Zene.hu
Andrea már ötéves korában helyet követelt magának a színpadon. Nagyon fiatalon, szinte még gyerekként gyakran énekelt és táncolt a Borsod, Avas, Csepel és Bartók táncegyüttesekben. A népdal és a világzene előadójaként, szerelmeseként bejárta Európát.
Neve napjainkban már jól ismert a művészvilágban, de a műfajt kedvelők körében is. Repertoárjának sokszínűségére jellemző, hogy a jazz és musical darabok is jól megférnek egymás mellett. Stockholmban több nemzetközi gálakoncerten is képviselte hazánkat. Egyik ilyen jelentős esemény volt, hogy az Emberi Jogok Napján, számos ország diplomáciai képviselői előtt énekelhetett.
A múltév novemberében a jó hírű Brugges Fesztiválon szerepelt, ezúttal a Brugge – Bukarest Express című nemzetközi produkció énekeseként. Andreával az Élmények völgyében a Borsodi művészeti Fesztiválon a dubicsányi Fignár Udvarban találkoztam és beszélgettem.
– Honnan érkeztél most ide az Élmények völgyébe, Dubicsányba?
– Most közvetlenül Svédországból Budapestre érkeztem, ahol eltöltöttem egy pár napot, majd Nagyszebenben léptem fel Lantos Zoltán hegedűművésszel, akivel itt a fesztiválon is egy közös műsort adunk.
– Világutazó vagy. Hol és milyen országokban léptél már fel eddig, és mennyire népszerűek a magyar népdalok külföldön?
– Könnyebb lenne úgy fogalmaznom, hogy Európában hol nem léptem még fel eddig, hiszen nem jártam még a volt Jugoszlávia területén, Norvégiában és Hollandiában. Mivel egyedülállóan gazdag a magyar népdalkincs, ezért szerte a világban ez különlegességnek számít. Gondolok itt a hangzásra, hangképzésre és a dallamosságra. Sok helyen egzotikusnak tartják a magyar népdalt, és van, akik hasonlítják a Portugál padohoz, az Ír, valamint a Bolgár népdalokhoz.
– Egy – egy napod hogyan telik, milyen időbeosztással élsz?
– Szerencsére jól be tudom osztani az időmet, az ébresztőórát csak nagyon, nagyon ritka esetben használom. A koncertnapokon viszont igyekszem mással nem foglalkozni.
– Egy kialakult zenészcsapattal lépsz fel, akik mindig elkísérnek mindenhová, vagy ez változó és biztosítják számodra a kísérő zenét?
– Nincs saját zenekarom, hanem több különböző formációban lépek fel, néha duóban, néha kíséret nélkül egy szál hanggal, néha zenei alappal. Van két duó, akikkel dolgozom, az egyik Lantos Zoltán hegedűművész, vele ilyen lebegős, nagyon kellemesen hallgatós, különleges elektronikus zenét játszunk. A másik Salamon Beáta, aki a világ egyik legjobb népi hegedűse, vele akusztikusan játszunk. Zenekarok közül van egy Gerák Andrea és barátai formáció, ami nem egy konkrét csapat, hanem az alkalomra, fellépésre hívom a zenészeket, de a Méta zenekar vendégeként is sokszor fellépek. Svédországban pedig, merthogy ott is van magyar népzenei együttes a Barozda zenekarral énekelek. Ők Erdélyből települtek Svédországba, ahol már húsz éve élnek és játszanak, zenélnek.
– Feltaláltad magad a nagyvilágban fogalmazhatnák így is, hiszen a neved már jól ismert nemcsak Magyarországon, hanem Európában is. Erre a fesztiválra, Dubicsányba, hogy kerültél most?
– Mivel itt a közelben nőttem fel Kazincbarcikán, majdhogynem azt is mondhatnám, hogy a Borsodi Művészeti Fesztivál szervezőjének az Egressy Béni Művelődési Központnak a színpadán nőttem fel, tehát az volt a második otthonom néptáncosként, így aztán abból a régi időkből a kapcsolat megmaradt a fesztivál szervezőivel, aki mindig szeretettel hívnak és én, amint azt látod is, szívesen jövök és énekelek.
– A sikert hogyan éled meg?
– Ez egy jó kérdés, mert mi számít sikernek? – ilyenkor mindig elgondolkodik az ember egy pillanatra. Van amikor nagyon kellemes meglepetések érnek és vannak olyan pillanatok amik könnyet csalnak a szemembe. Nekem nem is az jelenti a sikert, hogyha mondjuk, kapok egy rajongói levelet vagy elhalmoznak virágokkal (ezzel, azzal, amazzal), persze ez mind nagyon szép és jó érzés. Ami nekem talán a legnagyobb pillanat mindig egy-egy fellépés alkalmával, amikor látom azt, hogy az énekem, a zeném hogyan érintett meg valakit.
– Ha visszaemlékszel rá akkor, mi volt – azaz első alkalom, amikor úgy érezted, érdemes a zenével, az énekkel foglalkoznod és egyáltalán mikor kezdtél népdalokat énekelni?
– A legelső „nagyszerepem” egy óvodai fellépés volt, amikor az “egyszer egy királyfi” című darabban én voltam a szegény lány, akit elvett a királyfi, vagyis a főszereplő, de emlékezetem szerint, táncosként is akkoriban volt az első színpadi fellépésem
– Táncolsz még napjainkban is?
– Aktívan már nem úgy, mint régen, de ha a színpadon éppen arra kerül sor, akkor persze bármikor nagyon szívesen, vagy előfordul néha hogy táncházat tartok, ha olyan az alkalom, vagy egy-egy koncertet egy rövid kis táncbemutatóval kötünk össze, ilyen még most is gyakran előfordul, egyébként pedig magam örömére bármikor nagyon szívesen.
– Mik a terveid, van több programod az év hátralévő részében?
– A nyár illetve a kora ősz jól áttekinthető már. A jelenlegi fellépésem után részt veszek az I. Magyar Világtalálkozón, ahol valószínűleg több fellépésem is lesz. Amennyiben Lantos Zoltán hegedűművész el tud jönni, akkor ott is együtt lépünk fel. Ezt követően Verőcén az Erdélyi Világtalálkozón adok egy önálló műsort, illetve itt háziasszonyi szerepem is lesz. A következő előadásom az országos borkirálynő választáson Tarcalon lesz.
– Egy kicsit szerénykedsz is, mert azt nem említetted, hogy Magyarországot is képviselted már számos helyen. Milyen események voltak ezek?
– Igen. Előfordult például Nőnapi gálán, amit nem is tudom hány nagykövetség rendezett Stockholmban, köztük volt a Magyar Nagykövetség is. Néptáncos koromban, Nemzetközi Néptánc Fesztiválokon is sokszor felléptem már. A közelmúltban, Nagyszebenben az ottani Magyar Kulturális Iroda rendezett egy Hungarikum Napok, című rendezvényt, ahol rendkívül gazdag értékeket mutattak be, illetve vonultattak fel az érdeklődőknek. Itt szintén Lantos Zoltánnal léptünk fel egy közös produkcióban a közönség nem kis örömére.
– A három nevet gyakran halljuk együtt: Sebestyén Márta, Palya Bea és Gerák Andrea. A magyar népzenének, hogyan látod a helyzetét, lesznek utódok?
– Nekem nagyon, nagy megtiszteltetés, hogy ilyen nagy nevekkel említenek együtt, de szerencsére nagyon sok más befutott énekes is van a pályán. Itt van például Szalóczki Ági, vagy nagyon sok fiatal tehetséges népdalénekest ismerek, különösen amióta a Liszt Ferenc zeneművészeti Egyetemen beindult a népzenei képzés. Nagyon sokan megkeresnek, tanácsot kérnek személyesen az interneten, levélben és telefonon is, hogy szeretnének népdalénekléssel foglalkozni, aminek én nagyon örülök, és szívesen segítem is őket.
– Tervezel esetleg, videó klipet, vagy lemezt megjelentetni a közeljövőben?
– Ebben az évben nem tervezem. Most azon dolgozom, hogy a régi dalaim szeretném még szebbé tenni, valamint a felkéréseknek is eleget tudjak tenni. A későbbiekben majd meglátjuk, hogy alakulnak a dolgaim a lemezkiadással kapcsolatban…
– Tamás István –
