Csepel lesz az új Deadwood?
Dívány
A nők nemcsak a gyémántra, de az aranyra is buknak. Ám ha nem telik Cartier-re, akkor kénytelenek vagyunk térdre esni a patak partján és munkához látni.
Manapság megélhetésszerűen már senki nem űzi az aranymosást, csupán a helyi hagyományőrző körben kerülnek elő az eszközök, ha feléjük kanyarodik a turistacsoport. Azért mi is elmentünk aranyat mosni. Hátha.
Az aranymosással már a honfoglalás előtt is foglalkoztak, ugyanis akkoriban az aranybányászat még elég kivitelezhetetlen volt, viszont aranyban gazdag folyókból nem volt hiány, aranyra pedig szükség volt. Az aranymosók mindig igyekeztek eltitkolni, hogy mennyi aranyat mostak ki, így nem nagyon zaklatták őket. Ugyanis ha híre ment, hogy egy folyószakasz aranyban gazdag, a környékén lévő falut tömegesen rohamozták meg a szerencsevadászok. Ezért igyekeztek titokban tartani, amennyire lehetett, ha nem akarták, hogy a térségből egy pillanat alatt Deadwood legyen.
Higany nélkül is megy az aranymosás
Az aranymosó az aranyat a folyami hordalék felső rétegeiből mossa ki, ez az arany számít a legtisztábbnak. Egy aranyász csak nyáron dolgozhat, feladata nem sok agytornát igényelt: az aranyszemcséket a folyó menti hordaléktól kellett megtisztítania – ez az arany kinyerésének ősidők óta alkalmazott módja. A valódi aranyászok a folyó iszapját egy ferde mosópadra merték, amelyre filcet, posztót helyeztek. Ennek bolyhaiba a nehezebb anyagrészecskék (így az arany is) fennakadnak.
Az aranyszemcséket tartalmazó posztót időnként kimosták, majd az így nyert szűrleményt higannyal kevertek össze (a higany amalgámot képez az arannyal). A higanyt az amalgámból hevítéssel elgőzölték, vagy szarvasbőrön átnyomva préselték ki, míg csak az arany marad a kezünkben. Az így kinyert aranyat ezután tovább lehetett finomítani. Ma már nem könnyű higanyhoz jutni, így ez a módszer már a múlté. A népi hagyományőrző rendezvényeken még ma is találkozni a szakma öregjeivel: 2006-ban, Halásziban (Szigetköz) rendezték meg VIII. Szigetközi Aranymosó és Hagyományőrző Fesztivált. Akire éppen rájött az aranyláz, a Mosoni-Duna partján felállított mosópadokon kutathatott a homok és a kavics között az áhított nemesfém után.
Magyarországon tállal mosható aranyrögöket még senki nem talált
Hogy teljes képet kapjunk a hazai esélyekről, felkerestük Fügedi Ubult, a Magyar Állami Földtani Intézet környezetföldtani osztályának tudományos főmunkatársát, és megkérdeztük tőle, kiből válhat aranymosó? „Az aranymosás minden módja egyszerű. A Kutatók Éjszakáján pl. tálas mosást fogok oktatni: fél óra alatt az abszolút fakezű ember is megtanulhatja. Annak idején az aranymosó ládát is kitanultam: az durva fizikai munka, de hatásos. Magyarországon tállal mosható aranyat (aranyport, illetve aranyrögöket) még senki nem talált. A dunai arany úgynevezett lisztarany; a kis pikkelykék durván 20, 10 és 1 mikronosak. Ezeket nem a sodorvonalból termelik ki, hanem az áradás után visszahúzódó víz hagyja a parton az aranyos fövenyt (fekete szalagoknak néznek ki). Ezt a fajta aranyat tehát nem tállal mossák, hanem asztallal: a szakirodalom úgyis hívja, hogy “dunai típusú” aranymosó asztal. Azt mondják, hogy a drávai arany egy kicsit durvább szemű, mint a dunai, és ezért a drávai asztalon nem posztó van, mint a dunain, hanem maga az asztal lapja bordázott.”
A teljes cikket ide kattintva olvashatják el.
Csepel lesz az új Deadwood?
Fölösleges tömegesen megrohamozni az alábbi helyeket, mert értékelhető aranyat csak a véletlen vagy hatalmas munka hozhat. Európa egyik leggazdagabb aranymosó helye az őskortól napjainkig a Kárpát-medence volt, legfőképpen Erdély, a Kisalföld és a Muraköz. A Duna kisalföldi szakaszán, a csallóközi parton Gúta, Naszvad, Bős, Csicsó, Kolozsnéma, Aranyos, és Doborgaz lakói éltek aranymosásból. A Szigetközben pedig Ásvány, Lipót, Nagybajos voltak a leghíresebb aranymosó helyek.
Csepel-sziget: ha a megfelelő szakaszon próbálkozunk, érhetnek meglepetések, de rengeteg idő és pénz ráfordításával mutatkozhat csak eredmény. Addig csak várhatjuk a szerencsés fülest. Azok közül páran, akik eddig próbálkoztak, azt állítják, hogy kemény munkával akár napi 1-2 gramm arany is kimosható.
Budakalász: Luppasziget – vannak évek, amikor a Duna vize itt igen alacsony, ilyenkor jól be lehet menni. A Duna felduzzadása 1945-ben tíz métert meghaladva rekord vízmagasságot ért el és itt rengeteg iszap és üledék rakódott le.
Börzsöny-hegység: Nagybörzsönyhatárában a középkor óta számos helyen ismeretesek nemesfém-előfordulások. A turisták számára a legismertebb ilyen forrás a Vasas-kút, ahol a napfényben szabad szemmel is jól látható az aranypikkelyek csillogása, ám ha megpróbáljuk kézzel kiemelni őket, azonnal eltűnnek.
Bezina-völgy: (Somos-kút) a környéken végzett kutatások igen magas aranykoncentrációt mutattak ki. Főleg termésarany és argentit (ezüst-szulfid) jelenlétét.
Parádfürdő: az arany-tellurid ásványok mellett pirit zárványaként kimutatható a termésarany.
Recsk: a recski mélyszinti ércbánya 125 éven keresztül aranyat termelt, melyet pirit kőzet hordoz. Jelenleg a területen felszíni és bányabeli kutatásokat végeznek.
Tokaj-hegyalja: A hegység területén a középkor óta ismert aranylelőhely Telkibánya, Alsókéked és Rudabányácska. Közülük Telkibánya a hét felső-magyarországi bányaváros egyike volt. Aranybányászatát jelentősnek tartották.
