Csepel.info

Népszabadság, Csepel.info

Varga Mihály: Nem akarjuk az elkerülhetetlennél jobban megkötni a következő kormány kezét (Népszabadság – Reviczky Zsolt)

Várhatóan lesz minimális reálhozamom, de ennél sokkal többre számítottam – mondta a kifizetések előtt lapunknak a miniszterelnökség államtitkára, aki szerint nem ők, hanem a szocialisták követtek el einstandot a magánnyugdíjpénztárakkal.

Varga Mihály megérti az INA-t védő horvátokat, és fontos döntéseket ígér még erre az évre. De mennyire kötik meg a következő kormányok kezét? A Népszabadság interjúját az alábbiakban olvashatják.

– Államtitkár úr, mennyit fizetett be az államadósság leküzdését célzó alapba?

– Még nem fizettem be, tekintettel arra, hogy az alap most indult el. Készülök rá, hogy támogassam.

– Mégis, mennyit szán erre? Schmitt Pál köztársasági elnök havi jövedelmét, másfél milliót ajánlott fel.

– Az államtitkári fizetés ennél kevesebb, de be fogok fizetni egy szerényebb összeget. Az eddig összegyűlt 46 millió forint is szép összeg. Az emberek gesztusértékűnek tekintik, hogy adakozhatnak az államadósság elleni küzdelemre. Ez esetben fontosabbnak tartom a gesztust, mint azt, hogy mekkora maga az összeg.

– Mit gondol, mennyit kellene az adakozóknak összesen befizni ahhoz, hogy 2018-ra az akkori GDP-arányában 50 százalékra csökkenjen az államadósság?

– Ha nincs céltalan eladósodás, kevesebb is elég. Még egyszer hangsúlyozom a gesztus erejét. Csak példaként hozom fel: sokszor mondják az emberek, lakossági fórumon, vagy fogadóórán, hogy “imádkozunk a kormány munkájáért”. Amire persze egy liberális közgazdász legyinthet, hogy “na, ezzel aztán sokra megyek”. De szerintem ez nagyon fontos gesztus.

– Az ima?

– Az, hogy az emberek úgy érzik, az ima is hasznára válik annak a célnak, amit támogatni akarnak.

– Figyelembe véve a kormány által tervezett GDP-növekedést, a mostani, 21-22 ezer milliárdhoz képest 2018-ra már 19-20 ezer milliárdos államadóssággal is teljesülhet az alkotmányban is rögzített 50 százalékos szint. Ez nem tűnik teljesíthetetlen vállalásnak.

– Ez így van, a kalkuláció helyes, egy átlagos 3 százalékos növekedéssel is felére csökkenhet az adósság aránya, ha az éves hiány nulla, és a kamatok sem szállnak el. A pontos megítéléséhez viszont előre kellene látni, hogy öt-hat év múlva milyen problémákkal kell szembesülnie az országnak, az euro övezetnek. Ahhoz, hogy a kormány által elkezdett adósságcsökkentés tartós legyen, szükség van továbbá a Széll Kálmán Tervben, és az új Széchenyi Tervben megjelölt intézkedések lazítás nélküli elfogadására. A bizonytalanságot főleg a külső okok jelentik.

– A kormány számaiból arra lehet következtetni, hogy az 50 százalékos szintet az államadósság “kinövésével” is el lehet érni, a költségvetésnek nem kell túlzott áldozatot vállalnia.

– Van olyan szakasz, amikor a rendelkezésre álló forrásokból gyorsabb lesz az adósságcsökkentés, és lesz olyan is, a második szakasz, amikor a magyar gazdaság – ahogy ez Tajvanon, vagy Dél-Koreában történt – a lendületes növekedés miatt tud könnyebben törleszteni. Azt tudom mondani, hogy 2017 után az 50 százalék alá eső GDP-arányos államadósság nem irreális felvetés.

Már volt olyan szakács, aki 1998 és 2002 között jól főzött

– Hogyan finanszírozzák az államadósság-csökkentést? Nem lesz minden évben lehetősége a kormánynak sok ezermilliárdos pénzbeszedésre.

– Nem. De nem is akarunk tartósan különadókból pénzt beszedni.

– Az az 1345 milliárd, amivel a kormány – a miniszterelnök szerint világrekorder módon – csökkentette az államadósságot 81 százalékról 77-re, a magánnyugdíj-vagyon einstandolásából folyt be.

– Már bocsánat, feltehetjük úgy is a kérdést, ki einstandolt először: 1998-ban az akkori MSZP-kormány, amikor a magyar lakosság megkérdezése nélkül elvették a magyar járulékfizetők forintjait. Közben kiderült, hogy ha a pénzt állampapírban tartották volna, akkor a magyar lakosság számára elérhető hozam magasabb lenne, mint így. Mellesleg, ha nincs kötelező magángyugdíjpénztári rendszer, ma az államadósság 11 százalékkal kisebb.

– Mindenkire biztos nem érvényes az a megállapítás, hogy az állampapírokon nagyobb hozamot ért volna el.

– Pontos számokat nem tudunk, de az biztos, hogy az állampapírpiacon elérhetőnél alacsonyabb átlag hozamokról beszélhetünk a magánnyugdíjpénztárak esetében.

– A következő évek során már nem lesz lehetőségük 3000 milliárdos átutalásokra.

– Visszautalásokra.

– Állítják, nem lesznek krízisadók, legalábbis nem ilyen mértékűek.

– Ez feltett szándékunk.

– Akkor hogyan lehet finanszírozni a tartós és stabil államadósság csökkentést, amit Orbán Viktor kilátásba helyezett?

– A gazdasági növekedésből. Mint ahogyan az történt 1998-2002 között. Nem a spanyolviaszt akarjuk feltalálni: az első Orbán-kormány idején elindultunk 61 százalékról, és eljutottunk 53 százalékra 2002-re.

– De akkor más volt a gazdasági-pénzügyi környezet, amit örököltek a Horn-kormány után. Nem volt válság.

– Sok olyan szakácsot ismerek, aki jól főz egy vidéki étteremben, aztán felkerül a fővárosba és itt is jól főz.

– Ez pusztán konyhaművészet lenne?

– Bízni kell a szakácsban!

– A sarkalatos törvényekben tervezik meghatározni az államadósság-csökkentés ütemét?

– A Széll Kálmán Tervben és a konvergencia-programban szerepel az ütemezés.

– Az egy prognózis, nem jogszabály.

– Húszéves terveket, pláne a gazdaságban nagyon nehéz készíteni. Ha szellemi kihívásoknak szeretnénk megfelelni, lehet ilyet csinálni.

– Netalán túlságosan megkötné a következő kormányok kezét?

– Nem akarjuk az elkerülhetetlennél jobban megkötni a következő kormány kezét.

– Most vitatkozik a miniszterelnökkel?

– Bizonyos szempontból minden kormány megköti a következő kormány kezét, a mienket is megkötötték az IMF-megállapodással, a hibás konvergencia programmal, az elhibázott 2010-es költségvetéssel. Mi is továbbadunk kereteket a következő kormányoknak. Az államadósság csökkentése bekerült az alkotmányba: addig, amíg nem csökken az államadósság GDP-arányosan 50 százalék alá, addig világos pályát jelöl ki maga az alaptörvény. Ezt persze meg lehet erősíteni egy sarkalatos törvénnyel, de nem tartom feltétlenül fontosnak.

– Orbán Viktor azt nyilatkozta, hogy ősszel egy olyan törvényt szavaz meg az Országgyűlés, amelyik az államadósság-csökkentés ütemezését rögzíti. És – idézzük – ezt a következő kormánynak is be kell tartania. Ön erről nem tud?

– Az a kérdés, mit értünk ütemezésen. A számok meghatározása esetén óvatos lennék, fontosabbnak tartanám azokat a gazdasági alapvetéseket, melyek alapján az államadósság csökkentését végre lehet hajtani. Annak sok értelmét nem látom, hogy egy kiszámíthatatlan, gyorsan változó válságkörnyezetben Magyarország készítsen egy programot, amelyről tudja, hogy másfél-két év után annak a számai már csak bizonyos feltételek teljesülése esetén lesznek igazak.

– És a 16 százalékos szja? Éppen ön nyilatkozott arról, hogy azt is rögzíteni kell ősszel az adórendszerről szóló sarkalatos törvényben.

– Ez így egy kiragadott mondat.

– Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter is azt mondta, hogy a 16 százalékról szólnia kell a kétharmados törvénynek, legalábbis úgy, hogy ennél csak alacsonyabb lehet az egykulcsos szja a jövőben, magasabb nem.

– Miniszter úr nyilatkozatát nem ismerem. Én arról beszéltem, hogy ősszel alapelveket kell rögzíteni, az adózást illetően is. Olyanokat, melyek a most kialakított adórendszer fontos, és hasznos elemeit viszi tovább. Másodlagosnak tartom a számot, és a kulcsot. Az alapelvet tartom fontosnak. Azt, hogy az arányos adórendszer elve legyen rögzítve sarkalatos törvényben.

– Azért másképp kötötte meg az önök kezét az előző kormány, mint most önök teszik a következő adminisztrációkéval: negyven évre, kétharmados törvényekkel. Saját erőből nem tud változtatni az a kormány, amelyik nem rendelkezik majd kétharmados felhatalmazással.

– Volt már olyan kormány az elmúlt húsz év során is, amelyiknek stabil kétharmada volt. Most is van ilyen kormány. Némi kishitűséget érzek a kérdésükben. Szó sincs túlterjeszkedésről! Ilyen a magyar alkotmányos berendezkedés. Az a fontos, hogy a kétharmados többség, amit átalakításban elkezdett 2010 májusától, annak legfontosabb elemeit rögzítse is.

– Tehát akkor is a Fidesz, illetve Orbán Viktor fog kormányozni, amikor már nem lesz kormányon.

– Ezt bízzuk az emberekre. Ha az emberek úgy gondolják, hogy ez az adórendszer rossz, akkor a választáson majd kifejezik akaratukat.

– A 16 százalékos egykulcsos szja bevezetése nem volt stratégiai hiba?

– Semmi sem tökéletes, amit ember alkot. De az adott körülmények között ez tűnik olyan megoldásnak, amely képes lesz segíteni a demográfiai fordulat elérésében, a munkahelyteremtésében, és forrást teremteni a gazdasági növekedéshez. Lehet arra alapozni, hogy a német gazdaság növekedése segít. Ez segít is, de nekünk arra is fel kell felkészülni, ha a külpiaci helyzet rosszabb lesz, ha a válságadók kifutnak a rendszerből, akkora is legyen olyan stabil növekedés, amivel az államadósságot csökkenteni tudjuk.

– A krízisadók között a bankadót nem fogják kifuttatni.

– Bankadó korábban is volt. Elköteleztük magunkat amellett, hogy ha az adó hároméves ciklusa kifut, akkor Magyarország azt a bankadó-modellt vezesse be, ami az EU-ban addigra létrejön. Most már, ha jól számolom, nyolc-kilenc ország vezetett be bankadót. Nem nevezhető szokatlannak tehát, amit a magyar kormány csinált.

– Orbán Viktor az államadósság-csökkentés kapcsán azt mondta, a gyógyszergyártó cégek indokolatlanul nagy profitot könyvelhetnek el. Akkor rájuk is kivetnek különadót?

– Ezt nem tartom valószínűnek, mivel az állam jelentős támogatást nyújt. A probléma a túlzott gyógyszerfogyasztással, a megfelelő hatóanyagok használatával van. Ha egy ország másfél százaléknyi GDP-t, 340-360 milliárdot fizet ki erre, az nehezen indokolható teher. Ehhez hozzá kell nyúlni. Magyarország nem alkalmazza azokat az eljárásokat, amelyeket számos európai ország megtesz annak érdekében, hogy hatékony, olcsó, megfizethető, viszont a beteget mégis meggyógyítani képes gyógyszerekhez jusson a lakosság. A skandináv – vagy ha így szebb – a svéd modellre tudok hivatkozni: az ottani gyógyszertámogatási rendszer sokkal olcsóbb és hatékonyabb, mint a ma alkalmazott magyar modell. Nincs arra több milliárd forintunk, hogy rossz szerkezetben, rossz eredménnyel támogassuk a gyógyszergyártókat.

– A válságadó, bankadó szerepelni fog sarkalatos törvényben?

– Nem feltétlenül kell ennek szerepelnie. A válsághelyzet persze mindig indokolhat rendkívüli intézkedéseket, de egy ország adórendszere, vagy joggyakorlata mégiscsak arra a normális alapállapotra kell, hogy beálljon, amikor a folyamatok a maguk természetességéből következnek.

Nem akarunk tartósan különadókból pénzt beszedni

– Válsághelyzetben nem lehet szükség a progresszív adózás bevezetésére?

– A progresszív adózással együtt jutottunk a válságba.

– Azt állítja, hogy a progresszív adótól egyenes út vezetett a válságba?

– Magyarország 2008 őszén az első volt az EU-ban, amelyiknek segítségért kellett fordulnia nemzetközi intézményekhez. A progresszív adóról kiderült hogy ellenérdekeltté teszi az érintetteket a gyermek- és a munkavállalásban. A mostani egykulcsos, arányos adórendszer nem ösztönöz a munka ellen. A progresszív adórendszer kevésbé támogatja a munkát.

– Nehéz lenne a húsz évig használt progresszív adórendszerre ráhúzni, hogy a válság egyik okozója volt.

– Nem mondom, hogy kizárólagos okozója volt, de nem segíti a válságból való kilábalást. Magyarország a foglalkoztatási arányt tekintve az utolsó előtti az EU-ban, csak Máltán rosszabb az arány. Ennek oka az, hogy a szociális- és adórendszerük olyan, amilyen. Örökre semmiről sem lehet azt mondani, hogy “igen” vagy “nem”, én sem látok előre ötven évre. A progresszív adózásnak nincs gazdaságösztönző szerepe.

– Jövőre hogyan alakulnak a nettó jövedelempozíciók, pusztán az adórendszer változtatásával? Amit tudunk, hogy a félszuperbruttó feleződik, az adójóváírást pedig csökkentik, idővel kivezetik.

– Az adójóváírás kivezetéséről tavaly született döntés. A kérdés csak az, hogy ez egy vagy két lépésben történjen. Biztos, hogy jövőre az adójóváírás mértéke csökkenni fog. Az alapelv viszont az kell, hogy maradjon, amit a kormány meghatározott: senki nem járhat rosszabbul. Tanulság: hiába állapodtunk meg az érdekegyeztető tanácsban 2010 decemberében…

– …az csak ajánlás volt.

– Ilyen szempontból semminek nincs kötelező ereje az érdekegyeztető tanácsban. Minden csak ajánlás. Senki nem a vérét hullatja egy kupába, hogy aztán közösen ürítsék a megállapodásra. Alapvető elvnek tekintjük, hogy 2012-ben is csak olyan adómódosítások történhetnek, ami miatt nem csökken a nettó bér. Ha a 2011-es tapasztalatokból indulunk ki, azt mondhatjuk: ezt az állami rendszer saját magán meg tudta oldani. A versenyszféra viszont más. Az OÉT-megállapodást május-júniusra sikerült minden pontjában teljesíteni. Azt a kérdést kell tisztázni, hogy kötelezőnek fogadják-e el az ilyen megállapodásokat, vagy jókívánságnak.

– Tegyük félre a kompenzációt: a jövő évi adóváltozásokkal, az adójóváírás változtatásával romolhat a munkavállalók nettó pozíciója, vagy nem?

– A nettó jövedelem emiatt nem csökkenhet.

– Akkor mi szükség van a Rogán-féle javaslatra? Amelyik a vállalkozásokat teszi felelőssé azért, hogy a bruttó 300 ezer forintos keresetek alatt ne csökkenhessen a nettó bér. Ha az adóváltozások garantálják ezt, akkor a cégeknek nem is kell emelniük a béren.

– Az inflációval is számolni kell.

– De annak nincs köze a nettó jövedelemhez, csak a reáljövedelmet határozza meg. Arról viszont nem szól a képviselő törvényjavaslata.

– Hiába emelkedik a nettó jövedelem, ha a reál meg csökken. A kormány hatásköre a nettó jövedelem csökkenésének megakadályozásához elég, a reáljövedelmet piaci folyamatok sokkal jobban befolyásolják. Mi olyan módosításra készülünk az ősz folyamán is, ami által a jövő évi nettó bér nem fog csökkenni.

– A kormány rendeletben fogja meghatározni, milyen mértékű legyen a béremelés az állami szférában?

– A közszférában ezt miért ne tehetné meg? Ott ahol az állam a munkaadó. A közeljövőben az érdekegyeztetés rendszere módosulni fog. Még nem dőlt el, mi az a hatáskör, ami a kormányhoz kerül. Vannak olyan területek, ahol érdemes rögzíteni a béremelést.

– Milyen területeken? A közalkalmazottak, tanárok, egészségügyi dolgozók esetében?

– Azokon a területeken mindenképpen, amelyért az állam a felelős. Az állami szerepvállalás nagyobb az ön által említett területeken.

– A kormány számára elfogadható ár, hogy a munkaadók adott esetben elbocsátásokkal tudják csak teljesíteni a béremelési elvárást?

– Néhány hónapos késéssel idén is teljesült a béremelés a dolgozók létszámának csökkentése nélkül. A legutóbbi KSH-felmérések szerint szerény pozitív elmozdulás tapasztalható a foglalkoztatottságot illetően. A kérdésnek tehát rossz az iránya. Rossz kiindulópont, hogy az állam tönkre akarja tenni a versenyszférát. Csak olyan megállapodásnak leszünk az aláírói, amelyik jó a magánszektornak, az államnak és az egész közösségnek. Egyáltalán nem akarunk elbocsátásokat, nem vagyunk öngyilkosok, hogy azt a piaci szférát tegyük tönkre, amelyik nagyságrendekkel tudja növelni a foglalkoztatotti létszámot.

– A munkaügyi ellenőrök figyelni fogják, hogyan változik a létszám a cégeknél?

– Ha rajtam múlik, nem. A munkaügyi ellenőrzések egyébként is sokszor értelmetlen dolgokat kérnek számon a magyar kis- és középvállalkozókon.

– Tíz év alatt egy millió munkahelyet ígértek. Egy év eltelt, mit gondol a részidős teljesítésről?

– Alatta marad a várakozásoknak. Lehetett volna nagyobb és gyorsabb ütemű változás, de a válság sem segít bennünket. És tudomásul kell venni, hogy súlyosabb a gazdasági örökség, mint amire készültünk. Az eredményhez sokkal mélyebb átalakításra van szükség a magyar gazdaságban.

– Mikorra várja a fordulatot?

– Ha a Széll Kálmán Terv kétharmadán túl leszünk, elvárható, hogy érezhetően nagyobb legyen a foglalkoztatottság. 2012 végére szerintem már a számok is ezt mutatják.

– A ciklus végére, 2014-re meglesz a 400 ezer új munkahely?

– Nagyon bízom benne.

– Mégis hol?

– Megint idézném a szakácsos történetet. Már volt olyan szakács, aki 1998 és 2002 között jól főzött, és aki nem felejtett el főzni. Az első polgári kormányzás végére a munkanélküliségi ráta 5,7 százalékos volt. Ehhez képest most a duplájánál vagyunk. Sok mindent meg kell változtatni. Jön a nyugdíj -és adórendszer, az önkormányzati világ, a közmunkarendszer megváltoztatása: az őszi sarkalatos törvények elfogadásával megváltoznak az alapok. A közmunka annak a nagy társadalmi változásnak a szeglete lesz, amely esetén az embereknek világosan el tudjuk magyarázni: a munkán keresztül lehet boldogulni. A szocialista mutatvány, az Út a munkához program egyszerűen “besült”.

– A szocialisták szerint siker volt.

– Bár a cél és az irány jó volt, nem volt rá elég pénz, elfogyott 2010 őszére. Ráadásul 3200 önkormányzatnak kellett a maga helyi közmunka-programját megszervezni. Ez így nem működött.

– A szocialisták is azt mondták, hogy segély helyett munkát kell adni.

– Mi is ezt mondjuk, az étel neve azonos, de ez a kormány más recept szerint főz. Az előző program hatása ugyanaz volt, mintha segélyt kapott volna mindenki.

– De a nagy gigaépítkezéseknek, a gátépítésnek, árokásásnak is vége lesz egyszer. Aztán mi történik a közmunkára kivezényeltekkel, a Magyar Munkaterv megfogalmazása szerint “kikölcsönzöttekkel” ?

– Felmérjük, hogy állami cégeknél, önkormányzatoknál milyen igény van közfoglalkoztatásra. Nem az a célunk, hogy a közmunkások egész életükre ebben a formában jussanak jövedelemhez. Hanem az, hogy a közfoglalkoztatáson keresztül a munkaerőpiacra kerüljenek vissza a ma munkanélküliek.

– Aki az új rendszerben lesz közmunkás, annak az ebből származó nettó jövedelme magasabb lesz, vagy kevesebb annál,mint amit a ma még működő szociális rendszerben kap juttatásként?

– Ha azt akarjuk, hogy az illetőt ösztönözzük a munkaerőpiacra való visszajutásra, nem lehet ugyanannyi. Számtalan élethelyzet van, amelyre nem lehet egy budapesti íróasztal mellől szabályt alkotni. Nyilván előfordulhat majd olyan eset, amikor azt a jövedelmet kapja valaki, mint amennyi korábban a segélye volt. De a legális munkaerőpiacnak vonzónak kell lenni, ahhoz pedig ott kell magasabb bért kapni.

– A Magyar Munkaterv szerint „a közhasznú kölcsönzőknek lehetőségük van piaci vállalkozásoknak kölcsönbe adni a közfoglalkoztatottat”. De így a közmunkás ha a versenyszférának kölcsönzik ki, nem a minimálbérnek a Munka Törvénykönyvben garantált összegét kapja meg, hanem kevesebbet.

– Ezen még dolgozni kell, hogy a program valóban munka- és piacösztönző legyen. Veszélyesnek érzem, ha valaki olyan lehetőséget kap: az eddigi munkavállalókat olcsóbb közfoglalkoztatottakra cserélheti. A lehetőséget egyértelműen, világosan szabályozni fogjuk.

– Ha a kormány a kétkezi munkára esküszik, hogyan lehet, hogy sorra kerülnek a parlament elé javaslatok az off-shore cégek kedvezményes adózásáról, olyanok például, amelyek még a Bajnai-kormány által hozott feltételeken könnyítenek?

– Személyesen fenntartásokkal vagyok minden amnesztiához hasonló megoldás iránt. De ez most másról szól. Azokra az összegekre a magyar gazdaságnak szüksége van. Ha van lehetőség arra, hogy ezek a pénzek visszajöjjenek, a kaput ki kell nyitni. A legutóbbi kapunyitásnak a tudomásom szerint 4 milliárdos visszaáramló hatása volt. Nem sok, de meg kell becsülni.

– Mennyi reálhozamot remél a magánnyugdíjpénztári megtakarításai után? Már ha tag volt egyáltalán.

– Tag voltam és várhatóan lesz minimális reálhozamom. Ennél azonban jóval nagyobbra számítottam 1998-ban. Tévedtem, az állam úgy tűnik biztosabb hozamot tud garantálni.

– Látnak összefüggést a Fidesz népszerűségvesztése és a magánnyugdíjpénztárak szétverése között?

– Megint belemehetnék a vitába, hogy ki rabolt ki, és kit… Nem látok összefüggést. A népszerűségvesztés egy kormányzati ciklusban természetes folyamat. Azt tartom inkább meglepőnek, hogy az időközi választásokon a kormányoldal jelöltjei rendre győznek.

– Ezen meglepődött?

– Ahhoz képest, amilyen nehéz éven van túl a kormány, amilyen nehéz ügyeket kellett a válság közepette kezelni, ezek nagyon biztató eredmények.

– A 2012-es év sem lesz könnyebb. Orbán Viktor állítólag azt mondta, hogy a Kossuth téri rendvédelmi demonstráció, a füstbombák eregetése egy dolog, de jövőre mások is “az öklüket fogják rázni”.

– Még nem vagyunk túl a stabilizáción. Az első év a tűzoltás időszaka volt, komoly eredmények vannak, nézzük csak meg a kamatfelár mértékét, vagy azt, hogy a befektetői térképen hol szerepelt Magyarország tavaly, és hol szerepel most. Jelentős az elmozdulás, de a nehezén még nem vagyunk túl. A 2012-es évben kell az átszervezéseket végrehajtani. Nagy rendszerekhez nyúltunk hozzá, régi, megoldatlan problémákat kezdtünk el orvosolni, ezt időnként ellenfeleink, köztük Bajnai Gordon volt miniszterelnök, vagy Oszkó Péter volt pénzügyminiszter is elimeri. Azok a kritikusaink, azok a gazdaságkutatók, akik pedig úton-útfélen bírálták az akkori ellenzék, és némán tudomásul vették az előző kormányok magatartását, most csendben vannak. Summa summárum: ősszel, a második féléves jogalkotási szakaszban 64 törvényt kell elfogadni. Ehhez az kell, hogy a parlamenti többség stabil legyen. 2012-ben már jobban érezheti mindenki, hogy ezek a törvények a választási kampányban rögzített célokat szolgálják, eredményesen.

– A választási programban, és a választási kampányban sem szerepelt, hogy a kedvezményes nyugdíjak megszüntethetőek lesznek, szintúgy a magánnyugdíjpénztári einstand, iskolabezárások, kórházösszevonás.

– Az sem szerepelt a választási programunkban, hogy Görögország csődbe megy. Viszont az szerepelt, hogy munka alapú társadalmat akarunk építeni. S ebből következett a korkedvezményes nyugdíjasok visszaintegrálása. Sok olyan politikust láttunk már, akik mindent a népszerűségnek rendeltek alá. Gyurcsány Ferenc és társai 2005-ben és 2006-ban olyan döntéseket hoztak, amelyeket kizárólag a népszerűségnek rendeltek alá. Most ennek nyögjük a következményét.

– Július elseje lesz a “D- day”, a partraszállás napja, mert akkor terjesztik a parlament elé a Széll Kálmán Terv intézkedéseit megalapozó törvényjavaslatokat – ön fogalmazott így. Demján Sándor VOSZ-elnök a Millenárison, a gazdasági kormányzás értékelésekor megszorító csomagnak nevezte a Széll Kálmán Tervet. Mit szól ehhez?

– Szerintem Demján Sándor beszéde nagyon fontos beszéd volt. Neki, mint vállalkozónak pontosan kell tudnia, hogy azok a döntések, azok a lépések, melyek megszületnek, éppen azt szolgálják, hogy a magyar vállalkozói szektor levegőhöz, forrásokhoz jusson, és több munkahely teremtődjön. Ha Demján Sándor ezt úgy ítéli meg, hogy megszorítás, ám legyen. Én ezzel vitatkozom. Megszorításról akkor beszélünk, ha csak pénzt akarunk spórolni. Ez a kormány átszervezést hajt végre. Ha egy jobban működő rendszerben lesz megtakarítás, örülünk neki, ha mégsem, akkor sem kell kétségbe esni. A makrogazdasági egyensúly nem egyetlen tételen múlik.

– Orbán Viktor miniszterelnök számos fórumon elmondta, hogy ez a kormány gazdaságpolitikai fronton “nem ortodox” eszközöket használ. Fideszesek között azt lehetett hallani, hogy azért választotta Matolcsy Györgyöt gazdasági miniszternek, mert a “nem ortodox” döntésekhez – magánnyugdíjpénztári megtakarítások átírányítása a büdzsébe, krízisadók kivetése, pénzbeszedés – magukra valamit adó közgazdászok, mint Szapáry György, Járai Zsigmond, vagy Varga Mihály, nem adta volna a nevét.

– Az eredmények minősítenek, nem a címkék. Adom a nevem a kormány minden döntéséhez. Más kérdés, hogy minden döntés vita után alakul ki, de amikor a döntés megszületik, minden kormánytagnak erkölcsi kötelessége azt az álláspontot képviselni. Szapáry György washingtoni nagykövetként is a kormány álláspontját képviseli.

– A kormány hogyan tudja támogatni a Mol-t a regionális törekvéseiben, ha Horvátországban – lehet, hogy éppen a magyar példán felbuzdulva – foggal-körömmel védik a nemzeti olajtársaságot?

– Ezért nem szabad rájuk követ vetni. Nyilván Horvátországban is megvannak azok a speciális nemzeti érdekek, melyeket fontosnak éreznek. Magyarország elsősorban azzal tudja támogatni a Mol törekvéseit, hogy támogatja Horvátország EU-csatlakozását. Nagy sikernek tartom, hogy éppen a magyar soros EU-elnökség időszakára tehető a horvát csatlakozási tárgyalások lezárása, és Horvátország az EU teljes jogú tagjává válhat. A kormány azzal is tud támogatni, ha olyan szabályozó-rendszert alakít ki, amellyel a magyar gazdaság szempontjából igen jelentős cégek a határon kívül is folytatni tudják akvizíciós törekvéseiket.

– A horvát kormány álláspontját az INA-val kapcsolatosan megváltoztathatja az, hogy a magyar kormány támogatja Horvátország EU-csatlakozását?

– Természetesen. Magyarországon is ratifikációs eljárásban kell dönteni a horvátok csatlakozásáról. De ne essünk nagyságrendi tévedésbe! Horvátország csatlakozása és egy konkrét cégnek az ügye jelentős távolságra van egymástól. A magyar-román kapcsolatokban is voltak viták 2007-ben, de ez nem volt befolyással Románia uniós csatlakozásának támogatására.

– Ettől függetlenül a horvát kormány gondolhatja azt, hogy sem a Mol-nak, sem más külföldi tulajdonosnak nincs helye az INA-ban.

– A tulajdonos kiléte nagyon fontos, de legalább ennyire az a cég stratégiája. A magyar kormány úgy élt együtt a Mol-al, hogy abban megjelentek osztrák, cseh, arab érdekeltségek, de a cég stratégiája világos, és nemzetgazdasági szempontból is támogatható volt. Úgy tűnik a horvát-kormány számára ez a mostani tulajdonosi szerep nem elfogadható, de ez még nem zár ki stratégiai együttműködést.

– Akkor nem lehet párhuzamba állítani az oroszok és az osztrákok kiszorítását a Mol-ból azzal, ahogy az INA-ból tessékelnék ki a külföldieket?

– A MOL esetében nem lehetett tudni, ki a valódi tulajdonos az orosz vállalat mögött. Amikor a Mol vásárol, az egyértelmű, mert tőzsdén szereplő cégről van szó, a részvénykönyv mindent tartalmaz. A Szurgutnál ezt nem lehetett világosan tudni, és a Magyar Energia Hivatal sem tudta tisztázni.

– Lesz-e a Mol-nál osztalékkifizetéssel kapcsolatos elvárása a magyar kormánynak?

– Ez a stratégiai céloktól függ.

– Az elmúlt években az oroszok miatt nem fizettek osztalékot, akik így semmilyen hasznot nem láttak a Mol-csomagjukból.

– Orosz cég volt, de a mai napig nem tudjuk, hogy a tulajdonosok is oroszok voltak-e.

– Nagy terveink vannak Kínával is. Hogyan értékeli a hétvégi magyar-kínai csúcsot? Születtek fontos megállapodások?

– A kínai gazdaság mögött elképesztő teljesítmény van. Azt a társadalmi eredményt sem szabad lebecsülni, amely százmilliókat emelt ki az éhezés, a nincstelenség világából. Sikertelen kísérletek tucatjai mellett a kínai változások példaértékűek. Az itt működő kínai cégek magatartása – például a Borsodchem esetében – munka- és befektetőpárti. Ez pedig egybeesik a magyar kormány munkahely teremtési törekvéseivel. Uniós tagként mi stratégiai partnere lehetünk Kínának abban, hogy Európával szorosabbra fűzze a kapcsolatait. Egy sikeres gazdaság egy válsággal küszködőével. Szombaton 12 megállapodást írtunk alá, remélem, hamarosan követi a többi, például az állampapírpiacon.

nol.hu

This entry was posted on 2011. július 6. szerda at 19:26 and is filed under Gazdaság, Kormány, Vélemény. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírcsatornán keresztül. Hozzá lehet szólni, vagy küldhető visszajelzés a saját oldalról.