Blikk
Megdöbbentő fejleményekről értesült a Blikk a csepeli halálosztókkal kapcsolatban. Információink szerint előkerült egy újabb túlélő, vagyis az erdélyi fiatalemberen, M. M.-en kívül valaki másnak is sikerült kiásnia magát saját sírjából ugyanott, az eperföldeken.
Úgy tudjuk, a férfi már vallomást is tett a rendőrségen; ő is hasonló élményekről számolt be, mint az az erdélyi fiatalember, aki jelenleg az egyik humanitárius szervezet titkos házában bujkál. A hajléktalanok és a velük együtt élő személyek nagyjából egy-másfél éve kezdték szervezett formában a bűnözést. Először csak egymást fosztották ki, később az általuk látogatott kocsmák, játéktermek törzsvendégeit is kirabolták.
Mint megtudtuk, éles lőfegyverük nem volt, de kés szinte mindegyikük zsebében lapult, s egy gáz-riasztófegyvert is lefoglaltak a zsaruk. Az elásott holttestekkel kapcsolatban különböző vallomások születtek, amelyek alapján a rendőrök nem vagy csak részben tudták azonosítani az elhunytakat, hiszen egymást csak becenéven szólították és ismerték a banda tagjai. A most napvilágra került információk szerint a társaság előszeretettel alkalmazta a beásás módszerét.
– A csepeli éjszakában mindenki hallott a most napivilágot látott ügyről. Mi el sem hittük ezeket a szörnyűségeket, hogy valóban gyilkolásszák egymást. Szerencsétleneket, úgy tudjuk, nemegyszer beásták; amikor a semmi közepén néhányszor fejbe rúgták magatehetetlen társaikat, azok mindenüket odaadták – mondta el a Blikknek az a férfi, aki egy rövid ideig az egyik gyanúsítottal még közös cellában is ült.
Mint megírtuk, augusztus elején a Nemzeti Nyomozó Iroda letartóztatta M. Alexandert, majd ezzel párhuzamosan a csepeli kapitányságon megjelent egy férfi, aki azt állította: megverték, kifosztották, majd nyakig elásták. Mint kiderült, az ügy még ennél is szövevényesebb, hiszen négy holttest került elő a csepeli szabadkikötő szomszédságában lévő eperföldről. Több holttestet még keresnek, köztük egy diósdi férfiét is, akit ugyancsak Cs. János gyilkolhatott meg.
Forrás: Blikk
Lakásajánlat észak-csepeli hajléktalanoknak: (a korábbi lakhelyük szomszédságában)
A Boráros tér és az új Nemzeti Színház között épült Duna-Pest Rezidenciák egyik tehermentes penthouse lakásáról van szó.
A ház 2004-ben épült. A kilátás elég jó, egészen a Gellért-hegyig és a Várig ellátni.
Az alapterület összesen 430 m2, többek között 6 szoba, valamint a hozzájuk tartozó fürdők, gardróbok és mosókonyha, amihez jön még 484 m2 terasz, ahol van természetesen jakuzzi és automata locsolórendszer a komplett kerthez.
A vételár a lakásért és 7 (!) kocsibeállóért a teremgarázsban mindössze 766,36 millió forint, de fizet érte a hajléktalan euróban is 2,8 milliót.
A jó hír, hogy mivel a legfelső, 9. emeleten eredetileg 2 lakásból alakították ki az ingatlant, így akár külön-külön is megvehető.
A nagyobbik lakás 4 hálószobával, 400 m2-es tetőkerttel és 4 kocsibeállóval mindössze 1,6 millió euró, a maradékért pedig csak 1,2 millió eurót kérnek.
Az összegben benne van a beépített konyhabútor, a kandalló, a speciális üvegezés, a falfűtés, a mennyezethűtés, valamint rengeteg márvány és tölgyfa burkolat.
Az építtető a Trigánit volt, így a madarak azt csiripelik, hogy a házban Demján Sándorral is össze lehet(ett) futni.
A porta-és őrszolgálat 24 órás, de van beltéri nagy úszómedence, gyerek medence, természetes termálvizes medence, jakuzzi, szauna, squash pályák, kártyaszoba, valamint jól felszerelt tornaterem, az edző és masszőr pedig külön díjazás nélkül vehető igénybe.
A havi közös költség “csak” 214 ezer forint a lakás után.
Az öreg székely száz éves, és az újságíró elmegy hozzá, hogy meginterjúvolja.
– János bácsi, legyen szíves, mondjon nekünk az életéből egy vidám történetet.
Az öreg elkezdi:
– Már vagy nyolcvan éve történt, mikor a szomszédom átjött, és mondta, hogy nem találja a birkáit. Rögtön keresésükre indultunk vagy öten egy demizson pálinkával. Sokáig keresgéltük az eltévedt birkákat, és közben eliszogattuk a pálinkát. Mikor megtaláltuk a birkákat, mindet meghágtuk. Az volt ám a szórakozás!
Az újságíró gondolja, hogy ezt a történetet nem írhatja meg az újságban, és kéri az öreget, hogy meséljen neki másikat.
Az öreg megint elkezdi:
– Már vagy hetven éve történt, hogy a szomszédom átjött, hogy elszökött a felesége. Vagy öten a feleség keresésére indultunk egy demizson pálinkával. Sokáig keresgéltük az eltévedt feleséget, és közben eliszogattuk a pálinkát. Mikor megtaláltuk, mindannyian meghágtuk az asszonyt. Az volt ám a szórakozás!
Az újságíró ideges, mert ez a történet sem alkalmas arra, hogy megírja. Gondol egyet és így szól az öreghez:
– Jól van János bácsi, talán inkább hagyjuk a vidám történeteket. Nem történt magával a hosszú élete során valami szomorú, amiből az újságolvasók tanulhatnának?
Az öreg arca egyszerre elkomorodik:
– Már vagy ötven éve törtent, hogy egyszer eltévedtem…