeik szerint 200–300 ezer ember munkába állására lehet számítani az előttünk álló évben, kifejezetten a közfoglalkoztatás keretében.
A közgazdászok nem bíznak a kormány gazdasági sikerében.
Chikán Attila, az első Orbán-kormány gazdasági minisztere mondta, hiába próbál tanácsot adni a kormánynak, sem az ő véleményére, sem tapasztalata szerint más közgazdászok meglátására nem kíváncsi Orbán Viktor és kormánya. Szerinte a jelenlegi kormány munkájában nincs presztízse a szakmai munkának. A közgazdász szerint Matolcsy György gazdasági miniszter gazdaságpolitikája „tankönyvszerűen megvalósíthatatlan”, sok szerencsével bejöhetett volna, de nem alakultak jól a dolgok. Chikán szerint nem lehet parancsszóval munkahelyeket teremteni. Hosszú-hosszú évek óta követeli azt számos közgazdász és a munkáltatói réteg, hogy a bért terhelő, a munkáltatót terhelő járulékot mérsékelni kellene. Ez nem történt meg, helyette a személyi jövedelemadóban lépett a kormány, ott is csak a felsőbb réteget érintő csökkentés történt, de attól nem lett több munkahely, viszont jelentős bevételtől esett el az államkassza.
– Rettenetesen hiányozni fog az államháztartás idei és jövő évi mérlegéből az a néhány százmilliárd forint, ami a tervezettnél lassúbb gazdasági növekedés miatt nem folyik be – írja Farkas Zoltán közgazdász szakíró. – Bekapcsolták az elemzők a vészvillogót, miután a második negyedévben gyakorlatilag leállt a magyar gazdaság növekedése. Bár a fékeződést Orbán Viktor miniszterelnök múltheti beszédében kizárólag az euróövezet válságával magyarázta, ez csupán féligazság: a kül- és belpiaci kereslet közül az elmúlt hónapokban az előbbinek a növekedési üteme kétségkívül lassult ugyan, az utóbbi azonban eleve mínuszban volt, márpedig a kormányzati gazdaságpolitika alapvetően ezt tudná befolyásolni. „Nem fogjuk hagyni, hogy a válság árát az emberek fizessék meg” – fogadkozott a kormányfő, holott a Széll Kálmán-terv önmagában is brutális: főleg a munkanélkülieket, a táppénzeseket és betegeket, a rokkantnyugdíjasokat sújtja, de csökken az önkormányzatok és a közösségi közlekedés támogatása, illetve az ingyenes egyetemi-főiskolai férőhelyek száma is. A lassulás következtében Orbán Viktor az idei költségvetésben 100 milliárd forintos rést lát, ennek pótlásáról a kormánypárti frakciók szeptember elején döntenek.
A jövő évi büdzséről a kormányfő nem tett említést, annak hiányát egy júliusi kormányhatározat 606,4 milliárd forintban állapította meg – még a kiábrándító második negyedévi GDP-adat megjelenése előtt.
– A napokban nyilvánosságra került makroadatok egyértelműen bizonyítják, hogy az Orbán-kormány által alkalmazott gazdaságpolitika nem megfelelő, karakteresebben fogalmazva: megbukott – kezdi a Magyar Nemzetben írt cikkében Mellár Tamás egyetemi tanár. A jobboldali közgazdász szerint idén csak 1,5 százalék körüli nő a GDP, a gazdaságpolitika a kezdetektől helytelen volt, az egykulcsos személyi jövedelemadó tévedés, a több kulcs mellett vagyonadó is kellene. … Egy strukturálisan egyensúlytalanságokkal terhelt és gyenge versenyképességű hazai vállalkozói körrel rendelkező gazdaságot nem lehet adócsökkentéssel fenntartható növekedési pályára állítani. A középosztály megerősítése szempontjából Mellár szerint a legfontosabb lépés a jelen-legi egykulcsos személyi jövedelemadó rendszer többkulcsossá, progresszívé tétele lenne (példaként 0 és 16 és 32 százalékos adókulcsokat említ a minimálbér és az átlagbér szerint), ami kedvező lenne az átlag és az alatti jövedelműeknek. Meglátása szerint a kormány által sokszor hangsúlyozott arányos teherviselés azt jelenti, hogy a gazdagabbak nagyobb részt vállalnak a közterhekből. Mint ismert: a napokban kormányoldali politikusok között is felmerült egy a gazdagokra vonatkozó különadó ötlete. A szerző szerint „válaszút elé ért az Orbán-kormány: vagy azonnal radikális gazdaságpolitikai fordulatot hajt végre, vagy pedig óhatatlanul belecsúszik az elmúlt négy évtized politikájába”.
Végül meg kell hallgatnunk a miniszterelnökségi államtitkárt, Varga Mihályt, aki szerint az idei év legfontosabb feladata, hogy befedjék azt a 80–100 milliárd forint körüli államháztartási hiányt, ami akkor keletkezik, ha a tervezetthez képest valóban alacsonyabb, az első becslések szerint 2 százalék vagy az alatti lesz az ez évi gazdasági növekedés. Úgy fogalmazott: „nem lesz egy egyszerű történet” a várható 80–100 milliárd forintos hiány befedése. Arra a kérdésre, hogy a kormány ehhez visszatarthatja-e esetleg a szuperbruttó tervezett feloldását, azt válaszolta: ez is egy reális alternatíva, ha nem tudják más forrásokból eltüntetni, kisebbé tenné a „lyukat”. Mint fogalmazott, hiába hagyott pénzt az egykulcsos adórendszer a családok jelentős részénél, abból elsősorban a megemelkedett törlesztőrészleteket fizetik az emberek, illetve megtakarítanak.
Orbán Viktor miniszterelnök szerint a mostani gazdasági válság bebizonyította, hogy véget ér a nyugati jóléti társadalom időszaka, és munkaalapú társadalmat kell létrehozni.
Orbán nem 180 forinton fizette vissza az adósságát, egy rossz szavatok nem lehet rá. A 16%-os jövedelemadó meg a legjobb döntés volt a rendszerváltás óta. Végre igazságos az adórendszer, mert aki többet dolgozik az több adót fizet, de nem büntetik érte.
Új elnevezés a gazdaság fogalomtárában. Orbán Viktor hozta be a politikai forgalomba, kifejezetten a magyar gazdaság védelmében, mert mint mondta, meg kell tudni különböztetni a munka- és a spekuláció-alapú gazdaságot. A Fidesz elnöke szerint a kiszolgáltatott magyar gazdaság helyett a védett magyar gazdaságot kell létrehozni, ahol a verseny mellett a tisztességes munkát is megbecsülik.
„Világosan meg kell különböztetni a munkát és a spekulációt. A spekuláció az, amikor úgy keresünk pénzt, hogy ezt szükségszerűen valakinek a rovására tesszük”. Mint mondta: Magyarország kiszolgáltatott a nagy nemzetközi tőkének, mert nincsenek saját sikeres kis- és középvállalkozói. „De mi igenis be fogjuk bizonyítani, hogy létezik egy munka- és családalapú, emberhez méltóbb életet megteremteni képes magyar gazdasági rendszer”.
Magyarországon nem reformok végrehajtása, hanem az ország újjászervezése történik. Az embereket a kormány nem arról próbálja meggyőzni, hogy intézkedéseket vagy döntéseket támogassanak, hanem arról, hogy át kell szerveznünk az egész országot – mondta Orbán Viktor, és kiemelte, hogy a munkaalapú gazdaság megteremtéséhez Magyarországon a legfőbb problémát az Európában legalacsonyabb, 56 százalékos foglalkoztatottsági ráta okozza, amit „szégyen”-nek nevezett. Kormánya fő céljaként a 75 százalékos foglalkoztatottság elérését jelölte meg, ami azt jelenti: minél többeknek vissza kell térniük a munkaerőpiacra, s a kormány feladata számukra megteremteni ehhez az esélyt.
„Azt szeretnénk, hogy a mai munkaellenes gazdasági rendszert, amely csak megszorításokat és pénzt lát, a munkára épülő gazdasági rendszerré alakíthassuk át – mondta. Hozzátette: ez nem egy közgazdaságilag tarthatatlan gondolat, mivel az Európai Unióban most is arról szól a vita, hogy megszorításokkal vagy gazdasági növekedéssel, megszorításokkal vagy munkahelyteremtéssel kell az európai gazdaságnak újabb lendületet adni”. Ezzel összefüggésben szólt arról is, hogy „munka nélkül nincs biztonság sem, már pedig ma Magyarország ilyen problémával is küzd”.
A „munkaalapú gazdaság” kifejezést a baloldali sajtó gúnyos megjegyzésekkel illette. Egyik így fogalmaz:
„Ha becsukom a szemem, és megpróbálok erősen koncentrálni, akkor a munkaalapú gazdaságról nekem leginkább az ipari forradalom előtti időszak jut eszembe, a középkori földművesség és a gőzgép előtti kétkezi munka. Esetleg mostanság India és Kína éhbérrel működő varrodái. Vagy hogy ne menjünk annyira messze térben és időben: a gyapot- és rizsföldek az ‘50-es évek elején a Hortobágyon.”
Valóban a középkori állapotokból kell kiindulni, hiszen a gépek világában sem szabadna tétlenségre kárhoztatni az emberi munkát, és szegénységre ítélni azokat, akiknek a kezéből a gépek kiveszik a szerszámot. A gépesítés, automatizálás, aratógép, földgyalu egyre-másra kiszorítja az emberi munkát. Ha ezáltal munkanélküliség keletkezik, akkor a társadalomért felelőseknek be kell avatkozni ebbe a fejleménybe, különben szétszakad a társadalom szegényekre és gazdagokra, megroppan az erkölcs, oda a közbiztonság, tétlenség, céltalanság lép fel, megszűnik a törekvés, nincs alkotásvágy, értelmetlenné válik az élet.
Az ipari forradalom hajtóereje a vállalkozás szabadsága volt, kezdetben erre volt szükség. De hamar jelentkezett a baj, kiderült, hogy a szerencsések, akik a termelés eszközeinek birtokába jutottak, a munkára fogott embert a profittermelés egyik alkatának tekintik, akinek a bére kereslet-kínálat vagy alku tárgya, és amit ki kell iktatni, és ha nem lehet, lehetőleg alacsonyan kell tartani.
A mögöttünk lezajlott néhány évszázad történelme erről szól. Ahelyett, hogy előre haladna a világ a tőke és a munka viszonyában, egy határozott hátralépés folyamata kezdődött jó három évtizeddel ezelőtt a fejlett nyugati államokban. Főként az Egyesült Államok visszazüllött a szabadpiaci elmélet bűnös múltjába, amit erejénél fogva ráerőltet Európára is.
A közgazdaság a köz gazdálkodása a köz javára, amihez a társadalom mindenegyes tagja valamilyen módon (akárcsak fogyasztása révén) kötődik. A közgazdaság a természet kincseinek feldolgozásával biztosítja az emberi élet feltételeit, amihez minden embernek természetadta joga van. A természetet a tőke nem sajátíthatja ki, és mint a gazdálkodás fontos tényezője és irányítója, felelős a gazdálkodás eredményének felhasználásért. A felelőssége az, hogy megfelelően részeltesse belőle azokat is, akik munkájukkal járulnak hozzá az emberi életet szolgáló javak termeléséhez.
A baloldal politikai pártjainak két évszázadon át az adott társadalmi elfogadottságot világszerte, hogy olyan alapvető társadalmi rend létrehozását hirdette, amiben megszűnik a nyomor, a munkásréteg szegénysége és kihasználása. Ezek okozóit a kapitalistákban jelölték meg. Nemzetközi mozgalmak, ideológiák, politikai elméletek, filozófiai tanszékek hálózata terjeszkedett szét a világ országaiban, elfoglalva a politikai spektrum széles terét, munkásszakszerveztektől a bolsevizmusig. Emberek százmilliói lelkesedtek a „baloldal” eszméiért. Nem tudták, el sem hitték volna, hogy ezt a grandiózus korjelenséget a kapitalisták hozták létre, világuralmuk megalapozása érdekében, illetve egy valódi ellenállás létrejöttének megakadályozására.
A múlt század 80-as éveitől érezhetően hanyatlott a nemzetközi baloldal intézményeinek jelentősége. A szakszervezetek erőtlenné váltak, mai napra már – ha még vannak is – a harcos munkásvédelem a múlté. Valamikor mindenre volt pénz, nemzetközi konferenciákra, megmozdulásokra, kémkedésre, forradalmárok támogatására, terroristák kiképzésére. Mind ennek ma már vége. A kapitalizmus, köszöni szépen, jól érzi magát a nemzetközi baloldal határok nélküli mezőin, egyelőre még készségesen abrakolja a még létező szocialista, meg labour, meg exkommunista pártokat, amelyekben nem okoz gondot a főelvtársak földbirtokossá, gyártulajdonossá, bankárrá, bányatulajdonossá válása. Talán csak a marxista filozófusok népes táborában jelentkezik néhány töprengő, akiknek torkán akad a világméretű baloldali metamorfózis. –Döntsd a tőkét – mondá egykor József Attila, de azután, nem sokára – még rövidre zárt életében – meglátta azt, ami most világviszonylatban bekövetkezett.
Bekövetkezett az, amire a tőkés társaságok és nagy nemzetközi hitelintézetek törekedtek, nincs számukra többé akadály a globális pénzügyi el-lenőrzés előtt. Ennek ma már tudományos irodalma van. Egy ilyen tanulmányból idézzük az alábbiakat:
„A termelés kitelepítése révén folyik a munkások (és országok) fokozott világméretű versenyeztetése, ennek révén a bérköltségek és a szociális juttatások leszorítása. Főleg a fejlett országokban a technika kiszorítja az embert a termelésből, de az ipari foglalkoztatottság a feltörekvő országokban is stagnál a kilencvenes évek második felétől. A reálbérek két évtizede lényegében véve stagnálnak a fejlett országokban, az USA-ban pedig a kilencvenes években erőteljesen csökkentek. Világszerte nő a GDP-ben [a nemzeti össztermelésben] a tőkejövedelmek aránya a munkajövedelmek rovására (ez jelentős mértékben hozzájárult a profitráták fenntarthatóságához, a gazdasági ciklusok meghoszszabbításához).” (Dr. Farkas Péter a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének vezető tudományos kutatója, A tanulmány címe: A jelenlegi világgazdasági válság jellegéről.)
Világszerte elsorvasztották a munkás érdekképviseleteket, amik képesek voltak az ipari vállalatok által megtermelt profitból részeltetni az alkalmazotti társadalmat. A neoliberális gazdasági irányzat kiteljesedésével megszűntek a munkásvédelmi törvények, megromlottak a munkakörülmények. Ugyancsak ez az irányzat szorította ki az állami részesedést a termelésből, és az állami ellenőrzést a gazdasági életre, tehát iparra, kereskedelemre, pénzintézetekre. Az állam ennek folytán nem tudja ellátni a szociális gondoskodás feladatait, illetve hitelek felvételével látta el.
A minden ellenőrzéstől mentesült pénzintézeti hálózat soha nem tapasztalt hatalomra tett szert, valójában azt tesz amit akar, így tulajdonába és ellenőrzése alá került az államok kezeléséből az államok pénze. Az eladósított államoktól megkövetelik a kamatok pontos megfizetését, az országokat hitelképesség szerint osztályozzák, újabb hitelekre szorítják osztályozásuk szerint emelkedő kamat mellett. Már ott tartunk, hogy utasítják az államokat „reformok” bevezetésére, a fizetési kötelezettség érdekében, amit a szociális ellátás, oktatás, egészségügy költségeinek csökkentésével kell előteremteni. Ennek az erőszakosságnak állt ellen Orbán Viktor, amikor megszakította a tárgyalást a Világbank ügynökeivel. Nyilvánvaló, hogy ennek a lépésnek az anyagi terheit az ország polgárainak kell viselniük. A lépés: nem vesz fel a magyar kormány további pénzkölcsönt, és program szerint megkezdi az adósság visszafizetését.
Ismét dr. Farkas Pétert idézzük, aki világviszonylatban szemlézi a hitelpiaci helyzetet:
„Hatalmasra duzzadt a hitelpiac, az adósságállomány. A reálgazdasági jövedelmek (pénzügyi jövedelmekhez képest mutatkozó) elmaradását, a kereslethiányt – nem csak a lakosság estében – egyre erőteljesebben hitelekkel hidalták át az elmúl évtizedekben. Kölcsönökkel, az adósságállomány növelésével a.) ellentételezték a lakossági munka- és egyéb jövedelmek stagnálását vagy szűkülését, b.) oldották meg a pénzjövedelmekhez képest elmaradó profitot hozó termelés finanszírozását, c.) ellensúlyozták a neoliberális elvek érvényesítése miatt szűkülő állami bevételeket. Az adat rémisztő: a világ bankjaiban és egyéb pénzügyi intézményeiben a bankok bankja, a bázeli Bank of International Settlements szerint 2008 közepén 585 billió dollár adósságot (hiteltartozást) tartottak nyilván, ami Földünk éves GDP-jének tízszerese! …
A globalizáció a korábbiakhoz képest többszörös egyensúlyhiányokat tett lehetővé mind nemzeti, mind globális szinten. A transznacionális kapitalista (globalizációs) rendszer – bár voltak közbülső ciklikus válságok a nyolcvanas, kilencvenes és a kétezres évek elején –, mintegy maga előtt görgette a problémákat, a legtöbb vonatkozásban nem is rejtett feszültségek 30 éven keresztül folyamatosan tovább halmozódtak. …
A válság súlyosságát látva ma már nyilvánvaló, hogy az önszabályozó piac neoliberális eszméje legalábbis súlyos léket kapott, ha még nem is süllyedt el. A feszültségek nagysága és a korszak gazdasági doktrínáinak diszkreditálódása is mutatja, hogy ezúttal is csomópont válságról van szó. A válság után legalább részlegesen új gazdasági–társadalmi világrend, a kapitalizmus új modellje fog kialakulni. …
A neoliberális eszméktől maguk a legfejlettebb országok térnek el a gyakorlatukban, miközben a gyengébben fejlettektől szinte változatlanul a neoliberális Washingtoni Konszenzus elveit kérik számon (pl. az adósságok kezeléséért cserébe). Az eladósodott szegény és közepesen fejlett országoktól továbbra is a visszafogás, a restrikció politikáját várják el, még akkor is, ha azok államadósságának színje a GDP arányában nem is magasabb, mint sok fejlett országé! Ez bizony – a meztelen gazdasági érdekekből adódó – kettős mérce, és a fejlett országok, a hitelező bankok egyoldalú gazdasági-piaci-hatalmi érdekeit fejezi ki. A liberalizmus–neoliberalizmus az erősek, az alávetés érdekeinek ideológiája – ezt már a XIX. század második felétől tudjuk Friedrich List-től, az akkoriban feltörekvő Németország neves közgazdászától. …
Mint már szó volt róla, nem csupán pénzügyi, nem csak túltermelési válságról van jelenleg szó, hanem a globális kapitalizmus egyfajta csomópont-válságáról. Tehát a válság után bizonyosan meg kell változzon a működési módja. … Ha a jelenlegi válság nem mélyül el, mert megmentik, részben újra felpumpálják a luftballont, akkor egy módosított neoliberális modell várható. Tompított neoliberális modell következik, amelyben a pénzügyi áramlásokat, a bankokat, befektető és fedezeti társaságokat, a hitelminősítő intézményeket a mainál erősebben fogják ellenőrizni, szabályozni, megerősítik a pénzügyi felügyeleteket. A G20-ak 2009. áprilisi londoni értekezletén ezt határozták el. A centrumokban várhatóan erősödni fog az állam szerepe a gazdaságszervezésben és gazdaságösztönzésben is. A perifériákra azonban továbbra is jórészt a neoliberális politikát fogják erőltetni („feltételességül” szabni).”
Nézzük most a baloldali pártok esetét – tudva hogy már nincs rájuk szükség – egy baloldali politikai elemző, Niedermüller Péter A progresszív baloldal: esélyek és alternatívák című írásából vett néhány idézetben:
„Az elmúlt évtized talán legfontosabb politikai történése, hogy feltartóztathatatlanul csúszik ki a talaj a baloldali, szociáldemokrata és balliberális pártok alól Európában mindenütt. … tényként szögezhetjük le, Európa egykor legerősebb baloldali politikai pártjai és mozgalmai mára nyilvánvalóan és látványos módon veszítették el társadalmi bázisukat és tanácstalanná váltak. Úgy tűnik, hogy a baloldali politika sem társadalmilag, sem kulturálisan, sem mentálisan, sem stratégiailag nincs felkészülve a késő modern társadalmakon belüli változásokra, nincsenek elfogadható, tömegeket vonzó válaszai a mai társadalmak konfliktusaira és problémáira. Ezt a folyamatot illusztrálja az MSZP támogatottságának zsugorodása is. … Az európai baloldalnak – és benne az MSZP-nek – azt kell megértenie, hogy nem egyszerűen választási vereségek sorozatáról volt és van szó, egy olyan átmeneti trendről, amely már a következő választás során megfordulhat, hanem a társadalmi bizalom mély hiányáról. Ezzel a kihívással kell szembesülnie az MSZP-nek is, arra kell válaszolnia, hogy képes-e a világ, a társadalom mai konfliktusaival szembenézni, a társadalom többségének megszólítására alkalmas világképet, ideológiát és politikát megfogalmazni. Ami már csak azért is megkerülhetetlen feladat, mert a mai MSZP szemlátomást képtelen »keretekben« gondolkodni, azaz nem tud tömegeket megmozgató, átfogó politikai konstrukciókat kidolgozni. Minden bizonnyal azért, mert ezek nincsenek kiérlelve, s így nem is képviseli őket senki. Mindezek miatt ma a hazai baloldalnak nincs egységes karaktere, ha úgy tetszik, nincs szalonképes története, amit megoszthatna másokkal.”
Hegyi Gyula (európai parlamenti képviselő az MSZP részéről) ugyancsak látja a baloldal romlását:
„Az európai és benne a magyar baloldal akkor kerülhet ki a jelenlegi helyben járásból, ha a munkát és a saját munkájából álló embert állítja politizálása és hosszú távú stratégiája középpontjába. A tőke és a baloldal összefonódása ez utóbbi számára semmi jót sem eredményezett. A baloldali tömegek elbizonytalanodtak, a szocialista értelmiség szétszóródott, a tőke pedig a baloldali pártok veresége után a jobboldalon találja meg a maga természetes és örök szövetségesét. A magyar szocialisták legnagyobb tévedése az volt az elmúlt húsz évben, hogy elhitték: a kapitalizmust a szocializmushoz hasonlóan »építeni« kell, s ez is az ő feladatuk. Holott a kapitalizmus villámgyorsan kiépült, érdekeit kőkeményen képviselik hazai és külföldi szervezetek, s a politikai baloldal éppen azért van, hogy velük szemben – természetesen a gazdasági realitás és szakértelem alapján – a munkájukból élők érdekeit jelenítse meg. De kevésbé durva formában a nyugati szocialista, szociáldemokrata pártok is elkövették ugyanezt a hibát.”
Hát igen. Amíg a magyarországi baloldal beállt a nemzetközi nagytőke szolgálatába Magyarország ellenében és kárára, lássuk, mit tudnak meg a nemzetközi nagytőke elítélésében nevelkedett szocialista érzelmű polgárok Kövér Lászlónak, az Országgyűlés elnökének nyilatkozatából az annyiszor elgyalázott jobboldal helytállásából:
„A mai világban a nemzetállamok függetlenségét, autonómiáját nem a másik nemzet autonómiára való törekvése fenyegeti, hanem azok a világot uraló hatalmak és tendenciák, amelyek számára a nemzetállamok, a nemzetek akadályt jelentenek. A közép- és délkelet-európai nemzetek emancipációja nem képzelhető el másként, csak a térségben élő nemzetek összefogása révén. A szabadság, a demokrácia, a függetlenség és a nemzeti lét egyik nemzet számára sem létezhet a többi nemzet méltóságának feltétlen tisztelete nélkül.”
Az MSZP vezetősége nem tud választ adni a magyar szavazóknak arra a kérdésre, hogy mi végre vannak a világon. Saját maguknak sem tudnak jobb választ adni, mint azt, hogy – képviselők lehessenek az Országgyűlésben. Ehhez kell megtartani a Pártot? A párt viszont olyan arányban veszíti el tagjait, amilyen ütemben azok felteszik magukban a kérdést: mit is tesz nekünk a párt? Mi ellen véd? Persze: Orbán ellen, a jobboldal ellen, a diktatúra ellen, a jogállam érdekében, a demokrácia érdekében stb. A tavalyi választás már megmutatta, hogy a korábbi MSZP-szavazók valami kézzelfoghatóbbat várnak, ami ha nincs, a csalódott szavazó máshova teszi a jelet. Meg, hogy is van? Azt látja, hogy jobboldali kormány védi az országot a sorvasztó pénzintézetektől.
Riadoznak a ballib újságok, hogy oda a demokrácia, mert a kétharmados győzelemben az ellenzéknek nincs esélye beleszólni az ország dolgaiba. Miért? Gyurcsány vékony parlamenti többsége mellett volt esélye az ellenzéknek? A parlamenti demokrácia pontosan arról szól, hogy a többségi szavazatot kapott párt, vagy pártkoalíció kormányoz, az ellenzéknek csupán kritizálni lehet. A kétharmadossal persze az a baj, hogy könnyen 8 vagy 12 vagy még több évre szól a jobbközép kormányzása. Oda az angolszász parlamenti taposómalom-politika, amiben a lovat váltják, de a körbejárás marad.
A magyar ember tekintélytisztelő, ragaszkodik azokhoz a vezetőkhöz, akik elnyerték bizalmát. Horthy Miklóst és az ő idejének kormányait végig elfogadta a többség, ami azt is jelzi, hogy a magyar népet nem lehet (csak idegen megszállás alatt lehet) szélsőséges uralom alá vetni. Remélhetően a szélsőséges kalandorságnak vége van.
„Magyarországon 2010-ben lezárult az utópiák évszázada. Az utolsó utópisztikus baloldali hatalompolitikai kísérlet is megbukott, ami nem volt más, mint a baloldali modernizáció utópiája” – fogalmazott Orbán Viktor a Kötcsei Találkozón. – A polgári jobboldal feladata, hogy fenntartsa a szövetséget a polgári középosztály és a bizonytalanabb helyzetű társadalmi rétegek között, hogy teljesen átépítse a gazdasági rendszert, és hogy kivezesse az országot az adósságcsapdából. – Hozzátette – Ehhez az szükséges, hogy a mi gazdaságpolitikánk középpontjában a munka, a munkahelyteremtés álljon, és az, hogy sikerüljön tíz év alatt egymillió új munkahelyet létrehozni. Csak a munka ad ugyanis reményt a felemelkedésre, és minél többen dolgoznak, annál sikeresebb lesz a gazdaság.”
[A számadatok sematikus, illusztrációt szolgáló értékek, hiszen a valós adatok egyedenként változnak.]
A megtévesztés céljából alkalmazott kifejezések és “magyarázatok” elhagyásával nézzük hogyan is történtek ezek a hírhedté vált CHF “alapú” kölcsönzések!
Rászedett János és Jánosné magyar állampolgárokat az egyik lakóparkokat építő vállalkozás sikeresen megkörnyékezett, Rászedették tehát elhatározták, hogy 14 millió forintért vesznek egy temetőre néző lakást a külső Bécsi úton. Ötletüknek egyetlen szépséghibája az volt, hogy a nagymamától örökölt vidéki házért mindössze 7 milliót kaptak. Szükségük volt tehát 7 millió kölcsönre. Teljesen mindegy melyik bankot keresték fel, mert ott a következőket közölték velük. Jelzálog bejegyzése mellett megkaphatják a hiányzó 7 milliót 20 éves futamidőre, CHF alapon 5 % kamat, HUF alapon 10 % kamat mellett. CHF alap esetén a havi törlesztő részlet 38.600 Ft lesz, míg HUF alap esetén 98.000 Ft lesz. Tekintettel arra, hogy az ügyletnél egyetlen egy darab svájci Frank se jelent meg, se fizikai, se átvitt értelemben, a két, erősen eltérő kamatláb és törlesztő részlet kifejezetten a megtévesztés célját szolgálta. Rászedették természetesen a sokkal vonzóbb CHF alapot választották, magyarul be kapták a horgot. Nézzük mi is történt tulajdonképpen!
A bank Rászedettéknek kölcsön adott kvázi 50.000 svájci Frankot, évi 5 % kamatra. Viszont a lakópark építők nem 100.000 CHF-et kértek a lakásért, hanem 14.000.000 forintot. Ezért Rászedették a kölcsön kapott 50.000 svájci frankot egy füst alatt eladták a banknak 7.000.000 forintért (természetesen vételi árfolyamon, mert a kapzsiságnak nincs felső határa). Kifizették a 14 milliót az építőknek és tudomásul vették, hogy havonta 276 svájci frank a törlesztő részletük. Mivel Rászedettéknek a banknál forint számlájuk volt – miért is lett volna más, hiszen az átutalt fizetéseiket forintban kapták – a bank a számláról minden hónapban leemelte a 276 CHF-nek megfelelő forintot (természetesen eladási árfolyamon, mert a kapzsiságnak nincs felső határa), azaz a csalinak szánt 38.600 forintot, de csak addig, amíg a CHF árfolyama 140 forinton állt, vagyis legfeljebb egy hónapig. A következő esedékességi napokon a mindenkori 276 CHF vételi árfolyamon kiszámított árát emelte le a forintsz ámláról, amikor a CHF 150 forint volt, akkor 41.400 forintot, amikor 180 lett, akkor 49.600 forintot, és amikor 240 lett, akkor 66.200 forintot. De nem csak a törlesztő részlet emelkedett, emelkedett a tartozás is. Ugyanis Rászedették nem 7 millió forinttal tartoztak (mínusz néhány havi törlesztő részlet), hanem 50.000 svájci frankkal, aminek időközben a forintban kifejezett értéke 12.000.000-ra emelkedett. Mit számít az, hogy soha senki egyetlen egy svájci frankot se látott, a tartozás svájci frankban volt nyilvántartva, mert azt vették fel. De pénzügyileg mi is történt valójában? Kölcsönügylet? Másodlagosan, de esőlegesen egészen más.
Valójában egyszerű spekulációról van szó. A bank arra spekulált, hogy a svájci frank erősödni fog a forinthoz viszonyítva, míg Rászedették – tudtukon kívül – arra spekuláltak, hogy a svájci frank árfolyama 20 éven keresztül nem fog megváltozni. Akinek egy egészen apró közgazdasági ismerete van, az pontosan tudta, hogy 20 év távlatában a svájci frank egészen biztos erősödni fog a forinthoz képest. Ezt tudva, a Magyarországon működő bankok úgy is spekulálhattak volna, hogy 3.000 milliárd forintért vesznek CHF-et a 140 HUF/CHF árfolyamon, és akkor most eladhatnák 240 HUF/CHF-nél, kaszálva ezzel 2.142 milliárdot. De mennyivel kényelmesebb volt virtuálisan spekulálni nem létező pénzekkel.
Persze, most a bankok úgy tesznek, mintha ők vettek volna fel svájci frankot a kölcsönzések kielégítésére, de erről szó sincs. 2008 novemberéig a bankok kötelező tartalékrátája 5 % volt. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésükre álló tényleges pénzeszköz húszszorosát kölcsönözhetik ki. Minden 5 forint tényleges pénz mellett 95 forint virtuális pénzt is kölcsönadhatnak. Az állampolgárok csőbehúzása olyan jól sikerült, hogy a bankoknak 2008 végére likviditási gondjaik lettek, vagyis túlkölcsönözték magukat. A “likviditás” ugyanis azt jelenti, mennyi szabad tőkéje van a banknak, olyan szabad tőke, amit kikölcsönözhet. És akkor tegyük hozzá, hogy ennek a “szabad” tőkének 95 százaléka virtuális, nem létező. A világgazdaság begyűrűző válságára hivatkozva a MNB a kötelező tartalékrátát lecsökkentette egy nevetséges 2 százalékra, (jegyezzük meg, hogy “békeidőben” a nyugati bankok kötelező tartalékrátája általában 10 %) lehetővé téve, hogy a bankok további virtuális forintokat kölcsö nözzenek ki, természetesen CHF alapon. A Magyar Nemzeti Bank, Simor András vezetésével kiszolgáltatta a magyar népet a nemzetközi finánctőkének. [a legújabb WikiLeaks feltárás szerint ő táviratozta az USA-ba, hogy “a magyarok tanulják meg, nincs ingyen vacsora, nem kell megmenteni az eladósodottakat”]
Foglaljuk össze, mi történt jogi értelemben. Tekintettel arra, hogy mind a forintalapú, mind pedig a valutaalapú hitelezések esetén a bankok ténylegesen forintot és csakis forintot kölcsönöztek ki, az égvilágon semmi se indokolta, hogy a valutalapú hitelek esetén jelentősen kisebb kamatlábat számoljon fel. Logikusan feltételezhető tehát, hogy az alacsonyabb kamatláb egyetlen célja a kölcsönért folyamodók lépre csalása volt. Az nem várható el a széles lakósságtól, hogy komoly pénzügyi ismeretekkel rendelkezzen. Borítékolni lehetet, ha havi 38 és 98 ezer forintos törlesztő részlet között választhat, akkor a 38-at fogja választani, mert neki a CHF alap nem jelent semmit, hiszen ez csak kvázi CHF, a valóságban a svájci franknak semmi közre nem volt a hitelügylethez. Nem vetem tehát el a súlykot, ha a csalás bűntettének alapos gyanújával élek. A Btk. 318. § (1) bekezdés így rendelkezik: “Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, és ezzel kárt okoz, csalást követ el .” A CHF alapú hitelek esetében mind a három kitétel megvalósult. A bankok részéről jogtalan volt a haszonszerzés, az ügyfeleket tévedésbe ejtették, és ezzel nekik igen jelentős kárt okoztak. A büntetőeljárás szükségességén kívül polgári peres eljárásban lehetséges a hitelszerződések semmissé nyilváníttatása, hivatkozással a csalásra.
Befejezésül meg kell jegyeznem, hogy CHF alapú hitelek esetében a csalásnak – az én szerény véleményem szerint – egy különös minősített esete áll fenn, mert hatalmas tömegeket szedtek rá, jelentős összegekben, szervezetten bűnszövetkezésben. A végső kár ezermilliárdokban mérhető, ami már veszélyezteti a nemzetgazdaságot is. Éppen ezért, végső soron levezethető a hazaárulás is.
bugi!
“a hitel egy részét már korábban törlesztette, most pedig a maradékot is kifizette, svájci frankban”
Tehát saját bevallása szerint is frankón frankban fizette vissza! 🙂
T. Királyerdei Úr! Elgondolkodtató a minden reflektációt mellőző bekopizása. Többek között : ” A napokban nyilvánosságra került makroadatok egyértelműen bizonyítják, hogy az Orbán-kormány által alkalmazott gazdaságpolitika nem megfelelő, karakteresebben fogalmazva: megbukott – kezdi a Magyar Nemzetben írt cikkében Mellár Tamás egyetemi tanár. A jobboldali közgazdász szerint idén csak 1,5 százalék körüli nő a GDP, a gazdaságpolitika a kezdetektől helytelen volt, az egykulcsos személyi jövedelemadó tévedés, a több kulcs mellett vagyonadó is kellene. … “
Több közgazdász véleménye jelent meg pro és contra.
Így fair,nem?
A könyvelők megtalálták az áfa-emelés ellenszerét
A Magyar Könyvelők Országos Egyesülete (MKOE) szerint a tételes áfa-bevallás bevezetése kiválthatná a tervezett áfa-emelést – közölte a szervezet szombaton az MTI-vel.
Az egyesület által javasolt rendszerben az 1.643.869 áfa-alany elektronikus módon minden számlát feltüntetne a beavallásban, azok fő adataival, ami egyszerűbbé és jóval hatékonyabbá tehetné az ellenőrzést. Ez elősegíthetné a gazdaság kifehérítését és ezen keresztül az áfabevételek növelését – írták.
A szervezet honlapján közölt javaslatban az áll, hogy a szükséges számítástechnikai eszközök beszerzését a kis- és közepes vállalkozásoknál az állam támogatná, a rendszer bevezetésére az adóhatóság technikailag fel van készülve, és átállási időt hagyva fel tudnak rá készülni az adózók is.
Az egyesület közleménye szerint még februárban eljuttatták a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz és az adóhatóság vezetőségéhez előterjesztésüket, amely a tételes áfa-bevallás teljes koncepcióját tartalmazza. Az előterjesztésben az összes jogszabályi szöveg részletes kimunkálásával kész kormányzati munkaanyagot tettek le az asztalra – közölte az MKOE.
MTI
Erkölcsi értelemben Orbán totálisan megbukott.
Hazudott.
Ugyanúgy ahogy Ferenc testvére tette és teszi.
Semmivel nem különb mint vörös testvére.
A sztrájk lényege változott.
Eddig az volt: Kinézett a bunkó az ablakon. Majd megunják – mondta és ezzel letudta.
Ma már sztrájkolni sem engedik az embereket.
Az új haza.
Erkölcsi értelemben és minden más értelemben is válság van. Ha Orbán megbukott, akkor mindenki. Nemmondommeg is, mert ő ugyanolyan bűnös a 2008 óta tartó válságban, mint Orbán. Az viszont, hogy nálunk 2006 óta tart a válság, Gyurcsányék valóban bűnösök.
Manitu
Ne forgasd ki a szavaimat. Nem azt írtam, hogy a válságért felelős Orbán.
Azt írtam, hogy HAZUDOTT ő is, ahogy álszent tolvaj barátja tette.
Ha így jobban tetszik nem tartotta be az ígéretét amiért ennyien szavaztak rá, a pofánkba hazudott….sorolhatnám.
A történelem csak ismétli önmagát.
Javíts ki ha tévedek de nem ezt ígérte választások előtt, hogy megsz**ja ő is az átlagembert(ma már szegény réteget).
O.V.Nak azt sem szabad el hinni amit kérdez,pláne amit mond.Ígért ő már 14.havi nyugdíjat is.Most sem fukarkodott az ígéretekkel.Ez lett belőle.Ami az állam adósságot illeti:Ceaușescu 0%-ra redukálta.A hálás Román nép karácsonyi meglepi ként fel lázadt,perbe fogta,kivégezte.
A neved és az írásod alapján neked azt se lehet elhinni, ha levegőt veszel.
Neked sem.Ettől még igazam van.14.havi nyugdíj:2002-es választási kampány.2010-es ígéret:adó csökkentés.emeli az ÁFÁT 25%-roll 27%-ra.A 16%-s adó kulcs mellé az adó jóváírás,kedvezmények megvonása.Ami a románokat illeti:nézz utána az 1989-es év eseményeinek!
“Ha csak két gyereke van és 213 ezer forint felett keres, akkor életszínvonala nem romlik jelentősen jövőre. A költségvetési lyukat a rosszul keresők és a sokgyermekesek fizetéséből tömik be.”
Addig még minden lehet. Lehet hogy végre magához tér a nép és összefog……
“a Fidesz Magyarországa az a pár százezer ember, aki több százezer forintot keres, jómódban él. Ők jól járnak a félszuperbruttó kivezetésével, de a maradék több mint 9 millió ember továbbra is csak “szívja a fogát”, ugyanis például az adójóváírás megszüntetésével a százezer forint alatt keresők havonta tízezerrel kevesebbet visznek majd haza”
A “munkaalapú” társadalmi rendben megint a munkavállalók terhei nőnek: nyugdíjjárulék, eü járulék.
Meddig lesz még szent tehén a MÁV, a BKV, a nyugdíj?
Fújják a vuzuvelát. Nem lett kisebb a jövedelem a 16% adóval, mert a költségvetés kiegészítette. A magánszférában pedig, ahol ezt nem tették, tessenek szólni a szakszervezeteknek, majd Varga et.-ék cselekedni fognak!
Aki többet dolgozik, miért fizessen több adót?
De néhány gondolat “nagy gondolkodóktól”:
“Nincsen ingyen ebéd”
“Nem a békákat kérdezzük meg, ha lecsapoljuk a mocsarat”
Apropó mi a vélemény a fűtési költségek csökkentéséről?
Ceterum censeo… A kommunista, ha kinyitja, száját hazudik, ha kinyújtja kezét lop.
Orbánnak volt miből kifizetnie az ötmilliós frankhitelét, mivel havonta 500ezerrel többet visz haza nettóban a 16%-os SZJA óta!
Szarházi, zsugori banda a Fidesz! Már 9 és fél éve költöm a nagy semmit, amit a 2002-es gázár-kampányötletemért kaptam. A Fidesz akkor 20 plusz mandátumot köszönhetett ennek a második fordulóban. Gondolom, egymást jól váronveregették. Kövér László volt akkor a kampányvezető, akit személyesen is ismerek. A Fidesz-vezetők, beleértve Orbán Viktort is, gyávasága vezetett ahhoz, hogy mégsem nyerték meg a választást. Nem mertek ujjat húzni Edgar Bronfmannal, a Zsidó Világkongresszus elnökével, aki akkor a Bank of New Yorkon keresztül a MOL főtulajdonosa volt. Ráadásul tavaly kitüntették Hernádi Zsolt MOL-vezért, aki felelős azért, hogy 2002-ben a Fidesz nem tudta visszavásárolni a gázüzletágat, mivel azt Hernádi gyorsan feldarabolta, s javarészét eladta az E-ON-nak.
A hálátlan Fidesz egy Pokorni-köszönőlevéllel tudta le a gázár-kampány segítségemet, akkor ő volt a Fidesz elnöke. Na ezt kitehetem Csurka és Gyurcsány köszönőlevelei mellé. A ráadás, hogy mindezt miépes koromban
Nagypó!
Csökkent! Persze honná tudná ezt egy hozzád hasonló nyugger.
Pl a nyugdíjjárulékot megemelték, csökkentették az adójóváírás összegét.
Az adóváltozások miatt a nettó összeg csak a bruttó 300 ezer forint fölött keresők esetében nőtt, reálértéken viszont csak a 400 ezer forintos kategóriától fölfelé emelkedett.
A változástatás az alacsony jövedelműeket érinti a legfájdalmasabban. A 75-125 ezer forintos kategóriába tartozók fizetése nettóban “csupán” kétezer forinttal lett kevesebb, viszont fizetésük reálértéken 6-8 százalékkal ér kevesebbet
Rosszul jártak a rendszerrel azok is, akik bruttó 210-290 ezer forintot keresnek. Ők eddig igénybe vehették a teljes összegű, havi 15 ezer forintos adójóváírást, viszont most már nem tehetik meg, mivel a kormány megemelte az igénybevételre vonatkozó összeghatárt, amelyből ezáltal ők kiestek. Emiatt a nettó bér esetükben 4-6 ezer forinttal van kevesebb, reálbérük pedig 5-7 százalékkal csökkent.
Végjáték: A Világ leigázásának forgatókönyve — Magyar Felirattal
Magyar Felirattal” (a magyar felirat a cc gombra való kattintással jelenik meg…)
“2012-es költségvetés: csökken a hiány és az eladósodottság, de nő az áfa”
Fordítsuk meg a dolgot!
Nő az ÁFA, ezért csökken a hiány és az eladósodottság!
Isadora Duncan a gyönyörű táncosnő mondta G.B. Shaw-nak:
Képzelje, ha lenne egy közös gyerekünk az Ön eszével és az én testemmel
Kisasszony! Fordítva is elképzelte, az én testemmel és az Ön Eszével?! 🙂
Perspektíva? szerint:
2011. szeptember 18., vasárnap – 14:37
Végjáték: A Világ leigázásának forgatókönyve — Vajon ez nem érdekel senkit sem?????????!
Magyar Felirattal” (a magyar felirat a cc gombra való kattintással jelenik meg…)