Csepel.info

A csepeli igazgatónő támogatni tudná a javaslatot

OrientPress, Csepel.info

Az oktatási kormányzatnak meg kellene fontolnia az iskolai szünetek időtartamának átalakítását – javasolta két hete Pokorni Zoltán, a parlament oktatási bizottságának fideszes elnöke a Magyar Nemzetnek adott nyilatkozatában.

A politikus szerint sok szülőnek szinte megoldhatatlan feladatot jelent, hogy gyermekeinek felügyeletről és megfelelő programokról gondoskodjon a nyári vakáció idejére, és a diákoknak sem jó, hogy ilyen hosszú ideig kiesnek ‘az iskola adta nevelési térből’.

Két agglomerációban dolgozó tanítónővel és egy csepeli igazgatónővel beszélgettünk arról, milyen következményekkel járna a rövidebb nyári szünet, és szó esik arról is, hogy mit csinál a pedagógus egész nyáron. Eláruljuk: nem nyaral!

Kőrösi Éva és Veres Ildikó egy Budapest környéki általános iskolában dolgozik. Nem is dolgozik, hivatásának él, szó szerint éjjel-nappal, télen-nyáron. „Gyerekeik” nyáron is nehezen válnak el tőlük, az OrientPress Hírügynökség, a közigazgatás hírszolgáltatója őket kérdezte.

-Hogyan értékelik a magyar oktatásban érvényben lévő, hagyományosan hosszúnak tartott tanítási szünetet, valóban szükség van a két hónapra?

– Két oldala van a kérdésnek – kezdi Kőrösi Éva. Nagyon jó dolog a hosszú szünet. Nem problémaként kellene értékelni, hanem szükségletként. Van olyan gyerek, aki év közben este hétkor végez a különórái miatt, szükségük van a nyári regenerálódásra. Amilyen melegek a nyaraink, nem is képzelhető el a hosszabb tanítási időszak, mert az iskolaépületeket és az iskolaudvarokat sem ennek az időjárásnak megfelelően építették. A diákok már májusban sem tudnak igazán koncentrálni.
– Igaz ugyan, amit mondani szoktak, hogy ősszel nehezen veszik föl az iskolai szokásokat, erre egy egész hónapot kell szánni – teszi hozzá Veres Ildikó. Viszont, ahogy a pszichológusok is megerősítik: a gyerekeknek szükségük van a felejtésre is, ahhoz, hogy azután jól teljesítsenek.

– A tanároknak szintén, legalább annyira szükségük van a pihenésre, hiszen az év szinte minden napját készenlétben, teljes felelősségvállalásban töltik – veszi vissza a szót Kőrösi Éva. A tanítók, akik zöme nő, év közben 5-6 kilós csomagokkal mennek haza az egész napos szellemi-fizikai erőfeszítés után. Otthon még a füzetek javításába kezdenek, s csak aztán tudnak foglalkozni a saját gyerekeikkel, majd pedig, ha azok lefeküdtek, készülnek a másnapra.

– Mennyi időt tölt tisztán pihenéssel egy pedagógus?
– Attól függ, hány hét egyéb munkát, például táboroztatást vállal nyáron, mivel a fizetéséből nem jönne ki, hiszen ekkor nem kapja a járulékokat. Abból a pénzből, amit a táboroztatásból keres, legföljebb egy hétre tud elutazni, de általában csak az üdülési csekkből telik ilyesmire. A kedvezményes nyaralás ugyanis szóba sem jön, mivel a szabadságunkat a főszezonban kell kivennünk.
– Kevesen tudják, hogy a tanárok nyári szünete nincs negyven nap – jegyzi meg Ildikó. Számunkra a szünet július 1-jével kezdődik és augusztus 22-éig tart. Elvileg. A gyakorlatban azonban legfeljebb két hét jut a pihenésre. Miután az iskolaév szellemileg és fizikailag is kifárasztott bennünket, következik a tanév lezárása: a teremrendezés, a naplók lezárása, statisztikák készítése. Augusztusban pedig már az új évfolyamon jár a fejünk, elolvassuk a tankönyveket, készítjük a sablonokat, stb. Ilyenkor pótoljuk az év közben elmaradt feladatokat: orvosi kivizsgálásokra járunk, vérvételre, fogorvoshoz, hiszen ilyesmire év közben nem jut idő.

– Miért hallani mégis olyan hangokat, amelyek a gyerekek nyári iskolai foglalkoztatása mellett érvelnek?
– Elképzelhető, hogy a szülők szempontjából jó lenne a rövidebb nyári szünet, ennek azonban az a rossz tendencia az oka, hogy a családok egyre kevésbé tudnak mit kezdeni a gyerekeikkel – mondja mindkét tanító.

– Hogyan oldhatják meg a nyári szünetben is dolgozó szülők a gyerekeik üdültetését-lefoglalását?
– Az egyik lehetőség az a gyakorlat, hogy két-három önkormányzat összefog, és szerény körülmények között biztosítják a felügyeletet. A tanév vége után két hétig az iskolának kell biztosítania a felügyeletet. Viszont a gyerekek ritkán járnak szívesen ezekbe, 350 diákból csak 15 igényelte ezt az idén. A saját iskolánk által szervezett táborok viszont mindig tele vannak. Kisebb településeken a szociális munkás, gyermekvédelmis szervezhet napközis foglalkozásokat, ha az önkormányzat finanszírozza – mondja Ildikó. A másik, és az ideális megoldás, ha a szülők összefognak.
– Igen – teszi hozzá Éva – én kezdettől fogva tudatosan ápoltam a kapcsolatot a szülőkkel, évi két-három egész napos családi programot, kirándulást, karácsonyt szervezve az osztályomnak. Így a szülők megismerték a gyerekük osztálytársait, barátait, s maguktól szervezték meg a nyaraltatást egymásnál. Egy-egy szülő 4-5 gyereket vállal egy hétre, majd tovább forog a dolog. Ahol nagycsaládok élnek, ott a nagyszülők tudnak vigyázni a gyerekekre, viszont sok kicsi nagyszülei még fiatalok és dolgoznak. Jó lenne, ha ezek a családok egymásra számíthatnának, mert nálunk ez működik.

Megkérdeztük Mikus Juditot, a csepeli Móra Ferenc Általános Iskola igazgatóját is, hogy vajon intézményvezetői oldalról hogyan fest a helyzet.

– Nekünk pedagógusoknak nagyon jó ez a hosszú szünet. Viszont kénytelenek vagyunk a megváltozott társadalmi igényeknek megfelelni. A családszerkezet már nem a régi. Mivel ma nem mennek el 55 évesen nyugdíjba a nagyszülők, és mivel 10 hetes nyári szünet sincs a munkahelyeken, így nincs, aki vigyázzon a gyerekekre. Hol a család? Kénytelenek vagyunk mi gondoskodni róluk, nincs más választásunk. A pedagógus nevel, oktat, lelket is csiszol. Mivel ez egy hivatás, olyasmibe is bele kell szólnia, ami nem az ő dolga lenne. Nagyon sok lecsúszott ember van, aki munkanélküli segélyből él, és ott a gyerek szempontja a legutolsó. Vannak ugyan nyári napközi táborok, de a szülőket Csepelen nagyon nehéz becserkészni, hogy elküldjék a gyerekeiket. Sokan a kedvezményes, körülbelül 370 forintos étkezési költséget sem tudják előteremteni. Pedig az összes többi költséget az önkormányzat állja. Tíz évvel ezelőtt 800-900 fő járt ezekbe a napközis táborokba. Úgy látom, a szülőknek mostanra elment az erejük kezelni a helyzetet, a gyerekek inkább az utcán kószálnak. Nem tudom a gyermekvédelmet sem rávenni, hogy szorítsák rá a szülőket arra: táboroztassák a gyerekeiket. Szerintem a pedagógus 10 hónapra van kalibrálva. Két hónapot pihennie kell. Viszont a terhelés nagyon rosszul van kialakítva. Egyet értek Pokorni Zoltánnal abban, hogy rövidíteni kellene a nyár szünetet, és az évközi szüneteket hosszabbítani, hiszen így a terhelés jobban lenne elosztva, a gyerekek ugyanis már május végére teljesen kifáradnak. Arról nem is beszélve, hogy például Nyírségben, Baranyában a környezet lerombolja egy nyár alatt, amit mi 10 hónap alatt fölépítettünk.

Orientpress Hírügynökség

orientpress.hu

This entry was posted on 2011. július 16. szombat at 13:43 and is filed under Csepel, Oktatás, Vélemény. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.